Magyar Jövő, 1949. december (48. évfolyam, 280-301. szám)
1949-12-01 / 280. szám
T eljes a zavar a NN-ben Jeruzsálem körül LAKE SUCCESS. — Széthullóban van az Egyesült Nemzetekben az a front," amely Jeruzsálemet nemzetköivé akarja tenni. A beszédek orozatából kiderült, hogy még maguk az arab államok s megoszlottak és a szovjetek eltökélt szándéka, hogy sem engedi kizárni magát aeruzsálemi megállapodásból. határozatok és indítványok olyan tömege fekszik aöldasztalon, hogy a Paleszina-bizottságnak albizottságot kell felállítani, hogy a '■Íjes káoszban némi rendet nemtsen. Chambers ingadozik a vallomásában NEW YORK. — Whittaker Chambers, aki már az első per folyamán is számos ízben ellentmondott önmagának és beismerte valótlanságait, ez alkalommal is, mint legutóbb, a közönséget megdöbbentő módon megváltoztatta vallomását. Kijelentette, hogy az egyik főokirat, amelyre a vád épült és amelyről eddig makacsul azt állította, hogy Alger Hiss adta neki, nem biztos, hogy tőle származik, lehet, hogy néhai Harry Dexter, egykori pénzügyminiszteri államtitkár adta neki. ASS Pulished Daily, except Sunday, Monday and certain Holidays by the HUNGARIAN DAILY JOURNAL ASSOCIATION, INC. 130 East 16th St., New York 3, N.Y Telephone: ALgonquin 4-0397 Editor: ZOLTÁN DEÁK. Manager: ALEX ROSNIB utaBcrlntlon Rates: DSA. Canada $9.00 one year, $5.00 halt year, $3.0W ,ree months. N. Y. C., So. America. Mexico. Cuba $17.00 one year ■tf) half rear. $3.00 three months. — Europe. Australia, Africa, Palesthu> $12.00 a year, $7.00 half year, $4.00 three months. OA Kotorod ma Smcond CIma. Matter Smpt. 12, Of lie. of N.w York, N. Y- und« th. Aet of Mmrak !»(». Csak honatyáink élveznek egészségügyi biztositást? “Honatyáink” közül nem egy hevesen ellenzi az orszá- 3g egészségügyi biztosítás gondolatát, amely olcsó és jovosi** ellátást nyújtana a dolgozó népnek és családtagokn ik, ugyanakkor azonban vígan élvezik az ingyenes orvosi ezelést a kórházakban. Ilyen például Joe McCarthy wisinsini republikánus szenátor, ő a nagyvállalatok országos követségének a kedvence, aki szilárdan meg van győződve, egy az országos egészségügyi biztosítás bűn és kárhozat, ezben azonban bent fekszik a hadsereg Walter Reed Hositaljében úgy, hogy minden költségét az ország adófizetői idézik neki. ................ McCarthy szenátor úr veterán lévén, az ő kórházi költégeit a veterán adminisztráció fizeti, ugye milyen kellemes jlog? De mint a Kongresszus tagja, a szenátor urnak módiban volna a fegyveres haderő kórházainak orvosi vívmásaival is élni — napi 10 dollár 75 cent ellenében. Ez az összegecske fedezi a kórházi szobát, az élelmeit, a röntgenfelvételeket, az operációkat és az orvosságot. Ez a kormánynak naponta körülbelül 13 dollárjába kell. Ha egy egyszerű amerikai közpolgár vagy a feleség valamelyik megánkórházba óhajtana befeküdni, mindez nek háromszor vagy négyszer ennyibe kerülne. Itt van a kerekarcú, vidám, optimista J. Parnell Thomas new jerseyi republikánus képviselő, az Amerika-ellenesizottság volt elnöke, aki mint az országos egészségügyi iztosítás elnevezésű “szocialisztikus” intézmény ádáz ellenige, szintén élvezte a Walter Reed Hospital vendégszeretett. Idén kétszer vagy háromszor is ott volt megfigyelés és jógykezelés végett, mivel nem tudott megjelenni a törvénytéken, ahol csalással vádolják, de még nem tudni semmit, gyizben “súlyos operáción” esett át. Ez nekije nem került gy fillérjébe se, ő is veterán lévén, számláját a veterándminisztráció fizette ki( az adófizetők pénzéből, utóvégre). Barratt O’Hara illinoisi demokrata képviselő is októer 17-e óta a Walter Reed Hospital betege. De ott van haditengerészet Bethesda kórháza is gyanennyi költséggel szenátorok és képviselők rendelkeésére. 