Magyar Hírlap, 2002. július (35. évfolyam, 151-165. szám)
2002-07-01 / 151. szám
2 Magyar Hírlap Negyedik német helyett ötödszöri brazil győzelemmel fejeződött be tegnap a labdarúgó-világbajnokság. Színvonaláról megoszlanak a vélemények, de mintha négy vagy nyolc éve nagyobb lett volna az ováció. Európának mindenesetre nem kedveztek a reggeli meccsidőpontok. Összeállításunk körkérdése: mi, magyarok milyennek értékeltük ezt a vébét? Két magányos hős: a borzalmas évek után a csúcsra kapaszkodó brazil Ronaldo és a csapatát egyedül a hátán cipelve elbukó német Kahn kapus Fotó: Reuters - Shaun Best, Dylan Martinez Több mint két héten át Gellei Imre a helyszínen figyelte a meccseket. A döntőt követően beszélgettünk a szövetségi kapitánnyal a vébéről és a magyar labdarúgás helyéről a világ futballjában. Mi a véleménye a döntőről? Teljesen megérdemelt brazil siker született. A brazil támadók és Kahn párharcát vártam, s ez be is következett. Nem egyezik a véleményem a meccset közvetítő riporterével, ugyanis szerintem a német kapus nem hibázott az első gól előtt, Rivaldo lövésénél, mert az még tévén keresztül is sistergő bombának tűnt. Azzal azt hiszem senki sem vitatkozhat, hogy a torna veretlenje, Brazília méltán mondhatja magát újra, s most már ötödször is világbajnoknak. Általánosságban milyen tapasztalatokat szűrt le a vébéből? Azt, hogy kiegyenlítődött a világ labdarúgása. Egy-egy csapat között nagyon sokszor csupán a pillanatnyi forma, diszpozíció döntött. És még valami: számomra megható volt, hogy a bronzmeccs után a török Hakan Sükür a koreai zászlóval és az ellenfél kezét fogva hajlongott a közönség előtt. Ellenfelek voltak, de nem ellenségek. Szakmailag adott-e újat a torna? Azt, hogy már egyetlen válogatott sem játszik söprögetővel. Vagy vonalban védekezik, vagy a középpályások visszavonásával oldották meg a védelmet a kapitányok. Magam is óriási erőfeszítéseket teszek azért, hogy a mi csapatunk is így védekezzen. Ön látta két EB-selejtezőbeli ellenfelünket, a svéd és a lengyel csapatot. A látottak után hogyan látja esélyeinket? A svéd válogatott kiváló, mégis érdekes, hogy a vébén több fejes gólt is kapott. De így is a csoport toronymagas esélyese, hiszen kész csapat. És a lengyelek? Tisztelem őket, de közel sem olyan jók, mint a svédek. Az olimpiai válogatott kapitánya, Róth Antal figyelte őket, és a napokban várom írásbeli jelentését. Ha megkapom, akkor nyilván felkészültebb leszek lengyelkérdésben is. Azt mondta, a svédeknek kész csapatuk van. És mi hol tartunk vetélytársainkhoz képest? Félkész állapotban vagyunk, például még el tudnék képzelni góllövő csatárokat, de remélem az októberi rajtig ez is megoldódik. Augusztus 21-én, a Puskás-születésnapot velünk ünneplő spanyolok ellen már a stockholmi kezdő csapatot láthatjuk a Népstadionban? Azt nem tudom, de azt igen, hogy azt és a szeptember 7-ei, Izland elleni meccset az EB-selejtezők főpróbájának tekintjük. Ennél sokkalta lényegesebb, hogy mire jutunk a svédekkel. Mert a világbajnokságon is láthattuk, egy jó rajt sok mindent meghatároz. Ott a német példa, hogy az előzetesen leírt csapat nyolcgólos rajttal egyenesen a döntőig szállt. Albert Flórián aranylabdás, a Ferencváros volt sokszoros válogatott játékosa: Azon a véleményen vagyok, hogy a futball népszerűsítése nem a mindenkori világbajnokságok feladata. Okoskodni sem szeretnék, de szerintem túl sok a résztvevő csapatok száma, nevezetesen a 32 együttes. Tizenhat válogatott maximálisan tudná szolgálni a szurkolókat, mert valljuk be őszintén, a foci egy