Révay József - Kőhalmi Béla (szerk.): Hungária irodalmi lexikon (Budapest, 1947)
J - Jurković, Jován - Juskevics, Szemjon Salamonovics - Just Béla - Justh Zsigmond - Justus Pál - Juteini, Jaakko - Juvenalis, Decimus Junius - Juvencus, Caius Vettius Aquilinus - Jüan-Cs-Csai - Jüan Ti császár - Jünger, Ernst - Jünter, Friedrich Georg - Jüzsia, Alekszandr Ivanovics - Jylhä Yrjö
Jirkovic regényeinek alakjait a régi Zágráb életéből veszi. Legjelesebb drámai munkája Evica Gupcesa, regényei pedig Grie vjestica, Tajna krvavog mosta, Republikanci és a Gordana. Jirkovic, Jován 1827— 1889. Horvát író. A horvát irodalmi realizmus egyik úttörője volt. Papnak készült, majd tanár lett, később pedig a bécsi horvát udvari kancellária tisztviselője és a horvát tanügyi kormányzat biztosa. Első feltűnést keltő elbeszélései a Gál-féle Danica kiadásában 1853. jelentek meg. Két kötetben drámái, majd válogatott novelláinak gyűjteménye látott napvilágot, 1880—81. A női jellemről, a horvát népdalokról és a horvát nyelv metaforáiról kitűnő tanulmányai jelentek meg. Juskevics, Szemjon Salamonovics, 1868—. O1. A nyomorgó nyugatoroszországi, nálunk ú. n. „lengyel zsidók“ társadalmából meríti regényei tárgyát. Regénye: Leon Drej; drámái A király, Felhők. Just Béla, 1906—, Író. A Vigilia c. folyóirat egyik alapítója. Az újkatolikus irányzatú francia regényírás egyik finomhangú magyar tanítványa. Legszívesebben az elmélyedő lelki élet válságait ábrázolja. Művei: Hajnali kettő, Szagosmise, Vörös vagy fekete, Az eszelősök. Justh Zsigmond 1863—1894. Vagyonos középnemes. Éveket tölt Párisban, ahol ismeretségeket köt az irodalmi és művészeti élet kiemelkedő alakjaival. Halála után kiadott naplója kortörténeti fontosságú. Főművei: Gányó Julcsa, A pénz legendája, Faimus; a magyar realista társadalmi regény érdekes kísérletei. Justus Pál, 1905—. író, műfordító, a tudományos szocializmus neves művelője. Művei: Fekete ormok alatt: Az utak éneke (versek); Mi a szocializmus; A szocializmus útja; Szocialista politika; A monopolkapitalizmus gazdasági szerkezete; Fasizmus vagy szocializmus. Juteini, Jaakko, 1781—1855. Finn író, írt néhány száz költeményt, két színdarabot és küzdött a finn nyelv és egyáltalán a finnség jogaiért, ő az első szépíró, aki már nem svéd, hanem finn nyelven ír. Juvenalis, Decimus Junius, kb. 60—130. Római szatíraíró Aquinumből. Életéről nem sokat tudunk. Ránk maradt 16 szatírájában (Bárnál.) jobbára a megelőző emberöltő erkölcsi romlottságát ostorozza szónokias borúlátással. Kesernyéssége az utolsó 6 szatírában megenyhül. Néhány mondása (Difficile est satiram non scribere; Maxima debetur puero reverentia) szállóigévé lett. Juvencus, Caius Vettius Aquilinus, hispaniai latin papköltő 330 táján. A pogány eposzok kiküszöbölése végett hexameterekben feldolgozta a Szentírásból Krisztus kínszenvedését és keresztre feszíttetését. Jüan-Cse-Csai, 1716—1797. Kínai költő, a Tang-líra kései utánzója. Leghíresebb műve: meghalt leányáról írt epopeája. Jüan Ti császár, kínai költő. A Han-líra egyik legnagyobb képviselője. Tavaszi dalok c. művében a természet újjászületését és az emberi szív melegségét énekli meg. Jünger, Ernst, 1895—. Ném. író; különösen háborús elbeszélései ismertek, amelyekben a hősi embertípust dicsőíti a polgári típussal szemben. Művei: In Stahlgewittern, Der Kámpf als inneres Erlebnis; Feuer u. Blut; Afrikanische Spiele (regény). J. az újpogánv világnézetet hirdeti: Das abenteuerliche Herz (1939). J. távoltartotta ma gát a nácizmustól, de csak azért, mert a ném. nacionalizmus hitleri változatát ennek plebejus volta miatt utálta. Marmorie Klippe és Gärten und Strassen c. műveiben támad, de csak metaforás nyelven. Friede (1946) c. írását a bukás után pro náci körök is olvasták. Jünger, Friedrich Georg, 1899—. Ném. költő, esszéíró. Ernst J. öccse. Formában és lelkiségében a görög eszmény képviselője a második világháború előtti német lírában. Verses kötetei: Gedichte; Der Krieg; Der Taurus; Der Missouri. Esszéi: Über das Komische; Griechische Götter. Apollon, Pan, Dionysos; Griechische Mythen; Die Perfektion der Technik. Mohn c. a hitleri terror évei alatt írt és titokban terjesztett hosszabbi költeménye visszhangtalanul keltegette az ellenállás szellemét. Juzsin, Alekszandr Ivanovics, 1857—1927. Családi nevén Szombatov. Georgiai származású drámaíró és színész Nemirovics Dancsenko színházában. Egy-egy társadalmi jelenség szolgáltatja drámai alapanyagát; ezt viszi egyéni eszközeivel színpadra a realista drámaírás (Osztrovszkij) hagyománya szellemében. Társadalmi drámái: Láncok; Sólymok és hollók; Naplemente. Történelmi színművei: IV. János cár; Régi gyakorlat; Hűtlenség. Jylhä Yrjö 1903—. A finnorosz háború Tyrtaiosa. A karjalai harctéren harcol mint százados, ott írja döbbenetes erejű verseit. Valósággal életeleme lett a harc, a percenkénti veszély, mint annak idején Petőfinek. Elszánt, rideg férfiasság, könyörtelen meg nem alkuvás jellemzi költészetét. Legfontosabb kötetei: Kurimus (örvény), Risti lumessa (Kereszt a hóban) és Kiirastuli (Tisztítótűz).