10 dollár 75 centértékelmék mindent megkapnak ti, mi szem, szájnak ingere, sőt ha veteránok, akkor egy entet sem kell fizetniük saját zsebükből. Hát nem kebeles dolog ez? Jelenleg ugyan nem fekszik benne egy kontya sem, bár nemrég John A. Whitaker képviselő tisztelte mégbetegségével. Mivel azonban a kormány ráfizet ezekre a kongresszusi áresetekre, a költségvetési hivatal ráüzent a hadsereg ésengerészet kórházaira, hogy 11 dollár 75 centre emeljék el napi rátájukat. Könnyen talált a hivatal meggyőző érveket. Még azt indítványozta Louis Johnson védelmi miniszternek, hogy katonák hozzátartozóinak kórházi előnyeit küszöböljék ki. Katonák és tengerészek mindmáig 1 dollár 75 centet fizetek naponta s erre a kedvezményre körülbelül 900 ezer remély volt jogosult . A költségvetés igazgatója, Frank Pace azzal érvelt,ogy mivel most felemelték a katonák zsoldját, meg tudják zok fizetni a teljes kórházi költségeket is családtagjaikkal gyütt. Flanders vermonti republikánus szenátor ezzel nem rtett egyet, sőt haragra gerjedt, mikor Pace indítványát meghallotta. Közvitézek csak 5 dollárnyi zsoldemelést kapak havonta, hogyan fizessenek ennyiből oly tengerfőkénzt! Mondhatta volna, de nem mondta, hogy akkor, amior jól fizetett honatyáink leszállított áron kezeltetik máskat, illő hogy egyszerű közlegények és családtagjaik oszozzanak a kedvezményekben. Amikor az országos egészségügyi biztosításról szóló érvényjavaslatot a 81. kongresszus elé terjesztették, kontyáink a fülük botját se billentették meg és nem voltak iváncsiak rá. No majd ha a legközelebbi ülésszak folyamán újra felkerül a kérdés, érdekes lesz megfigyelni, vajon a kormány egészségügyi “illetményeinek” fő haszonévezői (az adófizetők pénzéből) továbbra is oly éktelen ajonlással fogják-e ellenezni, hogy ne csak ők, hanem mindenki élvezhesse az országos egészségügyi biztosítást. MAGYAR JÖVŐ (Hungarian DailyJournal) Álparasztok bársonyban avagy US NEMZETISÉGEIT MÉTELYEZI A ‘SZABAD EURÓPA’ TÁRSASÁG Lassanként az Egyesült Államokba gyülekeznek össze mind az európai népek által kirúgott cilinderes, frakkos, reakciós politikai lovagok, akik csak addig szerették Európa levegőjét, míg népeik nyakán ülhettek. New Yorkban az úgynevezett “Committee for Free Europa” nevű szervezet öleli keblére ezeket a haza és népárulókat, akiket a kommunizmus elleni keresztes hadjáratban elsősorban arra használnak fel, hogy az amerikai nemzetiségeket mételyezzék, miután saját hazájukban a nép csak megvetéssel tekint feléjük. Az Európa “felszabadítására” törekvő bizottságnak gyönyörű hivatala van a világ legmagasabb épületében, az Empire State Buildingben. Mialatt a külügyminisztérium által felállított Operation “X” nevű kémszervezet az európai országokban végez földalatti munkát, ezek a® úgynevezett “emigráns” diplomaták, politikusok, tábornokok és “parasztvezérek” nyíltan dolgoznak az Egyesült