Koszoru. A Petőfi-Társaság havi közlönye 4. (1880)
Szana Tamás: Petőfi szülőháza
4:4 SZTANA TAMÁS : PETŐFI SZÜLŐHÁZA, költő tisztelőihez s Liszt Ferenc közreműködése mellett szép sikerű hangversenyt rendezett. A gyűjtések, adakozások ekkor három irányban is megkezdődtek, s a fölpezsdült nemzeti kegyelet híre a ház akkori tulajdonosához, Martinovics Pálhoz is elérkezett. Amire nem volt képes a házikó falába ékelt márványtáblácska , megtették az adakozóknak mindinkább sűrűn közölt névsorai; a ház tulajdonosa érezni kezdte az addig figyelemre is alig méltatott kicsiny épület értékét saját időről időre fölébb csigázta az adakozások növekedéséhez képest. Valóságos árverezés kezdődött, s ez idő alatt — főleg miután később az adakozások is mindinkább gyérültek — az ügy intézői már-már kétkedni kezdtek szép tervük megvalósíthatásában s arról gondolkoztak: nem volna-e tanácsos a beérkezett adományokat egyszerűen a Petőfiszobor alaptőkéjéhez csatolni ? A véletlen azonban másképen intézkedett. A Petőfi-ház egykor jómódú tulajdonosa, önhibáján kívül szigorú körülmények közé jutott, s a még nem rég boldog házikó ajtaján két év előtt a nélkülözés rémes alakja is bekopogtatott. Martinovics Pál, vagy helyesebben: neje, Varga Teréz, (mert a ház ekkor már az ő nevén állott) újabb ajánlatot tett az «írók és művészek társaságá»-nak, s a Petőfiház, a lelkes dr. Magyar Sándor fáradozásai folytán, aránylag igen tisztességes, de mégis oly áron (800 forintért) jutott a társaság birtokába, mely árat magának a társaságnak gyűjtései fedeztek, a Fővárosi Lagokhoz befolyt jelentékeny adakozásokkal pedig a Petőfi-szobor alaptőkéjét lehetett gyarapítani. Az «írók és művészek társasága» október hó 17-dikén délelőtt vette tényleges birtokába a Petőfi-házat, mely nem képezte ugyan soha tulajdonát a Petrovics-családnak, de a nemzet előtt fényes palotáknál értékesebb helylyé vált a hozzá fűződő emlékek által. A ház ünnepélyes átvételénél az írói kör Jókai Mór.