Magyar Hírlap, 1978. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-06 / 210. szám
/ MOCA'S 8 1978. SZEPTEMBER 6. SZERDA__________________________________KULTÚRA-MŰVESZET________________________________________________MfjGYJjR HIRLJjP 1928-ban indult a Munka Kassák folyóirata az ellenforradalmi Magyarországon A XX. század szocialista magyar társadalmi és irodalmi-művészeti folyóiratainak sorában jelentős helyet foglalnak el a Kassák Lajos szerkesztésében megjelenők. Az 1915-ben kiadott A Tett a háború ellen emelte fel a tiltakozó szavát. Betiltása után a Ma — 1918 októberében — a tanácshatalmat propagálta, elsőként Magyarországon. Bécsben pedig — Juhász Gyula megállapítása szerint — „egy új művészet, új világ proklamációit és manifesztumait hirdette” 1920 és 1926 között. Budapesten — 1927- ben — ugyanezt akarta folytatni a Dokumentum hasábjain, de itthon ehhez hiányoztak a társadalmi feltételek. 1928 szeptemberében, ötven évvel ezelőtt, Munka címmel adta ki Kassák Lajos azt a folyóiratát, mely az engedély nélkül megjelenő baloldali kiadványok közül egyedül élt meg tíz évet, s csak az előzetes cenzúra hallgattatta el 1939-ben. Fennálláát az tette lehetővé, hogy munkás-, tisztviselő, diák- és értelmiségi fiatalok tömörültek köröje, akik a lap előállításában és terjesztésében aktívan közreműködtek. * A Munka célkitűzése az volt, hogy „tudományos megállapításokkal és agitatív lendülettel a munkásság osztálytudatosítását szolgálja és elősegítse „a szocializmus útjának és céljának kitisztázását”. Egyszerre vállalta a politikai napilap és a társadalomtudományi folyóirat feladatának ellátását, tájékoztatott a világgazdaság és a nemzetközi osztályharc eseményeiről, ugyanakkor elméleti elemzését is adta azoknak. A tőkés kizsákmányolás, a fasizmus és a háború elleni küzdelemben szervező és mozgósító szerepet is betöltött. 1932-ben például a statárium és a Sallai—Fürst-kivégzés elleni küzdelemben mind a lap, mind a Munkakör aktív tevékenységet fejtett ki. Ekkor adták ki a németországi fasizmust leleplező, Mi a hitlerizmus? című brosúrát is. Az eredményes harc feltételének a munkásegységet tekintették, s ezért azt kívánták, hogy a két munkáspárt fogadja meg „a lenini útmutatást"; ha már külön menetelnek, akkor együtt üssenek a közös ellenségre. Gazdag tájékoztatást nyújtott a Munka az akkor egyetlen szocialista állam, a Szovjetunió gazdasági, politikai és kulturális életéről, külön kiadta Molotov kongresszusi beszámolóját a Második ötéves tervről címmel. A lapban pedig azt írták, hogy a szovjet gazdasági sikerek hatására „a munkásság harci ereje világszerte nagymértékben fokozódna .... s ezért a világ munkásságának kötelessége aktívan támogatni... az orosz munkásságot abban, hogy az ötéves terv sikerüljön”. Azt is megállapították, hogy az új gazdasági és társadalmi viszonyok között új kultúra és új embertípus van kialakulóban a Szovjetunióban. * A művészetek és az irodalom hivatásáról a Munka szocialista esztétikai elveket fogalmazott meg. Mivel a társadalomban az osztályok harca a fejlődést eldöntő tényező, ezért — fejtette ki — létezik egy olyan művészet, mely „a munkásosztály aspirációit fejezi ki”. Eszménye és követelménye „a szocialista ideológiával alkotott", „szocialista, kollektív művészet” volt. A forradalmi mondanivaló kifejezésére ugyanakkor ez a folyóirat a huszadik századi művészi-irodalmi forradalom forma- és stíluseszközeit tartotta alkalmasnak. A között művekben és az azokról írt cikkekben ebből következően a világ élenjáró alkotóit ismertette meg a lap a magyar olvasókkal. Gorkij, Ehrenburg, Majakovszkij, Jeszenyin, Bábel