Magyar Jövő, 1947. november (46. évfolyam, 222-246. szám)
1947-11-01 / 222. szám
WEEK-END EDITION SATURDAY-SUNDAY Demokratikus, antifasiszta napilap- — A Democratic Anti-Fascist Daily. VOL. XLVI. ÉVFOLYAM NO. 22. SZÁM SATURDAY NOVEMBER 1, 1947 Hirtelen elnapolták a filmipar elleni vizsgálatot A Thomas Rankin bizottság megbukott a hollywoodi vizsgán. — Még két szót vádolnak a Kongresszus megsértésével. — Sam Goldwyn szerint maga a bizottság viselkedett leginkább Amerika-ellenesen. WASHINGTON. — A képviselőház Amerika-ellenes bizottsága elnapolta a kihallgatásokat a hollywoodi ügyben, miután még két tanút megvádolt a Kongresszus megsértésével. J. Parnell Thomas, meglepetésszerűen zárta be a kihallgatásokat, kijelentette, hogy 79 hollywoodi kommunistát tartanak számon, akik közül csak 11-et hallgattak ki. “Hatvannyolc még ezután következik”, mondta Thomas, de hogy mikor, arról nem tett említést. Lester Cole és Ring Lardner Jr. Írókat a bizottság vád alá helyezte a Kongresszus megsértéséért, mert megtagadták a választ, hogy tagjaie a kommunista pártnak. “Könnyen válaszolhatnék a kérdésre”, mondta Ring Lardner a bizottság felé fordulva, “de ha ezt megtenném, holnap reggel biztosan gyűlölném magamat.” Berthold Brecht, Hollywodban élő, az egész világon ismert német író volt a következő tanú, aki 1941-ben jött Amerikába s kinek fia a háború alatt az amerikai hadseregben szolgált. Brecht kijelentette, hogy vendégnek érzi magát az országban, tehát válaszol a bizottság kérdéseire. Nem tagja és sohasem volt tagja a kommunista pártnak. Sokat irt a nácizmus ellen, verset és prózát egyaránt és ezeket forradalmi írásoknak lehet nevezni. Elmondta azt is, hogy ismeri Gerhart Eislert, többizben sakkozott vele, de az sohasem mondta neki, hogy lépjen be a kommunista pártba. J. Parnell Thomas hetek óta hangoztatta, hogy nagy meglepetése lesz a tárgyaláson, mely Hollywoodot összekapcsolja az atombombával. A tárgyalás utolsó délutánján váratlanul előszólította J. Russelt, az FBI volt tagját, aki a bizottság nyomozója, Louis felolvasott egy jelentést, mely szerint George C. Eltenton, aki jelenleg a Shell olajtársaság szolgálatában áll, rávette Haakon Chevaliert, a californiai egyetem tanárát, hogy Robert Oppenheimertől az egyetem rádióaktív kutató intézetének igazgatójától tudja meg kutatásának adatait. Mindez még 1942-ben történt. Oppenheimer professzor megtagadta a felvilágosítást és az egész ügyről már egy évvel ezelőtt tudomása volt az FBI-nak, azonban nem találtak semmi okot arra, hogy kémkedést gyanítsanak. Russel előadása és a filmipar között csak annyi összefüggés volt, hogy Eltenton és Chevalier jelen volt egy társas öszszejövetelen Mrs. Louise Branston, a New Masses volt kiadótulajdonosának felesége házában, ahol megjelent néhány filmíró is. NEW YORK. — Miután kifüladták a kihallgatások elnapolását, Sam Goldwyn, kijelentette az újságírók előtt a következőket: “Előre sejtettem, hogy nagy kudarc lesz a vége. Engem nem hívtak meg, de annyi bizonyos, hogy igen meg akartak hallgatni olyan mitugrálsz (jerk) mint Adolphe Menjou és olyanokat, mint Mrs. Lola Rogers, akiknek semmi köze a filmiparhoz.” MA Hűségesen szajkózva monopolista és a sárga szennycsatornabeli kollégáit, a newyorki horthylap is belerúg a városi segély intézményébe. “Dolgozni nem akaró, de igényes közszegények“-nek nevezi a segélyreszorultakat, szóról-szóra ismételve a tőkésosztály aljas vádjait, azon munkások s hozzátartozóik ellen, akik megöregedetten, megrokkantan, kifacsartam, képtelenek munkát kapni és segélyre szorulnak. Lapunk olvasói jól tudják, miért kezdte a monopolista sajtó jelenlegi aljas kampányát a Welfare Department ellen. A sajtó urai jól tudják, hogy a segélyre szorultak száma 1945 óta állandóan emelkedik. Érzik ugyanakkor az új depresszió előszelét, tudják, hogy hamarosan újabb százezrek kényszerülnek segélyre. Ezért kétoldalú terrorkampányt kezdtek, egyrészt a Welfare Department emberiesen érző tisztviselőit terrorizálják, hogy könyörtelenül utasítsanak el minél több jelentkezőt, különben inkompetensnek és vörösnek bélyegzik őket, másrészt el akarnak ijeszteni minél több segélyre szorultat, hogy válasszon bármilyen más