LITERATURA - A MTA Irodalomtudományi Intézetének folyóirata 32. évfolyam (2006)
2006 / 2. szám - TANULMÁNY - GOLDEN DÁNIEL: Bölcsészet, tudomány, pragmatizmus
Bölcsészet, tudomány, pragmatizmus annak, hogy egy sor dolgot egy névvel illessünk, de nem elégséges feltételei. Más szóval: abból a tényből, hogy a világban rengeteg hasonlósági viszony áll fenn a dolgok és a minőségek között, még egyetlen konkrét fogalom sem következik."25 Textualizmus Egyik írásában 26 Richard Rorty textualizmus név alatt egy olyan, számos kortárs gondolkodóra jellemző szemléletet kísérel meg azonosítani, amely szerint „a szövegen kívül nincs semmi". Ennek a tételnek volnának különböző szintű és diszciplínájú képviselői többek között Harold Bloom, Geoffrey Hartmann, J. Hillis Miller, Raul de Man, Jacques Derrida, Michel Foucault, Hayden White és Paul Rabinow. A fenti állítás azonban még véletlenül sem értendő metafizikaiként, hiszen „...a kiérlelt pragmatikus álláspont szerint nincsen semmilyen érdemi különbség az asztalok és a szövegek, a protonok és a költemények között. Egy pragmatista számára mindezek csupán a használat, tehát újrafogalmazás, újraértelmezés és manőverezés állandó tárgyai".27 Rorty egyik kedvenc metaforájával élve három csoportba osztja az interpretátorokat: hagyományos humanisták, akik a minden szövegre érvényes egyetlen átfogó szótár létében hisznek, gyenge (vagy szolgai) textualisták, akik az adott szöveg megértéséhez szükséges egyedi szótárat keresik, valamint erős (vagy eredeti) textualisták, akik az interpretátor és szöveg találkozásából születő egyedi szótárak lehetőségét vallják. Miközben a gyenge textualista továbbra is a változatlanul adottként elgondolt szöveg valamilyen rejtett jelentésére vadászik, az erős textualista úgy véli, nem tehet többet, mint hogy létrehozza saját adekvát újraértelmezését, rekontextualizációját. E szerint a megértés nem más, mint interpretáció, az pedig nem más, mint rekontextualizáció. A pragmatizmus nem borul le az autonómiájuk védelmében elzárkózni kívánó szótárak előtt, hanem újraleírásnak veti alá őket a maga szempontjai szerint - s másokat is erre biztat. Ezt abban a meggyőződésben teszi, hogy nincs ennél „mélyebb" vagy „általánosabb" megértés, a megértés csak ekként létezik; egy interpretáció „adekvátságáról", azaz az „eredetihez" való „közelségéről" alkotott benyomásaink, ítéleteink szintén a rekontextualizáció részét képezik. Kutatási program A pozitivizmus tudománymodelljeinek kritikájaként fogalmazta meg Karl Popper A tudományos kutatás logikája című művében a falszifikácionizmus tételét. E szerint a tudományos megismerés nem úgy működik, hogy közvetlenül belátható igazságú állításokra épülnek az egyre bonyolultabb, de teljes egészükben bizonyítható 25 TŐZSÉR János: Wittgenstein és az univerzálé-probléma. In uő: Játékok és nyelvjátékok. 36-56., 45^6. 26 Tizenkilencedik századi idealizmus, huszadik századi textualizmus. Ford. BECK András. Holmi 1991/11. 1440-1456. 27 I. m. 1451.