Magyar Ifjúság, 1960. július-december (4. évfolyam, 27-53. szám)
1960-07-02 / 27. szám
A KISZ ÖNKÉNTES IFJÚSÁGI ÉPÍTŐTÁBORAINAK LAPJA SZERKESZTIK A FIATAL ÉPÍTŐK írják: a tábor-express tudósítók és munkatársaink . Ha most végignéz valaki az Z építkezésen, új „színfoltot” Z fedez fel. A DCM keleti oldaalán munkaruhás, félmezte-len, fürdőnadrágos sereg Z alkot egy eleven, mozgó, de iyenént el-elkanyarodó láncot. Percenként száz és száz Z lapátról csúszik le a föld, száz Z és száz csákányütés vágódik a talajba. A „Rózsa Ferenc” 7 önkéntes ifjúsági tábor első lakói munkához kezdtek, építítik az öv-csatornát. Mégpedig nem is akárhogyan. Abonyi Ferenc mérnök — a munkálatok műszaki vezetője — a légis szavahihetőbb megmondhatója ennek. ^ — Nagyim jól dolgoznak a X fiúk. Már az első órákban meglátszott a szorgalom, az Z igyekezet. Azóta mindinkább. Halad a csatornakésziztés, igazán elégedett vele mindenki. Ki lépjen fizet? ^ A 21-es brigád az ellentétek Z brigádja. No, nem azért, mert Z cívódnak, veszekednek, ta- Z valaki ki akarná húzni ma. Z ^át a munkából, s emiatt kor- 0 holni kellene. Erről szó sincs. Z Egészen más az oka ennek. Itt Z dolgozik, egymás mellett, Pó- Zsa Mihály és Békési László, Z akikről letí az ellentét. Miska Z a tábor legkisebbje, körülbelül Z 140 centi magas, Laci meg 190. Z — Ez a fél méter köztünk 0 az „ellentét” — mondja moso- Zlyogva Laci —, de egyébként Z "nagyon jól megértjük egymást Z Miskával. Nem csak én, a Z többiek is. Szorgalmas fiú, biztosan nem marad le a brigádunk miatta. Néha meg egyenesen jó, hogy velünk van. A fiúk nevetnek. Egyikük elmondja, miért. Mikor nekiláttak a csatornaásásnak, a brigád hosszú szakaszt fogott, újból kellett hát a távolságot mérni. Lépéssel. Egy percig sem vitatkoztak azon, ki lépje le a tizet. A Miska. Mert akkor jól jár a brigád. Azonban utólag kiderült, nem is annyira. Miska métereseket lépkedett... A szomszédok Károly Béla, amikor megmarkolja a csákányt, látszik a mozdulatán, hogy — úgymond — szakember. Még Kiss János bácsi, a szakavatott kunszentmártoni kubikos is észreveszi ezt. Hozzá nem is megy „tapasztalatátadásra”, mondván: „tudja az, hogyan kell alávágni a csákányt”. Béla szíves-örömest elárulja, hol szerezte meg ennek a munkának a tapasztalatait. — Tavaly voltam a Hanságban. Ott tanultam meg. — És hol jobb? — Még korai lenne dönteni. De azt hiszem, ott is, meg itt is. Persze, ez még sok mindentől függ. — Például? — Hát hogy hányadikok leszünk ... Ott vannak a szomszédok. Hozzánk képest ők előnyben vannak, megtermettebb mindegyik. Tekintetével végigszalad a szomszéd brigádon. Külön-külön is „méregeti” a fiúkat. Aztán csak annyit mond: . . *— Majd meglátjuk. A szomszédoknak is hasonló a véleményük. Gy. F. Miénk a puposi domb öt teherautóval robogtunk ki az első napon a Boglári Állami Gazdaság szőlőjébe. Szőlőt kötöztünk, azt mondják, remek munkaerőnek bizonyultunk. A lányok derekán rafiaköteg virít. Rafiával kötözzük a szőlőt. Elvezettek bennünket a puposi dobra. Azt mesélték, hogy ezen a dombon terem a híres puposi rizling, amely tavaly aranydíjat nyert a mezőgazdasági kiállításon. Gondoltuk, a puposi dombot talán nem bízzák ránk. De nem így történt. Elfoglalhattuk a dombot és már megkötöztük a híres öt holdnyi szőlőt. Nagyon szép volt a névadó tábortüzünk. Mire Kállai Éva, egykori harcostársa megérkezett a táborba, gyönyörűen kidiszítettük a tábort. A gazdaság vezetői már csak azért is elégedettek, mert teljesen kitakarítottuk