Népi kultúra – Népi társadalom 7. (Az MTA Néprajzi Kutató Csoportjának Évkönyve, 1973)
MANGA JÁNOS: Magyarországi szlovákok j
Nógrád megye 18. század eleji — az 1710-es, 1720-as évek — falvainak lakosságáról, ami a nyelvet, a származást illeti, pontos képet nem rajzolhatunk. Azt itt is tényként kell megállapítanunk, hogy a török kivonulása után nagyon számottevő népvándorlás indult meg az északi szlovák nyelvterületekről, azonban azt is ismételten hangsúlyoznunk kell, hogy az új hazát, földet kereső és dél felé vonuló tömegek között — nem is kis számban — voltak olyanok, akik a török elől menekültek észak felé, a biztosabbnak látszó vidékekre, s ott aztán vagy megtartották nyelvüket, vagy pedig elszlovákosodtak. Arra vonatkozólag sem lehetnek pontos adatok — megközelítőek sem —, hogy egy-egy falu régi lakosságából mennyi maradt meg, illetve mennyi költözött vissza előbbi lakhelyére. Harmadsorban azt is látnunk kell, hogy az első vagy második hullámból egy-egy faluban letelepedett lakosság gyakran nem jelentéktelen része tovább költözik, s nem ritka, hogy a harmadik, negyedik helyen telepszik meg véglegesen. Ezeknek a helyére is általában újabb bevándorlók kerültek, hol a környék valamelyik falujából, hol a szomszédos vagy a távolabbi megyékből. Több nógrádi szlovák nyelvű községben igyekeztünk tájékozódni afelől, vajon az idősebb nemzedék az elődeik elbeszélései alapján emlékszik-e arra, vagy hallott-e arról, hogy az őseik honnan költöztek erre a vidékre, illetve jelenlegi lakóhelyükre. A legtöbb falu megkérdezettjei erre nem tudtak választ adni. S ezek főleg olyan falvak voltak, amelyeknek lakosai — feltehetően vagy bizonyíthatóan — különböző vidékekről telepedtek le egy községbe. A származás emléke elsősorban azokban a falvakban élt néhány idősebb ember emlékezetében, amelyeknek lakossága teljes egészében vagy legalábbis zömmel egy községből települt át. Szúpatakon 1959-ben a 74 éves Krejcsi Pál így emlékezett: ,,Lucatőről, tótul Lucatin (Besztercebánya környéke) ezt az öregektől hallottam, hogy onnan származtak. Azt már nem tudom, mikor jöttek, hát már réges-régen volt . . . Hát úgy hallottam, hogy hat család jött . . . egyik Rajky . . . , másik meg Viczián . . . , de Vicziánék többen voltak, meg osztán Gulya család ... Ez az Institur ez úgy nősülhetett be. Zsellérek voltak, kérem, ők foglaltak, irtottak, erdő volt, mikor idejöttek, irtottak, így foglaltak földeket és művelték. Azután kaptak jobbágytelket . . . Aki hogy bírt dolgozni, úgy kapott földet. Nagyobb család volt, jobban bírta a dolgot, akkor az több földet kapott . . . Néha előhozták, hogy hogy kerültek ide. Lehet, hogy ott is már sokan voltak (Lucatinban) . . . szűkebb hely volt, itt meg már föld elég, hát ide jöttek foglalni . . . Nagy családok voltak, nem várakoztak szét, hanem együtt éltek. Mert, ugye, kellett járni uraságoknak dolgozni. Meg hát itthon is kellett dolgozni . . . még aratásba is jártak . . . Viczián család, mindig huszonkilencen voltak. Ha szü-