A Petőfi Társaság Lapja, 1877. január-június (1. kötet, 1-26. szám)

1877-06-17 / 25. szám

A 25. SZÁM TARTALMA. Fohász és sóhaj (költemény) Tóth Endrétől — Egy csepp viz (beszélyfüzér) Éjszaki Károlytól. — Ebbe a bolond melegbe! (heti szemle) Balázs Sándortól. — Népies észjárás a tu­dmány­­ban (tárca) Mikszáth Kálmántól. — Jeruzsálem régiségei­r­­ől. — »Pál és Virginia« (dalmű). — A Petőfi-társaság. — Vegyes­ előfizetési felhívás A PETŐFI-TARSASAG könyvkiadó-vállalatára. Midőn pár hó előtt a „Petőfi-társaság“ cím alatt egyesült irók hanyatlásnak indult szépirodal­munk érdekében vállvetett munkásságra szövetkez­tek s a nyelvére és irodalmára mindenkor féltékeny nemzetet hazafias törekvésük pártolására szólítot­ták fel, szemük előtt nem csupán az lebegett, hogy szépirodalmi közlönyük megindítása által egy­mást nagyobb és lelkiismeretes­ tevékenységre ösztönözve az időszaki szépirodalmi sajtó emelésére törekedjenek, hanem, hogy oly nagyobb eredeti szépirodalmi művek megjelenhetését is eszközöljék, m­elyek a kiadási kedv megdöbbentő hanyatlása kö­vetkeztében mai napság csak az író áldozatkészsége mellett kerülhetnének napvilágra vagy épen sehogy. A nemzet megértette a hozzá intézett szózatot s a kedvezőtlen idők ellenére is sietett megmutatni, hogy méltányolja törekvéseinket s támogatásával közlönyünk fennállhatását biztosította. E rokonszen­ves fogadtatás felbátorít, hogy újabb vállalkozásun­kat újra buzgó és tevékeny pártfogásába ajánljuk. A „Petőfi-társaság könyvkiadó-vállalatai” a hazai és csakis kizárólag a hazai szépirodalom újabb és jobb termékeinek kíván tárháza lenni, minthogy meg vagyunk győződve arról, hogy szépirodalmunk felvirágzásának legbiztosabb és legnagyobb eszkö­zét akkor találtuk fel, ha az újabb és jobb hazai termékek minél szélesebb körökben való elterjedé­sét eszközölni képesek vagyunk. A magyar könyv­piacot a külföldi irodalmak jó és rosz termékeinek kevés anyagi áldozatba kerülő átültetésével utóbbi időkben annyira elárasztották egyes magán­vállal­kozók, hogy a magyar szépirodalmi iró ma már úgy szellemi mint anyagi tekintetben csak igen csekély elismerésre számíthat s ha kedvét végleg elvesztve, búcsút még­sem mond az anyagilag oly hálátlan térnek, azt azért nem teszi, mert szivében elég lelkesedés s elég kötelességérzet van arra, hogy egy ily fontos nemzeti ügy szolgálatától magát a mostoha viszonyok által el ne riasztássa. Járuljon tehát továbbra is támogatásával a nemzet a szép cél előmozdításához s akkor a ma­gyar szépirodalom jelenlegi pangásából felocsúdva, újabb emelkedésnek és virágzásnak induland. Társaságunk egyik fő feladatául épen azt tűzte ki, hogy az írókban a lelkesedést s a közön­ségben az érdeklődést fenntartsa, sőt fokozza, s azért talán nem egészen jogtalanul remélheti, hogy a nemzet támogatni és pártfogolni fogja őt törek­vésében. Vállalatunk első évi folyamát fogják képezni: Endrődi Sándor költeményei, Jókai Mór­tól egy kötet szépirodalmi dolgozat, Balázs Sándor víg elbeszélései, gr. Zichy Géza költeményei, Vadnai Károly­tól egykötetes regény. Ezen öt kötetet két szállítmányban, május és november hónapok folytán kapják meg az előfizetők, kik három évi kötelezettség mellett lépnek be e könyv­kiadó-vállalat s azzal együtt a Petőfi-társaság pár­tolóinak sorába. Az első (valamint minden utána következő) évfolyam