Magyar Jövő, 1949. december (48. évfolyam, 280-301. szám)

1949-12-01 / 280. szám

T­ eljes a zavar a NN-ben Jeruzsálem körül LAKE SUCCESS. — Szét­­hullóban van az Egyesült N­emzetekben az a front," a­­mely Jeruzsálemet nemzetkö­ivé akarja tenni. A beszédek orozatából kiderült, hogy még maguk az arab államok s megoszlottak és a szovj­et­­ek eltökélt szándéka, hogy sem engedi kizárni magát a­eruzsálemi megállapodásból. határozatok és indítvá­­nyok olyan tömege fekszik a­öldasztalon, hogy a Palesz­­ina-bizottságna­k albizottsá­got kell felállítani, hogy a '■Íjes káoszban némi rendet nemtsen. Chambers ingadozik a vallomásában NEW YORK. — Whitta­ker Chambers, aki már az első per folyamán is számos ízben ellentmondott önmag­á­nak és beismerte valótlansá­­gait, ez alkalommal is, mint legutóbb, a közönséget meg­döbbentő módon megváltoz­tatta vallomását. Kijelentet­te, hogy az egyik főokirat, amelyre a vád épült és amely­ről eddig makacsul azt állí­totta, hogy Alger Hiss adta neki, nem biztos, hogy tőle származik, lehet, hogy néhai Harry Dexter, egykori pénz­ügyminiszteri államtitkár ad­ta neki. ASS Pulished Daily, except Sunday, Monday and certain Holidays by the HUNGARIAN DAILY JOURNAL ASSOCIATION, INC. 130 East 16th St., New York 3, N.Y Telephone: ALgonquin 4-0397 Editor: ZOLTÁN DEÁK. Manager: ALEX ROSNIB­ utaBcrlntlon Rates: DSA. Canada $9.00 one year, $5.00 halt year, $3.0W ,ree months. N. Y. C., So. America. Mexico. Cuba $17.00 one year ■tf) half rear. $3.00 three months. — Europe. Australia, Africa, Pales­­thu> $12.00 a year, $7.00 half year, $4.00 three months. OA Kotorod ma Smcond CIma. Matter Smpt. 12, Of lie. of N.w York, N. Y- und« th. Aet of Mmrak !»(». Csak honatyáink élveznek egészségügyi biztositást? “Honatyáink” közül nem egy hevesen ellenzi az orszá- 3g egészségügyi biztosítás gondolatát, amely olcsó és jo­­vosi** ellátást nyújtana a dolgozó népnek és családtagok­n ik, ugyanakkor azonban vígan élvezik az ingyenes orvosi ezelést a kórházakban. Ilyen például Joe McCarthy wis­­insini republikánus szenátor, ő a nagyvállalatok országos követségének a kedvence, aki szilárdan meg van győződve, egy az országos egészségügyi biztosítás bűn és kárhozat, ezben azonban bent fekszik a hadsereg Walter Reed Hos­­italjében úgy, hogy minden költségét az ország adófizetői idézik neki. ................ McCarthy szenátor úr veterán lévén, az ő kórházi költ­­égeit a veterán adminisztráció fizeti, ugy­e milyen kellemes jlog? De mint a Kongresszus tagja, a szenátor urnak mód­iban volna a fegyveres haderő kórházainak orvosi vívmá­­saival is élni — napi 10 dollár 75 cent ellenében. Ez az összegecske fedezi a kórházi szobát, az élelme­it, a röntgenfelvételeket, az operációkat és az orvosságo­­­t. Ez a kormánynak naponta körülbelül 13 dollárjába ke­ll. Ha egy egyszerű amerikai közpolgár vagy a feleség v­alamelyik megánkórházba óhajtana befeküdni, mindez ne­­­k háromszor vagy négyszer ennyibe kerülne. Itt van a kerekarcú, vidám, optimista J. Parnell Tho­­mas new jerseyi republikánus képviselő, az Amerika-ellenes­izottság volt elnöke, aki mint az országos egészségügyi iztosítás elnevezésű “szocialisztikus” intézmény ádáz ellen­­ige, szintén élvezte a Walter Reed Hospital vendégszerete­tt. Idén kétszer vagy háromszor is ott volt megfigyelés és jógykezelés végett, mivel nem tudott megjelenni a törvény­­téken, ahol csalással vádolják, de még nem tudni semmit, gyizben “súlyos operáción” esett át. Ez nekije nem került gy fillérjébe se, ő is veterán lévén, számláját a veterán­­dminisztráció fizette ki( az adófizetők pénzéből, utóvégre). Barratt O’Hara illinoisi demokrata képviselő is októ­­er 17-e óta a Walter Reed Hospital betege. De ott van haditengerészet Bethesda kórháza is gyanennyi költséggel szenátorok­ és képviselők rendelke­­ésére. 