Láthatár, 1944 (12. évfolyam, 1-9. szám)
1944-01-01 / 1. szám
át, úgy azoknak, akik a béke, bizalom és egyetértés politikáját követték, be kellene látniok,hogy nemes illúziókban éltek. Ha a románság hazafias elemei nem törik meg a túlzók terrorizmusát, a béke fenntartása lehetetlenséggé válik.“” Goldis Józsefet, akit Metianu nem tartott alkalmasnak a románok és magyarok közti kibékülés nagy feladatára, ennek ellenére három évvel később a nagyszebeni metropolita-érsekké lett Metianu helyére aradi püspökké választották. A beiktatási ünnepséget követő banketten elhangzott pohárköszöntőjében Tisza István azt hangoztatta, hogy a magyar nemzetlegtermészetesebb szövetségese a román faj és ennek számára sincs a boldogulásnak más módja, mint a magyarokkal való testvériesülés.11 E beszéd igen mély benyomást keltett a jelenlevőkben és Mangra Vazul, a későbbi nagyszebeni metropolita ennek hatása alatt vált Saulusból Paulussá, a román nemzetiségi párt szélsőséges követőjéből a magyar-román megyezés hívévé.10 11 12 Ez már Széll Kálmánnak, a nemzetiségi kérdést simábban kezelő miniszterelnöksége alatt történt, amikor a tót nemzetiségi párt, szakítva 1885 óta követett passzivitásával, ismét részt vett az 1900. évi képviselőválasztáson és új programjában a magyar haza egységének, oszthatatlanságának és függetlenségének elvi alapjára helyezkedve, az eddig helytelenített nemzetiségi törvény végrehajtása mellett szállt síkra. Három évvel rá a román nemzetiségi párt egyelőre még passszivista politikájával szemben az aktivista Vidd Aurél szerzett mandátumot. A nemzetiségi mozgalmak vezetői tehát taktikát változtattak, ami azonban távolról sem jelentette a magyar állameszméhez való őszinte közeledést. Ez volt a helyzet a nemzetiségi kérdés terén, amidőn 1903 november elején Tisza István, első kormányát megalakította. Politikájának sarkpontjául ,a szabadelvűség mellett a nemzeti irányt, a nemzeti erő, a magyar nemzeti állam erejének mentői erősebb kifejtését jelölte meg, amely azonban szerinte megfér a hagyományos magyar felfogással, a nemzetiségekkel szembeni teljes jogt tsztelettel és testvéries érzülettel. A nemzetiségi izgatóikkal szemben teljes szigorral kívánta érvényesíteni ,a rendelkezésére álló fegyvereket,13 amelyek súlyosbítását tervezte kérni a törvényhozástól.1415 A nemzetiségeknek az 1868:XLIV. t. c.-ben biztosított azt a jogát, hogy nem magyar tannyelvű népiskolákat fenntarthassanak, nem érintve, biztosítani kívánta a magyar nyelv kötelező tanítására vonatkozó rendelkezésekeffektív végrehajtását, valamint a hatályosabb állami felügyelet gyakorlását oly módon, hogy az állam jótéteményeiben csak oly iskolák és tanítóik részesülhessenek, akik ebben az irányban megfelelnek törvényes kötelességüknek.15 Horvát-szilaivon vonatkozásban a társországoknak megadott jogok becsületes megtartását helyezte kilátásba.16 E kormányprogram a nemzetiségi izgatás szigorú üldözését bejelentő részének megvalósítására nem került sor. Az első Tisza-kormány alatt a nemzetiség elleni izgatási perek csaknem teljesen szünetelek.17 . A magyar nyelv sikeres tanítása és a felekezeti iskolákban felmerülhető állam- és nemzetellenes jelenségek megakadályozása végett a kormány törvényjavaslatot terjesztett a képviselőház elé, amelynek tárgyalására azonban nem került sor, mert azt a kormány formai okokból visszavonta, hogy a képviselőház a házszabályok égetően szükségesnek tartott reformjával foglalkozhassék.18 E javaslatot, amely ellen egyébként a kormánypárt erdélyi szász tagjai is tiltakoztak,19 Tisza István azzal indokolta, hogy az 1879:XVIII. t. c. 4. §-ának a magyar nyelv tanítására vonatkozó rendelkezése írott malaiszt maradt.20 A javaslat szabatosabban szövegezte a magyar nyelv tanítására vonatkozó rendelkezéseket, a magyar nyelv megtanulására a tanítóképzés reformjában keresett biztosítékokat és fegyelmi jogkört kívánt létesíteni a tanítók oly cselekményeivel szemben, amelyek e szempontból és speciális magyar szempontból kifogás alá esnek. A magyar országgyűlés horvát tagjainak az 1868:XXX. t. c.