Magyar Hirlap, 1927. január (37. évfolyam, 1-24. szám)

1927-01-01 / 1. szám

2 1927 január­­. megkönnyítse a más országokban való elhelyezkedést is. Ez a törekvés azonban súlyos nehézsé­gekbe ütközik, mert köztudomású, hogy a nyugateurópai államok legnagyobb része határait a bevándorolni szándékozó idegen munkások elől elzárja.­ ­ A francia kormány, amint erről tudomásunk van, foglalkozik a köz­munkák megkezdésével. Remélhető te­hát, hogy a munkanélküliek jórésze itt alkalmazást nyer. A helyzet minden­esetre komoly, de az elbocsátások még nem katasztrofálisak. Nehezíti a hely­zetet, hogy a francia jótékonysági egye­sületek el vannak foglalva az elbocsátott francia munkások megsegítésével és az idegenekkel nem foglalkozhat­­nak. Továbbá félidő lévén, mezei munkában való elhelyezésről szó sem lehet. A kö­vetség a helyzetről a kormányt állandóan tájékoztatja. Gyomai Imre. Egy hét alatt megkétszereződött a munkanélküliek száma Párizsból jelentik. A munkaügyi miniszté­rium közlése szerint a december 23—30-ig terjedő héten összesen 13.072-en kaptak az államtól munkanélküli segélyt, ami a hivatalosan nyilvántartott munkanél­küliek számának közel megkétszerező­dését jelenti az előző héthez képest,­­amidőn is 6703 munkanélkülit tartottak nyil­ván. A december 30-án nyilvántartott mun­kanélküliek közül 7773 Párizsra esik, ami­vel szemben az előző héten Párizsban mind­össze 4768-an kaptak munkanélküli segélyt. A munkapiac helyzetének rosszabbodását mutatja az a tény is, hogy az elmúlt héten az állásközvetítő hivatalokban bejelentett munkakeresletek száma 20.107-tel haladta meg a munkakínálatot. Erősen csökkennek a francia vasutak bevételei is Az Usine mai számában hosszabb cikkben foglalkozik a munkanélküliség problémájá­val s megállapítja, hogy a francia kamara egyik legutóbbi ülésén beterjesztett adatok, amelyek szerint Franciaországban mind­össze 30.000 munkanélküli volna, meg sem közelíti a valóságot. A krízis sokkal súlyosabb s okai is sokkal mélyebben rejtőznek, semhogy elhamarkodott kormányintézkedé­sekkel segíteni lehetne a helyzeten. Hiába a közmunkák kiírása és hiába minden munka­nélküli segély, ha a kormány nem szánja magát végre a pénzügyek végleges stabilizá­lására. A lap hírrovatában érdekes jelentést kö­zöl a francia vasútvállalatok bevételeinek alakulásáról s megállapítja, hogy a gazdasági krízis hatásai most már a­­ vasútvállalatok mérlegében is kifeje­zést nyernek. A francia vasútvállalatok heti átlagos bevé­tele november folyamán 300 millió frank volt, amivel szemben a december 3­ 9-ig terjedő héten az összbevétel mindössze 271 millió frank. A vasútvállalatok közlése szerint a bevételek nagyarányú csökkenését a vasútvállalatok forgalmának csökkenése idézte elő. Az áruforgalmon kívül nagy­arányú visszaesés állott be az utasforgalom­ban is s elsősorban a luxusvonatok és az I. osztályú kocsik forgalma csökkent nagy mértékben. Az Usine véleménye szerint a december 9-ike óta eltelt négy héten a for­galom még jobban visszaesett s a vasútválla­latok e heti bevétele, dacára a karácsonyi ünnepek fokozottabb, forgalmának, legfeljebb 250 millió frankra becsülhető. rva A belügyminiszter megszüntette a hivatásos zeneoktatókra erőszakolt zenészszövetségi vizsgát A Zeneművészeti Főiskola tanári kara és az okleveles zenetanárok tekintélyes testü­lete megdöbbenéssel fogadta azt a belügy­miniszteri rendeletet, amely arra kötelezte a magánzeneoktatókat, hogy a Zenész Szövetség előtt vizsgát tegyenek. A rendelet szerint ugyanis csak az a zenész­­vállalhat tanítványt, aki az Országos Zenész Szövetség tagja és — tekintet nélkül a már megszerzett oklevelére — a szövetség előtt vizsgát tesz. A magyar zenepedagógia színvonalának komoly veszedelmét jelentette volna ez a rendelet, ha életbe lépett volna. Hubay Jenő dr. vezetésével a Zeneakadémia professzorai azonnal akcióba léptek és mind a belügy-, mind a kultuszminisztériumban kifejtették