Magyar Ifjúság, 1986. szeptember-december (30. évfolyam, 36-52. szám)
1986-09-12 / 37. szám
INTELMEK SZÜLŐNEK, GYEREKNEK Az idén kettős jubileumra emlékeznek az általános iskolások. Az egyik: negyvenéves a Magyar Úttörők Szövetsége és negyedszázada működik az úttörő közlekedési járőrmozgalom. Most már lassan hagyománnyá válik az is, hogy a nyári szünidő második felében a zánkai Úttörővárosban találkoznak azok az úttörők, akik a tanévben a legeredményesebben vettek részt a közlekedési ismeretek elsajátításában, a legaktívabbak voltak az úttörő járőrmozgalomban. Ez évben augusztus 16-án érkezett meg az a négyszáz iskolás, akik a megyei vetélkedőkön a legjobb helyezéseket érték el. Az Úttörőváros vasútállomásán a barcsi általános iskola fúvószenekara szolgáltatta a megfelelő körítést: pattogó induló hangjai mellett kászálódtak le a pajtások, akik között a közlekedésielken kívül munkásőr, honvéd, egészségőr, határőr és ifjú tűzoltó úttörőgárdisták is voltak. — Ennek az egyhetes nyaralásnak az a célja, hogy még jobban megismerjék egymást azok a pajtások, akik egész évben szorgalmasan dolgoztak a közlekedési és ahhoz kapcsolódó szakkörökben — mondta a megérkezés napján Hajer Attila, az OKBT gyermek- és ifjúsági szakbizottságának titkára. — Szerezzenek további jártasságot és biztonságot a közúti közlekedésben, ennek megfelelő programot állítottunk számukra össze. Természetesen több kerékpártúrát szervezünk a környéken, és persze lesznek elméleti foglalkozások is. Rendezünk ügyességi versenyeiket, a táborozás negyedik napján rendezzük meg a nagyszabású tábori vetélkedőt, ahol az első harminc helyezettet díjazzuk. Zánka mindig is remek helyszín volt az eseményhez, hiszen a gyerekeket jól leköti a Balaton, a nyári vakációzás, emellett, mondhatnám úgy is, kikapcsolódásként sajátíthatnak el újabb közlekedési ismereteket. A gyerekek már az első napon birtokba vették az OKBT támogatásával épített nagy kiterjedésű közlekedési parkot, ahol a legéletszerűbbkörnyezetben értékelhetik a különböző közlekedési helyzeteket, azt, hogy mit is kell tenni a váratlan pillanatokban. A közlekedési tábor jó alkalmat ad arra is, hogy a gyerekek megismerjék azt, miben hibáznak a legtöbbször. S mivel ezt nemcsak az általános iskolásoknak jó megjegyezniük, íme a leggyakoribb hibák. A kisgyermekkel kapcsolatban végzett kutatások azt bizonyítják, hogy: 1. átkelés előtt a legtöbb gyerek vagy csak egy irányba néz, vagy semerre sem; 2. a legtöbben nem állnak meg a járdaszegélynél átkelés előtt; 3. sokan veszélyes helyen (pl. parkoló járművek közelében) kelnek át; 4. gyakran nem az útra figyelnek, hanem valamilyen játékkal vannak elfoglalva; 5. járda nélküli úton nem haladnak következetesen a helyes oldalon; 6. sokan futva kelnek át. A kutatások azt is mutatják, hogy a 6—8 éves gyerekek nem képesek biztonságos közlekedésre. A balesetelemzések arra utalnak, hogy a szülők gyakran nem biztosítanak kellő felügyeletet gyermekeik számára. Óvodáskorúakkal például gyakran azért történik baleset, mert a felnőtt kísérő nem kézen fogva vezeti őket, illetve hagyja, hogy eltávolodjanak tőle. Egy svéd kutató szerint a megsérült gyermekeknek nagyjából a fele valakitől (gyakran szülőtől) elfutott, valaki elől szaladt, valakihez át- vagy odarohant. Egy angol felmérés szerint a gyermekeknek több mint egyharmada felnőtt kíséretében szenvedett balesetet. A szülők, a tanárok figyelme érthetően főképpen az első osztályt kezdő tanulók felé fordul. Az óvodát elhagyó, többnyire meglehetősen gyámoltalan kisiskolások a célzottjai sok közlekedésbiztonsági akciónak, nekik szól a legtöbb felvilágosító kiadvány. Ennek ismeretében azt hihetnénk, hogy ők vannak a legnagyobb veszélyben. Bizonyára így is lenne, ha a veszélyeztetettség nagy foka nem késztetné „ellenlépésre” a szülőket, és nem kísérnék el az iskolába a gyerekeiket. Következésképpen az iskoláskorú gyermekeket érő balesetek száma nem az elsősök, hanem a másodikosok csoportjában nő meg, hiszen ők már inkább önállóan teszik meg az iskolához vezető utat. A következő veszélyeztetett korosztály a 12 éveseké, azoké a serdülőkor határára ért gyermekeké, akik már kerékpárral közlekednek. Ezért fontos, hogy az ilyen korú tanulók szülei se hanyagolják el gyermekeik közlekedési nevelését, kerékpározásuk ellenőrzését. A távolabbi lakhelyről járókat, esetleg éppen a legjobban féltett gyermekeket autóval viszik szüleik az iskolába, ez aztán a legbiztonságosabb — vélhetnénk. Érdemes arra is gondolni, hogy az ilyen gyerekeket, esetleg osztálytársaikat is, veszélybe sodorhatják — épp az autós szülők. Ilyen veszélyforrás az, amikor az „erre a kis időre megállhatok” jelszóval a második sorban állítja meg járművét az autó vezetője, vagy a járdán, a gyalogos átkelőhelyen igyekszik megállóhelyet találni. A biztonságot kereső szülők jobban teszik, ha az iskola bejáratától kicsit ta- 34