Magyar Hírlap, 1971. május (4. évfolyam, 120-150. szám)
1971-05-05 / 124. szám
MII.YOR Hírlap A SZAKSZERVEZETEK XXII. KONGRESSZUSA 1971. MÁJUS 5. SZERDA Biszku Béla felszólalása — A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága nevében tisztelettel köszöntöm a magyar szakszervezetek XXII. kongresszusát, a kongresszus valamennyi részvevőjét, s az önök személyén keresztül a szakszervezetek tagságát, egész munkásosztályunkat — mondotta felszólalásában Biszku Béla. — Örömmel teszek eleget Kádár János elvtárstól kapott megbízatásomnak, s átadom a tisztelt kongresszusnak pártunk első titkára személyes üdvözletét és legjobb kívánságait. — Központi Bizottságunk és egész pártunk a szakszervezeti munkát megillető érdeklődéssel tekint a kongresszus tanácskozása elé. A Központi Bizottság nevében kijelenthetem, hogy az elvégzett munka értékelésével, a jövőre vonatkozó tervekkel egyetértünk, és támogatjuk azokat a törekvéseket, amelyek a szakszervezetek szerepének növelését szolgálják szocializmust építő társadalmunkban. A beszámoló híven tükrözte, hogy az elmúlt négy év munkája eredményes volt. A magyar szakszervezetek helyesen éltek és élnek bővülő jogkörükkel, betöltik feladatukat, segítő és aktív harcosai a szocializmust építő munkának, jól képviselik a dolgozók érdekeit, s mindez hozzájárul a párt és tömegek kapcsolatának fejlesztéséhez, erősítéséhez. Az eredményekért külön is köszönet és elismerés illeti a szakszervezetek minden funkcionáriusát, azt a több mint 400 000 szakszervezeti aktivistát, akik önzetlen, öntevékeny, odaadó munkával dolgoznak azért, hogy épülő hazánk, a Magyar Népköztársaság előrehaladjon a szocialista társadalom építésében. A kongresszus belpolitikai életünk figyelemre méltó eseménye, hiszen a munkásosztály legátfogóbb osztályszervezetének állásfoglalását hivatott tükrözni. De jelentős nemzetközi szempontból is, mert a magyar szakszervezeti mozgalom — internacionalista hagyományaihoz híven — érzi felelősségét nemcsak saját munkásosztálya és a magyar nép, hanem a nemzetközi munkásmozgalom előtt is. Tudatában van annak, hogy a világ munkásai figyelemmel kísérik, hogyan oldják meg a magyar szakszervezetek a szocializmus építésének viszonyai között sajátos feladataikat, közelítsék meg a dolgozó emberek ügyeit, mindenki, akire az emberi ügyek intézését bízták, köteles megértéssel, jóindulattal és figyelemmel foglalkozni ezekkel a feladatokkal. A szakszervezetektől azt várjuk, hogy segítsék ennek a szellemnek az érvényesülését minden munkahelyen. A szakszervezetek társadalmi szerepének növeléséhez az is nagymértékben hozzájárul, hogy rendszeressé váltak a kormány és a Szakszervezetek Országos Tanácsa közötti tárgyalások a munkások munka- és életkörülményeinek javításával összefüggő kérdésekről. Ez további teret nyitott a szakszervezetek kezdeményezéseinek, és annak, hogy a kormány és a SZOT egyeztesse álláspontját a gazdaságpolitikai, az életszínvonal - és szociálpolitikai, a dolgozók munkakörülményeit érintő és más fontos kérdésekben. Tovább kell növelni a szakszervezetek társadalmi szerepét . Az elmúlt évek tapasztalatai azt bizonyítják, hogy munkásosztályunk, dolgozó népünk képes újabb lendületet adni a szocializmus építésének, mert érti politikánk lényegét. Bizonyítéka ennek a szakszervezetek által kezdeményezett kongresszusi verseny sikere, amelynek eredményeiért ezúton