a rendelet tarthatatlanságát. Hubay és tanár­társai, valamint a magánzeneoktatók föl­lépésének, illetve a miniszterhez intézett me­morandumának meglett a kívánt hatása, mert az év utolsó napjaiban ezt a rendeletet küldte szét a belügyminiszter a vármegyei alispánoknak, az ország valamennyi kerületi főkapitányának és a budapesti főkapitány­nak: „A hivatásos zenészek működése tárgyában kibocsátott 2100/1926 B. M. számú körrende­­letem azon részének végrehajtását, amely a 137000/1926 B. M. számú körrendelet hatályát a magánzeneoktatókra is kiterjeszti — további rendelkezésig felfüggesztem. Ez a rendelet kihirdetése napján lép életbe. Budapest, 1926 december 21. A miniszter he­lyett Issekutz h. államtitkár.“ A rendelet december 25-én jelent meg és általános megelégedést keltett a Zeneművé­szeti Főiskolán, amely valóságos hatósági lefokozást szenvedett volna azzal, hogy az általa kiadott diplomákat egy társa­dalmi szervezet felülbírálta és ellen­őrizte volna. A régi rendelet felfüggesztésével megszűnt a zeneoktatás veszedelme. Éppen az utóbbi napokban tömegesen kezdtek panaszkodni a hivatásos vidéki zeneoktatók, hogy a rend­őrség működési engedélyt követel rajtuk. A belügyminiszternek a zeneművészet, és a zenepedagógia magasabb érdekeit szem előtt tartó pótrendelete ezeknek a zaklatá­soknak most elejét vette. A miniszter­elnök a jövő héten dönt a kormánypárt első értekezletéről . (A Magyar Hírlap tudósítójától.) A régi szokástól eltérően az idén a politikai pár­toknál nem lesznek újévi üdvözlések, nem keresi fel hivatalosan a kormánypárt ve­zérét, Bethlen István gróf miniszterelnököt sem és a politikai élet, amely a választá­sok után természetszerűleg elpihent, nem is indul meg a közeli napokban. A kor­mánypárt képviselő-tagjainak nagy­ része .Vidéken tartózkodik, és csak új esztendő után jön fel a fővárosba. Maga a miniszter­­elnök is sűrűn van távol a fővárostól és gyakran jár vadászni. Az újévi ünnepeket itthon tölti Bethlen István gróf, valószínű azonban, hogy­­ a jövő hét elején ismét vadászni megy­­ néhány napra, a hét végén azonban már Budapesten lesz. Az eddigi tervek szerint január hatodikán vagy hetedikén kezdődik meg tulajdonkép­pen a kormánypárt működése, mert a mi­niszterelnök a kormánnyal és az egységes párt vezetőivel ezen a napon beszéli meg a kezdődő politikai események első eta­p­­jait. Megbeszélik, hogy mikor tartja a kor- r mánypárt első értekezletét és megállapítják ennek programját. A megbeszélésen jóváhagyják az eddigi terveket és így valószínű, hogy az egységes párt január második hetében tartja első ér­tekezletét, amelyen a párt tagjai üdvözölni fogják a miniszterel­ .töb­b kormánypárt első értekezletén Graeffl Jenő kori­ök fog elnökölni, és valószínű, hogy elnöki megnyitója után nyomban indítványt tesz az elnökség meg­alakítására. A kormánypárt elnöke Almássy László lesz, aki nyomban el is foglalja el­nöki székét és nagy beszédben üdvözli a párt nevében Bethlen István gróf miniszter­­elnököt, aki ugyancsak hosszabb beszédben válaszol és kifejti a kormány programját, különösen pedig a legközelebbi teendőkre vonatkozó tervezetet. Kormánypárti körökben azt mondják, hogy a miniszterelnök programjának jelen­tős részét gazdasági problémák foglalják le. E hírek szerint a miniszterelnök rá akar mutatni beszédében arra, hogy a párt a választásokon szerzett többségét, illetve a közönség előtti népszerűségét csak akkor tarthatja meg, ha legelsősorban gazdaság­ Lyoni Selyemáruház a 6. Koronaherceg u. sarok Jánosé 67.ooo-t«I Créne de. Chine 84.ooo-től1 politikai kérdésekkel foglalkozik és minde­nekelőtt a gazdasági életbe vágó kérdéseket tárgyalja le az új parlament. A kormány­párt többsége teljesen helyesli, a miniszter­­elnöknek ezt az álláspontját, és így most már teljesen bizonyos, hogy az új ország­gyűlés elsősorban az adócsökkentési javas­­­latokat veszi tárgyalás alá. A többi gazda­­sági javaslatok