Ethno-Lore 34. (Az MTA Néprajzi Kutató Intézetének Évkönyve, 2017)

A KORTÁRS TEREPMUNKA KIHÍVÁSAI - Vass Erika: A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Erdély épületegyütteséhez végzett terepmunka tanulságai

Vass Erika az interjúalany bizonytalan például egy-egy fénykép keletkezésének idejében, vagy a házuk felújításának, a bútor vásárlásának időpontjában, igyekszem a családtagok korára utaló kérdésekkel közelebb kerülni a pontos évszámhoz (pl. hány éves az illető a fényképen, lakodalma előtti vagy utáni dátumról van-e szó, mekkorák lehettek a gyermekek stb.). Nemrég az lepett meg egy 1966-ban született férfivel készített interjúban, hogy nagyanyja testvérének halálát évre és hónapra pontosan, gondolkodás nélkül megmondta. Amikor megkérdeztem, honnan ennyire biztos ebben, kiderült a temetéshez kötődő íratlan szabály: a te­metést követő hetekben nősült az egyik barátja, kérdéses volt számára, hogy a gyász miatt egyáltalán elmehet-e a lakodalomba. Ezért megkérdezte az özve­gyet, aki elengedte őt. A levéltári kutatások Eddigi kutatásaimba egyházi forrásokat is bevontam, ezekkel bővítettem ki, mélyítettem el a terepen szerzett ismereteimet. Az egyházi iratok a lokális történelem és emlékezés megszerkesztésének sajátos formái, melyekből első­sorban az egyházközség társadalmi és gazdasági működése, identitást formá­ló kulturális tevékenysége ismerhető meg. Ugyanakkor a hívek vallásos élmé­nyéről, a más felekezetekkel történt együttélés mikéntjéről, határairól kevés szó esik. A források egy részére az adott település parókiáján bukkantam, majd a kolozsvári református, illetve unitárius levéltárakat is fölkerestem a vizitációs jegyzőkönyvek megismerése érdekében. Ezekben a vizsgálatot vezetők leírták az eklézsia tulajdonában lévő ingatlanokat (a templomot, a pap és a kántorta­nító portáján álló épületeket), az ingó javakat (a klenódiumokat, a templomnak ajándékozott textíliákat, harangokat), kitértek az egyházközség földjeire és a sa­játos problémákra is. A parókiákon többek között számadáskönyvekre leltem, melyek évről évre részletesen dokumentálták a kiadásokat és a bevételeket. A vagyonleltárak a templom berendezésének megismeréséhez segítettek hozzá, de találtam épí­tőmesterekkel kötött szerződéseket is. A presbiteri jegyzőkönyvek pedig a gyűléseken fölmerült kérdésekről és döntésekről tájékoztatnak. A dokumentu­mok forrásértéke nem egységes, függ a szerzők egyéniségétől, illetve az írás céljától. Ebből fakadóan vannak olyan szűkszavú források, melyek a bennem fölmerült kérdésekre nem adnak választ, de vannak olyanok is, melyekből ap­rólékos kép tárul elém az egykori eseményekről. Például az úrasztali kellékek, textilek felsorolása kapcsán számomra az jelent hiányosságot, hogy a tárgyak

Next