hónapon keresztül picit sok volt. Mondom ezt annak tükrében, hogy a nehéz bajnokságokból érkezett játékosok és válogatottak nem tudtak feltöltődni, és így idő előtt elbúcsúztak a küzdelmektől. Most már elárulhatom, Brazília volt az egyik kedvencem, annál is inkább, mert Dél-Amerikában még játsszák a focit. Ötödször lett világbajnok, bizony a világnak igyekezni kell, hogy egyáltalán megközelítsék ezt az eredményt. Bálint Antónia volt szépségkirálynő: Mivel édesapám Németországban született, és majdnem két évtizeden át ott is élt, Németországnak kellett volna drukkolnom, de én Brazília sikeréért szorítottam. Nagyképűek voltak a németek. Szombaton a kezembe került egy német újság, amely úgy intézte el a döntőt: Brazília, na és. Mondhatnám, a meglepetések világbajnoksága volt, mert a franciák, olaszok, argentinok korán búcsúzni kényszerültek. Csak a magyarokat hiányoltam, de azt üzenem a játékosoknak, fel a fejjel, mert ha a koreaiak a világ élvonalába futballozták magukat, akkor a mi labdarúgóink is képesek lehetnek hasonló sikerre. Szóval érdekes vébé volt. Bajor Imre színművész: Ha én színházba megyek, akkor azt valamelyik színész kedvéért teszem. Átlagon felüli produkciót várok az illetőtől. Hát így voltam én ezzel ezen a vb-n a brazilokkal. Mintha hangszeren játszanának labdarúgóik. Nem tehetek róla, nem bírom az erőfutballt. Annak idején Kocsis Lajos kedvéért jártam Kispestre, pedig semmi közöm nem volt a Honvédhoz. Végül is nagyon örülök Brazília győzelmének, mert ezzel úgy gondolom, a játék diadalmaskodott az iparosfutball felett. Önmagában a világbajnokság legfeljebb annyi újat hozott, hogy nagyon kiegyenlítődtek az erőviszonyok. A vb-n elért eredmények is ezt tükrözik. Kivételt jelent a németek Szaúd- Arábiának lőtt nyolc gólja. Most már csak azért szorítok, hogy remélem megérem, hogy egy ilyen világversenyen a magyar csapatnak is drukkolhatunk. Gyarmati Dezső olimpiai bajnok vízilabdázó: Jó színvonalúnak ítélem a sorozatot. Sajnos azt is tapasztalnom kellett, hogy tovább nőtt a szakadék a magyar futball és a nemzetközi labdarúgás között. Persze voltak negatívumok is, például a játékvezetők működése. De hát erre megvannak a szakemberek, akik értékelik a látottakat. Nem vagyok nagy futballdrukker, én a vízilabdához jobban értek, de talán ma már elmondhatom, a braziloknak drukkoltam, ugyanakkor sajnáltam a németek kapusát, Kahnt. A világ futballszeretői tanúi lehettek egy csodálatos képességű brazil játékos, Ronaldo visszatérésének. Kökény Beatrix volt sokszoros válogatott kézilabdázó. Újat hozott a futball-vb, mégpedig abban a tekintetben, hogy egyetlen ország csapatát sem szabad lebecsülni. Ezenkívül az jelentett újdonságot számomra, hogy mindegyik válogatott tagjai rengeteget futottak. Mint minden világversenyen, a szerencse itt is szerepet játszott. Emlékezzünk csak, Franciaország négy évvel ezelőtt Fortuna kezét fogta, amikor világbajnoki címet szereztek. Most visszakapták a sorstól. Kovács Kokó István olimpiai és világbajnok ökölvívó: Nekem nagyon hamar elment a kedvem ettől a világbajnokságtól. Mégpedig azért, mert kedvenceim, a portugálok, spanyolok és az olaszok hamar búcsúra kényszerültek. Onnantól kezdve már csak a szép futballért drukkoltam. Sajnos azt is tapasztalnom kellett, hogy a magyar futball milyen messze van a világ labdarúgásának élvonalától. Meggyőződésem, ha végre valami történne a legnépszerűbb sportág életében, akkor hamar behozható lenne ez a távolság, mert a koreaiak és a japánok példája bizonyítja, amit mondok. Dlovszky Rudolf korábbi