Magyar Fórum, 2017. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
2017-10-19 / 42. szám
10 Magyarok fóruma A MÚZSÁK GYERMEKE 2017. október 19. Magyar FérfM Kóruskultúránk ápolói Világviszonylatban nincs szégyenkezni valónk Strausz Kálmán, karmester, a Magyar Állami Operaház karigazgatója, a Prima Primissima és Magyar Örökség Díjas Honvéd Férfikar vezető karnagya, művészeti vezetője zenei tanulmányait Gyulán, Esztergomban és a Liszt Ferenc Zeneakadémián végezte, Vásárhelyi Zoltán, Párkai István és Maklári József növendékeként. 1974-től a Magyar Rádió szerkesztője volt, majd 1977-től a Budapesti Ifjúsági Kórus karnagya és a Magyar Televízió klasszikus zenei osztályának vezetőjeként tevékenykedett. 1984-től 1991- ig a Debreceni Kodály Kórus művészeti vezetőjeként dolgozott. Kórusaival számtalan versenyen szerzett első díjat és kiemelkedő helyezéseket. Lemezeket, tv- és rádiófelvételeket készített. 1988- ban létrehozta a Budapesti Nemzetközi Kórusversenyt. Vendégdirigensként járt Németországban, Hollandiában, Svájcban, Olaszországban, Japánban és az Egyesült Államokban. Dolgozott a Salzburgi Ünnepi játékokon is. 1992-2008 között a Magyar Rádió Énekkarát vezette. 2010-ben a Honvéd Férfikar karnagya lett. Munkásságáért 1997-ben Liszt-díjat vehetett át. 1998-ban két kategóriában Grammy-díjra jelölték. 1999-ben dolgozott az athéni Megaronban, a barcelonai Liceuban, amelyek a világ legrangosabb operaelőadásait produkálták nemzetközi sztárokkal. 2000 márciusában a Spanyol Nemzeti Rádió énekkarával adott nagysikerű hangversenyt Madridban, amelyet további spanyolországi meghívások követtek. Mesteriskolákat vezet Olaszországban, Németországban és az Egyesült Államokban. Mindketten ferences öregdiákok vagyunk, az esztergomi Temesvári Pelbárt Ferences Gimnáziumban végeztünk. Igaz, azt, hogy Strausz Kálmán is ott tanult, csak júniusban tudtam meg, amikor az esztergomi barokk ferences rendház és templom 300 éves jubileuma alkalmából nagyszabású ünnepi hangversenyt rendeztek a magyar klasszikus zenei élet meghatározó egyéniségeinek közreműködésével. Akkor vetődött föl az interjú ötlete. A Honvéd Férfikar Kerepesi úti székhelyén beszélgetünk, s egy óra múlva próba. Mire készülnek? - Most nem a férfikar hangversenyére, hanem az Operaház egyik produkciójára, Verdi korai operájának, a Stiffelio koncertszerű előadására. Október 30-án lesz az előadás az Erkel Színházban, és ebben a hónapban az Operaház énekkara kapacitásának vége felé jár. Ezért felkérték a produkcióhoz a Honvéd Férfikart és a Budapesti Stúdió Kórust, és ennek lesz most az első női szólampróbája a Stúdió Kórussal. Bizonyára nem csak koncertek előtt hívja össze a férfikart, mert a repertoárt is bővíteni kell. - A Honvéd Férfikar komoly repertoárral rendelkezik. Évente bérletes előadásokat adunk elő a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében. Ez a közeljövőben, október 27-én kezdődik. A Kodályévet is megünnepeljük azzal, hogy bérletsorozatunkban két Kodálykoncertünk lesz. Az első Kodály és a népzene kapcsolatát, természetesen férfikari szempontból, járja körül. Felhasználva, hogy a Honvéd Együttesben autentikus népzenét játszó együttes is működik. Őket is szeretnénk ebbe a produkcióba bevonni. A másik tematikája: Kodály és a költészet. Nem csak a magyar, hanem a nagybetűs költészet. A magyar költők közül például Kölcsey, Vörösmarty, Ady műveiről lehet szó, de ezt a kört szeretném kitágítani. Elénekeljük Kodály egyetlen német nyelvű férfikarra írt művét is, ami kuriózum. Ennek előadását sokáig nem engedélyezte a zeneszerző felesége, de egy ideje már beleegyezett, így kétszer-háromszor el is énekeltük. Gyakorlatilag az 1848-49-es szabadságharc nemzetközi visszhangjáról írt verset egy német költő, amit Kodály éppen 1956 előestéjén zenésített meg, így könnyű megérezni