-en alapuló nyelvi jogait Tisza az ellenzék támadásaival szemben megvédte, „mert az ő joguk éppen úgy a magyar törvényen, a magyar közjogon nyugszik“.21 A Tisza vereségével végződött 1905. évi képviselőválasztások kiírása után a román nemzetiségi párt 78 szavazattal 12 ellen feladta a passzivitás politikáját. Ez az 1905 január 10-én Nagyszebenben tartott nemzeti értekezleten történt. Bár egy 1894. évi belügyminiszteri rendelet a párt állandó bizottságát (komité) feloszlatta, a Tisza-kormány nem akadályozta meg a komitét az értekezlet, mint választási megbeszélés egybehívásában.22 Az értekezlet az 1881. évi igen radikális pártprogram fenntartásával a román, nép mint államaikor a politikai egyéniségnek elismerését és az ország valamennyi nemzetiségének etnikai, valamint kulturális fejlődését biztosító közjogi intézmények létesítését kötötte.** Bár a nagyszebeni határozatban taktikai okokból ,,a Szent István korona állami integritásának teljes fenntartásait is jónak látták hangsúlyozni, ez senkit sem téveszthetett meg afelől, hogy a párt továbbra is azon az úton kíván haladni, amelyet a román nemzetiségi mozgalom az 1791. évi „Supplex ilibelliluis Valachorum“ óta követett. Hiszen a román nép mint államalkotó nép politikai egyéniségének elismerése ugyanazt jelentette, amit az 1848. évi balázsfalvi népgyűlés határozata úgy fejezett ki, hogy a román nemzet mint ilyen szerepeljen az országgyűlésen.24 Az 1881. évi program pedig, amelyre az új határozat visszautalt, Erdély autonómiájának követeléseit is magában foglalta.25 Tisza a nagyszebeni határozat után a román püspököket magánlevélben felkérte, hogy híveiket tartsák vissza e mozgalomtól és azt ajánlotta, hogy a románság vagy a magyar pártok valamelyikéhez csatlakozva lépjen aktivitásba, vagy legalább is passzivitásban maradjon. Egyben kijelentette, hogy a kihívásra a magyar nemzet csak elszánt küzdelemmel felelhet.26 Miskolci választói előtt mondott beszédében pedig kijelentette, hogy ő sem engedi meg, hogy a nemzetiségekhez tartozó polgárok, mint ilyenek állandó szervezettel bírjanak, mintegy államot alkossanak az államban, de minden alkotmányos felfogással ellentétben államai, ha egy ránk nézve ellenséges politikai irányzatnak a választásokon való részvételét rendőri intézkedésekkel megakadályozni akarnék.27 A választáson a román nemzetiségi pártnak 8 mandátumot sikerült szereznie. A román képviselők az erősen meggyengült tót párt 2 és a szerb párt 1 képviselőjével megalakították a nemzetiségi klubot. A Tiszát felváltó Fejérvárykormány belügyminisztere, Kristóffg József az általános, választójog behozatalát ajánlotta a koronának, hogy ennek révén oly parlament alakuljon ki, amely a katonai követelés 10 A levelet közli Albrecht i. m. 15. sk. 1. 11 V. ö. Albrecht i. m. 16. 1. 12 V. ö. Lukács György: „Életem és kortársaim.“ Budapest, 1936. I. k. 99. sk. 1. 13 Szabadelvűpárti beköszöntő beszédében. (K. B. II. k. 6. I.) 14 A képviselőházban tartott programbeszédében. (U. o. 291.) 15 1903. november 11-én elhangzott képviselőházi beszédében. (U. Ot. 58. 1.) 18 A képviselőházban tartott programbeszédében (U. o. 30. 1.) 17 V. ö. Gratz Gusztáv: ,,A dualizmus kora.“ Budapest, 1931. (50. 1. 18 V. ö. K. B. III. k. 520. sk. 1. 19 U. o. 370. 1. 50 1905. január 15-én miskolci választói előtt tartott beszédében. (U. o. 387. 1.) 21 1904. március 23-i képviselőházi beszédében. (K. B. II. k. 454. 1.) 22 V. ö. Jancsó i. m. 214. és 271. 1., továbbá K. B. III. k. 384. 1. 23 V. ö. K. B. III. k. 379. 1. 24 V. ö. Jancsó Benedek: „Szabadságharcunk és a dákoromán törekvések.“ Budapest, 1895. 79. 1. 25 V. O. Jancsó: „A román irredentista mozgalmak története.“ 91. I 20 A levelet teljes terjedelmében közli K. B. III k. 379. sk. I. 27 U. o. 384. 1. 2