Magyar Ifjúság, 1971. január-április (15. évfolyam, 1-18. szám)
1971-02-19 / 8. szám
( A Nagy — „Profiként” a legutóbbi táncdalfesztiválon énekeltél először. — Mészáros Ágnes Hajszálon múlt című dalával szerepeltem először mint félig-meddig hivatásos énekes. Korábban — amatőrként — a salgótarjáni fesztiválon vettem részt, és sikerült hazahoznom egy aranydiplomát. Ezután felvettek a rádió táncdalstúdiójába, ahol a napokban vizsgáztam. Egyébként a rádióval korábban is volt kapcsolatom: 1961-től a gyermekkórusban énekeltem. Nosztalgiával gondolok viszsza a gyerekkoromra. Egyébként ötéves koromhoz — és a Jósika utcai kocsmához — fűződik első és örökre maradandó énekesélményem. Abban a kocsmában akkor még volt zongora is. Vonzott a nagy fekete hangszer, szerettem volna én is kalimpálni rajta, de a zongorista csak úgy engedte meg, ha előbb énekelek. Gondolta, elénekelem neki a Boci-boci tarkát, de én egy akkor divatos táncdalt „búgtam” cérnahangon a fülébe. Tetszett a zongoristának, a mikrofonhoz emelt, és elénekeltette velem a közönségnek is. A kocsmázók hálásak voltak az élményért, majdnem egy zsák süteményt adtak. Ez volt az első „gázsim”. Nagyon szegények voltunk, jól jött a sok sütemény, estére megvolt a család vacsorája. Ez a zongorista mondta anyámnak, hogy belőlem énekesnő lesz. Hosszú ideig úgy festett, hogy jóslata nem válik be. Dolgoztam, mint más, hozzám hasonló korúak. Sokfélét megpróbáltam. Voltam édesipari tanuló, kifutó, adminisztrátor, anyagbiztosító; közben énekelni tanultam és rendszeresen gyakoroltam, hogy el ne felejtsek zongorázni és hegedülni, sőt, megtanultam gitározni és furulyázni is. — A napokban hallottam tőled a Made in Hungaryben Somlai Kálmán Jó, hogy te vagy nekem című dalát. — Igen. Rövid időn belül megjelenik egy kislemez is, melyre ezt a dalt énekeltem. — Milyen kívánságaid, terveid, céljaid vannak? — Szeretném, ha a rádióban bemutatásra kerülő Dégel—Tompa Hová című szerzeményének sikere lenne. Azután szeretném, ha egyszer csinálhatnék egy show-t. Olyat, ahol a szereplők nemcsak énekelnek, hanem maguk zenélnek és táncolnak is. Egyszer talán majd ez is sikerül. Addig is sok-sok új számot szeretnék elénekelni. — horvát — Nyilvánoka emlékeznek még a múlt tavasszal nagy sajtóvisszhangot kapott perre, amelyben két zenekar perlekedett: melyiküket illeti Joggal az Olympia elnevezés? Elsőtökön nekik ítélték. Indokolás: a bíróság nem fogadta el a konkurencia olyan érvelését, miszerint a zenekarvezető joga a név megtartása, és mivel a korábbi hat tagból öt együtt maradt, úgy döntöttek: a név az ő „Jussuk”. Ami a korábbi együttest stílusban, felállásban jellemezte, bennük van meg. (Ez a döntés remélhetőleg a további, másfajta ilyen vitákban is irányadó lesz, és a közönség szempontjából is így helyesebb...) Tehát maradtak öten: Horváth Károly (népszerűbben: Charley), Szabó Mihály, Szentgyörgyi András, Szendrődi Zsolt, és a művésznevéhez ezúton is ragaszkodó Daniel Best. Többük nevét más, korábbi sikeres együttesekből — vagy éppen a filmvászonról — ismerhetjük már. Az utóbbi másfél évben hat magyar játékfilmben kaptak helyet A Fejlövésben Charley főszerepére sokan emlékeznek, Bacsó Péter kitörésének zenéjét is ők szerezték és játsszák, kísérőzenét adtak Kovács András Stafétájához. Messinger István pedig nemrégen fejezte be kisfilmjét, „Mire gondolsz, Charley?” címmel, s ebben is elhangzik néhány ismertebb számuk. És következik a csúcs: tavaly nyáron talán a legtöbb klubjuk nekik volt. Ezt úgy kell érteni, hogy állandóan szerepeltek a két ifjúsági parkban, az Alpári Gyula utcai Építők-klubban, Kispesten az ÉKM-ben, sőt, Esztergomban is. Plusz a dunai koktélhajó és a törzsklub, a MOM Szakasits Művelődési Ház. Ehhez kapcsolódott egy újítás, az Olympia-bérlet, amelynek