mondunk köszönetet mindazoknak, akik ebben részt vettek és munkájukkal növelték anyagi erőforrásainkat, gazdasági lehetőségeinket. Az anyagi eredményeken túl nem kisebb eredmény volt az sem, hogy fejlődött munkásosztályunk tudata, s mindjobban megérti, hogy boldogulása szorosan öszszefügg az anyagi javak termelésének növelésével, a szocialista tervgazdálkodás fejlesztésével, s elosztási rendszerünk tökéletesítésével. — Társadalmi fejlődésünk belső törvényszerűsége teszi szükségessé, ahogyan arról a beszámoló szólott, hogy szocialista viszonyaink között a szakszervezetek még jobban betöltsék hivatásukat, s magasabb színvonalon folytassák munkájukat. Ehhez elengedhetetlenül szükséges a jól végzett munka még nagyobb anyagi és erkölcsi megbecsülése. A munkásember mindent megért, ha látja munkája értelmét, de nem tűri el a szocialista elveinkkel összeférhetetlen jelenségeket: az értelmetlenséget, a pazarlást, a basáskodást, a hatalommal való visszaélést, s azt, ha igazságtalanságok érik. Mindezek a nemkívánatos jelenségek leküzdhetők, ha a vezetők és a tömegek összeforrottak, és egységesen, együttes erővel harcolnak szocialista elveink valóra váltásáért. Hazánkban az utóbbi években a változó társadalmi körülményekhez, a fejlődő szocialista viszonyokhoz igazodva megnövekedett a társadalmi és tömegszervezetek, közöttük a szakszervezetek jogköre is. Pártunk tudatosan törekszik a szakszervezetek jogainak, befolyásának és felelősségének növelésére, s ezért olyan feltételeket teremtett, amelyek pozitív hatása áthatja, formálja egész társadalmi, politikai közéletünket. A szakszervezetek szerepének növelése része a munkáshatalom erősítésének, a szocialista demokrácia folyamatos fejlesztésének. Mindez összefügg azzal a munkával, amit államéletünk fejlesztése, a tanácsrendszer tökéletesítése és fejlesztése, a társadalmi és tömegszervezetek szerepének növelése érdekében végzünk. Mi e folyamat értelme? Először is hasznosítani igyekszünk 1956 tanulságait és az 1956 utáni tapasztalatokat, amelyeket saját építőmunkánk során és nemzetközi vonatkozásban szereztünk. — Nálunk, mint ismeretes, a fejlődés úgy megy végbe, hogy egypártrendszer viszonyai között dolgozunk és építjük a szocializmust. Ilyen körülmények között törekszünk arra, hogy megfelelő biztosítékaink legyenek a társadalmi fejlődésünk során jelentkező ellentmondások kellő időben felszínre jutására és szocialista megoldására. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy társadalmunk — amely túljutott a kibékíthetetlen osztályellentétek korszakán és nagy eredményeket ért el — kizárólag ellentmondásokból áll. Népünk egységes szocialista céljaink képviseletében és megvalósításában. A szocialista demokrácia fejlesztésével, az üzemi demokrácia kiterjesztésével azt akarjuk elérni, hogy a dolgozók még hatékonyabban vegyenek részt saját ügyeik intézésében. Egyetlen vezető sem tud jól dolgozni, ha nem támaszkodik naponta a dolgozó kollektíva erejére, tapasztalataira, tettrekészségére. Mindezek a kérdések a szakszervezeti munkában nem elméleti síkon, hanem a mindennapi munkában gyakorlati módon jelentkeznek. A munkások azt várják, hogy bér-, szociális, kulturális, munkavédelmi igényeiket — amelyeket a szakszervezeti kongresszusokon megfogalmaztak — rangsorolják és velük együtt megteremtsék a megoldáshoz szükséges feltételeket. A Központi Bizottság véleménye