Államokban, hivatalos védelem alatt. A bizottság, melyet magánérdekeltségek,Wall Street-i mágnások és azok főcsalosai) tartanak fenn a jövedelmi adóból levonható adományokkal, városokba, szervezetekbe, iskolákba és társadalmi szervezetekbe osztja be munkára a népük haragja elől megszökött európai reakciós vezetőket. A munka és az előadások célja figyelmeztetés a “szovjet veszedelemre.” A nemzetiségek nyakába akarják ültetni a szökött reakciós és fasiszta politikusokat Az országaikból kirúgott rereakciós emigránsokat az “Európa felszabadítására” törekvő bizottság a nemzetiségek között akarja elhelyezni, hogy kihasználva azok érdeklődését és szeretetét az óhaza iránt, a valóság elferdítésével vagy kiforgatásával, vagy hazugságok koholásával a Szovjetunió, a népi demokráciák és a kommunizmus ellen uszítsanak. A bizottság máris lehetővé tette, hogy a reakciós politikusok csoportokat alakítsanak a szlovák, magyar és román nemzetiségek között. Ezekbe a szűk csoportokba azonban a reakciós, szökött vezetők mellett a nemzetiségeknek csak egy elenyészően szűk csoportját sikerült besorozni, azokat, akik mindenkor a fasizmust segítették, Horthy csatlósait, a népi haladás legvéresebb szájú ellenségeit. Ezektől a csoportoktól várják el azt, hogy megtisztítsák az amerikai városokat a “békére uszítóktól” és a baloldaliaktól. Abban reménykednek, hogy a napról napra az országba özönlő hontalan személyekként beengedett fasiszták nagy segítségére lesznek ezen csoportoknak. A “Free Európa” bizottság arról is gondoskodott, hogy megfelelő felügyelők ellenőrizzék a reakciós és fasiszta uszítók munkáját. Erre a célra olyan embereket alkalmaznak, akiket a háború alatt az OSS (Office of Strategic Service) képzett ki. De Witt C. Poole, a bizottság elnöke, mint főhadnagy a Donovan tábornok vezetése alatt álló OSS nemzetiségi osztály vezetője volt a háború alatt. A bizottság egy másik aktív vezetője Dr. John Morrison földrajzi szakértő, akinek specialitása a Szovjetunió és a körülötte fekvő területek. A bizottság munkájában vezető szerepet játszik Allen Dulles, John Foster Dulles fivére, aki a háború alatt az OSS európai osztálynak vezetője volt. Dulles a jelentések szerint 1943-ban Hitler képviselőjével tárgyalt Svájcban arról, hogy Németországot meghagyják, mint az Egyesült Államok bábállamát Oroszország ellen. Ugyanez a Dulles, akinek neve igen sokat szerepelt Rajk László és társainak kémkedési és hazaárulási perében. A bizottság igazgatói között szerepelnek: Joseph C. Grew, az Egyesült Államok Pearl Harbor előtti tokiói követe, Arthur Bliss Lane, volt varsói követ, a lengyel népi demokrácia esküdt ellensége, James A. Farley, aki nemrég meglátogatta Francot és egyik fő szószólója a fasiszta Spanyolországgal való barátkozásnak, Henry R. Luce, a Time, Life és Fortune lapok hírhedt kiadója, DeWitt Wallace, a Reader’s Digest kiadója, Charles R. Hook, a Gyáriparosok országos Szövetségének volt elnöke, William Green és Matthew Woll, az AFL munkásáruló vezetői és a hasonszőrű James B. Carey, a CIO titkára. A boldog Acheson Mikor a bizottság megalakulását bejelentették, Dean Acheson külügyminiszter kijelentette, hogy “a külügyminisztérium nagyon örül egy ilyen csoport megalakulásának.” Grew volt tokiói követ ezeket mondta: “A vasfüggönynek szét kell omolnia, készítsük