Magyar Hírlap, 2002. július (35. évfolyam, 151-165. szám)

2002-07-01 / 151. szám

2 Magyar Hírlap Negyedik német he­lyett ötödszöri brazil győzelemmel fejező­dött be tegnap a lab­darúgó-világbajnok­ság. Színvonaláról megoszlanak a véle­mények, de mintha négy vagy nyolc éve nagyobb lett volna az ováció. Európának mindenesetre nem kedveztek a reggeli meccsidőpontok. Összeállításunk kör­kérdése: mi, magya­rok milyennek érté­keltük ezt a vébét? Két magányos hős: a borzalmas évek után a csúcsra kapaszkodó brazil Ronaldo és a csapatát egyedül a hátán cipelve elbukó német Kahn kapus Fotó: Reuters - Shaun Best, Dylan Martinez Több mint két héten át Gellei Imre a hely­színen figyelte a meccseket. A döntőt kö­vetően beszélgettünk a szövetségi kapi­tánnyal a vébéről és a magyar labdarúgás helyéről a világ futballjában. Mi a véleménye a döntőről? Teljesen megérdemelt brazil siker szü­letett. A brazil támadók és Kahn párhar­cát vártam, s ez be is következett. Nem egyezik a véleményem a meccset közvetí­tő riporterével, ugyanis szerintem a né­met kapus nem hibázott az első gól előtt, Rivaldo lövésénél, mert az még tévén ke­resztül is sistergő bombának tűnt. Azzal azt hiszem senki sem vitatkozhat, hogy a torna veretlenje, Brazília méltán mond­hatja magát újra, s most már ötödször is világbajnoknak. Általánosságban milyen tapasztala­tokat szűrt le a vébéből? Azt, hogy kiegyenlítődött a világ lab­darúgása. Egy-egy csapat között nagyon sokszor csupán a pillanatnyi forma, disz­pozíció döntött. És még valami: számom­ra megható volt, hogy a bronzmeccs után a török Hakan Sükür a koreai zászlóval és az ellenfél kezét fogva hajlongott a közön­ség előtt. Ellenfelek voltak, de nem ellen­ségek. Szakmailag adott-e újat a torna? Azt, hogy már egyetlen válogatott sem játszik söprögetővel. Vagy vonalban vé­dekezik, vagy a középpályások visszavo­násával oldották meg a védelmet a kapi­tányok. Magam is óriási erőfeszítéseket teszek azért, hogy a mi csapatunk is így vé­dekezzen. Ön látta két EB-selejtezőbeli ellenfe­lünket, a svéd és a lengyel csapatot. A lá­tottak után hogyan látja esélyeinket? A svéd válogatott kiváló, mégis érde­kes, hogy a vébén több fejes gólt is kapott. De így is a csoport toronymagas esélyese, hiszen kész csapat. És a lengyelek? Tisztelem őket, de közel sem olyan jók, mint a svédek. Az olimpiai váloga­tott kapitánya, Róth Antal figyelte őket, és a napokban várom írásbeli jelentését. Ha megkapom, akkor nyilván felkészül­tebb leszek lengyelkérdésben is. Azt mondta, a svédeknek kész csapa­tuk van. És mi hol tartunk vetélytár­­sainkhoz képest? Félkész állapotban vagyunk, például még el tudnék képzelni góllövő csatáro­kat, de remélem az októberi rajtig ez is megoldódik. Augusztus 21-én, a Puskás-születés­napot velünk ünneplő spanyolok ellen már a stockholmi kezdő csapatot láthat­juk a Népstadionban? Azt nem tudom, de azt igen, hogy azt és a szeptember 7-ei, Izland elleni meccset az EB-selejtezők főpróbájának tekintjük. Ennél sokkalta lényegesebb, hogy mire jutunk a svédekkel. Mert a világbajnoksá­gon is láthattuk, egy jó rajt sok mindent meghatároz. Ott a német példa, hogy az előzetesen leírt csapat nyolcgólos rajttal egyenesen a döntőig szállt. Albert Flórián aranylabdás, a Ferencvá­ros volt sokszoros válogatott játékosa: Azon a véleményen vagyok, hogy a fut­ball népszerűsítése nem a mindenkori vi­lágbajnokságok feladata. Okoskodni sem szeretnék, de szerintem túl sok a résztve­vő csapatok száma, nevezetesen a 32 együttes. Tizenhat válogatott maximáli­san tudná szolgálni a szurkolókat, mert valljuk be őszintén, a foci