előfizetési ára 5 forintban van megálla­pítva. A­kik az egyes köteteket díszes angol kötés­ben kívánják, kötetenkint 50 krt; az első évben te­­hát, az előfizetési díjon felül 2 frt 50 krt fizetnek- A művek díszes kiállításáról és pontos szét­­­­küldéséről Aigner Lajos gondoskodik, kihez az elő­fizetési pénzek (legcélszerűbben postautalványok utján) küldendők. Budapest, 1877. március hó közepén. Aigner Lajos: A „Petőfi-Társaság“ a „Petőfi-társaság könyvkiadó-vállalatának­ 1 kiadója. Olvasóinkhoz! A „Petőfi-Társaság“, kiválóan irodalmi céljai mellett egy Petőfi-könyvtár mielőbbi fölállí­tását is feladatának sőt kedves kötelességének tekinti. E könyvtárban helyet foglalnának első­sorban a költő összes munkáinak különböző régibb s újabb kiadásai, a lapok, folyóiratok ama szá­mai, melyek tőle munkálatokat közöltek, a külön­böző idegen nyelvű fordítások, a hazai és külföldi lapokban felőle bárhol megjelent életrajzi és bírá­lati cikkek, s végül mindazon adalékok, melyek eddig nyomtatásban meg nem jelentek ugyan, de a költő életének vagy műveinek ismertetésére szolgálnak s később metrizandó életrajzához forrá­sok gyanánt használhatók Petőfi munkáinak első kiadásai ma már vég­legesen eltűntek a rendes könyvárusi forgalomból, sőt antiquariusi üzletekben is csak minél ritkábban fordulnak elő, de föltalálhatók egyeseknél, kik mindjárt pályájának kezdetén kiválóbb érdeklődés­sel viseltettek a később világhírűvé vált költő iránt. E kiadások, mint a fiatal költő első, hiányos gyűjteményei, legfölebb csak történeti értékkel bír­hatnak birtokosaik legnagyobb része előtt, míg a létesítendő Petőfi-könyvtárra nézve kiváló értékűek és fontosságúak. A Petőfi-társaság tehát egész bizalommal for­dul mindazokhoz, kik Petőfi valamely régibb kia­dásainak vagy reá vonatkozó nyomtatványoknak és kéziratoknak birtokában vannak, hogy ez iro­dalmi ereklyéket a létesítendő Petőfi-könyvtár ré­szére átengedni szíveskedjenek A Társaság, az adományozók neveinek följegyzése mellett, mint közkincset fogja őrizni a küldeményeket, s midőn egyfelől megóvja azokat a lassú megsemmisülés­től, másfelől általuk elősegíti és megkönnyíti azok munkáját, kik jövőre a költő részletesebb életraj­zának megírására vállalkoznak. E kettős cél fontossága remélnünk engedi, hogy felhívásunk nem marad figyelmen kívül s már a közeli jövőben a teljes Petőfi-könyvtár fel­állításáról értesíthetjük olvasóinkat. Küldeményeket, legyenek azok könyvek, ki­sebb nyomtatványok, levelek vagy bárminemű kéz­iratok, köszönettel fogad a Társaság titkára: Szana­­ Tamás. A „Petőfi-Társaság Lapjá“-nak szerkesztősége. SZERKESZTŐI ÜZENETEK. 105 E. S. Balatonfüred. Magán­levelet küldtünk s választ várunk. 106. A »Székesfehérvár és vidéke«, szerkesztőjének. Cs. köl­teményében tehetség nyomai mutatkoznak s verselése már is nagy gyakorlottságra mutat, de sem az alapeszmében sem a kidolgozás­ban nem találkozunk semmi eredetiséggel. Mi nem használhatjuk, de ha még jobb volna is, a sor csak hónapok múlva kerülhetne rá Az uj vállalatok rendesen nagyon el vannak halmozva költemé­nyekkel. 107. B. S. Helyben A küldött költemény közlése most épen nem volna alkalomszerű. 108. Z. K. Szeged. Hasonló küldeményekkel máskor is hiába kopogtat. Tetszhetnek azok egyeseknek, kik talán épen hízelegni akarnak hiúságának, de nem tetszenek a múzsáknak.

Next