sorsa még nem bizonyos, valószínű azonban, hogy még ezek után munkásügyi javaslatok kerülnek tárgyalás alá. Szempai Második pótnyomozást rendeltek el a Tisza-gyilkosság ügyében. (A Magyar Hírlap tudósítójától.) A Tisza-gyilkosság ügye ismét kísért, még­pedig Gärtner Marcel, a per egyik jogerő­sen elítélt vádlottjának újrafelvételi kérel­mével kapcsolatosan. A tizennégy évi fegy­­házra elítélt Gärtner védője útján közölte az ügyészséggel, hogy ártatlanul ítélték el és a gyilkosok még mindig szabadlábon vannak. Gärtner kérelmével kapcsolatosan az ügyész­ség utasította a rendőrséget, hogy újabb vizsgálatot kezdjen, a nyomozás azonban eredménytelenül végződött. A tanuk egész seregét hallgatták ki, lényegbe vágó dolgo­kat azonban csak egy asszony és egy köz­­tisztviselő tett, akik elmondották, hogy 1918 október harmincegyedikén délután öt óra tájban Tisza István gyilkosai az Astoria­­szállóból autón indultak el a Hermina út felé. Gärtner említést tett Hüttner Sándor naplójáról, amelyet a váci fegyházban írt és ebben a naplóban állítólag beismeri, hogy hamis vallomásokat tett és hogy a nyomozást tévútra vezette, mert azt ígérték neki, hogy eben az esetben bün­tetlen marad és régebbi bűncselekményeiért sem vonják felelősségre. Hüttner tulajdon­képpen két naplót készített, az egyiket meg­rendelésre és ebben a valóságnak meg nem felelően adja elő a dolgokat, a másik napló azonban leleplezi a gyilkosság részleteit és megnevezi a gyilkosokat. Ezt a naplót Hütt­ner egyik fogolytársának adta oda, aki a naplót magával vitte kiszbadulása után. A rendőrségen két héten keresztül foly­tatták a pótnyomozást a Tisza-gyilkosság ügyében és azután az ügy iratait átküldték az ügyészségre. Boronkay István ügyészségi alelnök pénteken délelőtt referált Sztrache Gusztávnak a pótnyomozásról. Megállapítást nyert, hogy az eddigi adatok nem elegendők ahhoz, hogy azok alapján újrafelvételt le­hessen elrendelni. Éppen ezért az ügyészség intézkedett, hogy az iratok ismét átkerül­jenek a főkapitányságra. A pótnyomozáson ugyanis olyan részlete­ket kell tisztázni, amelyek döntő befolyás­sal lehetnek Gärtner Marcel vallomásaival kapcsolatosan. Újabb tanúk kihallgatására van szükség, akiket a rendőrség a jövő hé­ten fog beidézni. A Tisza-gyilkosság ügyé­ben tehát a pótnyomozást újra megindítják és előreláthatóan újabb két hét fog eltelni, míg az ügy iratait kiegészítve a nyomozás újabb adataival , ismét visszaküldik az ügyészségre további intézkedés végett. Az újságírók újévi üdvözlése A Magyar Újságírók Egyesülete az újév alkal­mából testületileg üdvözölte Márkus Miksát, az egyesület elnökét A nagy számban megje­lent újságírók nevében Balassa Imre főtitkár intézett meleghangú üdvözlő szavakat Márkus Miksához. Kijelentette, hogy az újságírók nem akarnak semmiféle hagyománynak, semmiféle sablonnak hódolni, mikor elnöküket köszöntik. Nem udvariaskodni jöttek. Az idő nem alkalmas arra. Az elmúlt esztendő olyan csapásokat mért az újságírásra, a most következő esztendő olyan kevés jót ígér, hogy a legnagyobb kese­rűséggel, fájdalommal, kétségbeeséssel eltelve jönnek az elnök elé, mint a hajótöröttek, akik az utolsó roncsba kapaszkodnak: mentsd meg veszendő lelkeinket. De mert az újságíró a nem­zet élő lelkiismerete, ha mindenki kétségbe­esik is, az újságírónak nem szabad elveszítenie népek útján vitágító optimizmusát, őszinte be­csüléssel, a vész napjaiban tanult ragaszkodás­sal köszöntik az elnököt, a jó kapitányt, aki jól vezette a hajót, mikor még büszke óceán­járó volt és kérik, hogy vezesse most is tovább, mikor árva hajóroncs lett belőle, amely örvé­nyek és gonosz hullámok fölött hánykódik, de a roncs fölött van még egy törött árboc, az ár­bocon egy tépett lobogó, azon szent szó: sza­badsági Jó kapitány, bölcs vezető, vezesd to­vább azokat, akik törhetetlen hittel kapaszkod­nak a hánykódó hajóroncsbal Válaszában Márkus Miksa elnök keserűséggel tekintett vissza