egy hónapon keresztül picit sok volt. Mondom ezt an­nak tükrében, hogy a nehéz bajnokságok­ból érkezett játékosok és válogatottak nem tudtak feltöltődni, és így idő előtt el­búcsúztak a küzdelmektől. Most már elárulhatom, Brazília volt az egyik ked­vencem, annál is inkább, mert Dél-Ame­­rikában még játsszák a focit. Ötödször lett világbajnok, bizony a világnak igyekezni kell, hogy egyáltalán megközelítsék ezt az eredményt. Bálint Antónia volt szépségkirálynő: Mi­vel édesapám Németországban született, és majdnem két évtizeden át ott is élt, Né­metországnak kellett volna drukkolnom, de én Brazília sikeréért szorítottam. Nagyképűek voltak a németek. Szomba­ton a kezembe került egy német újság, amely úgy intézte el a döntőt: Brazília, na és. Mondhatnám, a meglepetések világ­­bajnoksága volt, mert a franciák, olaszok, argentinok korán búcsúzni kényszerül­tek. Csak a magyarokat hiányoltam, de azt üzenem a játékosoknak, fel a fejjel, mert ha a koreaiak a világ élvonalába fut­ballozták magukat, akkor a mi labdarú­góink is képesek lehetnek hasonló siker­re. Szóval érdekes vébé volt. Bajor Imre színművész: Ha én színházba megyek, akkor azt valamelyik színész kedvéért teszem. Átlagon felüli produk­ciót várok az illetőtől. Hát így voltam én ezzel ezen a vb-n a brazilokkal. Mintha hangszeren játszanának labdarúgóik. Nem tehetek róla, nem bírom az erőfut­­ballt. Annak idején Kocsis Lajos kedvéért jártam Kispestre, pedig semmi közöm nem volt a Honvédhoz. Végül is nagyon örülök Brazília győzelmének, mert ezzel úgy gondolom, a játék diadalmaskodott az iparosfutball felett. Önmagában a vi­lágbajnokság legfeljebb annyi újat hozott, hogy nagyon kiegyenlítődtek az erőviszo­nyok. A vb-n elért eredmények is ezt tük­rözik. Kivételt jelent a németek Szaúd- Arábiának lőtt nyolc gólja. Most már csak azért szorítok, hogy remélem megérem, hogy egy ilyen világversenyen a magyar csapatnak is drukkolhatunk. Gyarmati Dezső olimpiai bajnok vízilab­dázó: Jó színvonalúnak ítélem a soroza­tot. Sajnos azt is tapasztalnom kellett, hogy tovább nőtt a szakadék a magyar fut­ball és a nemzetközi labdarúgás között. Persze voltak negatívumok is, például a já­tékvezetők működése. De hát erre meg­vannak a szakemberek, akik értékelik a lá­tottakat. Nem vagyok nagy futballdrukker, én a vízilabdához jobban értek, de talán ma már elmondhatom, a braziloknak drukkol­tam, ugyanakkor sajnáltam a németek ka­pusát, Kahnt. A világ futballszeretői tanúi lehettek egy csodálatos képességű brazil játékos, Ronaldo visszatérésének. Kökény Beatrix volt sokszoros válogatott kézilabdázó. Újat hozott a futball-vb, mégpedig abban a tekintetben, hogy egyetlen ország csapatát sem szabad lebe­csülni. Ezenkívül az jelentett újdonságot számomra, hogy mindegyik válogatott tagjai rengeteget futottak. Mint minden világversenyen, a szerencse itt is szerepet játszott. Emlékezzünk csak, Franciaor­szág négy évvel ezelőtt Fortuna kezét fog­ta, amikor világbajnoki címet szereztek. Most visszakapták a sorstól. Kovács Kokó István olimpiai és világbaj­nok ökölvívó: Nekem nagyon hamar el­ment a kedvem ettől a világbajnokságtól. Mégpedig azért, mert kedvenceim, a por­tugálok, spanyolok és az olaszok hamar búcsúra kényszerültek. Onnantól kezdve már csak a szép futballért drukkoltam. Sajnos azt is tapasztalnom kellett, hogy a magyar futball milyen messze van a világ labdarúgásának élvonalától. Meggyőző­désem, ha végre valami történne a legnép­szerűbb sportág életében, akkor hamar behozható lenne ez a távolság, mert a ko­reaiak és a japánok példája bizonyítja, amit mondok. Dlovszky Rudolf