az áthallást, hogy esetünkben az ’56- os forradalomról van szó. Ne gyakorlatokká silányítsuk azt a zenét, amit Kodály munkatársaival megálmodott Kodály országában mennyire népszerű a kóruséneklés? - Finom leszek, nem eléggé. Kodály Zoltánnak majdnem sikerült megvalósítania az éneklő ország tervét. Ha élt volna még 20 évet, akkor vágya beteljesül. A mi generációnkban még lobogott a láng, egyik ifjúsági kórusomban 140-en énekeltek. Ma jó esetben egy énekkar 30-40 főből áll, s nagy részük lány. Nem mondom, hogy a kóruséneklés kihalt, de laftognak a vitorlák ezen a „hajón”. Fontos lenne az iskolai énekoktatás megerősítése. Amit a gyerekek nem ismernek, azt nem is tudják megszeretni. Kodály azt mondta: „Sokkal fontosabb, hogy ki az énektanár Kisvárdán, mint az, hogy ki az Opera igazgatója. Mert a rossz igazgató azonnal megbukik, de a rossz tanár harminc éven át harminc évjáratból éli ki a zene szeretetét.” Ez a mára is érvényes. Ha elegendő számú vonzó személyiségű, igazán jó karakterű énektanár lenne, aki ezt a kultúrát képes közvetíteni, és nem silányítaná gyakorlatokká azt a zenét, amit Kodály munkatársaival megálmodott, akkor a kórusmozgalom ma is működne. Vajon a Kodály-módszerrel fémjelzett zenefilozófia miért működik sikerrel Japánban és Kínában, s mellette az USA bizonyos államaiban és Németországban? A legkevésbé sajnos nálunk működik, ahol Kodály éneklő országot akart teremteni. Ez egy rendkívül tiszteletreméltó munka volt, mert mikor tudatosult benne, hogy a magyar népzene- és népdalkultúrából meríteni kellene, de ennek a metodikája hiányzik, a zenei írás-olvasás megszerzésének lehetősége céljából gyakorlatokat, darabokat írt. Bartókkal együtt integrálta a népzenét, és megteremtettek egy sajátos, egyedüli, 20. századi magyar zenei nyelvet. Bartók és Kodály a múlt század fordulóján integrálta a magyar népzenét a műzenébe. Ez a német műzenében már Bach korában megtörtént. Tehát Magyarországon az utolsó pillanatban történt mindez. Érdekes, de Bartóktól soha nem lehetett hallani a népzene kifejezést, ő a parasztzene fogalmát használta. Tehát a földműves lét őserejéből, körülményeiből fakadó szenzációs zenei világot aposztrofálta parasztzenének. S ha már Bartók, tavaly férfikarunk előtte tisztelgett, sőt elmentünk Erdélybe, Délvidékre, Felvidékre Bartókot játszani iskolásoknak. Megénekeltettük őket, és kissé visszavezettük őket a gyökerekhez; erre jó példa, mikor székely népdalokat énekeltünk Székelyföldön. Azt honnan lehet tudni, hogy a népdal mennyire hiteles? Nem fejlődik, változik egy-egy dal az idő előrehaladtával? A Magyar Népzene Tára Bartók és Kodály munkája, a magyar népdalok 12 kötetes rendszerezett gyűjteménye csak hiteles műveket tartalmaz. A népdalgyűjtés, a fontossága mellett, számomra azt is jelenti, mikor - egy hasonlattal élve - a havasokban havasi gyopárt találunk, ami ott él. Majd leszakítjuk, és gondosan lepréseljük. Tehát a gyűjtött népdalt a gyűjtés időpontjának állapota szerint énekeljük. Ahol még éneklik a népdalt, az örökké változik, csiszolódik, mint a patakban a kő. Kodály és Bartók gyűjtőmunkája azért is lényeges, mert a paraszti lét körülményei gyökeresen megváltoztak a 20. században. Magyarországon és Erdélyben a kommunista diktatúra alatt erőszakosan felszámolták azt a falusi életet, ami évszázadok óta virágzott. Azt mondta nekem egy sarkadi férfi: tanyasi parasztgyerek voltam, s mi csak petróleumért és sóért jártunk a boltba. Tehát nem volt kiszolgáltatott, megélt a földjéből. Ma ez nem mondható el. Mivel megéltek a földből és megélték sajátos kultúrájukat, így élt a parasztzene. Ma is él a táncházakban, a kórusokban, asszonykórusokban, s ezért fontosak a Fölszállott a pávaféle tehetségkutató versenyek. A népdalokat 25-30 évvel ezelőtt tömegesen szólaltatták meg, s ez mára sajnos