szövetségi kapitány, mesteredző: Sok mérkőzés volt, túl hosszú az egy hónapos vb. Én bőven elégnek tartanám a 24-es létszámot. Szakmailag volt néhány újdonság. Gyorsabb lett a játék, ezenkívül volt jó néhány ragyogó találkozó, de volt olyan is, amely szolgálta a labdarúgás propagandáját. Számomra nagy meglepetés volt a török csapat játéka. Ám megkövetek mindenkit, mert a vb előtti tippelésben azt mondtam, Brazília, Spanyolország, Olaszország és Franciaország lesz a legjobb négy között, s mit ad isten, ebből csak a brazilokat találtam el. A brazilok győzelme nem meglepetés, hiszen ők rendelkeztek a legtöbb jó játékossal. Gyorsak, jól fejelnek, fejjátékban nem is igen verte meg őket az ellenfél. Az oldalt szerkesztette: Szombathy Pál Közreműködött: Burkovics Ferenc, Kiss László e-mail: naptemaja@mhirlap.hu A pálya széléről közepesnek láttuk NEM TUDNI, MIT MONDANAK a döbbent franciák, a csalódott olaszok vagy a bírók neve hallatán még mindig káromkodó spanyolok, mi, kívülálló magyarok leginkább azon vagyunk, hogy meglehetősen közepes vébé volt a 2002-es. Ebből következően aztán közel sem tett annyit hozzá a játék népszerűsítéséhez - legalábbis nálunk nem amennyi egy világbajnokságtól joggal elvárható. Már maga az időpont, a mérkőzések reggeli-nappali kezdése - bár ez objektív, nem elhatározás kérdése - sem kedvezett a nézettségnek, magyar ember, már aki még szereti a focit, hozzászokott: a meccsnézés este, a gyerek megverése után, egy sör mellett az igazi. De ki iszik reggel sört? Ennél persze sokkal lényegesebb, és talán nincs szakember, aki ezt ne említette volna: a sztárok sok-sok bajnoki és kupameccsel a lábukban, kifacsartan érkeztek a tornára. A háttérben persze, mint mindenütt, a pénz áll. Mert az csak természetes, akit megfizetnek, annak teljesítenie kell. Márpedig a klub fizet, a klub követel. És a klub csak akkor kasszíroz, ha meccsek vannak. Tétre menő, eladható meccsek. A háttérben persze ott a küzdelem az európai és a nemzetközi szövetség között: az UEFA a Bajnokok Ligájában érdekelt, a FIFA meg kétévente rendezne vébét. Nem beszélve aztán a futballvezérek magánháborújáról, Blatter FIFA-elnök ügyleteiről és az ellentábor vádjairól. Többen is állítják: a csapnivaló játékvezetés például kimondottan a FIFA-vezér taktikázásának a következménye. Nem, nem szólított ő fel senkit a csalásra, ám a bírókra is kiterjesztette, hogy a világ minden tájáról hívni kell játékvezetőt. Míg a csapatok közül csak a legjobbak juthatnak el a vébére, a játékvezetőknél csupán elméletileg van ilyesmi, hiszen az az ország is egy szavazatot jelent az elnökválasztásnál, amelyik még csak most tért át a rongylabdáról. Megérdemli hát, hogy legalább bíróval legyen részese a nagyjátéknak, illetve hát, a nagy üzletnek. Hogy aztán kinek mennyiben volt üzlet a vébé, rövidesen kiderül. Látva a nézettséget, joggal hihető, hogy a két rendező ország aligha fizetett rá. Viszont nem biztos, hogy a FIFA is a pénzénél lesz. A szövetség marketingcége már a világbajnokság előtt csődbe ment, majd követte őt a tévéközvetítéseket megvásárló Kirch médiacsoport. Márpedig a vébére felvett hiteleket valakinek egyszer vissza kell majd fizetnie. Hogy aztán mi, magyarok miként jártunk, egyszer talán majd megtudjuk - vagy nem - a mindannyiunk által finanszírozott köztévé elszámolásából. Annyi viszont már most tudható, látványban, élményben picit kevesebbet kaptunk a reméltnél. Kiegyenlítődött a világ focija, de nekünk van-e keresnivalónk? Fotók: Reuters 2002. július 1., hétfő A NAP TÉMÁJA: MAGYAROK A VÉBÉRŐL