korábbi szövetségi kapi­tány, mesteredző: Sok mérkőzés volt, túl hosszú az egy hónapos vb. Én bőven elég­nek tartanám a 24-es létszámot. Szakmai­lag volt néhány újdonság. Gyorsabb lett a játék, ezenkívül volt jó néhány ragyogó ta­lálkozó, de volt olyan is, amely szolgálta a labdarúgás propagandáját. Számomra nagy meglepetés volt a török csapat játé­ka. Ám megkövetek mindenkit, mert a vb előtti tippelésben azt mondtam, Brazília, Spanyolország, Olaszország és Franciaor­szág lesz a legjobb négy között, s mit ad is­ten, ebből csak a brazilokat találtam el. A brazilok győzelme nem meglepetés, hi­szen ők rendelkeztek a legtöbb jó játékos­sal. Gyorsak, jól fejelnek, fejjátékban nem is igen verte meg őket az ellenfél. Az oldalt szerkesztette: Szombathy Pál Közreműködött: Burkovics Ferenc, Kiss László e-mail: naptemaja@mhirlap.hu A pálya széléről közepesnek láttuk NEM TUDNI, MIT MONDANAK a döbbent franciák, a csalódott olaszok vagy a bírók neve hallatán még mindig ká­romkodó spanyolok, mi, kívülálló magyarok leginkább azon vagyunk, hogy meglehetősen közepes vébé volt a 2002-es. Ebből következően aztán közel sem tett annyit hozzá a játék népszerűsítéséhez - legalábbis nálunk nem amennyi egy vi­lágbajnokságtól joggal elvárható. Már maga az időpont, a mérkőzések reggeli-nappali kezdése - bár ez objektív, nem elhatározás kérdése - sem kedvezett a nézettségnek, magyar ember, már aki még szereti a focit, hozzászokott: a meccsné­zés este, a gyerek megverése után, egy sör mellett az igazi. De ki iszik reggel sört? Ennél persze sokkal lényegesebb, és talán nincs szakem­ber, aki ezt ne említette volna: a sztárok sok-sok bajnoki és kupameccsel a lábukban, kifacsartan érkeztek a tornára. A háttérben persze, mint mindenütt, a pénz áll. Mert az csak természetes, akit megfizetnek, annak teljesítenie kell. Márpe­dig a klub fizet, a klub követel. És a klub csak akkor kasszí­roz, ha meccsek vannak. Tétre menő, eladható meccsek. A háttérben persze ott a küzdelem az európai és a nemzetkö­zi szövetség között: az UEFA a Bajnokok Ligájában érdekelt, a FIFA meg kétévente rendezne vébét. Nem beszélve aztán a futballvezérek magánháborújáról, Blatter FIFA-elnök ügyle­teiről és az ellentábor vádjairól. Többen is állítják: a csapniva­ló játékvezetés például kimondottan a FIFA-vezér taktikázá­sának a következménye. Nem, nem szólított ő fel senkit a csa­lásra, ám a bírókra is kiterjesztette, hogy a világ minden tájá­ról hívni kell játékvezetőt. Míg a csapatok közül csak a legjob­bak juthatnak el a vébére, a játékvezetőknél csupán elméleti­leg van ilyesmi, hiszen az az ország is egy szavazatot jelent az elnökválasztásnál, amelyik még csak most tért át a rongylab­dáról. Megérdemli hát, hogy legalább bíróval legyen részese a nagyjátéknak, illetve hát, a nagy üzletnek. Hogy aztán kinek mennyiben volt üzlet a vébé, rövidesen kiderül. Látva a nézettséget, joggal hihető, hogy a két rende­ző ország aligha fizetett rá. Viszont nem biztos, hogy a FIFA is a pénzénél lesz. A szövetség marketingcége már a világbaj­nokság előtt csődbe ment, majd követte őt a tévéközvetítése­ket megvásárló Kirch médiacsoport. Márpedig a vébére fel­vett hiteleket valakinek egyszer vissza kell majd fizetnie. Hogy aztán mi, magyarok miként jártunk, egyszer talán majd megtudjuk - vagy nem - a mindannyiunk által finanszírozott köztévé elszámolásából. Annyi viszont már most tudható, lát­ványban, élményben picit kevesebbet kaptunk a reméltnél. Kiegyenlítődött a világ focija, de nekünk van-e keresnivalónk? Fotók: Reuters 2002. július 1., hétfő A NAP TÉMÁJA: MAGYAROK A VÉBÉRŐL

Next