kiutat mint segélyt. Ezt az aljas támadást támogatja, miként várható volt, a magyar fasizmus egykori támogatója, a new yorki horthylap. Olvasóinak túlnyomó többsége magyar dolgozó, akik közül, új depresszió esetén, sokan kényszerülhetnek segélyre. Közvetve ezeket nevezi már előre “dolgozni nem akaró, de igényes közszegényeknek” a hazaáruló horthybanda itteni szócsöve. A halott oroszlánt, a mondás szerint, még a szamár is megrugdalja. A fenti esetben, a szamarat, vagy helyesebben a monopolisták asztaláról oda- A MAGYAR SZAKSZERVEZETI TANÁCS SZÁNTÓ JÁNOSÉRT BUDAPEST, október 24. (Légipostával a Magyar Jövőhöz.) — A magyar szervezeti munkásság megdöbbenéssel értesült arról, hogy egy szakszervezeti titkárt a munkásság jólétéért vívott harca miatt bíróság elé állítanak. Ezért Kossa István,, a Szakszervezeti Tanács főtitkára táviratot intézett Philip Murrayhoz, a CIO elnökéhez, amelyben másfélmillió magyar dolgozó és az egész demokratikus magyar közvélemény nevében kérte, lépjen közbe az eljárás mielőbbi megszüntetése érdekében. Hasonló táviratot küldött Kossa István öt — legutóbb Magyarországon járt — amerikai szakszervezeti vezetőhöz is. Egyidejűleg a Szakszervezeti Tanács sürgönyben kérte a Szakszervezeti Világszövetséget, hogy tiltakozzék Szántó János törvény elé állítása ellen. Louis Saillant, a Szakszervezeti Világszövetség főtitkára azonnal válaszolt és ebben közli, hogy a Szakszervezeti Világszövetség rögtön közbelépett a kötelékébe tartozó CIO-nál Szántó János megvédése érdekében. UKÁSBIRÓSÁGOK ÍTÉLKEZNEK AZ ÁRDRÁGÍTÓK ÉS FEKETÉZŐK FÖLÖTT MAGYARORSZÁGON BUDAPEST, 1947 okt. 26. A Magyar Kommunista Párt két hónappal ezelőtt közzétett kormányprogram tervezetében felvetette: “Az árdrágítás és lánckereskedelem leküzdésére dolgozókból álló bíróság létesítését, amely tizennégy nap alatt köteles ítéletet hozni.” Ennek az intézménynek a felállítását a dologzók széles rétegei helyeselték, mert az elmúlt hónapokban bebizonyosodott, hogy a nép ellenségei, az élelmiszerekkel és iparcikkekkel feketéző, láncoló gazdasági hiénák büntetlenül űzhetik káros játékaikat, mert a jobbára Horthy idejéből ittmaradt úgynevezett “szakbíróság” egyes tagjai mindent elkövetnek megmentésükre. Az Anyag- és Árhivatal “szakértői” és a busás honoráriumtól jogérzéküket vesztett fiskálisok segítségével lassanként minden nagy árdrágítót, valutázót, csempészt és feketézőt ki tudtak vonni az igazságszolgáltatás szigora elől. A legsúlyosabb árdrágítási ügyek Ezen kívánt változtatni a MKP kormányprogramja, amely rövidesen hivatalos kormányprogram-pont is lett és a szociáldemokrata Ries igazságügyminiszter hamarosan el is készítette a munkásbíróságok felállításáról szóló törvényjavaslatot. A javaslat szerint minden uzsorabíróságnál külön tanácsot kell alakítani. E tanács elnöke az igazságügyminiszter által kijelölt ítélőbíró, tagjai pedig munkásbirák, akiknek megbízatása három hónapra szól. A munkásbirák kijelölése úgy történik, hogy Budapesten minden, legalább 2000 munkavállalót foglalkoztató üzem üzemi bizottsága száz munkavállalóként egy-egy munkást jelöl ki és ezekből nevezik ki sorshúzás útján a munkásbírákat. Bármely 26. évet betöltött magyar állampolgárt lehet munkásbirói tisztségre jelölni. A munkásbíró közhivataloknak tekintendő és működése idején díjazását az államkincstártól kapja, munkabérével azonos összegben. A munkásbíróságok elé a legsúlyosabb árdrágítási és a (Folytatás a 2-ik oldalon) vetedt csontokon rágódó kutyát azonban nagy meglepetés érheti. Az emberi könyörületesség és a társadalmi felelősség érzete nem halott Amerikában. Reméljük nincs messze az idő, amikor ezt meg fogják tanulni azok, akik ma belerúgnak és beleköpnek ebbe az ügybe. , DEÁK ZOLTÁN. Tűz a Hudson alagutban NEW YORK. — A New Yorkot Jersey Cityvel összekötő Hudson alagutban rövidzárlat következtében tűz ütött ki, melynek következtében egy teljes napon át megszűnt a forgalom. Egy vonat megrekedt az alagútban, de utasai épen kijutottak, mindöszsze néhány könnyebb sérülés igényelt orvosi kezelést. BUDAPEST, október 30. — Pártközi bizottság megállapította a főispánok számát: tíz kommunista párti, nyolc kisgazda, hét szocdem, négy parasztpárti. ■.