Koszoru. A Petőfi-Társaság havi közlönye 7. (1882)

1882 / 6. szám - Reviczky Gyula: A Petőfi-társaság Debrecenben

'550 A PETŐFI-TÁRSASÁG DEBRECENBEN. 1844-iki sanyarú telét töltötte s a­hol «Boldogtalan voltam teljes életemben» kezdetű, dalát írta. A ház a mai napig jelen­tékeny átalakulásokon ment át. Első részét csaknem egészen újból építették s Petőfi szobája is, mely az udvar közepére néz, ma már egészen elveszítette előbbi kinézését. Jelenlegi tulajdonosa , Sáska Károly, az egy ablakos szobát még egy második ablakkal világította meg, a szobába padlózatot készíttetett s vaskályhával helyettesítette a boglyakemen­cét. A házat eddig semmi emlékjel nem díszítette. A Petőfi­­társaság tagjainak leérkezése, Tóth Lás­zó indítványa s kezdeményezése folytán, arra bízta Debrecen egyik derék pol­gárát , Boros Sándort, hogy a ház megjelölésére díszes emlék­táblát ajánljon föl ily felirattal: «Ebben a házban lakott Petőfi Sándor 1844-ben». Ezt az emléktáblát leplezték le hétfőn reggel a társaság több tagjának s néhány köze­lebbről érdeklődő debreceni polgárnak jelenlétében. Alkalmi emelkedett hangú beszédet Komócsy József, a társaság alel­­­nöke mondott, röviden figyelmeztetve a közönséget Petőfi irodalmi jelentőségére s méltatva a kegyeletet, melylyel Debrecen város polgársága Petőfi emléke iránt viseltetik. Debrecen város vendégei innen 10 órakor, a kitűzött Pro­gramm szerint, élükön Jókai Mórral a kollégium látogatá­sára indultak. Az iskola udvarán nagy számmal gyűltek össze a tanulók, a tanári kar kört képezett és a társaságot megjelenésekor zajos éljenzéssel fogadták. Tóth Ferenc, aka­démiai tanár, a következő üdvözlő beszédet mondotta : «Mélyen tisztelt uraim! Üdvözlöm önöket, — a Petőfi-társaság tisztelt tagjait, — ama társaságét, mely irodalmi munkásságában a lánglelkű népköltő nagy nevét írta fennen lobogó zászlójára, üdvöz­löm önöket, mint a főiskola ez idő szerinti igazgatója, tanártársaim és a tanuló ifjúság nevében. Önök a nagy költőnek, halhatlan műveiben örökké élő szelle­mét társaságukban, mintegy megtestesítvén, annak külső látható létezési alakot kölcsönözvén, ezáltal nemcsak emlékét tisztelték meg a nagy költőnek, hanem nagy szelleme hatását a nemzetre, mehet

Next