Magyar Hírlap, 1970. március (3. évfolyam, 60-89. szám)

1970-03-02 / 61. szám

Magyar Hírlap HAZAI KORKÉP 1970. MÁRCIUS 2. HÉTFŐN Emléktáblát avattak Jászberényben Jászberényben vasárnap márvány em­léktáblát helyeztek el a Nemzeti Bank épületén, amelyben a debreceni nemzeti kormány parancsára 1945. március 1-én megalakult az első magyar hadosztály pa­rancsnoksága Szalai Tibor ezredes veze­tésével. Az ünnepségen Konyhás Mihály alezredes mondott beszédet. Az első ma­gyar hadosztály a budai önkéntes ezred Jászberénybe vonult egységeiből, vala­mint hadifoglyokból és önkéntesekből ala­kult. A demokratikus magyar hadsereg első hadosztálya 1945. április 28-án állt fegyverbe, hogy a Vörös Hadsereg olda­lán küzdjön hazánk szabadságáért és füg­getlenségéért. Az emléktáblán az MSZMP jászberényi bizottsága, a városi tanács, a KISZ, a Hazafias Népfront és a fegyve­res testületek képviselői koszorút helyez­tek el­ Ünnepség Mánián egy hős partizánfiú szülőházánál 1945 februárjában a Horvátország te­rületén harcoló német Balkáni Hadsereg át akart törni a Dráván, hogy hátba tá­madja a Dunántúlon előrenyomuló szov­jet és bolgár hadsereget. A stratégiai fontosságú barcsi Dráva-hidat partizá­nok védelmezték, köztük a legendás hírű magyar Petőfi Sándor­­partizánbrigád tagjai. Az óriási fasiszta túlerő ellen azonban nem tudták tartani a hidat és ezért felrobbantották, nehogy az ellenség kezébe kerüljön. A válalkozást Fábián Béla tizenhat ,éves mánfai bányászfiú hajtotta végre, aki sorshúzás után kapta a kockázatos feladatot. A fiatal partizán robbanóanyaggal a híd alá úszott és ami­kor a németek odaértek, a levegőbe rö­pítette a hidat, ám a robbanásnál maga is életét vesztette. A Mecsekben levő kicsiny bányászfalu­ban, Málnán, szombaton emlékünnepsé­get rendezett a KISZ és a Hazafias Nép­front Komló városi bizottsága a negyed­­százada hősi halált halt partizánfiú tisz­teletére. Az ünnepségen részt vett Fá­bián Béla édesanyja, s testvére, vala­mint a Petőfi-brigád több partizántagja is. A Fő utca 52. számú házon, ahol szü­letett és élt valaha Fábián Béla, emlék­táblát helyeztek el, amelyet a Ma­gyar Partizán Szövetség nevében Nagy Sán­dor hajdani partizánharcos leplezett le. / Kiss Gy. János: Mennyit ér a mosoly? Mosolyunknak újabban keletje van. Számítanak rá az áru­házakban. Az eladók kedvességét, udvariasságát mosoly­csekkel honorálhatjuk. Tehát — ha jól értem — a mi moso­lyunkat mindenképpen meg kell előznie a pulton túlról érkező mosolynak, s mindannak, ami magatartásában hozzá tartozik. Különben aligha lenne valós fedezete csekkünknek. A kezdeményezés elindult hódító útjára. Áruházi vezetők, dolgozók s vevők nyilatkoznak az újságokban, ki-ki elmondja véleményét az udvariasságról, a vevőt eladó harmonikus kap­csolatáról, ennek különböző feltételeiről. Magam is őszinte, lelkes híve vagyok az udvariasság, a megértés, a kölcsönös tisz­telet és megbecsülés érvényesítésének a kereskedelemben is. Nem mindegy a számomra sem, hogy — belépvén az áruházba, megállva a pult előtt — miként fogadnak, hogyan szolgálnak ki, s járnak a kedvemben. A mosolymozgalommal éppen ezért semmi bajom, sőt melegen üdvözlöm. Mi több: a magam sze­rény módján támogatom és aktívan részt vállalok belőle. Vi­selem még azt a kockázatot is, hogy netán olykor több meleg­séget viszek a kedvességbe, mint amennyit az