10 dollár 75 centért­ékelmék mindent megkapnak ti, mi szem, szájnak ingere, sőt ha veteránok, akkor egy entet sem kell fizetniük saját zsebükből. Hát nem keb­e­­les dolog ez? Jelenleg ugyan nem fekszik benne egy kon­­tya sem, bár nemrég John A. Whitaker képviselő tisztelte még­betegségével. Mivel azonban a kormány ráfizet ezekre a kongresszusi áresetekre, a költségvetési hivatal ráüzent a hadsereg és­engerészet kórházaira, hogy 11 dollár 75 centre emeljék el napi rátájukat. Könnyen talált a­ hivatal meggyőző érveket. Még azt­­ indítványozta Louis Johnson védelmi miniszternek, hogy katonák hozzátartozóinak kórházi előnyeit küszöböljék ki. Katonák és tengerészek mindmáig 1 dollár 75 centet fizet­ek naponta s erre a kedvezményre körülbelül 900 ezer remély volt jogosult . A költségvetés igazgatója, Frank Pace azzal érvelt,­ogy mivel most felemelték a katonák zsoldját, meg tudják zok fizetni a teljes kórházi költségeket is családtagjaikkal gyütt. Flanders vermonti republikánus szenátor ezzel nem rtett egyet, sőt haragra gerjedt, mikor Pace indítványát meghallotta. Közvitézek csak 5 dollárnyi zsoldemelést kap­ak havonta, hogyan fizessenek ennyiből oly tengerfők­énzt! Mondhatta volna, de nem mondta, hogy akkor, ami­­or jól fizetett honatyáink leszállított áron kezeltetik má­s­kat, illő hogy egyszerű közlegények és családtagjaik osz­­ozzanak a kedvezményekben. Amikor az országos egészségügyi biztosításról szóló érvényjavaslatot a 81. kongresszus elé terjesztették, kon­­tyáink a fülük botját se billentették meg és nem voltak iváncsiak rá. No majd ha a legközelebbi ülésszak folya­­mán újra felkerül a kérdés, érdekes lesz megfigyelni, vaj­on a kormány egészségügyi “illetményeinek” fő haszon­­évezői (az adófizetők pénzéből) továbbra is oly éktelen ajonlással fogják-e ellenezni, hogy ne csak ők, hanem mindenki élvezhesse az országos egészségügyi biztosítást. MAGYAR JÖVŐ (Hungarian Daily­­Journal) Álparasztok bársonyban avagy US NEMZETISÉGEIT MÉTELYEZI A ‘SZABAD EURÓPA’ TÁRSASÁG Lassanként az Egyesült Államokba gyülekeznek össze mind az európai népek által kirúgott cilinderes, frakkos, reakciós politikai lovagok, akik csak addig szerették Európa levegőjét, míg népeik nyakán ülhettek. New York­ban az úgynevezett “Commit­tee for Free Europa” nevű szervezet öleli keblére ezeket a haza és népárulókat, akiket a kommunizmus elleni keresz­tes hadjáratban elsősorban arra használnak fel, hogy az amerikai nemzetiségeket mé­­telyezzék, miután saját hazá­jukban a nép csak megvetés­sel tekint feléjük. Az Európa “felszabadítására” törekvő bizottságnak gyönyörű hiva­tala van a világ legmagasabb épületében, az Empire State Buildingben. Mialatt a külügyminiszté­rium által felállított Opera­tion “X” nevű kémszervezet az európai országokban végez földalatti munkát, ezek a® úgynevezett “emigráns” dip­lomaták, politikusok, tábor­nokok és “parasztvezérek” nyíltan dolgoznak az Egye­sült Államokban, hivatalos védelem alatt. A bizottság, melyet magánérdekeltségek,­­Wall Street-i mágnások és azok főcsalosai) tartanak fenn a jövedelmi adóból le­vonható adományokkal, váro­sokba, szervezetekbe, isko­lákba és társadalmi szerveze­tekbe osztja be munkára a népük haragja elől megszö­kött európai reakciós vezető­ket. A munka és az előadások célja figyelmeztetés a “szov­jet veszedelemre.” A nemzetiségek nyakába akarják