a szovjet írók közül, Jack London, Hemingway, Feuchtwanger az amerikai földrészről, Malraux, Cocteau, Gide, Barbusse és Romain Rolland Franciaországból, Toller és Tucholsky a német, Alberti és Bacceli az olasz, Wolker a csehszlovák, Istrati a román irodalomból kapott helyet a lapban. A képzőművészeti irányzatok közül a Bauhaus-iskola, a kubizmus, a purizmus, a szürrealizmus, a konstruktivizmus képviselői — Braqueltől Chagallon át Picassóig — részesültek méltatásban, illetve műveikkel szerepeltek a folyóiratban. Az új művészetek közül a film és a fotó eredményeire hívta fel a figyelmet a Munka. A szovjet filmművészetet annak első hazai marxista értelmezője, Gró Lajos külön kiadványban — Az orosz filmművészet címmel mutatta be. A fotóművészetről Moholy Nagy László szemléltető képpel és értékelő írással tájékoztatta az olvasókat. A Munka első fotókönyveként kiadott, A mi életünkből című kiadvány a magyar szociofotó-mozgalom első reprezentatív termése volt. A Kassák-folyóirat hazai munkatársi gárdájának nagy tömegéből csak arcokat tudunk felvillantani. A munkásfiatalok közül Lengyel Lajos, a politikai cikkek írói sorából Vajda Imre, Korniss Dezső festő-, Juhász László iparművész, Fischer József építész, Kassákné Simon Jolán előadóművész, Justus György zeneszerző, Nagy Etel táncművész — akiknek nevét a szakma ma is számon tartja. A prózaírók között Déry Tibor, Gelléri Andor Endre, Murányi-Kovács Endre, Révész Béla neve szerepel. A költők zömmel a háború után színre lépő nemzedékeket képviselték. A „régiek” közül Déry, Juhász Gyula, Füst Milán kapott helyet. A bécsi Ma munkatársai közül Illyés Gyula, Nádass József, Hernádi György szerepelt. A lapindításkor Berda József, Justus Pál, Kis Ferenc, Mária Béla, Vajda János, Vas István és Zelk Zoltán csatlakozott. József Attila egy Dos Passos-vers fordításával szerepelt az első számban. Az 1930-as évek közepén Radnóti Miklós és nemzedéktársai — Forgács Antal, Havas Endre és mások— kaptak fórumot a lapban. A munkásírók csoportjából Földeák János és Vészi Endre verseit ismerték meg az olvasók. A Munka egyik legtermékenyebb szerzője a szerkesztő Kassák Lajos volt, aki a szocializmus ügye iránti elkötelezettségtől hajtva, konok elszántsággal és kitartással tartotta életben folyóiratát, mely nemcsak kordokumentum, hanem ma is példamutató társadalmi és művészi alkotás, önkifejezés. M. Pásztor József Immár tizennyolcadszor ' 11 V év I Budapesti Művészeti Hetek . Szeptember 25-től — immár 18. alkalommal — rendezik meg a Budapesti Művészeti Hetek eseménysorozatát. Az egy hónapig tartó rendezvények idején fővárosunk több mint 80 különböző programot kínál a művészetkedvelő közönségnek. A rendezvények középpontjában ezúttal is a zene áll, de a színházi és a filmbemutatóktól a képzőművészeti kiállításokig valamennyi művészeti ág helyet kapott a gazdag programban. Az eseménysorozat, egyben a Budapesti Zenei Hetek megnyitó hangversenyét szeptember 25-én az Erkel Színházban tartják, a Magyar Állami Hangversenyzenekar hagyományos Bartók-estjével, amelyen egyebek között a III. zongoraverseny és a Csodálatos mandarin dallamai csendülnek fel Ferencsik János vezényletével. A művészeti hetek kiemelkedő eseményének ígérkeznek a szeptember 26-án kezdődő mexikói kulturális hét rendezvényei. A tavaly Mexikóban tartott magyar hét viszonzásaiként a budapestiek megismerkedhetnek a mexikói nép kulturális életével. Szeptember 26-án nyitják meg Juan Soriano, mexikói festőművész tárlatát a Nemzeti Galériában. Aznap az Állami Népi Együttes székházában Somia Amelio mexikói táncművésznő ad szólóestet, szeptember 27-én a Balett