Dr. Hankó Vilmos: A bábolnai meleg „Mátyás-forrás” és a szovátai ”Fekete-tó” chemiai elemzése (Értekezések a természettudományok köréből, 10/14., 1880)
I. A bábolnai meleg »Mátyás-forrás« vegyi elemzése. (Bemutatta a III. osztály ülésén 1880. Than.) Bábolna község Hunyadmegyében, a Maros jobb partján. Szászvárostól egy, Dévától két órányi távolra fekszik. A helység nagyobb fele abba a keskeny völgynyilásba mélyed be, mely az itt uralkodó chloritos csillámpalát megszakítva, egy kisded pataknak medréül szolgál. E völgytorok bejáratánál azonban jobb felől vörös conglomeratum helyezkedett a csillámpalára, az athmosphaeraliák behatása alatt rovatkás alakzatokká alakulva. A kárpáti homokkő egyetlen képződésén kívűl fölfelé völgyhosszant csillámpala képezi a két átellenes falat körbe-körbe talkkal, chlorittal, vegyülve. A patak alluviális képződvényét mindjárt a bemenetelt túl mésztuffa alkotja, melyen a patak itt-ott zuhatagokban omlik alá, e mellett a malmok gyakori ismétlődése mindjárt kitéríti keskeny medréből. Egy ilyen malom közelében vízvezeték nyomai mutatkoznak , a kiásott alagcsövek minőségéből arra következtethetni, hogy a környéken gyarmattal bírt rómaiak gyűjtötték azon össze a hegyoldal kitűnő forrásvizeit. Onnan kezdve keskeny völgyi út kanyarog majd a patak vízébe, majd meg a travertinoba mélyedve, míg 3/4 órányira a háttérben messze kitetsző juramész váltja fel a vezető utat kisérő csillámpalát. E ponton gyönyörű, nagy kiterjedésű, erdőkkel szegélyzett sima tisztássá öblösödik ki az elébb keskeny völgy, s annak közepén egymás közelében 5 meleg forrás buzog fel. — E források közül kettőt máig is jó karban levő régi falazatok tágítunk hatalmas medenczékké. — E falazatok, valamint más nyomok is arra mutatnak, hogy a rómaiak a bábolnai meleg. TUD. AKAD. ÉRTEK. A TERMÉSZET. KÖRŰ RŐT., 1880. X. K. 14. SZ. 1. "