tehát elő magunkat arra a napra, mikor az európai demokratikus vezetők visszatérhetnek országaikba, hogy rendet teremthesenek a káoszból.” A káoszból rendet Teremtőkből a bizottság előadó csoportot szervezett, melyben helyet kaptak: Grigore Gefencu, volt moszkvai román követ, Fábián Béla, volt magyar Horthy-talpnyaló képviselő, George M. Dimitrov, úgynevezett bolgár “parasztvezér”, Stanislaw Mikolajczyck, lengyel “parasztvezér,” Miha Krek volt jugoszláv “parasztvezér” és Stefan Osusky, Csehszlovákia volt párisi követe. Az árulóknak pénz jár Minthogy várniok kell hazájuk “felszabadítására”, a frakkos “parasztvezéreknek” élni is kell, méghozzá jól, tehát a bizottság gondoskodik róluk, hogy megfelelő jövedelemhez jussanak. Egy tucat szökött európai jogászt Washingtonban beültettek a Kongresszus könyvtárába, hogy készítsenek analízist országuk törvényeiről. Mások számára a Carnegie alapítvány utal ki fizetést a Dunavölgyi államokról végzett kutatásért. A legnagyobb pénzek azonban a volt tábornokoknak és miniszterelnököknek jutnak, akiket a nemzetiségi csoportokban végzendő szovjetellenes propaganda központjába akarnak állítani. ________________________ NEW YORK. — Vito Marcantonio élesen megtámadta O’Dwyer polgármester javaslatát, melyben évi 15,000 dolláros emelést kér saját maga és ugyancsak nagy fizetésemelést a többi városi vezetők számára. Marcantonio kijelentette, hogy mialatt a városi vezetők tízezreket akarnak az eddigi magas fizetésen túl, leszállítják a városi nyomorgók segélyét azzal, hogy nincs elég pénz rá. Allen Dulles szerepe Munkásmozgalom “Kommunisták”-e a UE szakszervezet vezetői? A CIO SZAKSZERVEZETROMBOLÁSÁNAK ELEMZÉSE (Befejező közlemény) Lelkiismeretlen politikai hajsza folyt a CIO-konvenció hátterében, amely célul tűzte ki a nagy munkásszövetség 600 ezer tagot számláló, egyik leghatalmasabb tagjának, a villanymunkások UE szakszervezetének kizárását a CIO-ból. De amikor Philip Murray és vezetőségi társai erre az eléggé el nem ítélhető lépésre szánták el magukat, nemcsak a Wall Street érdekeinek hódoltak be, amelyek a munkásegység frontjának a szétzúzására törekszenek, hanem egyben ugyanakkor még a Wall-streeti propagandával, a vörösfalással is dolgoztak, lévén ez az a csodaszer, amelynek használatával igazolni akarják a haladás és demokrácia lerombolására irányuló vandál kísérleteiket. Azzal vádolták a UK-t, hogy “kommunista” és “kommunisták viszik benne az irányító szerepet.” Igaz-e ez? Nem igaz. Amint több izben is kijelentették már, a villanymunkások szakszervezetében nem uralkodik sem politikai, sem vallásos, sem betegsegélyző csoport. Ezt a szakszervezetet csakis a tagság irányítja, a UE vezetősége a jelenlegi harcot viszi csak keresztül abban az erőfeszítésben, hogy a nem odavaló elemeket kivül tartsák, így többek közt azokat az elemeket, amelyek túlerőre jutottak a CIO fővezérségében és hogy meggátolják azokat a UE szétrombolásában. A kommunistázás megszokott módszer. Már régóta használják a munkásmozgalom ellenségei. Azokat a vezetőket és szakszervezeteket, akik a leghatékonyabban dolgoznak a tagság érdekében, akik a legeredményesebb hadjáratokat vezetik a munkásság ellenségei ellen, mindig is “anarchistáknak”, “vörösöknek” vagy “kommunistáknak” nevezték. A UE büszke arra, hogy nagy ereje és egysége