Magyar Hírmondó 12. (1797. július-december, 1-51. szám)
1797-11-21 / 41. szám
meg rögzött és meg-átalkodott ellenségességből. A’ költsönösen való ki-elégítése Egymásnak, köz-meg-egygy’ezésselvétetett fed elébb a’ Békességalkunak igazságos és az egyenességgel meg egyező funda nentomául , ’s annakutánna meg is megvetette azt az ellenség; nem hallgatott többé se’ a’ Maga mérséklés, se’ a’ józan okosság’ szavára; ’s az igazságnak meg csak a’ külső színét se’ tartotta meg. A’ Bekességalku’ elöljáró és szükséges feltételéül egy oly áttal engedést kívánt az Ő Felsége’ tetves hatalmú Ministertöl, a’ mely, egyszerre végét szakaszotta, ’s el vágta az tóját minden értekezésnek.Minekutánna Er. Ország, egy nagy részét nyereségeinek bé szerkeztette a’ maga birtokai közzé, és ezenn tselekedetének kérkedő-mentségéül azt hozta fel, hogy ő már megfosztotta magát tulajdon rendelései által azon tehettségtöl , a’ melyet, földjének oly nagy betsü toldalékjait idegen kézre botsáthatná, kívánta más részről, minden tartózkodás nélkül, hogy ő Felsége adjon vissza egy általjában mindent, valamit e’ mostani hadban nyert el. Népének hathatóssága, ’s tengeri és földi seregeinek bátor vitézsége által Frantia - Országtól, ’s ennek Frigyeseitől. Midőn Frantia-Ország a’ maga birtokainak oly nagy ki terjedést szerzett, a’milyenre nints példa a’