ültetni a szökött reakciós és fasiszta politikusokat Az országaikból kirúgott rereakciós emigránsokat az “Európa felszabadítására” tö­rekvő bizottság a nemzetisé­gek között akarja elhelyezni, hogy kihasználva azok érdek­lődését és szeretetét az óha­za iránt, a valóság elferdíté­sével vagy kiforgatásával, vagy hazugságok koholásával a Szovjetunió, a népi demok­ráciák és a kommunizmus el­len uszítsanak. A bizottság máris lehetővé tette, hogy a reakciós politikusok csopor­tokat alakítsanak a szlovák, magyar és román nemzetisé­gek között. Ezekbe a szűk csoportokba azonban a reak­ciós, szökött vezetők mellett a nemzetiségeknek csak egy elenyészően szűk csoportját sikerült besorozni, azokat, akik mindenkor a fasizmust segítették, Horthy csatlósait, a népi haladás legvéresebb szájú ellenségeit. Ezektől a csoportoktól várják el azt, hogy megtisztítsák az ame­rikai városokat a “békére uszítóktól” és a baloldaliak­tól. Abban reménykednek, hogy a napról napra az or­szágba özönlő hontalan sze­mélyekként beengedett fa­siszták nagy segítségére lesz­nek ezen csoportoknak. A “Free Európa” bizottság arról is gondoskodott, hogy megfelelő felügyelők ellen­őrizzék a reakciós és fasisz­ta uszítók munkáját. Erre a célra olyan embereket alkal­maznak, akiket a háború alatt az OSS (Office of Stra­tegic Service) képzett ki. De­ Witt C. Poole, a bizottság el­nöke, mint főhadnagy a Do­novan tábornok vezetése alatt álló OSS nemzetiségi osztály vezetője volt a hábo­rú alatt. A bizottság egy má­sik aktív vezetője Dr. John Morrison földrajzi szakértő, akinek specialitása a Szovjet­unió és a körülötte fekvő te­rületek. A bizottság munkájában vezető szerepet játszik Allen Dulles, John Foster Dulles fi­vére, aki a háború alatt az OSS európai osztálynak veze­tője volt. Dulles a jelentések szerint 1943-ban Hitler kép­viselőjével tárgyalt Svájcban arról,­­ hogy Németországot meghagyják, mint az Egye­sült Á­l­la­mok bábállamát Oroszország ellen. Ugyanez a Dulles, akinek neve igen so­kat szerepelt Rajk László és társainak kémkedési és haza­­árulási perében. A bizottság igazgatói kö­zött szerepelnek: Joseph C. Grew, az Egyesült Államok Pearl Harbor előtti tokiói kö­vete, Arthur Bliss Lane, volt varsói követ, a lengyel népi demokrácia esküdt ellensége, James A. Farley, aki nemrég meglátogatta Francot és egyik fő szószólója a fasiszta Spanyolországgal való barát­­kozásnak, Henry R. Luce, a Time, Life és Fortune lapok hírhedt kiadója, DeWitt Wal­lace, a Reader’s Digest kiadó­ja, Charles R. Hook, a Gyár­iparosok országos Szövetsé­gének volt elnöke, William Green és Matthew Woll, az AFL munkásáruló vezetői és a hasonszőrű James B. Carey, a CIO titkára. A boldog Acheson Mikor a bizottság megala­kulását bejelentették, Dean Acheson külügyminiszter­ ki­jelentette, hogy “a külügy­minisztérium nagyon örül egy ilyen csoport megalaku­lásának.” Grew volt tokiói követ ezeket mondta: “A vas­függönynek szét kell omolnia, készítsük tehát elő magunkat arra a napra, mikor az euró­pai demokratikus vezetők visszatérhetnek országaikba, hogy rendet teremthesenek a káoszból.” A káoszból rendet Terem­tőkből a bizottság előadó cso­portot szervezett, melyben helyet kaptak: Grigore Ge­­fencu, volt moszkvai román követ, Fábián Béla, volt ma­gyar Horthy-talpnyaló kép­viselő, George M. Dimitrov, úgynevezett bolgár “paraszt­vezér”, Stanislaw Mikolaj­­czyck, lengyel “parasztvezér,” Miha Krek volt jugoszláv “parasztvezér” és Stefan Osusky, Csehszlovákia volt párisi követe. Az árulóknak pénz jár Minthogy várniok kell ha­zájuk “felszabadítására”, a frakkos “parasztvezéreknek” élni