szerint a szakszervezeti mozgalom betölti e hivatását. A szakszervezeteknek van tekintélyük, szavuk társadalmunkban. Közreműködésük, tapasztalataik figyelembevétele nélkül nem oldható meg egyetlen fontos társadalmi feladat sem. Befolyásuk érvényesül a kormányzati munkában, a lakás-, ár-, bér- és kereskedelempolitikai intézkedésekben csakúgy, mint a vállalati tervekben, a kollektív szerződésekben. Érvényt szerezni a törvényes rendelkezéseknek . Pártunk X. kongresszusa nagy figyelmet szentelt a szakszervezeteknek is. Megállapította, hogy alapvető hivatásuk a munkásosztály hatalmának védelme, erősítése, a szocialista társadalom felépítésének támogatása, a dolgozó emberek kommunista szellemben nevelése. A szakszervezetek előbbiekkel összefüggő és együttes feladata: a munkásosztály, a különböző iparágak, szakmák, rétegek, a dolgozó kollektívák és az egyes szakszervezeti tagok jogainak, érdekeinek védelme. A több irányú feladat tulajdonképpen összhangban van egymással. Egyrészt azért, mert szocializmust építő társadalmunkban a dolgozók alapvető érdekei megegyeznek. Másrészt azért is, mert az érdekvédelmi tevékenység fő vonása: érvényt szerezni a szocialista állam törvényes rendelkezéseinek és fellépni azokban az esetekben, ha ezeket a dolgozó emberek rovására megsértik. Az ilyen esetekben a kollektívák és az egyes dolgozók érdeke társadalmi érdek is. Az állami irányító szervek és a szakszervezetek között — mint ahogyan az életben, a valóságban másutt is — időnként véleménykülönbségek, nézeteltérések is adódnak. Ez természetes. Arra kell törekedni, hogy ezek felszínre kerüljenek és közös erővel megtalálják a megoldást. Helyeseljük, ha a Szakszervezetek Országos Tanácsa a törvényes rendelkezések megsértőivel szemben szót emel a kormánynál, a Központi Bizottságnál. Mint ahogyan az is helyes és követendő gyakorlat, hogy a munkásállam kormánya a szakszervezetek támogatását kéri és kapja meg a munkáshatalom erősítéséhez, a gazdasági építőmunka hatékonyságának növeléséhez, a munkafegyelem és szervezettség javításához, az életszínvonal növeléséhez szükséges anyagi feltételek megteremtéséhez. Mindezt a munkásdemokrácia fontos elemének tartjuk. A szakszervezetek őrködjenek azon, hogy a dolgozók valóban élvezzék mindazokat a jogokat és előnyöket, amelyeket a szocialista rendszer már ma nyújtani tud. Lehetnek természetesen olyan igények is, amelyek ma még nem vagy csak részben elégíthetők ki. Azért dolgozunk, hogy minden jogos szükséglet minél hamarabb kielégíthető legyen. Amire már ma megvan a lehetőség, az sehol és sohase sikkadjon el. Nagyon sok függ e tekintetben azoktól a vezetőktől, akik a dolgozók mindennapi ügyeiben döntésre hivatottak. A szakszervezetek legyenek rajta, hogy az állami, gazdasági rendelkezéseket és a lehetőségeket mindig helyesen értelmezzék. Ne ridegen és elutasítóan, hanem a segítés, a megoldás szándékával A szakszervezetekben dolgozó kommunisták mutassanak példát Erről a helyről külön is szeretnék szólni a szakszervezetekben dolgozó kommunistákhoz. A szakszervezetek növekvő politikai, érdekvédelmi, gazdasági és kulturális feladatai azt követelik, hogy a kommunisták mind nagyobb számban végezzenek aktív munkát abban a szakszervezetben, amelynek tagjai. A szakszervezetekben dolgozó kommunisták felelősek azért, hogy a párt politikájának példamutatással és meggyőzéssel szerezzenek érvényt. Legyenek