Magyar Életrajzi Lexikon 1978-1991 (1994)
K - Késmárky István - Keszei István - Kesztyüs Loránd - Kettesy Aladár, Kreiker - Keve András, Kleiner
Késmárky 474 cencű kategóriában 1980-ban és 1981-ben m. bajnok. Autóversenyzőként 1985-ben abszolút m. bajnok, 1986-ban hegyi bajnok. A Forma Easter kategóriában 1982-ben, 1983-ban, 1984-ben, 1985-ben m. bajnok. A Forma Ford kategóriában 1986-ban osztrák bajnok. 1987-től 1988-ig a Német Szövetségi Köztársaság Forma 3 bajnokságban versenyzett, 1987-ben a 9. helyen végzett. A szakemberek tervei szerint ő lett volna az első Forma 1 kategóriában versenyző magyar. A nürnbergi Norisringen halálos balesetet szenvedett. Késmárky István (Szekszárd, 1865. aug. 4.-Pécs, 1926. júl. 5.): egyházjogász, római katolikus pap, egyetemi tanár. Hittudományi tanulmányait a bp.-i tudományegy.-en végezte, ugyanitt szerzett jog-és államtudományi doktorátust. 1887-ben szentelték pappá. 1887-1897 között a gróf Károlyi-családnál nevelő, eközben megszerezte a hittudományi doktorátust. 1897-től a pécsi püspöki jogak. h. tanára, 1900-tól szentszéki bíró, 1902-ben a bp.-i tudományegy.en egyházjogból egyetemi magántanári képesítést szerzett. 1903-05-ben szerkesztette a Pécsi Közlönyt. 1910-től a joga k. h. ig.-ja, 1915-től ig.-ja. 1911-16-ban a Dunántúl c. lap felelős szerk.je. 1918-ban almásmonostori c. apáttá nevezték ki. 1922-től a pécsi tudományegyetemen az egyházjog ny. r. tanára, 1923-24-ben a jog-és államtudományi kar dékánja. — F. m. Az esztergomi érseknek, mint Magyarország prímásának jogai és kiváltságai (Bp., 1896); Katolikus egyházi vagyonjog (Pécs, 1900). -Irod. Vasváry Ferenc: Emlékezés dr. K. I.-ről (Pécs-Baranyai Múzeum Értesítője, 1928-29. füzet). Keszei István (Székesfehérvár, 1935. júl. 5.-Párizs, 1984. jan. 26.), költő. Tanulmányait a bp.-i ELTE (Eötvös Loránd Tudományegy.) magyar-latin szakán kezdte, majd Louvainben egészítette ki. 1957-től Belgiumban élt, 1962-ben Franciao.-ban telepedett le, ahol alkalmi munkából élt. Drámai hangvételű verseit az Új Látóhatár, Irodalmi Újság, Ahogy Lehet, Magyar Műhely és a Katolikus Szemle közölte. 1979-ben munkásságát Sík Sándor-díjjal jutalmazták. M. Angyali merénylet (versek, Róma, 1979); Monfort, Frangois: A szeretet hite (fordítás, Wien, 1979); Átkelés (versek, Székesfehérvár, 1990). írod. Pomogáts Béla: K. I. (Élet és Irod., 1984. 8. sz.); Horváth Elemér: K. I. (Szivárvány, 1984. 13. sz.); Kesztyűs Loránd (Sarkad, 1915. ápr. 11 .—Debrecen, 1979. aug. 17.): orvos, immunológus, az MTA tagja (1. 1967, r. 1970), egyetemi tanár, Állami díjas (1978). Orvosi oklevelét Debrecenben szerezte 1939-ben. Az egy. Élettani és Általános Kórtani Intézetében díjas gyakornok, majd tanársegéd, 1945-47-ben adjunktus. 1948-tól az önállósult Kórélettani Intézet ig.-ja, egy.-i tanár. 1950-51-ben az egy. Orvostudományi Karának, majd az önállóvá vált Debreceni Orvostudományi Egy. dékánja, 1959-63-ban és 1967-73-ban rektora. Tudományos kutatásai során foglalkozott a nyálelválasztás mechanizmusával, az antihormonokkal, az idegrendszer és az immunitás problémáival. 1962—78 között az Űrkutatási Kormánybizottság Orvosbiológiai szakbizottságának tagja, majd elnöke. 1966—70-ben a Magy. Orvostudományi Társaságok és Egyesületek Szövetségének alelnöke. 1971-ben létrehozta a Magy. Immunológiai Társ.-ot, amelynek 1978-ig elnöke volt. 1975—79-ben az MTA Orvosi Osztályának alelnöke, számos m. és külföldi tudományos társ. r., t. és l. tagja. — F. m. Allergia(Fornet Bélával, Bp., 1961); Immunität und Nervensystem (Bp., 1967); Kórélettan (Bp., 1975); Kórélettani gyakorlatok (szerk., Bp., 1979). Irod. Karmazsin László: K. L. (Orv. Hetil., 1979. 42. sz.). Kettesy Aladár, Kreiker (Szeged, 1893. okt. 10.-Debrecen, 1983. jan. 30.): orvos, szemész, az orvostudományok doktora (1952). Orvosi tanulmányait 1911-ben Bp.en kezdte, 1914-18-ban katonai egészségügyi szolgálatot teljesített, oklevelét Pozsonyban szerezte 1919-ben. A bp.-i Áll. Szemkórház másodorvosa, 1921-től a debreceni szemklinikán tanársegéd, 1923-tól egy.-i magántanár. 1926-tól nyugdíjba vonulásáig, 1969-ig ny. r. tanár, a klinika ig.-ja. 1938-ban dékán, 1948-ban rektor. Fő tevékenységi területe az optika és a fiziológiai optika. Számos műtéti eljárást dolgozott ki, megszerkesztette a pigment anomaloszkópot és több más műszert. 1954-56-ban és 1969-72-ben a Magy. Szemorvos Társ. elnöke, 1966-tól a német Leopoldina Ak. r. tagja, 1968-tól a Német Szemorvos Társ. t. tagja. F. m. A szem fénytörése (Debrecen, 1922); Eingriffe am Auge (Blaskovits Lászlóval, Bp., 1938); Szemészet (Boros Bélával, Kukán Ferenccel, Bp., 1962). - Irod. Alberth Béla, K. E. (Orv. Hetil., 1983. 19. sz.). Keve András, Kleiner (1942-ig) (Bp., 1909. nov. 10.-Bp., 1984. márc. 30.):zoológus, ornitológus, tudománytörténész, a biológiai tudományok kandidátusa (1953). A Pázmány Péter Tudományegy.-en 1932-ben jogi, 1935-ben bölcsészdoktor. 1927-től a Madártani Int. kutatója, könyvtárosa. A tihanyi Biológiai Kutató Int.-ben 1941-ben