eladónő egyéb­ként megszolgált volna. Így hát lényegében önkéntes elkötelezettje vagyok e min­denképpen derűs, kedves, meghitt, fontos mozgalomnak. Eszem­be sem jutott volna a mosoly témájában a homlokomat rán­colni, ha nem hoz össze a véletlen egy nagy tapasztalat­, a pult mögött szép kort megélt áruházi eladóval. Régről isme­rem, sok, igazán megbízható ruhadarabot köszönhetek neki fa­zonban és minőségben egyaránt. Hagyományos udvariasságát, kiváló szakértelmét ötszáz törzsvendég és az áruházi vezetés egyaránt dicséri. De ő most azt mondja, hogy az utóbbi idő­ben valami baj van. Nem megy a mosoly. Nem mindig megy. Már szóltak is neki ezért. Sajnálja. Félre ne értsem, éppen úgy szereti a szakmáját, mint azelőtt, imád eladni, a jót őszintén ajánlani, boldog, ha elégedett vevőt bocsáthat útjára. A csek­kek azonban nehezen gyűlnek. Nem tud a csekkekre „utazni”. Próbáltam vigasztalni, de azt hiszem, kevés meggyőződéssel. Mert közben mosolyügyben magam is elbizonytalanod­tam. Nem a kötelező és kölcsönös udvariasság létjogosultságá­ban, nem annak a kívánatos szándéknak az érvényesítésében, amelyet valóban meg kell honosítanunk mindenütt, ahol el­adók és vevők találkoznak, nem a szocialista kereskedelem for­mailag szüntelen tökéletesítésében, hanem abban, amit külső­ségeiben helyenként a túlbuzgóság és a magánszorgalom rá­aggat s megkövetel . S ezen a szálon hadd térjek vissza a mosolyhoz, amit kétség­telenül a legjobb szándék kezdeményezett. Jelentőségét azon­ban — bizonyára akadnak, akik cáfolják majd — alighanem túlértékeljük vagy rosszul értelmezzük. Itt van például az em­lített derék eladó. Érti, szereti a szakmáját. Amit tehet a ve­vőért, azt készséggel, udvariasan teszi. De nem tud mindig mindenkire mosolyogni. Erre senki nem képes napi 8—10 órán át. Egy áruházi eladónak is lehet hangulata. Sőt, lehet kifeje­zetten borús kedve is, önmagában ez kizárná az udvariassá­got? Szó sincs róla. De van a dolognak egy másik oldala is. Ha engem figyelmesen, jól kiszolgálnak, vajon követelem-e a plusz mosolyt? Nem akkor vagyok-e igazán jókedvű és elége­dett, ha udvarias fogadtatás és gondos válogatás után megka­pom azt, amit szeretnék? (Mert itt most nem a közömbös, visz­­sza sem köszönő eladókról beszélek.) S ha már mosolyról van szó — amit ráadásul, mint hallom, helyenként figyelnek is, „könyvelnek” is, valamely rejtett iro­dai ablak mögül —, hogyan érint engem, a vevőt, az a meg­játszott, hivatalból kirendelt jókedv, az a felvett műmosoly, amelynek kíséretében ezt hallom: nem, zoknival sajnos nem szolgálhatunk, legyen szerencsénk talán a jövő héten... Mo­soly van — zokni nincs. Az eladó ilyen körülmények között vajon jól vizsgázott? Megtette, amit tőle a cég kíván — a vevő kívánalma már nem érdekes? Lehetne még egyebet, ezernyi mást is kérdezni. S nyilván visszakérdezni is. De úgy,vélem, az a lényeg: ne siessük el a mosolyokat. Se fölé, se alá ne értékeljük, mert a mosolyok nem ok nélkül valók. A mi társadalmi berendezkedésünk ugyan a derűs szorgalommal végzett munkára épül, azt akarjuk, hogy minél gyakrabban s minél őszintébben lehessünk jókedvűek, mosolygósak — de semmiképpen, sem színpadi, megjátszott mosollyal. Az örömre egyre több okunk van minden tekintet­ben. Egyebek között a kereskedelemben is. Hogy még többet szeretnénk, s igényeink növekednek? Ez természetes Hogy az