elsők a feladatok vállalásában. Figyelemmel tanulmányozzák a tömegek tapasztalatait, észrevételeit, kritikáját. Gondoskodjanak arról, hogy szakszervezeti bizottságuk hivatásának megfelelően működjék és teljesítse feladatait. Legyenek élharcosai az üzemi demokrácia fejlesztésének. Abban a tudatban végezzék, ezt a fontos pártmunkát, hogy a munkásosztály, a szocialista társadalom legnagyobb és jelentőségében, hivatásában semmi mással nem pótolható osztályszervezetében a munkások és más bérből és fizetésből élők tömegszervezetében dolgoznak. A magyar munkásosztály, a dolgozó nép nagy áldozatokat hozott a szocializmus építéséért. Ez a mű még nincs befejezve. Tovább kell mennünk a kipróbált úton, s ha az új feladatok megkövetelik, keresni kell az új megoldásokat is. Ahogyan múlik az idő, a végzett munka meghozza gyümölcsét, sokasodnak az eredmények, amelyek jobbá, gazdagabbá teszik a dolgozó emberek életét. Ebben a meggyőződésben kívánok a Központi Bizottság nevében a kongresszusnak további jó munkát, a küldött elvtársaknak sikereket a kongresszus határozatainak végrehajtásához — fejezte be felszólalását Biszku Béla. Biszku Béla nagy tapssal fogadott beszéde után megkezdődött a beszámoló vitája. Felszólalások Szilágyi András, a Győri Magyar Vagon- és Gépgyár szakszervezeti tanácsának titkára elmondotta, hogy vállalatuknál rendszeresen foglalkoznak a dolgozó nők helyzetének javításával. Megszüntették az 1200 forint alatti kereseteket, így a munkásnők keresete most már megközelíti a férfiak jövedelmét. Kimmel Emil, a Nyomda-, a Papíripar és a Sajtó Dolgozói Szakszervezetének főtitkára elemezte a szocialista demokrácia jelentőségét és érvényesítésének módjait. A munkások elvárják, hogy olyan kérdésekben kérjék ki véleményüket, amelyek a vállalat életében alapvetőek. Az ebédszünet után Vass-Witeg Miklós vette át a tanácskozás elnöki tisztét. Pierre Gensous, a Szakszervezeti Világszövetség főtitkára először arról szólt, hogy korunkat a munkásosztály egyre szorosabb érdekközössége jellemzi. A közös problémák megoldásához egyetértésre, akcióegységre van szükség. A közös fellépést igénylő problémák sorában említette meg a békeerők világméretű öszszefogását az USA indokínai agressziója ellen, ide sorolta a közel-keleti válság politikai megoldásának követelését, az európai biztonság megteremtéséért való akcióegységet. Gyöngyösi István, az Építő-, Fa- és Építőanyag-ipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára elmondotta, hogy az építők teljesítették a szakszervezetek XXXI. kongresszusán tett ígéretüket, a harmadik ötéves tervben 300 ezer helyett 327 ezer új lakást építettek. Papp Jánosné, a Váci Kötöttárugyár szakszervezeti tanácsának titkára arról beszélt, hogy a textilipar csaknem 140 ezer dolgozója közül 95 ezer a nő, és több mint 60 ezer a fiatal. 45 ezren dolgoznak három műszakban. Nehezíti a helyzetüket, hogy 37 ezren járnak be vidékről, nagyobb távolságról munkahelyükre. P. T. Pimenov, a Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsának titkára volt a következő felszólaló. Tolmácsolta a szovjet szakszervezetek üdvözletét. — Meggyőződésünk — mondotta —, hogy országuk szakszervezetei az MSZMP kipróbált vezetésével méltóképpen járulnak hozzá a negyedik ötéves terv feladatainak teljesítéséhez, újabb eredményeket érnek el abban a harcban, amelyet a szocializmus teljes felépítéséért