tulajdonosai minden rendezvényükre bejuthattak. Most télre csendesebb a tempó, maradt a MOM vasárnaponként. Nemrég adták be a következő táncdalfesztiválra dalaikat. Rádió-, tv- és lemezfelvételekre is van ígéret. Februárban például két szép számuk, az Őszi fény és Az öreg híd balladája kerül lemezre. Továbbá Jégszínház, nagy revüműsorban részvétel. Meghívás a jövő őszi belgiumi popfesztiválra, több hoszszabb külföldi ajánlat: Svájc, Törökország, NSZK. Külföldön különben már ismerik őket: Belgrádban tavaly fél évig játszottak. A stílus a FREE, amint a plakátokra is kiíratták. Pontosabban: nincs elkötelezettség semmilyen „divatirányzat” mellett, egy a cél: amit játszanak, azt jól... És sajátosan, játék- és improvizációs szabadsággal. Majd kiderül, beválik-e? a„ . . 71/812MAGYAR IFJÚSÁG Egysima siker „Inkább jó operatőr szeretnék lenni” — mondta egy régebbi beszélgetésünkkor, amikor esetleges rendezői terveiről kérdezgettem. Úgy tűnik, ez most sikerült. A filmkritikusok egyik operatőri díját néhány nappal ezelőtt Ragályi Elemér kapta. Harminckét évével a legfiatalabb a díjazottak között. Nem is ez az első díj életében: még főiskolás korában, 1968-ban a miskolci fesztiválon díjazták a legjobb operatőri munkáért, majd 1970-ben Pécsett a Filmszemle operatőri díját kapta. Talán a leggyorsabban felfutó operatőre a magyar filmgyártásnak. Hiszen csak 1968- ban végezte a főiskolát, s máris filmek s rendezői nevek sora áll háta mögött. Elek Judit: Sziget a szárazföldön — Nádasy László: Nagy kék jelzés — Gaál István: Magasiskola — Zolnay Pál: Arc — Sándor Pál: Sárika drágám — Kovács András: Staféta. Ragályit elkerülte a kezdők keserves sorsa. A „sameszkodás”, asszisztenskedés hosszú évei kimaradtak, rögtön kamerát kaphatott a kezébe. Ezt a korszakot ugyanis még a főiskola előtt élte végig. 1957-től dolgozott a filmgyárban, volt világosító, gyakornok, asszisztens, segédoperatőr, dolgozott laboratóriumban is. A főiskolán csak harmadszorra sikerült a felvételije. Tűélesre exponált családi fotográfiákkal jelentkezett 1957-ben az operatőrszakra s most az Arc fényképezéséért kapta a kritikusok díját. Azért a filmért, amely tele van ködös, szürke, a homályból és sötétből, bizonytalanságból és félelemből felsejlő arcokkal, mellékutcákon bandukoló, behúzott nyakú figurákkal. Hogy hogyan akar fotografálni, maga sem tudja, csak azt, ahogyan nem. Egyike a magyar operatőri mesterséget, a kamerakezelést, a világítástechnikát megreformáló fiataloknak, akik (Sárával és Zsombolyaival kezdve), az európai érdeklődésre is számot tartó magyar film képi lehetőségeit megteremtették. Rólunk, operatőrökről viszonylag ritkán esik szó, a kritika is egy-két mondattal elintézi munkájukat, pedig sok esetben éppen az ő közreműködésük tesz emlékezetessé egy-egy filmet. (székely) Fotó: Szóvári „Egy esős, sáros nyári estén ismeretlen jövevény érkezik a tóparti kisváros vasútállomására. Bolyongás után nagy nehezen rátalál az ósdi, omladozó, gyümölcsfákkal övezett kertes házra. Itt lakik diákköri pajtása, Ábel, akit tíz éve nem látott, s most azért jött meglátogatni, hogy felelevenítsék közös emlékeiket." Az idézet egy úgynevezett „előzetes”. Egy napilapból másoltam ki, azért, mert ebben a rövid szövegben csaknem benne van a regény egész tartalma. A jövevény, Lugossy Gyula második könyve — az első egy novelláskötet volt — arról szól, ami az idézetben olvasható. Legföljebb annyit tehetek hozzá, hogy az emlékek közös felelevenítésére nem kerül sor, s Aron, a látogató, az ötödik napon búcsú nélkül otthagyja a vendéglátót, Ábelt. A fiatal író első regényében azt folytatja, amit már több novellájában megfigyelhettünk: eseménytelen világot ír le, begubódzott, selyemhernyólétű embereket, akik nem KÖNYV LUGOSSY GYULA: A jövevény