igények növekedésével egyre jobban kirajzolódnak a fogyaté­kosságok is? Így van rendjén. Hiszen ha már tudunk róluk, tudunk és akarunk tenni is ellenük. Ezért nem olyan egyszerű — kétségtelen eredményeit ugyan felismerve — a meghirdetett mosolyversenyt zavartalanul le­bonyolítani. Lám, az idézett nagy tapasztalatú eladó csak any­­nyit mondott szerényen, hogy nem megy, minden nap nem megy a mosoly. Pedig ez csak egyetlen apró hangulati felleb­bezés a mosolymaszk formális divatja ellen. Kapásból tudunk hozzátenni sokkal nyomósabb érveket is. Például az áruválasz­tékot vagy a minőséget. A kereskedelem általános munkaerő­­helyzetét, munkarendjét, technikai nehézségeit i­s még lehet­ne sorolni tovább. Nem szeretnék okot adni a félreértésre: a kölcsönös udvarias­ság, a tisztelet és megbecsülés, a jó és gyors kiszolgálás híve vagyok. Mindaz, ami ezt segíti elő, egyben közös derűnk gazdag forrását táplálja. Ami viszont ebből bármit is elrendelt mosollyal takar, az előbb-utóbb bosszantóvá válik. Csekkel és csekk nélkül egyaránt Hárommilliárd forint utakra (Folytatás az 1. oldalról) A tájékozódás során szóba került az új utak építése, a meglevők korszerűsí­tése. Erről a főosztályvezető elmondotta, hogy folytatják a balatoni autópálya épí­tését. Júniusig adják át a forgalomnak a Polgárdiig vezető szakaszt és a magyar tengerhez már a nyáron el lehet jutni Székesfehérvár elkerülésével. Befejeződik az idén az 1. számú főút korszerűsítése Budapest—Hegyeshalom között. Az első félév során készül el a 2. számú főút, Budapest—Vác—Parasa-puszta között, amely Rátságtól új nyomvonalon halad. Meg lehet tehát nyitni az új magyar— csehszlovák átkelőhelyet. 1970-ben feje­zik be a 3-as számú út Budapest—Mis­kolc közötti részének korszerűsítését. (A visontai rész kivételével — a hőerőmű építkezései miatt.) Folytatják a Budapest —Kecskemét—Szeged közötti 5. számú út korszerűsítését Bács és Csongrád megye területén. Befej­ezik a 6-os számú út mo­dernizálását Pécs és Barcs között, az új Dráva-hídig. A Dráva-hídtól jó út lesz a Balatonhoz. Régi és jogos óhajt teljesít a minisztérium a Dömsöd—Kiskunlachá­­za között húzódó 51-es út korszerűsíté­sével. Júliusra elkészül a Mátrába veze­tő 24. számú út megújítása Gyöngyöstől a Galyatető—Parád elágazásig. Az idén nagy felkészültséggel kezdő­dik a Budapest—Nyíregyháza közötti 4-es számú út rendbe hozása, bővítése Pest és Szolnok megye területén. Sopront szintén közelebb akarják hozni az ország centru­mához, és Nagycenk környékén megkez­dik a 84-es és a 85-ös utak korszerűsí­tését. Külön gond a Dunakanyar. 1970-ben fejeződik be a Budapest—Szentendre kö­zötti út korszerűsítése. Sor kerül a 12-es út rendbe hozására is Szob és Budapest között. Az ország nagyvárosaiban szin­tén nagy munkák kezdődnek. Szegeden a Petőfi sugárutat modernizálják. Debre­cenben 50 millió forint költséggel építik a homokkerti felüljárót. A kormányzat ebben az évben útépí­tésre, fenntartásra és korszerűsítésre há­­rommilliárd forintot biztosít, mintegy 150 munkahelyen dolgoznak majd az útépí­tők. A falusi bekötő utak építésére száz­­húszmilliót költünk. Az utakhoz tartoznak a hidak is. 1970- ben kezdődik a 450 méter hosszú algyői Tisza-híd építése, mely 1972 őszére készül el. Még az idén kész lesz a győri Rába­­híd. Kunszentmártonban új Körös-híd épül, Vásárosnaménynál