Literatura 4. (1929)
1929 / 2. szám - Muzsika - Sümeghy Katinka: Négyszemközt Kodály Zoltánnal
mu HL Jól A Literaturának ezt az állandó mellékletét TÉREY SÁNDOR szerkeszti Négyszemközt Kodály Zoltánnal Azt mondják, a szem a lélek tükre... de valakinek a lakása is tükör, amelyből lelkére következtethetünk. ízlés, finomság, temperamentum, művészi hajlam csak úgy leolvasható egy szoba berendezéséből, mint egy arc vonásaiból, a szem kifejezéséből. . . Kodály Zoltán lakása művészemberé és pedig ■magyar művészé. Nemcsak azért, mert magyaros motívumú interiőrökre bukkanok. Harmónia van itt, az otthon és muzsika harmóniája. Egészen keletről jövő, s ahogy Petőfi mondaná: a »lélek fülével« kell rezgéseit érzékelni. Oly halkan lép be Kodály Zoltán dolgozószobájába, ahol reá várakozom, hogy alig hallom lépteit. Hangja is letompított, csöndes, tekintete a művészember kutató, kérdező szeme: Vájjon milyen kérdésekkel akarom megkínozni? Emlékezik a Literaturának arra a számára, amely az ő képét közölte, ösmeri a Muzs Tea-rovatot, amely oly híven kíséri figyelemmel magyar művészek külföldi tevékenységét ... S amint a kérdések jönnek, megbocsátónmegmosolyogja, tekintete egyre messzebb, túl rajtam, ismeretlen távolokba néz, gyermekkorába, vagy a mi korunkon is túl, a jövendőbe. . . Kisgyerek korában, amikor még nem ismertea hangjegyeket, elszökött hazulról, ahol csak zenét hallott. Különösen szerette az aratók dalolását. Otthagyva pajtásait, labdázást, játékot, lefeküdt a mezőny a fűbe és az égre bámulva hallgatta a messziről hozzá hullámzó magyar muzsikát, fűszál suttogásából, erdő zúgásából, kasza pengéséből, magyar parasztok ajkáról. Tízéves korában tanult meg kottát írni, s attól kezdve saját kompozícióit jegyezte már fel a kis vidéki városban, ahol sem zeneiskola, sem rendes zenetanár nem volt. Zenekart csak a milleniumkor hallott először... Tizennyolcéves korában jött fel Pestre az Akadémiára. Már későn ahoz, hogy előadó művész, virtuóz váljék belőle. Annál nagyobb lendülettel vetette magát a komponálásra. Itt már jóval előbb volt, mint társai, holott, amit tudott, magának köszönhette, mert otthon senki se tudtaútbaigazítani, magától kellett sok mindenre rájönnie. Bartók, Weiner voltak a kortársai, de nem egy évfolyamon tanultak, csak később ismerték meg egymást. Első sikere harminc évvel ezelőtt volt.. . . Egy nyitányát adták elő, Toldy Béla dirigálta. Most hálából a Tantum Ergo-t neki dedikálta. Talán ennek az első sikernek örült legjobban életében, hiszen a siker relatív dolog, ami ma tetszik, holnap eltűnik, és amit a ma meg nem értett, az holnap abszolút zenévé lehet. Rendesen úgy volt, hogy nem várt meglepetéseket szerzett, és mindig azzal, amit legkevésbé vártak tőle. Abszolúte jót szeretne alkotni, önmagával megelégedett lenni, de épp ez az, amit oly nehéz elérni ... Külföld... 1906-ban járt először külföldön, Bayreutba vitte az útja. Ott nem sokat tapasztalt. Az akkori magyar zenei légkör teljesen német volt, német hatással átitatva, ugyanazt kapta, csak gondosabban. Következő évben Berlinben ugyanezt tapasztalta, csak az arányok, a művészek voltak nagyobbak. Annál mélyebb nyomot hagyott lelkében Párizs. Uj világ, uj lélek, uj megnyilatkozási módja az emberiségnek. Csak ott értette meg igazán a francia zenét s azt nem is lehet talán másutt úgy visszaadni és megérteni, mint odakünn. Akkor volt Debussy »Pelleas és Melisandes-ja a siker virágzásában, s ez revelációként hatott rá. Ez volt az új, egyéni zene, amely után áhítozott. Svájcban akkor volt, amikor a Psalmus Hungaricus-t bemutatták a modern zene nemzetközi egyesületében... Angliába is csak 1927-ben jutott el Erre az útjára legszívesebben emlékezik vissza. A 16. század óta Anglia hangja elnémult a zeneszerzés európai koncertjében. Hosszú évszázadokon át Anglia a zenében csak fogyasztó volt, nem termelő. Most új generáció nőtt fel, amely öntudatos, új csapáson jár, a nemzeti (népi) zene emlékein, amelynek gyűjtése ott már másfélszázados. Sok a fiatal tehetség. Angliában az énekkar a zenei élet középpontja. Minden városkában van többszólamú énekkar. Alig van angol ember, aki ne tartoznék valamely énekkarba. — Jó lenne tőlük tanulnunk. —, mondja Kodály és elmeséli, hogy Worcester, Hereford és Gloucester, ez a három püspöki székhely hogy’