az udvarokat. Kellett a sok kavics, fadarab, amit csak a gazdaság udvaráról szerezhettünk. A névadó tábortűznél Kállai Éva kedvenc költőjétől, József Attilától szavaltunk verseket. ÁCS ÉVA Balatonboglár Napfényság Három a fiú. De hozzájuk hasonló jókedvű fiatal sok van a DCM Rózsa Ferenc önkéntes ifjúsági táborában Az őv-csatorna MENTÉN A púposi domb híres szőlőjét kötözik a lányok /mi MIHI id/Ahol NAGY SÁNDOR FŐISKOLAI HALLGATÓ KÉRDEZI: MI A KOTUS? A kérdést nyilvánvalóan egy hansági táborból küldték. A kotus ugyanis láptalaj. A láptalajok szerves anyagának humusz tartalma szerint megkülönböztethetünk kotust és tőzeges láptalajt. A kotusban a szerves anyag, ami a partszéli buján növő hinárból és lápi növénytársulásokból származik, teljesen humifikálódott. A kotus fekete színű, általában laza, könnyű poros szövetű talaj. A Hanságon kívül a Kis- és Nagysárréten — a Berettyó és a Körösök között —, a Nyírségtől északra fekvő Rétközben és a Kisbalatonban található nagyobb összefüggő tömbökben. A tőzeges talaj — a Hanságban ilyen is sok található —, a szerves anyag csak kisebb felső szinten humifikálódott, az alsó, gyakran 1—2 séter vastag rétegekben a levegőtől elzárva bomlott vízinövények rostjai is jól felismerhetők. A talaj színe sötét barnásfekete, vagy fekete. A vastag tőzegréteget tüzelésre és trágyázásra is felhasználják. SOMOGYI VIKTOR KÉRDEZI A DCM-TÁBORBÓL: HOGYAN KÉSZÜL A CEMENT? A cement különböző földféleségekből, főleg mészkőből, márgából, agyagból magas hőfokon kiégetéssel készül. A kiégetést régebben kupolókemencében végezték, a korszerű gyártásnál forgó dobkemencében égetik a cementet. A forgódob hossza 50— 70 méter, átmérője 3 méter és belső hőmérséklete némely helyen eléri a 1450 fokot. A forgókemence kissé emelkedően elhelyezett görgőkön forgó dobjába a magasabb végén adagolják a nyersanyagot, a másik végen elhelyezett égőfej a megfelelő hőmérsékletet biztosítja. A nyersanyag a csőben halad és kellő izzítás után a cső végén mint őrlésre kész cement távozik. Az őrlésre kész olvasztott cementet hirtelenül hűtik, majd őrlőgépen lisztfinomságúra porlasztják. Gyeptégla-bányászás — a hasági két hét első óráiban • mi Hansági villanások Az idei hansági építők különös módon találkoztak a tavalyiakkal. Az első munkanapon történt, miután ásóikkal egy hosszú vonal mentén felsértették a füves, tocsogók tarkította hanyi földet. Már fél métert haladtak lefelé a földben és csodák csodája: egy cseppnyi víz sem tört fel. Hol a híres hansági talajvíz? Elbújt. Vagy ahogyan a vízügyi szakemberek kifejezték: az 1958-as és 1959-es nyári belvízrendezési munka eredményeképpen egy métert süllyedt a talajvíz szintje. Az idén már könnyebb csatornát vágni a Hanságban. * A fiúk valamit megkérdeztek a mellettük dolgozó zömök, „hétpróbás" kubikostól. Az elértette a kérdést és így szólt: — Hogy tetszett mondani? Harsány nevetés, és a kubikos rögtön ráeszmélt, hogy itt nincsenek „diák úrfik”, hanem csak munkaszerető diák fiatalok. ■k A horvátkimlei tábor lakói a vasárnapi ünnepélyes tábornyitóra gyülekeztek. Ekkor egy fiú kilépett a sátorból és kacsázva, elég flegma testtartással elindult a főtér felé. Ekkor vették észre, hogy rettentően szűk nadrág volt rajta. Kiderült, hogy néhány öltéssel egyszerűen „beszűkítette” a kékszínű munkanadrágot. Hétfőn reggel viszont akik látták ezt a kis „jampecet” a csatorna mellett, észrevették, hogy nadrágja már lötyögött a lábán, a friss varrások felszakítva. Mi