Kraszna-híd. Korszerűsítik a medvei Duna-hidat, a makói Maros-hidat is. F. J. Késik a tavasz — kitart a tél (Folytatás az 1. oldalról) egy jelentékeny időjárási fordulat. A hét közepe táján hirtelen elzáródott az enyhe óceáni levegő beáramlásának útja és az északiasra forduló, élénkülő szél vissza­hozta a hideg légtömegeket Közép-Euró­­pába. A maradék enyhe levegő és a hi­deg­front találkozása hazánkban is újabb havazást eredményezett, a főváros kör­nyékén 10—20 centiméteres friss hóréteg keletkezett. Az északi szél szombat—vasárnap he­lyenként viharossá fokozódott, hófúvá­sokat is okozott Az erős széllel párosult havazás a Dunántúlon megnehezítette a közlekedést is, sőt egyes útvonalak jár­hatatlanná váltak. Hótorlaszok keletkez­tek a 82-es főközlekedési úton és hóaka­dályok keletkeztek Veszprém, továbbá Győr-Sopron megyében és vasárnap haj­nalban az ország észak-északnyugati ré­szeiben mínusz 8 fok körüli hőmérsék­letet mértek és többfelől újabb havazást is jelentettek. Mint említettük, közeljövőnk sem sok­kal biztatóbb. A meteorológusok hétfő estig további kisebb havazásokra és bo­rús időre számítanak. Az északi szél sem akarja tudomásul venni a beköszöntött első tavaszi hónapot, továbbra is hideget hoz és nap közben helyenként csaknem viharossá erősödik. Egészében­­ hideg marad az idő. A mai nap folyamán mí­nusz 5—8 fok körüli reggeli hőmérsék­letek várhatók, sőt, a derült helyeken mínusz 10 fok alá is lehűlhet a levegő. A nap folyamán fagypont feletti hőmér­sékletre nem számíthatunk. Mindazonáltal a naptár márciust mu­tat, tehát — hideg ide, havazás oda — a tél véget ért. A meteorológusok oly­annyira komolyan veszik ezt a tényt, hogy már össze is állították az elmúlt tél gyorsmérlegét. Ebből értesülhetünk, hogy bizony elég sok időjárási megpróbáltatás­­ ért az idén bennünket. A szabálytalan tél elárulta szertelen, kicsapongó természe­tét már a kezdet kezdetén, mivelhogy akkor sem tartotta be a meteorológusok előírásait. A havazás már a hivatalos tél, december elseje előtt, november kö­zepén megkezdődött. A leghidegebb hó­nap december volt, nem kevesebb, mint 4 fokkal maradt középhőmérséklete a sok évi átlag alatt. A legnagyobb hide­get, mínusz 23 fokot az idén a nyugati országhatár mentén, Szentgotthárdon mérték. De van aktuálisabb, sürgetőbb gondunk is jelenleg, mint az elmúlt hónapok ter­mészeti viszonyainak számbavétele, érté­kelése. A legfrissebb a vasárnap késő délutáni jelentések szerint, ha nem is válságos, de nem a legbiztatóbb az er­ős belvízhelyzet. Az Országos Vízügyi Hivatal állandó árvízvédelmi ügyeletétől kapott tájékoztatás szerint a Duna jelen­legi árhulláma már levonulóban van. Szerencsére az árhullám indulásakor — mint tudjuk — igen alacsony volt a fo­lyam vízállása, ezért még a nagy mérvű vízszintemelkedéssel sem lépett ki sehol a hullámtérre. A Duna vasárnap már Dunaföldvárnál tetőzött, Budapesten a szombati tetőzés 580 centiméteres vízál­lást mutatott. A felsőbb szakaszon vasár­napra nem egészen 24 óra alatt már 30— 40 centiméterrel apadt a víz szintje. Az árhullám várhatóan a hétfői nap folya­mán eléri Mohácsot és ezzel elhagyja a Duna magyar szakaszát. Ugyancsak apai a Tisza is, hazai folyóink közül már csak a Rábán várható nagyobb árhullám. Ugyanakkor azonban az előrejelzé­sek figyelmeztetnek arra, hogy az Alpokban a Duna felső víz­gyűjtő szakaszán