is kell, még­hozzá jól, te­hát a bizottság gondoskodik róluk, hogy megfelelő jövede­lemhez jussanak. Egy tucat szökött európai jogászt Washingtonban beültettek a Kon­gresszus könyvtárába, hogy készítsenek analízist or­száguk törvényeiről. Mások számára a Carnegie alapít­vány utal ki fizetést a Duna­­völgyi államokról végzett ku­tatásért. A legnagyobb pénzek azon­ban a volt tábornokoknak és miniszterelnököknek jutnak, akiket a nemzetiségi csopor­tokban végzendő szovjetelle­nes propaganda központjába akarnak állítani. ________________________ NEW YORK. — Vito Mar­cantonio élesen megtámadta O’Dwyer polgármester javas­latát, melyben évi 15,000 dol­láros emelést kér saját maga és ugyancsak nagy fizetés­­emelést a többi városi veze­tők számára. Marcantonio ki­jelentette, hogy mialatt a vá­rosi vezetők tízezreket akar­nak az eddigi magas fizeté­sen túl, leszállítják a városi nyomorgók segélyét azzal, hogy nincs elég pénz rá. Allen Dulles szerepe Munkásmozgalom “Kommunisták”-e a UE szakszervezet vezetői? A CIO SZAKSZERVEZETROMBOLÁSÁNAK ELEMZÉSE (Befejező közlemény) Lelkiismeretlen politikai hajsza folyt a CIO-konvenció hátterében, amely célul tűzte ki a nagy munkásszövetség 600 ezer tagot számláló, egyik leghatalmasabb tagjá­nak, a villanymunkások UE szakszervezetének kizárását a CIO-ból. De amikor Philip Murray és vezetőségi társai erre az eléggé el nem ítélhe­tő lépésre szánták el magu­kat, nemcsak a Wall Street érdekeinek hódoltak be, ame­lyek a munkásegység front­jának a szétzúzására törek­szenek, hanem egyben ugyan­akkor még a Wall-streeti propagandával, a vörösfalás­­sal is dolgoztak, lévén ez az a csodaszer, amelynek hasz­nálatával igazolni akarják a haladás és demokrácia le­rombolására irányuló vandál kísérleteiket. Azzal vádolták a UK-t, hogy “kommunista” és “kom­munisták viszik benne az irányító szerepet.” Igaz-e ez? Nem igaz. Amint több izben is kijelen­tették már, a villanymunká­sok szakszervezetében nem uralkodik sem politikai, sem vallásos, sem betegsegélyző csoport. Ezt a szakszerveze­tet csakis a tagság irányítja, a UE vezetősége a jelenlegi harcot viszi csak keresztül abban az erőfeszítésben, hogy a nem odavaló elemeket ki­­vül tartsák, így többek közt azokat az elemeket, amelyek túlerőre jutottak a CIO fő­­vezérségében és hogy meggá­tolják azokat a UE szétrom­­bolásában. A kommunistázás megszo­kott módszer. Már régóta használják a munkásmozga­lom ellenségei. Azokat a ve­zetőket és szakszervezeteket, akik a leghatékonyabban dol­goznak a tagság érdekében, akik a legeredményesebb had­járatokat vezetik a munkás­ság ellenségei ellen, mindig is “anarchistáknak”, “vörö­söknek” vagy “kommunisták­nak” nevezték. A UE büszke arra, hogy nagy ereje és egy­sége abban a tényben rejlik, hogy nem kérdezi meg a munkások vagy munkásnők politikai felfogását, vallását, színét és nemzetiségét. Az egyetlen dolog, amit megkér­dez a UE: “Jó szakszervezeti férfi vagy nő vagy-e?” Ez a UE erejének oka és ezért gyűlölik ezt a szakszervezetet azok, akik tönkre akarják tenni a munkásmozgalmat. Demokratikus szakszer­vezet-e a VE? De kérdezzék meg inkább: demokratikus szakszervezet-e a UE? Igen, az. Nem hetven­­kedésből állítja a UE, hogy ő az ország egyik legdemok­ratikusabb s­z­a­k­s­z­ervezete. Ennek bebizonyítására nem kell egyebet csinálni, mint összehasonlítani a CIO-ban levő más szakszervezetek szervezetével és gyakorlatá­val. Konvenciókat tart a UE minden évben. Ilyenkor vá­lasztják meg a tisztikart. A United Steelworkers például csak minden második évben tart konvenciókat és a tisz­tikarát csak négy