vívnak. Lukács László, a Hortobágyi Állami Gazdaság szakszervezeti tanácsának titkára helyeselte, hogy a kollektív szerződés nem tartalmaz vállalásokat, gazdasági célkitűzéseket, hanem rendeltetésének megfelelően jogszabály jellegű, a Munka Törvénykönyv végrehajtási utasítása. Nguyen Cong Hoa, a VDK-ból érkezett szakszervezeti küldöttség vezetője, a Vietnami Szakszervezeti Szövetség alelnöke üdvözölte a kongresszus küldötteit, rajtuk keresztül a magyar népet. Nguyen Van Hoa, a Dél-Vietnam Felszabadításért Küzdő Szakszervezeti Szövetség végrehajtó bizottságának tagja köszöntötte ezután a kongresszust. Hangoztatta, hogy a végső győzelemért vívott harcban hatékony ösztönzésnek tartják a Magyarországon rendezett vietnami szolidaritási, barátsági hónapokat, heteket, az amerikaiak dél-vietnami bűneit elítélő megmozdulásokat A délutáni szünetben a székház üvegtermében a Szaktanács vezetői nevében Földvári Aladár, a SZOT elnöke, baráti összejövetelen látta vendégül a munkásmozgalom, a szakszervezeti mozgalom veteránjait. Timmer József, a SZOT titkára beszédében a magyar szakszervezetek gyarapodó nemzetközi kapcsolataival foglalkozott. Hangoztatta, hogy a magyar szakszervezetek nemzetközi tevékenységükben a szakszervezetek együttműködésének elmélyítésére és kiterjesztésére törekszenek. Besenyei Miklós, a mandátumvizsgáló bizottság elnöke tett jelentést ezután a kongresszusnak. A küldöttek közül 669 jelent meg, 56,6 százalékuk budapesti, 43,4 százalékuk vidéki, 31,8 százalék nő, 12,1 százalék pedig 30 éven aluli fiatal. A küldöttek 67,1 százaléka ipari és mezőgazdasági munkás, 9,8 százaléka értelmiségi, 4 százaléka műszaki. A kongresszus küldötteinek 12 százaléka régi szervezett dolgozó. Csikós Pál, a Tisza Cipőgyár vállalati szakszervezeti bizottságának titkára kifejtette: a Bőripari Dolgozók Szakszervezetének tagjai a kongresszus dokumentumaival egyetértenek. Pataki Gyuláné általános iskolai igazgató elmondotta, hogy a felnőttek iskolarendszerű oktatásának a helyzete a pedagógusok erőfeszítései ellenére sem kielégítő. Jelenleg a 16—49 éves korú lakosság felének nincs meg a teljes általános iskolai végzettsége. Tóth István, a Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szakszervezetének főtitkára egyebek között a szocialista demokrácia továbbfejlesztéséről, s mint ennek egyik jó módszeréről, a kormány és a SZOT ,a minisztériumok és az ágazati szakszervezetek vezetőinek rendszeres tanácskozásairól beszélt. Karel Hoffmann, a CSKP Központi Bizottsága elnökségének póttagja, a Csehszlovák Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom Központi Tanácsának elnöke elismeréssel szólt a magyar és a csehszlovák szakszervezeti mozgalom közötti sokéves testvéri kapcsolatokról, amelyek mint mondotta, jól érzékelik a két ország dolgozóinak érdekazonosságát. Vincze József, a Csepel Vas- és Fémművek acélművének előhengerésze többek között elmondta, hogy a hatékonyság növelésében fontos feladat az ösztönző bérezési formáik megvalósítása. A kongresszus ma reggel 9 órakor folytatja munkáját. * Kedden este elutazott hazánkból a SZOT kongresszusán részt vett Karel Hoffmann, a CSKP Központi Bizottsága elnökségének póttagja, a Csehszlovák Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom Központi Tanácsának elnöke. A Ferihegyi repülőtéren Kiss Károly, a SZOT alelnöke és Gál László, a SZOT titkára búcsúztatta.