Magyar Gyógypedagógia, 1925 (13. évfolyam, 1-10. szám)
1925 / 1-3. szám
gusokat is ki kell képezni a gyógypedagógiai ismeretek tekintetében és célszerűtlennek mondotta a mostani módszert, amely szerint 1 vagy 2 évenként változnak az iskolákban a vallástanárok. Hanselmann dr. zürichi siketnéma-intézeti tanár a most életbeléptetett „zürichi gyógypedagógiai szemináriumáról tartott részletes beszámolót. 12 hallgatót vesznek fel, akik egy évi elméleti kiképzés után 1 évi gyakorlatra vannak kötelezve. Ezenkívül a már alkalmazásban levő mintegy 800 gyógypedagógus tanító részére nyaranként, 4 hétig tartó továbbképző kurzusokat is tartanak, melyekre 30—30 hallgatót hívnak be. Az előadások egy részét az orvosi-, illetőleg filozófiai egyetemen, a speciális gyógypedagógiai problémákat a szeminárium keretében hallgatják. Nagy súlyt helyeznek a második évi gyakorlati kiképzésre, amikor egyrészt szemináriumi gyakorlatok, másrészt a különböző gyógypedagógiai intézmények látogatása állanak előtérben. A kiképzésnél az egyoldalú intellektualizmus helyett a gyakorlati ismeretekre és a munkaképességre fektetik a fősúlyt, viszont az ilyen módon képzett tanítóktól el is várják, hogy növendékeiknél azok egyéniségeinek teljes és kimerítő megismerését és befolyásolását tartsák szem előtt. Munkálkodásukban sokat köszönhetnek a német gyógypedagógus köröknek, amiért újból hálás köszönetüket nyilvánítják a Kaup müncheni közegészségügyi tanár előadása „a testi és lelki fogyatékosság elterjedéséről és az abból az államra nehezedő terhekről“ szólott. Referátumában az elméleti alapokat keresve, a veleszületet fogyatékosságok magyarázatánál nyitva hagyta a problémát, hogy váljon a darwini értelmezésben vett természetes kiválogatódásról, illetve a normális esetek értéktelen variációiról van-e szó, vagy pedig közvetlen csírasérülésről. A statisztika adatai a különböző európai államokban körülbelül megegyeznek; e szerint 10,000 lakosra 30—40 fogyatékos jut. Az ingadozások is parallelek a különböző államokban. Németországban 180,000 gyengeelméjű, 75,000 nyomorék és kb. 1 millió könnyebb tbc,és fordul elő a 15 éves életkoron alul levőknél. A világháború óta Németországban különösen az ideges aszténiások, az általános gyengeségben szenvedők s a kisebb munkaképességűek száma mutat emelkedést, míg az alkoholizmus következményei határozottan csökkentek. A fogyatékosságok elterjedése és a róluk való gondoskodás természetesen igen nagy terhet jelent az államra nézve. Pl. békeidőben Németországban egy normális tanuló 165 márkájába került az államnak, míg egy abnormis 320 márkát emésztett fel. Jelenleg a degeneráltak eltartása 250 millió aranymárkájába kerül az államnak, amiből a kisegítő iskolák tanulóira 20 millió aranymárka esik évente. A tennivalók közt kiemeli a degeneráltak számának csökkentését. E tekintetben a főveszedelem nem a már degeneráltakban rejlik, akiknek szaporodási lehetősége csekély s az utánuk jövő generációban már kipusztulnak. A szaporodást mindig az újonnan jött esetek okozzák, melyeknek megakadályozása csak az általános szociális gazdasági és szociális higiénikus viszonyok megjavítása által érhető el. Tehát a család- és különösen az anyák védelme, a gyermeki fejlődéshez szükséges táplálkozási-, higiénikus- és klimatikus viszonyok jobbá tétele szükséges. Fuchs berlini iskolatanácsos „a külön iskolák belső és külső * A svájci rendszer a magyar gyógypedagógiai képzés szervezetének figyelembe vételével készült, aminthogy annak mintaszerű jellegét Mme. Alice Descoeudres L’éducation des enfants anormaux c. művében ki is emeli. (Szerk.)