A magyar irodalom története 4. (Budapest, 1978)

A NEMZETI-POLGÁROSULT IRODALOM KIBONTAKOZÁSA - A ROMANTIKA IRÁNYZATA - 27. Jókai Mór - A nemzeti ábránd és csalódások könyvei

Jordaki feje, (1857), A megölt ország (1857) Bolivár (1858). Gyökeres fordulat­ról azonban ezúttal sincs szó, mivel írói önkritikája gyakran egészen meg­fogyatkozik, pillanatnyi ötletekre és rutinjára támaszkodva rögtönöz. Helyzet- és jellemkomikuma, stílushumora sokoldalúan ragyog fel A kedves atyafiak­ban (1853), amely a Kisfaludy Károly hagyományozta hosszabb víg elbeszélés típusát képviseli. A nemzeti ábránd és csalódások könyvei Az 1862-ben megjelent Az új földesúr Jókai legtöbbet vitatott munkája. A leg­több gáncsra a közelmúltban is az osztrák lovag átalakulása adott okot, pedig az Ankerschmidtek megmagyarosodásának hirdetése a korabeli asszimilálódó polgárság gyors megerősödését szolgálta, s még illúziós túlzásaiban is az elnéme­­tesedéstől fenyegetett nép életösztöne szólalt meg. Több fenntartással nézhet­jük a paszszív ellenállásról adott képet. Jókai derűlátása itt csakugyan mérték­telen, s szembe állítható más műveinek (Politikai divatok) meggyőzőbb ábrá­zolásával is: az elnyomó rendszer már-már veszélytelennek tűnik, a rezisztencia szívós harc helyett szomorkás idill, a nemesi középosztály soraiban nincsenek életidegen álmodozók, renegátok is alig. E szemlélet jellegzetesen az 1861-i esztendő gyümölcse, a forradalomtól és elvfeladástól egyaránt őrizkedő deáki politika, az alkotmányos nemzeti mozgalom erkölcsi sikere az országgyűlésen annyira magával ragadja Jókait, hogy a közelmúlt egészen megszépül előtte. Gyulai, Tolnai, Vajda sokkal kevesebb önáltatással ítélték meg társadal­mukat az önkényuralom alatt, azonban az önvád náluk néha már átcsapott a reménytelenségbe. Másrészt Jókai lobogó bizakodását nemcsak a birtokos osztályba vetett kritikátlan hit táplálta, hanem a magyar történelem s nép ismerete is. Ez utóbbit Az új földesúr számos jelenete is bizonyítja, kivált az árvízzel kapcsolatosak. Esztétikai értékei vitathatatlanok: meseszövése ötletes, törésekre, egyenet­lenségekre nem akadhatunk benne, stílusbeli és hangulati egysége egyenest ritkaság Jókainál. Szatírája nem mar, de azért nem erőtlen. Garamvölgyi meg Kampós alakja humorban, tréfában gazdag. Rontja azonban a hatást Jókai sokoldalú hangulati és érzelmi világának leszűkítése: az ifjú Garanvölgyi csaknem közömbös menyasszonya hűtlensége láttán, új szerelme is csupán kedves enyelgés marad. Ankerschmidt — akinek figuráját csak a megrögzött felületesség azonosíthatja Haynauval — minden belső bonyodalom nélkül szakad el régebbi politikai nézeteitől. A Schmerling-éra kezdetén írt Politikai divatok (1862—63) a szerkesztés és motiválás sok gyengeségét mutatja. Az irodalomtörténet érdeklődésére azonban nagyon is rászolgált, mint szerzője érzelmi életének és önszemléletének eredeti kifejezése. Petőfi és Jókai barátsága plasztikusan áll előttünk lapjain, míg az 1849 utáni Petőfi költött sorsa arra figyelmeztet, hogy az író olykor összetévesztette barátját Lisznyaival meg Sárosival, a kor két eltorzult, bohém poétájával. Nagyon erősen ráfestette Petőfi portréjára a Renáő­c-korszak világfájdalmas vonásait is. E regényében Jókai megalkotja a maga családi legendáját anyjáról és feleségéről, s rejtjelekben még Szendrey Júlia iránti ellenszenvének is hangot ad. Mindez mégsem csak a család és a barátok

Next