választja meg. Az autómun­kások eddig másfélévenként tartottak konvenciókat. A textilmunkások is minden két évben konvencióznak. Fizetéseket ad vezetőinek ez a szakszervezet, ám ezek a fizetések nem magasabbak, mint az iparágban dolgozó legjobban fizetett munkásé. A szervezők kiadása, amelyre rákényszerülnek, ha­­ ottho­naiktól távol kell élniük, leg­feljebb napi 8 dollárra rúg az élelmezés és szálloda céljaira. Más szakszervezetek nem­csak magasabb fizetéseket adnak, hanem még a napidí­jaik is 26 dollárra rúgnak az utazási költségeken felül. A UE legmagasabb rangú tiszt­viselői évente 7,500 dollár fi­zetést húznak. Ezzel szemben az acélmunkások szakszerve­zetének vezetői évente 25,000 dollár fizetést kapnak. A textilmunkások főembere 16 ezer dollárt kap évente. A Clothing Workers szakszer­vezet főtisztviselői fizetése 15 ezer dollárt tesz ki évente. A UE országos központja 50 centet kap minden tagsági díjból. Az acél- és a textil­munkások központja viszont 1 dollárt vesz le magának minden befizetett tagsági díj­ból. UE az egyszerű munkás­tagok számára szavatolja a munkaszerződések körüli tár­gyalásokban való részvételt minden állomáson. Az új munkaszerződésekre vonatko­zó indítványokat a tagság­nak előbb el kell fogadni. Új szerződési paragrafusokat jó­váhagyás végett a tagság elé kell terjeszteni. Az acélmun­kások szakszervezetében pél­dául a tagságot nem kérdezik meg sem a munkaszerződésre vonatkozó követelések tekin­tetében, sem a végleges szer­ződés intézkedéseinek kérdé­sében. A sztrájkokat a UE-ben csak akkor hirdetik meg, ha minden érdekelt tag leadta szavazatát. Éppen úgy a sztrájkmegegyezéseknél is az össztagság beleegyezésére van szükség. Az acélmunkásoknál például Murray kihirdeti a sztrájkokat, anélkül, hogy a tagokat megkérdezné és a sztrájkokat is hasonlóképpen rendezi. Végső soron és befejezésül, ma sem lehetne­­mást vála­szolni a Carey-féle vállalati szakszervezeti csoportnak, mint amit a UE legutóbbi konvencióján a delegátusok adtak neki, amikor is kije­lentették : “Egy nappal azután, hogy a tagság elutasította a Carey­­bandát, ez nyilvános felszólí­tást bocsátott ki, hogy töme­gesen hagyják ott a tagok a UE-t. Ennek az egészségtelen csoportnak főtámogatói, el­lenőrzői és irányítói a­ szak­­szervezeten kívül csatlakoz­tak a felhíváshoz. “A UE 14. konvenciója alatt az árulóknak ez a cso­portja garázdálkodással és fizikai erőszak fenyegetésé­vel megkísérelte szétrobban­tani a konvenciót, hogy dol­gát ne végezhesse el. Harcol­tak ezek a UE kollektív bér­tárgyalási módszere ellen, harcoltak a konvenció azon követelése ellen is, hogy a CIO hagyjon fel a UE elleni betöréseivel és ne avatkozzék be­ belügyeibe. “Ezek az árulók, miután minden erőfeszítésük csúfos kudarcba fulladt, felszólítot­ták a CIO-t, hogy még egy szakszervezetet állítson fel, amely betör a UE-be, segíti majd a munkáltatókat a bé­­­rek leszorításában és a mun­kafeltételek lerontásában UE tagjai “Mi elítéljük ezeket a rom­bolókat és árulókat, akik k kül­­ső erők számára eszközül ad­ták oda magukat. Ezek a kül­ső erők el akarják pusztítani a demokratikus szakszerveze­ti mozgalmat az Egyesült Államokban. Felkérjük a tag­ságot, tagadja meg őket, egyesüljön ellenük és a mun­káltatók ellen és kergesse ki az árulókat helyi szerveze­­tü­eikből és az országos szak­­szervezetből. ..” December 1, 1949 Michael Sayers —­­Albert E. Katin: A NAGY ÖSSZEESKÜVÉS (45) 1920 február 29-én a New York Times azt jelentette: “Judénics elhagyja hadseregét; százmillió márka vagyoná­val Párisba indul.” Egy brit zászlót lengető autón Észtországból délnek me­nekülve, Judénics egykor büszke hadseregének csupán a ron­csát, hagyta maga mögött. Katonái szétszórt bandákban vándoroltak a hófedte tartományban és ezrével hulltak el az éhségtől, a járványoktól és a megpróbáltatásoktól... 