történt? — Ah, teljesen befulladt a lábam. És tovább dolgozott. Én mondom: így festett csinosan ez a legény. • Pihenő, tízórai. A fiúk vastagon kenik a kenyéré a májkrémet, s közben nevetgélnek. Ugyanezen a hangulati szinten meséli az egyik: — Emlékeztek? Világi volt. Nem tudtam a torit, ezért leszakítottam egy inggombot, és felmutattam: „Tanárnő kérem, tessék kiengedni, ezt a tablettát szeretném bevenni.” A Petneháziné kiengedett és az órán már nem feleltem. A fiúk nem reagálnak a történetre, csak néznek a távolba. Valaki felikiált: — Azok már dolgoznak. Gyerünk fiúk! Más itt a gond, más itt az izgalmas. Az „inggomb história” a Hanságban nagyon unalmas. K. F. Az első levél haza a táborból Fotó: Csuzi_Gajdár A Szévíz partján ! Itt vagyunk Pölöske hatá írában, nem messze a préshá-zakkal tarkított Szévíz mocsaras lapályától. Százötvenen érkeztünk zalaegerszegi diá- X kok, hogy meghódítsuk a Z Zala megyei Hanságot. Vég- X re hétfőn hajnalban a kör- X nyék „sárgarigó zenekara” X megfújta az ébresztőt, ki- X mentünk dolgozni. Nem dicsérjük önmagunkat, de az is biztos, hogy az idén is adunk , a zalai parasztságnak jó öt- X száz hold használható földet. X Teige Gábor Bükk-tetői tábor TIZPROBAZOK. Kissé olajos füzeteteket tartok a kezemben. Tóth József esztergályos szekrényéből került elő, s e büszke feliratot viseli: Tízpróba. A Oldalait rubrika és beil jegyzések tarkítják. Az első, A oldal felirata: „Munkával a szocializmusért”. Ide ,az üzem y vezetője — szigorú szaktekintély a fiatal szakmunkások X között — jegyzi be a termelő- X sért járó pontokat. A másik oldal a közhasznú, társadal- X mi munkát bizonyító ponto- X kat őrzi. Havonta tíz, tizenkét X társadalmi munkaóráról tesz- X nek tanúságot a pontoki X — A többiét kell megnézni. — szerénykedik Tóth József. X — Ez itt Sárkány Gyula esz- X tergályosé — mutatja, s fely nyitja a „Kommunista közösségért”-oldalt. Két pontot láttunk benne. A — Faliújságcikket kértünk tőle. Közben beteg lett. Otthon feküdt, de felkelt az ágyból és y behozta a cikket, amikorra A kellett. Az édesanyja mín- X benütt kereste, mert nem X tudta, hová tűnt a betegágy- X bál. Mi jól összeszidtuk Gyu- X lát, de azért megadtuk neki a X két pontot. Megérdemelte. X A kis könyvbe bejegyzett X pontok mögött sok minden X rejlik. Rizmaier Györgynek, X Ács Lajosnak, Somlai Istványnak legutóbb „Emberi magatartásért” jegyeztek be ponyotot. Szomorú hír sepert végig az üzemen: Lehusz Lajosnék megmentéséhez csontvelő kell. A fiúk jelentkeztek. Legyőzék a természetes emberi féle- X lemérzést, emberélet meg- X mentéséhez adtak segítséget. X A hétköznapi élet áldozat- X vállalásait, a kisebb-nagyobb X próbákat így mutatja be a fa- X retecske. Nyolc hónapja, X amióta bevezették a tízpróbát, X s ezzel a magasabb követelménsényeket állították a fiatal elé, X sokkal érdekesebb, izgalmas X sabb a KISZ-munka. y — Minden ment nálunk X rendjén — meséli Poruczki István, a KISZ alapszervezet titkára. — Vezetőségi ülés,■f KISZ-csoportértekezlet, tag- X gyűlés. Mindent mi találtunk X ki, mindent ránkhagytak. y Szóval, mint a mozdony, amely y robog, mert viszi a lendület, y Mi mégis riadót fújtunk, ne- A hogy egyszeresük megálljon, y Segítséget kértünk a KISZ- bizottságtól, kopogtattunk a X 19-es veteránoknál, a KIMSZ, X a MADISZ volt tagjainál, sőt, X még a volt cserkészeknél is. X Adtak tanácsot, ötletet. Há- Xrom hónapig dolgozott a hét- X tagú vezetőség, amíg elkészíti tettük a tízpróbát. X A tízpróba nemcsak