abban a tényben rejlik, hogy nem kérdezi meg a munkások vagy munkásnők politikai felfogását, vallását, színét és nemzetiségét. Az egyetlen dolog, amit megkérdez a UE: “Jó szakszervezeti férfi vagy nő vagy-e?” Ez a UE erejének oka és ezért gyűlölik ezt a szakszervezetet azok, akik tönkre akarják tenni a munkásmozgalmat. Demokratikus szakszervezet-e a VE? De kérdezzék meg inkább: demokratikus szakszervezet-e a UE? Igen, az. Nem hetvenkedésből állítja a UE, hogy ő az ország egyik legdemokratikusabb szakszervezete. Ennek bebizonyítására nem kell egyebet csinálni, mint összehasonlítani a CIO-ban levő más szakszervezetek szervezetével és gyakorlatával. Konvenciókat tart a UE minden évben. Ilyenkor választják meg a tisztikart. A United Steelworkers például csak minden második évben tart konvenciókat és a tisztikarát csak négy választja meg. Az autómunkások eddig másfélévenként tartottak konvenciókat. A textilmunkások is minden két évben konvencióznak. Fizetéseket ad vezetőinek ez a szakszervezet, ám ezek a fizetések nem magasabbak, mint az iparágban dolgozó legjobban fizetett munkásé. A szervezők kiadása, amelyre rákényszerülnek, ha otthonaiktól távol kell élniük, legfeljebb napi 8 dollárra rúg az élelmezés és szálloda céljaira. Más szakszervezetek nemcsak magasabb fizetéseket adnak, hanem még a napidíjaik is 26 dollárra rúgnak az utazási költségeken felül. A UE legmagasabb rangú tisztviselői évente 7,500 dollár fizetést húznak. Ezzel szemben az acélmunkások szakszervezetének vezetői évente 25,000 dollár fizetést kapnak. A textilmunkások főembere 16 ezer dollárt kap évente. A Clothing Workers szakszervezet főtisztviselői fizetése 15 ezer dollárt tesz ki évente. A UE országos központja 50 centet kap minden tagsági díjból. Az acél- és a textilmunkások központja viszont 1 dollárt vesz le magának minden befizetett tagsági díjból. UE az egyszerű munkástagok számára szavatolja a munkaszerződések körüli tárgyalásokban való részvételt minden állomáson. Az új munkaszerződésekre vonatkozó indítványokat a tagságnak előbb el kell fogadni. Új szerződési paragrafusokat jóváhagyás végett a tagság elé kell terjeszteni. Az acélmunkások szakszervezetében például a tagságot nem kérdezik meg sem a munkaszerződésre vonatkozó követelések tekintetében, sem a végleges szerződés intézkedéseinek kérdésében. A sztrájkokat a UE-ben csak akkor hirdetik meg, ha minden érdekelt tag leadta szavazatát. Éppen úgy a sztrájkmegegyezéseknél is az össztagság beleegyezésére van szükség. Az acélmunkásoknál például Murray kihirdeti a sztrájkokat, anélkül, hogy a tagokat megkérdezné és a sztrájkokat is hasonlóképpen rendezi. Végső soron és befejezésül, ma sem lehetnemást válaszolni a Carey-féle vállalati szakszervezeti csoportnak, mint amit a UE legutóbbi konvencióján a delegátusok adtak neki, amikor is kijelentették : “Egy nappal azután, hogy a tagság elutasította a Careybandát, ez nyilvános felszólítást bocsátott ki, hogy tömegesen hagyják ott a tagok a UE-t. Ennek az egészségtelen csoportnak főtámogatói, ellenőrzői és irányítói a szakszervezeten kívül csatlakoztak a felhíváshoz. “A UE 14. konvenciója alatt az árulóknak ez a csoportja garázdálkodással és fizikai erőszak fenyegetésével megkísérelte szétrobbantani a konvenciót, hogy dolgát ne végezhesse el. Harcoltak ezek a