Bernfeld Magdolna: A németség Jókai Mór megvilágításában - Német philologiai dolgozatok 33. (Budapest, 1927)
II. A németség Jókai műveiben
II. A németség Jókai műveiben. Túl a gyermek- és ifjúkoron, a szabadságharc alatt és után Jókait irodalmi tevékenysége annyira lefoglalta, hogy a magyarországi irodalmon kívül más nemzet íróinak időt nem áldozhatott. Nem valószínű tehát, hogy ismerte volna az ötvenes évek utáni német irodalmat, legalább is ennek a feltevésére semmi jel sem mutat. Midőn külföldi íróikkal, Berthold Auerbach, Paul Lindau, Julian Schmidt, vagy fordítóival, kiadóival levelezik, a német nemzet irodalmának taglalására sohasem tér ki. Német irodalmi ismeretei egyébként sem járultak hozzá Jókainak a németségről való fogalmának kialakulásához. Jókai a németeket speciálisan magyar szemmel látta. Nem amint a német látja önmagát, hanem ahogyan a magyar ismeri a németet. Tehát inkább a magyar tradicionális német felfogás nyújthatta az alapot, mert a magyar irodalomban a németség mindig szerepelt, hiszen az szomszédsága révén történetünkben is igen régi idő óta jelentékeny szerepet játszik. Jókai mint minden egyebet, a németséget is jóindulattal nézi, azonban belőle sem hiányzik az, ami a magyarságnak jellemző vonása az idegennel szemben, a lenézés, ha nála jóindulatú leereszkedéssé is csillapul. Elismeri erényeit, dicséri, de még ez a dicséret is gyakran vállveregetéssel történik, midőn például „a derék német úr“-ról, a „jámbor szász“-ról megemlékezik. Ismeri és beismeri a magyarság hibáit, viszont természetes, hogy ezek a hibák kedvesek előtte s a legnagyobb kitüntetés, mit egy számára rokonszenves német fajból való, szász férfinek nyújt, az, hogy magyarrá, illetőleg székellyé lehet. (Háromszéki leányok.) Sohasem használná magyar emberrel kapcsolatban 21