Folklorico de Veracruz együttes lép fel a Fővárosi Operettszínházban, 29-én a Trio Mexiko kamarestjére kerül sor a Zeneakadémián, s a tervek szerint — mexikói filmbemutató is lesz. A művészeti hetek keretében október 11-től 15-ig Budapesten tartják az egyetemi és főiskolai kórusok nemzetközi találkozóját, amelyre egyebek között Leningrádból, Londonból, Szczecinből és Stockholmból várnak énekkarokat. Változatosnak ígérkezik a múzeumok és kiállítótermek programja is. A Petőfi Irodalmi Múzeumban szeptember 20-án nyílik a Moszkvai Állami Múzeum Lev Tolsztoj-kiállítása. A Nemzeti Galériában Plakátművészet Thália szolgálatában címmel lesz kiállítás. orl Hárommillió látogató Már formálódnak a Szovjet Kultúra és Tudomány Házának őszi, téli tervei, rendezvényei kapcsolódnak az év hátralevő részének magyar, orosz, illetve szovjet vonatkozású évfordulóéhoz. Lev Tolsztoj születésének 150. évfordulója alkalmából irodalmi estet, tudományos ülést, fotó- és könyvkiáltást rendeznek szeptemberben. A Szovjetunió új alkotmánya elfogadásának első évfordulójáról Az állam és a személyiség című előadással és fotókiállítással emlékeznek meg októberben. A Lenini Komszomok, megalakulásának 60. évfordulója alkalmából, ünnepi esttel fotókiállítással és a Szovjetek országának ifjúsága című filmsorozattal köszöntik. A Szovjet Kultúra és Tudomány Házát szocialista brigádok, iskolák, különféle csoportok is felkeresik. Részükre külön programokat szerveznek. A Szovjet Kultúra és Tudomány Háza egyébként évente 900 rendezvénynek ad otthont, s fennállása óta a látogatók száma meghaladta a 3 milliót Tévénapló sóján állították ki majd a második, az ötödik, benépesült a folyosó. Valamenyien Gizikéhez mentek, aki a reggeli kávét főzi, hiszen enélkül nem munka a munka. „Meg kell adni a természetnek, amit kíván” — fogalmazta egyikük. A kávé mellé illendő néhány szót is váltani, vasárnap meccs volt, a jövő héten prémiumosztás, akad téma bőven. Az egyik osztályvezető üveg konyakot vesz elő a szekrényből, azzal kínálja az őt meglátogató egykori évfolyamtársát. A földszinten a számítástechnikai csoport éppen egy olyan program összeállításán munkálkodik, amely csupa X betűvel Foxi Maxit rajzol a számítógép papírjára. A szerkesztésen por lepi a félig elkészült tervrajzot, a mérnök napok óta feléje sem nézett. Kollégájával jelenleg az önmagától nyíló garázsajtó kapcsolásáról vitatkoznak. Középkorú asszony visz néhány ruhafélét irodáról irodára — most érkezett, legújabb divat, részletre is adja —, majd ki kell tölteni a lottót... Ezeket, vagy hasonló jellegű példákat láthattunk volna a televízió Kötekedő című új sorozatának első két adásában. A műsor vállalt célja ugyanis — mint Karácsondi Miklós szerkesztő-műsorvezető egy „beharangozó” nyilatkozatában megfogalmazta — a lógás, a szervezetlen munka elleni küzdelem, a munkaerkölcs, a morál az „emberi tényezők” oldaláról. Valóban láttuk, hogyan „surrannak el” munkahelyükről az építőmunkások meginni néhány pohárkával. Arról is meggyőződtünk a lesben álló kamera jóvoltából, hogy a felvonószerelők munkaidőben kávézni térnek, a nyomozó kedvű riporter pedig felmutatott egy rongylabdát, bizonyságául az építők munka közbeni szertelen játékkedvének. A szemlélőben könnyen olyan kép alakulhatott ki, hogy a munkafegyelemmel csak a fizikai állományúaknál van baj. Ez pedig nyilván nem igaz. Érezhették ezt a műsor alkotói is, mert jóllehet bizonytalanul, de elhangzott a megállapítás, az irodákban sincs minden rendben, az alkalmazottiműszaki munka szintén mérhető, bár nem könnyen — de akkor miért nem mutatták be a mérési eredményeket? Gondolatébresztő, a