UE kollektív bértárgyalási módszere ellen, harcoltak a konvenció azon követelése ellen is, hogy a CIO hagyjon fel a UE elleni betöréseivel és ne avatkozzék be belügyeibe. “Ezek az árulók, miután minden erőfeszítésük csúfos kudarcba fulladt, felszólították a CIO-t, hogy még egy szakszervezetet állítson fel, amely betör a UE-be, segíti majd a munkáltatókat a bérek leszorításában és a munkafeltételek lerontásában UE tagjai “Mi elítéljük ezeket a rombolókat és árulókat, akik k külső erők számára eszközül adták oda magukat. Ezek a külső erők el akarják pusztítani a demokratikus szakszervezeti mozgalmat az Egyesült Államokban. Felkérjük a tagságot, tagadja meg őket, egyesüljön ellenük és a munkáltatók ellen és kergesse ki az árulókat helyi szervezetüeikből és az országos szakszervezetből. ..” December 1, 1949 Michael Sayers —Albert E. Katin: A NAGY ÖSSZEESKÜVÉS (45) 1920 február 29-én a New York Times azt jelentette: “Judénics elhagyja hadseregét; százmillió márka vagyonával Párisba indul.” Egy brit zászlót lengető autón Észtországból délnek menekülve, Judénics egykor büszke hadseregének csupán a roncsát, hagyta maga mögött. Katonái szétszórt bandákban vándoroltak a hófedte tartományban és ezrével hulltak el az éhségtől, a járványoktól és a megpróbáltatásoktól... 4. A déli hadjárat Miközben Judonics seregei északon Pétervár felé nyomultak előre, délen a támadást Denikin tábornok, egy előkelő külsejű 45 éves, öszesszakállú és szürkebajusza volt cári tiszt vezette. Denikin tábornok később ezt írta fehér hadseregéről: “Egyetlen titkos, szent gondolata, egyetlen égő reménye ésvágya volt: Oroszország megmentése.” Ám az orosz nép Dél-Oroszországban Denikin hadseregét inkább hadviselésének szadisztikus módszereiről ismerte. Ukrajna gazdaggabonaföldjeivel és a Don-vidék hatalmas szén- és vasbányáival, a forradalom kezdete óta vad küzdelem színtere volt. Az ukrajnai szovjet köztársaság 1917 decemberében történt kikiáltása után, az ukrajnai szovjetellenes vezér, Szimon Petrjura tábornok a német parancsnokságot állandóan sürgette, hogy küldjön csapatokat Ukrajnába és segítsen neki a szovjet kormány eltávolításában. A németek, akik éhesek voltak Ukrajna hatalmas élelmiszerkészletére, nem hagyták magukat kétszer kéretni. Hermann von Eichhorn tábornagy vezetésével a német csapatok betörtek Ukrajnába. Magának von Eichhornnak nagy személyi érdeke fűződött a hadjárathoz: felesége, Durnovo grófnő, dúsgazdag orosz arisztokrata nő volt, Ukrajna egyik legnagyobb földbirtokosa. A szovjet erőket kiverték Kievből és Charkovból és egy “Független Ukrajna” nevű csatlósállamot létesítettek, amelynek az élén Petljura tábornok állt, a német megszálló hadsereg ellenőrzése alatt. Petljura, miután kijelentette, hogy célja a “nemzeti szocializmus” megvalósítása, egy egész sorozat véres antiszemita pogromot hajtott végre Ukrajnában. Kíméletlen büntető intézkedéseket foganatosítottak a forradalmi ukrán munkások és parasztok elnyomására. Ennek ellenére a forradalmi mozgalom tovább nőtt. Von Eichhorn, miután arra a meggyőződésre jutott, hogy Petljura képtelen az ügyeket kézben tartani, kormánya helyére katonai diktatúrát állított. A bábkormány élén von Eichhorn sógora, Pavel Petrovics Szkoropadszkij, egy addig ismeretlen orosz lovassági tiszt állott, aki egy szót sem tudott ukránul. Szkoropadszkij “Ukrajna hetmaná”-nak (vezérének) nevezte magát. Szkoropadszkij hetman nem járt sokkal jobban, mint Petljura. 