tudnak mit kezdeni az életükkel. Ábel, a matematikatanár, könyvet ír egy új egyenletről. Már tíz éve ezt a könyvet írja, teljesen értelmetlenül. (Mellesleg gyűlöli a nőket.) Áronról annyit tudunk, amennyit ő néhány mondatban elmondott magáról: tíz éve dolgozik egy kutatóintézetben, és nem történt közben semmi. (Ő meg mellesleg azon kesereg, hogy nem tetszik a nőknek.) Ugyanilyen unalmas, egyhangú, érdektelen a környezet, a körülöttük levő világ is. Ezt a környezetet kínos aprólékossággal ismerteti meg velünk Lugossy. Az újra és újra ismétlődő leírások teszik ki a kötet nagy részét. Az író felleltározza az egész kisvárost, az embereket, a házakat, a kutyákat, a növényeket, a kerítéseket, a háztetőket, mindent. Lugossy langyos állóvízzel körülvett, tehetetlen embereket mutat be. Áron például még a megkísértő szerelemmel sem tud mit kezdeni. Kivezető utat ebből az életformából sem a két főszereplő nem talál, sem az író nem mutat. Az olvasót akarja az unalomig ismételt leírásokkal állásfoglalásra késztetni ? Vagy talánarra, hogy elítélje ezt a világot? Nos, elítélem. Tehetetlen, kényelmes, unalmas, tutyimutyi alaknak tartom Áront és Ábelt. És ezzel kész is. Ennyit ért el a regény nálam, az olvasónál. Az a baj ezzel a regénnyel, hogy ami benne van, az inkább csak egy novella témája. Sem a cselekmény, sem a mondanivaló nem kívánja egy regény terjedelmét. Lugossy Gyula tehetséges novellista. Eddigi írásaiból az derül ki, hogy az elbeszélések világában otthonosan mozog. A Magvető Kiadónál megjelent első regénye után a regénynyel kapcsolatban nem mondhatjuk el ugyanezt róla. M.L A FIRIÓK HULLÁMHOSSZÁN A cím nem túl eredeti - egy népszerű műsor éléről való de (talán) találó. Utal arra, hogy a rádió műsorai az éter hullámain jutnak el a hallgatókhoz; egyúttal sejteti a rádiósok bizakodását is, hogy műsoraik további kíváncsiság hullámokat ÁGYAS SÁNDOR keltenek a fiatalokban. — Egy érdekes dokumentumban olvastam: „Mindent el kell követni annak érdekében, hogy társadalmunkban kialakuljon egy ifjúságpárti közhangulat.” Mi jelent ez az ifjúsági rádió mindennapi gyakorlatában? — Alkalmanként mi is megpróbáljuk elgondolkoztatni az idősebb nemzedéket, a rádión belüli munkamegosztás értelmében azonban mégis mindenekelőtt fiatalokról fiataloknak készítünk műsorokat. Szentbeszédekkel persze semmire sem mennénk, ezért hallgatóink legfontosabb problémáit térképezzük fel. Talán emlékszik egyik, pár hónap előtti riportunkra. Az egyik szegedi KTSZ-ben pályakezdő mérnökök újítást nyújtottak be. „Jutalomból” kitették őket. Ügyüket a bíróság tisztázta. A példa azért látszik szemléletesnek, mert érzékelteti a munkát , s ami mögötte rejlik: a sok-sok tanulást —, a társadalmi beilleszkedés zavarait, az egzisztenciateremtés kétségtelen nehézségeit, vagyis mindazt, ami leginkább foglalkoztatja a fiatalokat. — És ha az ifjúsági rádió munkatársa akkor is az igazukat kereső fiatalok mellé áll, amikor azoknak nincs vagy legalábbis nincs teljesen igazuk? — A kockázatot feltétlenül vállalnunk kell. De ha munkatársaink az izgalmas téma visszája után a színét is megnézik—és láttatják! —, akkor aligha esünk az egyoldalúság hibájába. Mi úgy akarunk népszerűségre szert tenni, hogy bár a fiatalokat elsősorban jogaik gyakorlására ösztönözzük, társadalmi kötelességérzetüket is igyekszünk ébren tartani. A Különleges tudakozó, a Húszas Stúdió, a Mikrofórum egyes adásaiban a tizen-huszonévesek kérdéseikre többnyire hiteles válaszokat kapnak. De kik kapják közülük a hiteles válaszokat? Mintha a munkás- és parasztfiatalok gondjai háttérbe szorultak volna. Pedig napi negyvenórányi műsoridejével a rádió a legalkalmasabb arra, hogy egy és ugyanazon problémát a hallgatók különböző rétegeinek szemszögéből közelítsen meg. Augusztus 