közönség bekapcsolódására számító sorozatműsornál az ilyen aránytévesztés aligha menthető. A bevezetőben soroltakhoz hasonló jelenségek valószínűleg nem ismeretlenek a műsor készítői előtt sem. Elhallgatásuk nyilván nem célzatos, több műsor — és a belőlük kirajzolódó „televíziós gyakorlat” — alapján úgy tűnik, másról van szó. A gödröt ásó kubikos egyszerű mondatain, felesleges munkáján könnyű fejet csóválni, mosolyogni. „Nincs érdekeltté téve — állapította meg róla a stúdió egyik vendége —, különben odaállna főnökei elé, és megmondaná véleményét a hiábavaló munkáról.” Vajon a tévések miért nem kérdezték meg a kubikos felettesét? Talán akkor még jobban derültünk, vagy elgondolkoztunk volna. Játszva ki lehet lesni a kőművest, a szerelőt, lencsevégre kapni az álldogáló gépkocsivezetőt - - a fölötteseit talán nehezebb?! A műsor készítői jelenségeket vettek célba, olyanokat, amelyekről naponta beszélünk, olvasunk. Mivel a téma sokakat érdekel, a sorozat hatása nagy lehet. Növeli ez az alkotók sikeresélyeit , de felelősségét is. Mert megannyi jó ötletet is elronthat néhány felszínes véleményalkotás, megalapozatlan „kötekedés”. A műsor jelmondata: jobb ma egy kötekedés, mint holnap egy lemondó kézlegyintés. Ezzel nincs mit vitatkoznom. Ám a kötekedés egyúttal felelősségvállalás is, csak a könnyebb ellenállás irányába haladva — kötözködéssé válhat... B. N. Kivel kötekedjünk? Művész és pedagógusKadosa Pál hetvenöt éves ,úszéves korában szerepelt először mint zongoraművész, harmincéves, mikor első szerzői estjére kerül sor. A kettős pálya sokáig meghatározta tevékenységét: főleg saját műveinek szólistájaként szerzett már fiatal korában európai hírnevet. Műveit többször előadták a modern zene külföldi fesztiváljain is, és Kadosát igen hamar a Bartók utáni generáció legmarkánsabb egyéniségei egyikeként tartották számon. Zeneszerzésre Kodály oktatta, zongorára Székely Arnold, ám mind a komponista, mind az előadóművész elsősorban Bartók hatása alá került. Zeneszerzői egyéniségében — mindenekelőtt első alkotókorszakának műveiben — két kifejezési szféra uralkodik: a groteszk és egy olyanfajta líra, mely visszahúzódó és szemérmes, szinte a felszín alatt jelentkezik. Ezek a korai Kadosa-művek — köztük a világszerte ismert Zongoraconcertino és Vonósnégyesverseny — a két háború közti időszak legjobb magyar alkotásai közé tartoznak. Különös összegező művész a komponista Kadosa. Eszközhasználata Bartókra emlékeztet, Kodály folklorisztikus eszméi is megmutatkoznak egy-egy tételében, de nem idegen tőle a korszak többi európai áramlata sem, beleértve a jazzt is. Van benne valami a 20-as, 30-as évek Berlinjének merészségéből, ugyanakkor minden alkotásában hű maradt a „magyar iskola’’ gondolatvilágához. A felszabadulás után szélesebb perspektívában bontakozott ki művészete, és az 50-es évek beszűkülése után vissza tudott találni régi énjéhez. A zongoraművész, sajnos, hamar búcsút mondott a pódiumnak. Az utóbbi években a zeneszerző is csak ritkán szólalt meg. S ekkor, az öregkor idején új vagy újnak tűnő területen aratott sikereket. A pedagógus, a Zeneakadémia zongoratanszakának tanszékvezető professzora egymás után bocsátotta szárnyra a világraszólóan tehetséges tanítványokat. Kocsis Zoltán, Ránki Dezső és Schiff András — hogy csak a legnevesebbeket említsük — mind Kadosa Pál iskolájából kerültek ki. Szimbolikusan szép, hogy a rádió ma esti ünnepi műsorában a huszonhat éves Kocsis Zoltán köszönti hetvenöt éves mesterét. Zeneszerző, zongoraművész, pedagógus — hetvenötödik születésnapján az ország zenei élete mindhárom minőségében köszönti Kadosa Pált. (VP)