1918 végén német közkatonának öltözve menekült el a német megszálló hadsereggel, amelyet Vörös Hadsereg és az ukrán partizánok alaposan megtizedeltek. A németek távozása nem oldotta meg az ukrán bolsevikok problémáit. A szövetségesek Dél-Oroszországban is támogattak szovjetellenes fehérmozgalmakat. A szövetségesek segítsége főképpen a doni kozák vidékeken a Kaledin, Kornilov, Denikin és más, a bolsevik forradalom után délnek menekült volt cári tábornokok vezetése alatt álló “önkéntes“ hadseregbe beszervezett ellenforradalmi erőknek jutott. Ez az önkéntes hadsereg eleinte súlyos vereségeket szenvedett. Eredeti parancsnoka, Kaledin tábornok, öngyilkosságot követett el. Utódját, Kornilov tábornokot a szovjet haderők kiszorították a Don-vidékről és a tábornok végül 1918 április 13-án egy csatában elesett. A visszavonuló és kétségbeesetten meghajszolt “önkéntes” hadsereg parancsnokságát Denikin tábornok vette át. Éppen ekkor, amikor a fehéroroszok hadiszerencséje a legjobbra fordult, szálltak partra Murmanszkban és Arhangelszkben az első angol és francia csapatok és tekintélyes szövetséges utánpótlások özönlöttek át az orosz határon, a fehér hadsereg megsegítésére. Denikin erős nyomás alatt álló hadseregét megmentették a pusztulástól. Újjáélesztve és megerősítve, Denikin hadserege 1918 végére készen állott, hogy újra offenzívát indítson a Szovjet ellen... 1918 november 22-én, pontosan 11 nappal azután, hogy az első világháborút befejező fegyverszünetet aláírták, egy rádiogramm érkezett Denikin téli főhadiszállására. Az üzenet tudatta, hogy egy szövetséges flotta útban van Novorosszijszk felé. A következő napon szövetséges hajók vetettek horgonyt a feketetengeri kikötőben. Francia és angol megbízottak szálltak partra, hogy közöljék Denikinnel: a közeljövőben Franciaországból és Angliából bőséges hadianyag érkezik a számára. 1918 utolsó heteiben francia csapatok elfoglalták Odeszszát és Sebasztopolt. Egy angol flottilla benyomult a Feketetengerre és Batumnál csapattesteket szállított partra. A körzet kormányzójává egy brit tengerészparancsnokot neveztek ki. Denikin, a francia hadseregparancsnokság felügyelete mellett és az angoloktól származó nagymennyiségű katonai felszerelés segítségével, nagyszabású offenzivát indított Moszkva ellen. Denikin főhadsegéde ebben az offenzivában báró von Wrangel tábornok volt, egy magas, ösztövér katona, gyér hajjal és hideg, szürkés szemmel. Ez a tábornok hírhedt volt val kegyetlenségéről. Időnként Wrangel egész csoport fegyvertelen foglyot végzett ki társaik jelenlétében és azoknak, akik a kivégzést végignézték, vagy csatlakozniuk kellett hadseregéhez, vagy pedig szintén társaik sorsára jutottak. Amidőn Denikin és Wrangel betörtek Stavropoly városába, egyik első cselekedetük az volt, hogy behatoltak a kórházba és hetven sebesült vörös katonát felkoncoltak. A fosztogatás mindennapos gyakorlat volt Denikin hadseregében. Wrangel maga adott ki parancsokat katonáinak, melyekben felszólította őket, hogy a rablott zsákmányt “egyenlően osszák fel” egymás között. (Folytatjuk) Megrendelte-e ön már a hétvégi lapot legalább egy ismerősének vagy barátjának? Ha nem, tegye meg most.