a jobb X munkát, az áldozatvállalást X kéri. Teljesítői sportolnak, tán- X colnak, dalolnak. Máig is em Xlegetik a magyarkúti közös X kirándulást, mely után a X KISZ-bizalmiak alig győzték X bejegyezni a pontokat. X Az a KISZ-tag, aki havonta , y a legtöbb pontszámot éri el, y színházjegyet kap. S aki az év y végén győztesen kerül ki, azI y az a legtöbb pontszámmal teljesíti a tízpróbát — külföldi i 'A utazásra megy. X Most, ezekben a napokban N X dől el, ki lesz a Ganz—MAX VÁG Gépgyárának legjobb X „tízpróbása”. Nagy az izga-lom, kit röpít a nemzetközi X gyors külföldre, kik tölthetnek X el emlékezetes napokat a Balaton menti sátortáborban? Az azonban már most bizonyos, hogy ezen a tízpróbán légy egész közösség, tehát mindenki nyer. Kovács Margit . ......................................... MEGNYÍLT AZ EZERMESTER BOLT A József körút 30—32., szám alatt megnyílt az Ezermester bolt. Elektromos- és híradástechnikai anyagok, alkatrészek, vas- és fémanyagok, szögek, csavarok, fa- és lemezáruk, festék- és hígítóanyagok, fúrás-faragáshoz szükséges kéziszerszámok állnak itt korlátolt mennyiségben az ezermesterkedők rendelkezésére. A boltban, mely a pofittechnikas képzés és a szakköri mozgalom fejlesztését is segíti, rendszeres szaktanácsadással segítik az érdeklődőket. ..Nemzetközi" műszak Reggel hat óra. A 2-es kemencénél kezdődik az ifjúsági brigád műszakja. Ugyanúgy, mint akármelyik másik reggelen. Egyesek ásítást nyomnak el, mások megszokott mozdulatokkal nyúlnak szerszámaikhoz, elhangzik a sokat hallott kérdés is: — Mennyi lesz ma? Rá a válasz: — Meglátjuk. Szóval minden úgy kezdődik, ahogyan szokott. Fessler Péter brigádvezető, meg a többi fiatal, úgy él itt a kemence mellett, mintha mindig együtt lettek volna. Pedig ezt éppenséggel nem lehet elmondani. Hárman most állnak életükben először a sztálinvárosi kemencénél. Pár perccel ezelőtt jelentkeztek munkára Fesslernél. Az „új” brigádtagok V. N. Tyurin kohómérnök, A. I. Rubanov és I. A. Galjcla olvasztár — a hazánkban tartózkodó komszomolista ifjúmunkásküldöttség tagjai — ennek ellenére nem ismerkedéssel töltik idejüket, hanem részt vesznek az adagkészítésben, s minden munkában, amiben a magyar fiatalok. Kevés a beszéd. Minek is. A közös nyelven, a munkában nagyszerűen megértik egymást. Hogy ezt, vagy azt esetleg másképpen lehetne csinálni? Úgy jobb lenne? Majd arra is sor kerül. Rohan az idő. Próbavétel van. A „nemzetközi” brigád láthatóan elégedett. És elérkezik a nagy pillanat. Rubanov olvasztár utat nyit a csapolónyíláson a folyékony, izzó acélnak. Már tudják: 133 tonna. Ennyi acélt gyártott a nemzetközi brigád. Aztán a legnehezebb kohászmunka kezdődik, a kemencejavítás, ahol megerednek a nyelvek, magyarázzák egymásnak a tapasztalatokat és valamennyien megegyeznek abban: — Jó nap volt! Százan — egy életért Mentőautó sivítása tépte fel Makó csendjét. Fiatalember feküdt a hordágyon, sápadt arccal, vértelen ajakkal. Azon a reggelen a Béke Kisz-ben nem jelentkezett munkára a KISZ-titkár. Nem készítette ki lakatosszerszámait munkapadjára. Szemét lezárva, aléltan feküdt a száguldó mentőautóban. Harc az életért A kórszövettani vizsgálat kitágult ereket mutatott. Megpattant egy ér a gyomorfalon. Előbb lassan, alattomosan, majd mind erősebben megindult a vérzés. — Azonnal vérátömlesztést kérek! — riasztott a belgyógyász. Bevitték a transzfúziós készüléket a beteg ágyához. Lassan, cseppekben megindult az életet jelentő vér. Orvosok, nővérek álltak