az elmúlt esztendőre, amelyben ismét méltánytalanságok sorozata esett meg az újságírókon. Mostohagyermekei ők a mai kor­nak, valósággal a régi idők Prügellinabei. Min­den kisiklásért, bűnért, éretlenségért, amelyet politikusok és más közéleti emberek követnek el, az újságírókat teszik felelőssé, még­pedig olyanképpen, hogy ahol büntetés jár, ők állanak az első sorban, ahol pedig kegyelmet osztogat­­nak, ott nincsenek sehol. Az újságírók nem várnak büntetlenséget mert maguknak is az a meggyőződésük, hogy mindenkiben legyen meg a felelősségérzet és minden újságíró viselje meggyőződésének kö­vetkezményeit Ámde ott tartunk, hogy ma már egy Rákosi Jenő sem tudja megírni a maga véleményét, anélkül, hogy a paragrafusok út­vesztőjébe ne kerülne. Nagy baj az, é­­s ebben az újságírók hibásak — hogy nem tudnak kü­­lönbséget tenni ellenség és jóbarát között és így senki sem érzi meg annak következményeit, ha az újságírókat igaztalanul bántják meg és támadják. Nem mondja azt, hogy hajszát kell indítani az újságírók ellenségei ellen, sőt disz­­tingvál ellenség és ellenfél között is, de cso­dálkozik azon, hogy önérzetes újságíró még reklámot csinál olyan embereknek, akik az­ új­ságírók vállain emelkedtek fel s most a kor hangulatát követve, szembefordulnak velük. — Merítsünk azonban vigasztalást Rákosi Je­nőnek az egyesülethez intézett leveléből, amely­ben megírja, hogy az emberek emberek ma­radnak mindig, de a korszakok változnak. Át­meneti korszak ez a mai is s kétségtelenül eljön az idő, amikor kiderül majd, hogy Magyaror­szág újjáteremtése érdekében a sokat üldözött újságírók dolgoztak-e többet, vagy az üldözők. Rámutat Kossuth Lajosnak a falon függő arc­képére és arra kéri az egyesület tagjait, hogy merítsenek optimizmust az ő példájából. Kos­suth Lajost börtönre vetették a sajtószabadság ellenségei, enélkül, hogy meg tudták volna aka­dályozni a szabadság korszakának eljövetelét. Márkus Miksát beszéde után az újságírók lel­kesen megéljenezték. I­I ■ ■ Közvetítjük a DIVAtfOK újévi szerencsekívánatait és egyben olvasóközönségünk figyelmébe ajánljuk lapunk mai számában, a 9-ik oldalon megjelent hirdetését is, mely úgy gazdasági, mint pengőárak le­­kerekítése folytán pénzügyi szempontból is méltán általános érdeklődésre számíthat. I I ■ ■ Az Akadémia Berzeviczy Albertet és Balogh Jenőt választja meg felsőházi tagnak, a harmadik jelölt még nem bizonyos A felsőházi törvény értelmében a Magyar Tu­dományos Akadémia a felsőházba három tagot választ. Az Akadémia elnöksége január harma­dikén, hétfőn délután négy órára hívta össze a felsőházi tagválasztó ülést. Az akadémikusok között nem nagy korteskedés folyik a felsőházi tagválasztást illetően. Annyi bizonyos, hogy az akadémikusok többsége Berzeviczy Albertet, az Akadémia elnökét és Balgh Jenő főtitkárt egy­hangúan fogja megválasztani, a harmadik aka­démikus felsőházi tag személyét illetően azon­ban eltérők a vélemények. Lehetséges azonban, sőt valószínűnek látszik, hogy az utolsó pilla­natban e tekintetben is megegyezésre jutnak, úgyhogy mind a három akadémiai felsőházi tagot egyhangúlag választják meg. Az orosháziak újévi üdvözlete Nagy Vincéhez Nagy Vince, akit az orosházi választási küz­delemben Orosháza választóközönsége rend­kívül meleg szeretettel övezett és aki titkos vá­lasztás mellett nagy többséggel nyerte volna el az orosházi mandátumot, ma a következő távira­tot kapta Orosházáról: — Orosházi párthíveid, visszaemlékezve a nemrég elmúlt nemes és önzetlen politikai küz­delemre, őszinte szeretetükről és ragaszkodá­sukról biztosítanak és azzal bíztak meg, hogy ezt a legjobb kívánságaik tolmácsolása mellett hozzam tudomásodra. Mindannyian bízunk az eljövendő jobb jövőben, a demokratikus Ma­gyarország megszületésében. Téged tekintünk vezérünknek és eszméink zászlótartójának. Sze­reténél köszöntünk az új esztendőben. Párt­híveid nevében és megbízásából Mitlasovszky János dr..

Next