Koszoru. A Petőfi-Társaság havi közlönye 7. (1882)

1882 / 6. szám - Reviczky Gyula: A Petőfi-társaság Debrecenben

A PETŐFI-TÁRSASÁG DEBRECENBEN. 551 ő annyira szeretett, melyért élt, küzdött, szenvedett és meghalt, közvetlenné tették, folytonos elevenségben tartják. Önök, tisztelt uraim ! maguk is hírneves költők, örökösei, része­sei az általuk megtisztelt nagy költő isteni szellemének , sőt köztük, díszes koszorusokban, annak élén van szerencsénk tisztelni hazánk hogy fiát, nemzetünk lángtehetségü költőjét, ünnepelt Petőfink ifjú­kori kebelbarátját, s azon férfiút, kinek óriás szelleme hazánk szűk határait diadalmasan áttörvén, s a müveit világ népei szívét, lelkét, költészete varázserejével meghódítván, kiváló becsületet, tiszteletet és dicsőséget vívott ki külföldön a magyar névnek. Valamint általában a költők és egykor Petőfiek, úgy önök is, mint olyanok, koruknak prófétái, a népnek lelkesítői, nemzetünk­nek és századunknak tanítói, műveltséghordozói és mint a szent hajdankor lelkesedése kifejezte, — isteneknek és embereknek barát­­jai. Ezért a költők oly kedves emberek mindenütt. A hős kedvtelés­sel hallgatja, figyeli a költő dalait, a világhódító önkénytelenül meg­hódol a költészet hatalmának. Becsületére legyen mondva nemünk­nek, minden vastag realismusa mellett is, van az emberben egy jó darab idealismus. A költők azok, kik hivatva annak arra, hogy örökbecsű alkotásaikkal, nemcsak jelenben, hanem a jövőben is, a késő nemzedéknek is példányai, tükörképei,­­ tisztelet, kegyelet és áhitat tárgyai legyenek. Köszönet és hála önöknek, tisztelt uraim ! hogy nem elégedve meg azzal, hogy csak onnan felülről hirdetik az igét, a központból lövelik szét lángszellemük fénysugarait, gyújtó szikráit, hanem időt, fáradságot nem kímélve, közvetlenül saját tűzhelyénél keresik fel a népet, hogy annak a szépség örök törvényeit magyarázzák, s érzékét a nemes, nagy és dicső ideáljai iránti fogékonyságra képesítsék. Ezer köszönet és hála­ önöknek különösen, hogy midőn önök városunkat, e mi Csokonaijáért, Petőfinkért s általában a költőkért oly rajongó tisztelettel­­ és kegyelettel lelkesülő Debrecenünket azon kiváló szerencsében részesítették, hogy magasztos hivatásuk betölté­sében, az alföld e legmagyarabb nagy városát tűzték ki elsőnek, nemes működésük színhelyéül: ugyanez alkalommal e mi tudomá­nyos intézetünket s ebben a tanuló ifjúságot is nagybecsű látoga­tásukkal megtisztelni szívesek valának. Ezen általunk mélyen érzett és nagyrabecsült kitüntetést mi egyszerűen csak annak szívből fakadt kijelentésével viszonozzuk.

Next