Magyar Hírlap Hétvége Melléklete, 1983
1983-07-30
ugyanis egyetlen apró jel több száz forinttal emelheti az érme értékét. Ha valaki ezzel nincs tisztában, akkor könnyen „palira” vehetik. Dr. Mészáros István igazolásul egy I. Ferenc 20 krajcárost vesz elő, s az egyik gyűjtőt kéri fel, hogy ránézésre saccolja meg a pénz értékét, ő forgatja, nézegeti, majd száz forintot említ. Persze — hangzik a válasz —, csakhogy ezen az érmén a szalag rásimul a nyakra, ami azt jelzi, különleges példányról van szó. Az 1831-es évszám melletti „A” jel pedig bécsi pénzverdére utal, ami ismét megdobja az értéket. A végeredmény 1800 forint! Csakhogy ahhoz, hogy a száz forinttól idáig eljusson az ember, jó néhány ismeret birtokában kell lennie. — Mit gondol, mennyit ér az 1906-ban kiadott nikkel húszfilléres? — hangzik a következő „vizsga”kérdés. Még tippelni sem merek. Mint kiderült, ha valaki ilyennel betévedne az érmegyűjtők klubjába, azonnal zsebre vághatna ötezer forintot. (A Money Trend szakfolyóirat árfolyama szerint 10 ezer schillinget is megér.) Hogy miért? Mert ebben az évben csak nagyon keveset vertek, az elkopott, sérült pénzek pótlására. De ha valakinek 1906-os 10, vagy egyfillérese van, azt sem érdemes elherdálni. Jó pénzt adnak érte a gyűjtők. Most én „vizsgáztatok”: mennyit ér egy Napóleonarany? — Rossz a kérdés — így a válasz —, mert az átlagember I. Bonaparte Napóleonra gondol, az érmegyűjtők pedig III. Napóleonra. Főleg az utóbbitól származó aranyérmék gyakoriak. Egyébként Magyarországon aranypénzzel magánember nem kereskedhet, ez állami monopólium. Ha valakinek mégis aranypénz van a birtokában, azt be kell jelentenie, s csak a Magyar Nemzeti Banknak adhatja el. Egyébként a Napóleon-aranyat általában aranysúlyértékben, a hivatalos árfolyamon veszi meg a bank. (A második világháború után a Napóleon-arany volt a sláger. Akkor ez volt a legfőbb „általános egyenérték”, mindent lehetett érte kapni.) Magyarországon mintegy 6-7 ezer hivatalos érmegyűjtő van. Közülük sokan különböző emlékérméket, kitüntetéseket, azaz nem pénzeket gyűjtenek, mások pedig különböző korok fizetési eszközeinek gyűjtésére szakosodtak. A gyűjtők csereberéjét segíti az egyesület érmeklubja, amely szombaton délelőtt és kedden este ad helyet és lehetőséget a gyűjtemények bővítésére, az adásvételre és a cserére. Hobbi vagy jó befektetés az érmegyűjtés? Mindkettő. A régi pénzek értéke, pláne, ha ritka évjáratú, nemes anyagból készült példányról van szó, állandóan emelkedik. Persze, csak ha eredeti. A hamisítás ugyanis nemcsak a forgalomban lévő pénzekre terjedt ki, de az antik darabokra is. Különösen a délebbre fekvő országokban, így bizony előfordult már, hogy valaki a törökországi útjáról értékes irha helyett hamis régi pénzzel tért vissza. Kocsi Ilona DRÁGA FILLÉR, OLCSÓ BANKÓ A Magyar Nemzeti Bank a nagyobb események, évfordulók tiszteletére különböző emlékérméket szokott kibocsátani. (1967-ig ez a Pénzügyminisztérium feladata volt.) A forintrendszer első emlékpénze az 1848—49-es forradalm és szabadságharc tiszteletére kiadott ún. centenáriumi sor volt, amely Petőfi Sándort, Széchenyi Istvánt és Táncsics Mihályt ábrázolta. 1956-ban a forint tízéves évfordulójára három emlékpénz került forgalomba. Az érméken a Parlament, a Magyar Nemzeti Múzeum és a Lánchíd látható. Az emlékpénzek meghatározott névértékkel rendelkeznek, amellyel — legalábbis elvben — akár fizetni is lehetne az üzletekben. De képzeljünk csak el egy egyszerű közértpénztárost, hogy reagálna, ha egy 200 forint névértékű ezüstpénzzel akarnánk fizetni! Persze, a gyűjtők sem bolondultak meg, hogy a nagy nehezen megszerzett emlékérméket a közértben kótyavetyéljék el! Az emlékérmék tehát elvben fizetési eszközök, a gyakorlatban azonban nem. Mivel meglehetősen kis példányban adják ki, kevesen juthatnak hozzá. A Magyar Éremgyűjtő Egyesület gyűjtői a tagsági könyv sorszáma alapján részesednek belőle. Tehát a régebbi tagoknak nagyobb az esélyük, hogy minden emlékéremhez hozzájutnak, míg az újak esetleg csak a névértéknél jóval magasabb áron, vagy cserével szerezhetik meg az áhított példányt. Hogy miért nem vernek többet ki egy-egy emlékéremből? Mert nem akarják felhígítani az értékét. Éppen attól lesz egyre értékesebb, hogy csak kevés van belőle. 1968-ig egyébként arany emlékpénzeket is adtak ki — összesen öt alkalommal —, azóta azonban csak ezüst, s mostanában nikkel érméket bocsátanak ki.