körülötte. Figyelték légzését, nézték arcszínét. — Gyengül a pulzus ... Erősödik a vérzés... — jelentette az ügyeletes. Egész nap, egész éjszaka adták a vért. Hirsch Zoltán arca nem színesedett, a vérzés nem csillapodott. A beteg csak pillanatokra tért magához. Másnapra a kórház konzervvér-tartaléka kiürült. — Adjatok vért! — riasztotta a vezetőápolónő a környező városokat. Jött a vér Szegedről, Békéscsabáról, Hódmezővásárhelyről. Hirsch Zoltán állapota nem változott. — A konzervvér nem tartalmaz trombocitákat... friss vért kérek — mondta az igazgató-főorvos. Megmozdult a város A kérő szóval először Hirsch Zoltán munkahelyére kopogtattak: — Zoli élete függ tőle... Adjatok vért... Száznegyvenen dolgoznak a Béke Ktsz-ben, s száznegyvenen egy emberként jelentkeztek véradásra. Aszszonyok, akik gyermekeket nevelnek, s most rájuk gondoltak. Férfiak, akik szeretik az életet, s most társuké veszélyben volt. Idősek, akik már letették kezükből a szerszámot, de pihenésük nem lenne teljes, ha nem segíthetnének. A beteg csak 0-ás vércsoportú vért kaphatott, hiába jöttek oly sokan, tíz embertől vehettek csupán vért. Ekkor már a gépgyárban és a többi üzemekben is csengett a telefon: — Véradók, jelentkezzetek! Megmozdult a város. Negyednap a kórház belgyógyásza, Józsa doktornő így szólt férjéhez, a sebészhez: — Vagy hozzáfogsz, vagy meghal. Ha meg tudod állítani a vérzést, megmarad ... De a műtéthez még több vér kellett. Délután öt órakor Makó város KISZ-bizottságán megszólalt a telefon: — Fiatalok, segítsetek!... Nem sokkal később Marosi Bálint, a járási KISZ-bizottság titkára és Bihari András, a bizottság munkatársa a technikum felé vették útjukat. A kollégiumban éppen tanulóóra volt, vizsgákra készültek a diákok. Csikesz Mária, a KISZ-alapszervezet titkára is másnapi feladatain dolgozott. A kérő szóra abbahagyták a tanulást . A gimnáziumban szintén a tanulószobában érte a riasztó szó a fiatalokat. Papes Béla, az egyik kollégista szólt be az ajtón: — Fiúk, a kórházban vérre lenne szükség!... — Ki a beteg? Hirsch Zoltánt nem ismerték a diákok, mégis az első percben négyen álltak fel az asztal mellől. Közöttük, volt Kuti László, másodikos gimnazista is. Ő már másodszor jelentkezett véradásra, tudta, hogy vére a 0-ás vércsoportba tartozik. Az iparitanuló-intézetben sem kellett sokáig várniuk véradókra. Az elsők között nyújtotta ujját az egyik lakatostanuló, de oly vékonyka és kicsi volt, hogy hiába rimánkodott, nem adhatott vért. Félóra múlva száz fiatal állt a kórház folyosóján. S a kórház igazgató-főorvosa, Tóth János a műtéthez készülődött. A „két macska" Valójában Simon Mátyásnak és Vass Imrének hívják őket. Mindketten harmadikos diákok a technikumban. Ott ragadt rájuk a „két macska” név is, ügyes tornászok, jó kézilabdások, és úsznak is. Testi-lelki barátok, ruhájuk, cipőjük egyforma, hajukat is egyfelé fésülik. Most kiderült, mindketten a 0-ás vércsoportba tartoznak. Azon az estén, amikor a sebész munkához kezdett, mindketten ott voltak a kórházban, önként vállalták, hogy éjszakára ott maradnak véradásra. Százhúsz percig viaskodott a sebész ahalállal, miközben a beteg — műtét közben — mindkét karjába kapta a vért. — A vérnyomás 70-re csökkent — jelentették fél óra múlva. Éjjel fél kettőkor és hajnali fél ötkor vettek még vért a két kislistától. Nem sokkal utána felébredt "Hirsch Zoltán, a pulzusa 88 volt. Túljutott az életveszélyen. * Hirsch Zoltán nemrég egészségesen távozott a makói kórházból. Szabó Márta