Minerva 1. (1922)
1922 / 1-3. szám - Thienemann Tivadar: A positivizmus és a magyar történettudományok
304205 A pozitivizmus és a magyar történettudományok. Folyóiratunk megindulását ötven év távolsága választja el attól, hogy Pauler Gyula: A posítivismus halásáról a történetírásra c. székfoglaló értekezését mutatta be az akadémiában (megjelent Századok 1871). Ezzel a programmszerű értekezéssel újabb történettudományunknak egyik mélyen gondolkodó, úttörő tudósa a történetírás új virágzásának ígéretét hozta a magyar tudomány számára. A magyar történettudományok előre jelzett fölvirágzása azóta valóra vált, azért most talán megértőbb szemmel olvassuk ezt a programmadást; útjelző jelentősége talán szembetűnőbb is, mint félszázaddal ezelőtt, mikor új tudományos fölfogásnak igyekezett magyar híveket toborozni. Mai szemmel olvasva ezt az értekezést, föltárul előttünk az egész metafizikai gyökérzet, melyből a XIX. század második felében a magyar szellemi tudományok fakadtak. Pauler Gyula székfoglaló értekezése első magyar hullámverése egy mindjobban áradó tudományos szellemnek, mely azóta az összes szellemi tudományokat elöntötte. Jellemző tünete tudományos irodalmunknak, mely a kiegyezés utáni években fejlődött ki a mai szervezettségében. 1867-ben alakult meg a Történelmi Társulat, 1872-ben indult meg a Magyar Nyelvőr, 1874-ben Gyulai Pál Budapesti Szemléje, . 1876-ban kezdődött az Egyetemes Philologiai Közlöny és az Abafi-féle Figyelői megindultak azok a folyóiratok, melyekhez a magyar történelmi irodalomnak múltszázadvégi nagy f yléi.