20-án a fiatalok tizenegy órán át birtokolhatták a Kossuth rádiót. Mintegy ötszázan szólaltak meg. És kik kerültek mikrofonvégre? A jobb beszédkészségű gimnazisták, egyetemisták. Ebből aztán könnyen levonhatnánk a következtetést, hogy íme, a kétkezi munkát végző fiatalok megint kiszorultak a rádióból, holott számtalan adásunk éppen az ellenkezőjét bizonyította. Gondoljon csak arra, hogy rendszeresen nyomon követjük az úgynevezett F betűsöksorsának alakulását, vagy több műsort szentelünk a gyári munkásifjúságnak, arról nem is beszélve, hogy most fejeződött be az immár három éve tartó megyeműsor-sorozatunk, amelyben a vidéki fiatalok különböző típusait mutatjuk be. Valós eredmén A Mikrofórum egyik műsorának felvételén. A vitavezető dr. Berend Iván Iklády László felvételei Igyeinkhez tehát ragaszkodunk, mégsem tagadjuk, hogy szavaiban van azért némi igazság. Munkatársaink sokszor valóban a kényelmesebb megoldást választják, s a nehezebben kitárulkozó kétkeziek helyett a rutinosabban beszélgető értelmiségi fiatalokat keresik meg. Már eddig is tettünk, s a jövőben még inkább teszünk lépéseket a helyzet megváltoztatása érdekében. — Ilyenkor legjobb szavakon fogni a nyilatkozókat. Az elkövetkezendő négy-öt hónapban milyen érdekesebb műsoroknak lehetünk fültanúi? — Egyik legnagyobb vállalkozásunk az Irodalmi Színpadok Országos Fesztiváljának a megrendezése. Az érdeklődésre jellemző, hogy bár a népművelési intézet csupán kétszáz együttes jelentkezésére számított, már most öt-hatszáz együttesnél tartunk. Másik nagy eseményünk is érdekesnek ígérkezik: a televízióval újra megrendezzük a Riporter kerestetik vetélkedőt. Szintén áprilisban az Ifjúsági Randevú egyik adását Moszkvából sugározzuk. Minden bizonnyal sok hallgatónkat megmozgatják majd azok a viták is, amelyekre az országos nyilvánosság bevonásával kerül sor. A KISZ vezetői ugyanis még a kongreszszus előtt rádióeszmecserét folytatnak a KISZ-tagokkal, hogy elitszervezet vagy tömegszervezet legyen-e a KISZ, hogy az egységes szervezeti munkát vagy a rétegmunkát részesítsék-e előnyben? Ezek a kérdések olyan sokszor merültek fel, hogy feltétlenül érdemes velük foglalkozni a mikrofon előtt is. Végül a Húszas Stúdió néhány műsorának belső, tehát még nem feltétlenül végleges címe: Ingázók, Utcasarki társadalom, Kezdő ifjúmunkások az üzemben, Fiatalok vezető állásban. A rádiósok munkájukhoz az ifjúsági sajtó segítségét kérték, hiszen „a szidás is többet ér, mint az agyonhallgatás”. Agyonhallgatás? Ilyen változatos program reményében? Szidás? Nemcsak Faggyas Sándor és Venczel István, hanem a kritikus is bizakodó természetű. Júniusban szigorúan lezárt múlt időben szeretném tőlük megkérdezni, hogyan sikerült az ifjúsági rádió műsorait a fiatalok hullámhosszára hangolni? Zöldi László VENCZEL ISTVÁN A bizakodók szándékairól, a gondokról és a lehetőségekről beszélgetünk Faggyas Sándorral, a Rádió ifjúsági osztályának vezetőjével és helyettesével, Venczel Istvánnal. SLÁGER 8 Mostani (Legutóbbi) Retekhely ez é a száma 1 (2) Élünk és meghalunk — ILLÉS3 2 (1) Oh, Barbarella — OMEGA6 3 W Régli dal — ILLÉS8 4 (3) Kócos ördögök — METRO8 5 (6) János bácsi pipája — ZALATNAY SAROLTA8 fi (7) Jaj, nem vigyáztam — KOVÁCS KATI8 7 (8) Ne sírjatok, lányok — ILLÉS4 8 (5) Eredeti rubin — HUNGÁRIA8 9 (18) Gyöngyhajú lány — OMEGA8 10 (5) Menekülés — ILLÉS8 11 (10) André (Je t’aime) — KONCZ ZSUZSA8 12 (11) Sört kérek én — ARADSZKY LÁSZLÓ8 13 (18) Vágyom egy nő után — KORDA GYÖRGY8 14 (11) Júliára vártunk — ILLÉS3 15 (18) Hétszínű virág — SCHÖGE-EGYÜTTES. Szavazataitokat kedd (március 2.) déli 12 óráig várjuk, címüükre (Magyar Ifjúság szerkesztősége, Slágerlista, Bp.vm. Somogyi Béla u. 1.). Mellékeljétek heti „9”-es jelzésű slágerlista-szelvényünket. SLÁGERLISTA - 9 mmm