megváltozott. Amikor a ’80-as évek végén létrehozta a Budapesti Nemzetközi Kórusversenyt, abba népdalokkal is be lehetett nevezni? - Népdalfeldolgozásokkal. Mindig megadtuk, hogy milyen stíluskorokból kötelező választani. Magyart mindig kértünk. Sok külföldi énekkar jött a versenyre, és ezért is szólaltattunk meg mindig magyar műveket az ünnepélyes megnyitón és a záróeseményen. A legutóbbin, amin közreműködtem, Bartók Cantata profanáját dirigáltam. Azért beszélek múlt időben, mert a szervezés már nagyon régen nem az én feladatom. De azt tudom, hogy később Kodály Budavári Te Deuma is felcsendült, és kortárs magyar szerzők műveit játszották - ami lényeges. Nagyon kevesen hiszik el nekem a szakmán kívül, hogy kiváló zeneszerzőkkel büszkélkedhetünk. A Honvéd élén, anyagi lehetőségünk függvényében, darabokat rendelünk. Legutóbb, a Zrínyi-emlékév során, a Zrínyi Emlékbizottság segítségével Vajda János írt kiváló Zrínyikantátát. Jövőre, az I. világháború befejezésének 100. évfordulója emlékére öt zeneszerzőtől - Gyöngyösi Leventétől, Csemiczky Miklóstól, Selmeczi Györgytől, Orbán Györgytől és Vajda Jánostól - szólaltatunk meg ismét általunk rendelt darabokat, és ragyogó művek születtek. Annyi volt a kérésünk: mindegy, mit írnak, de azoknak legyen kötődésük az I. világháborúhoz, és lehetőleg szólaljon meg bennük népdal. Az utóbbi azért fontos, mert véleményem szerint, az utolsó olyan katartikus élmény, amikor népdal születik, az az I. világháború. Akkor még a bakák éneklik, hogy „Fiumei kikötőbe megállt egy gőzhajó”, vagy „Mikor megyek Galícia felé, még a fák is sírnak”, de a II. világháború idején már gramofonról hallgatják Karádyt, és a rádió szól. Mikor mutatják be az öt zeneszerzőtől rendelt I. világháborús darabokat? A bemutató már megtörtént, de jövőre, a Tavaszi Fesztivál keretében mind az öt kantát eljátsszuk a Zeneakadémián. 1800 amatőr énekkaros együtt énekel az Operaház művészeivel Nevéhez köthető a Dalárnap, az Erkel Színházban rendezett kórustalálkozó. Hogyan képzeljük el a kórusmozgalom Operához köthető részét? - A Dalárnapot az Operaház főigazgatója találta ki. Nevemhez annyiban köthető, hogy Aczél András rendező kollégámmal vezéreljük le a vasárnapot, bemutatjuk az énekkarokat, beszélgetünk a kórusvezetőkkel. Az amatőr énekeseknek szervezett találkozón mindenki azt énekel, amit szeretne. A rendezvény vége pedig mindig egy Erkel Színházbeli előadás. Tavaly a Parasztbecsület Húsvéti kórusába kapcsolódott bele a nézőtéren ülő 1800 amatőr énekkaros, idén pedig a Nabucco híres Szabadságkórusába. Jövőre a Carmina Burana előadás lesz a vasárnap zárórendezvénye, s valószínűleg a végéről az „O Fortunát” énekeljük közösen. A közeljövőben elkezdjük szervezni a Vasárnap 18-at, s nem az a gondunk, hogy jönnek-e a kórusok, hanem, hogy beférjünk az Erkel Színházba. Tehát mégis működnek jó amatőr kórusok? - Ezt sosem tagadtam, de Kodály és Bartók műveit korábban nem 20-30, hanem 50-100 tagú énekkarok szólaltatták meg. Ez nem jelenti azt, hogy nem lehet a mostaniak számára repertoárt találni, de kissé elszomorító, hogy 6-10 ember kiáll a színpadra és szembe velük a hatalmas nézőtér. Ettől függetlenül a vasárnapra, ami remek kezdeményezés, sokan jönnek. Egy jó hagyomány folytatódik, mert Erkel Ferenc volt az első elnöke az Országos Magyar Daláregyesületnek. Még most is vezet külföldön mesteriskolákat? - Korábban fiatal kollégáknak tartottam kurzusokat, ma már egyre kevesebbet, hiszen az Operaház nagyon komoly intézmény, és sokrétű feladatot jelent a Honvéd Férfikar vezetése is. A Zeneakadémia karvezetés szakának elvégzése után az volt az álmom, hogy majd egyszer ezt a mesterséget tanítom. Amikor ráérek szívesen tartok kurzusokat, melyek nem is előadások, a listán szereplő műveket megtanul- A Honvéd Férfikar operaházi fellépése Reimann Learjében