óriási mennyiségű, a sokévi átlagot néhol 50—60 centivel meghaladó hóréteg halmozódott föl. Már­cius közepétől várható ennek a hatalmas hótömegnek olvadása és egy hirtelen felmelegedés esetén ez dunai árvízzel fenyegethet. A vasárnap kapott tájékoztatások sze­rint a belvizek ellen tovább folyik az­ Alföldön a megfeszített küzdelem. Jelen­leg 230 ezer holdat borít el a belvíz. A lecsapolás teljes erővel folyik, vasárnap 130 visszattyútelep és 150 hordozható szivattyú segítségével 20 millió köbméter vizet csapoltak le. A csapadékos időjárás miatt csak lassan javul a helyzet A leg­inkább veszélyeztetett vidék az algyői és tápéi olajmedence; itt másodfokú vé­delmi készültséget tartanak fenn. Az al­győi medencében több nagy kotrógépet is üzembe helyeztek, hogy a levezető csatorna állandó tisztántartásával is szabadabb utat biztosítsanak a talajvíz lefolyásának. Ennek ellenére az algyői vidéken egyes helyeken összefüggő bel­víztavak képződtek. Sz. I. Dideregve érkezett a Hiába pillézik még a hó, és szorít a fagy, a téli dolgok leszerepeltek. Most már a tavaszi ügyek jönnek: a tavasz hivatalos érkezését köszönthettük tegnap, március elsejét. meteorológiai tavasz Hát nem március 21-én érkezik? Nem, azt csak a csillagok járása mondja, az a csillagászati tavasz. A tegnap érkezett, a meteorológiai, neki jobban hihetünk. December elsején, amikor kezdődik a tél és március elsején a nap középhőmérsék­letének átlaga pontosan ugyanaz: plusz három fok. Amivel indul a tél, ugyan­azzal mond búcsút, amit ősz utolsó nap­jától átvett — a plusz három fokot — tovább adja a tavasznak. Három fokkal startol, de tavaszaink hőmérsékleti át­laga: plusz 11 fok. (Kiegyensúlyozott, szép napok: ez a tavaszi átlag 11 fok különben azonos az ország egész évi át­laghőmérsékletével.) Plusz három fokkal indul — mondjuk —, de ez csak az év­százados átlag. Most azonban mínuszok­kal jeleztük érkeztét, de reméljük, a hi­deg start után, a lemaradását hamar be­hozza, hisz már a márciusok középátlaga, plusz öt és fél fok. Fagyos tavaszi indulás, „akik” korán érkeztek, egy-két vállalkozó kedvű, hazatért régi vándor, nyári lúd, bíbic, a tavak elegáns lakói a godák, mind — jelenti a Madártani Intézet — hátat for­dítottak, Délnek szálltak. A téli vendé­gek viszont teljes létszámmal itt­ tartóz­­kodnak még, várakozik még a fenyőpinty a hazaindulással északi otthonukba. A Római-part is készülődik. Egyelőre­­ csak karbantartás folyik, de már a nyitás idejét kitűzte a Sportlétesítmények Vállalata: április 1. Mi új születik a parton? Sajnos, fő­ként csak tervek, kezdések. Ugyanis, amit be kellett volna fejezni, szezonindításra átadni, a Vörös zászló csónakház mellett egy új, 240 férőhelyest garázst — az MTI építőipari vállalata nem készítette el határidőre, az átadás talán csak ősszel lesz. Új csónakházat és 65 szobás üdülő­­kabinsort, szeptemberben a Vörös Csil­lagnál is avatnak. Amibe viszont be le­het majd költözni idén is: 5-6 négy- és nyolcszobás kis üdülőház, amelyet az előre kifizetett bérleti akcióban építettek. A vállalat és a bérlők közös beruházása ez, a bérlő hét évre előre kifizeti a bér­leti díjat, ezért gyorsan korszerű, erké­­lyes kis üdülőszobához juthat. S még egy Római-parti terv: a Didó sportszál­lóhoz egy száz férőhelyes éttermet épí­tenek, és ötven új szobát ragasztanak a régi épülethez.

Next