4. A déli hadjárat Miközben Judonics seregei északon Pétervár felé nyo­multak előre, délen a támadást Denikin tábornok, egy elő­kelő külsejű 45 éves, öszesszakállú és szü­rkebajusza volt cári tiszt vezette. Denikin tábornok később ezt írta fehér hadseregéről: “Egyetlen titkos, szent gondolata,­­ egyetlen égő reménye és­­vágya volt: Oroszország megmentése.” Ám az orosz nép Dél-Oroszországban Denikin hadseregét in­kább hadviselésének szadisztikus módszereiről ismerte. Ukrajna gazdag­­gabonaföldjeivel és a Don-vidék hatal­mas szén- és vasbányáival, a forradalom kezdete óta vad küzdelem színtere volt. Az ukrajnai szovjet köztársaság 1917 decemberében történt kikiáltása után, az ukrajnai szovjetellenes vezér, Szimon Petr­jura tábornok a német pa­rancsnokságot állandóan sürgette, hogy küldjön csapatokat Ukrajnába és segítsen neki a szovjet kormány eltávolításá­ban. A németek, akik éhesek voltak Ukrajna hatalmas élel­miszerkészletére, nem hagyták magukat kétszer kéretni. Hermann von Eichhorn tábornagy vezetésével a német csapatok betörtek Ukrajnába. Magának von Eichhornnak nagy személyi érdeke fűződött a hadjárathoz: felesége, Durnovo grófnő, dúsgazdag orosz arisztokrata nő volt, Uk­rajna egyik legnagyobb földbirtokosa. A szovjet erőket ki­verték Kievből és Charkovból és egy “Független Ukrajna” nevű csatlósállamot létesítettek, amelynek az élén Petl­jura tábornok állt, a német megszálló hadsereg ellenőrzése alatt. Petljura, miután kijelentette, hogy célja a “nemzeti szocia­lizmus” megvalósítása, egy egész sorozat véres antiszemita pogromot hajtott végre Ukrajnában. Kíméletlen büntető in­tézkedéseket foganatosítottak a forradalmi ukrán munká­sok és parasztok elnyomására. Ennek ellenére a forradalmi mozgalom tovább nőtt. Von Eichhorn, miután arra a meggyőződésre jutott, hogy Petljura képtelen az ügyeket kézben tartani, kormánya he­lyére katonai diktatúrát állított. A bábkormány élén von Eichhorn sógora, Pavel Petrovics Szkoropadszkij, egy addig ismeretlen orosz lovassági tiszt állott, aki egy szót sem tu­dott ukránul. Szkoropadszkij “Ukrajna hetmaná”-nak (vezé­rének) nevezte magát. Szkoropadszkij hetman nem járt sokkal jobban, mint Petljura. 1918 végén német közkatonának öltözve menekült el a német megszálló hadsereggel, amelyet Vörös Hadsereg és az ukrán partizánok alaposan megtizedeltek. A németek távozása nem oldotta meg az ukrán bolse­vikok problémáit. A szövetségesek Dél-Oroszországban is támogattak szovj­etellenes fehérmozgalmakat. A szövetsé­gesek segítsége főképpen a doni kozák vidékeken a Kaledin, Kornilov, Denikin és más, a bolsevik forradalom után dél­nek menekült volt cári tábornokok vezetése alatt álló “ön­kéntes“ hadseregbe beszervezett ellenforradalmi erőknek jutott.­­­­ Ez az önkéntes hadsereg eleinte súlyos vereségeket szenvedett. Eredeti parancsnoka, Kaledin tábornok, öngyil­kosságot követett el. Utódját, Kornilov tábornokot a szovjet haderők kiszorították a Don-vidékről és a tábornok végül 1918 április 13-án egy csatában elesett. A visszavonuló és kétségbeesetten meghajszolt “önkéntes” hadsereg parancs­nokságát Denikin tábornok vette át. Éppen ekkor, amikor a fehéroroszok hadiszerencséje a legjobbra fordult, szálltak partra Murmanszkban és Arh­an­­gelszkben az első angol és francia csapatok és tekintélyes szövetséges utánpótlások özönlöttek át az orosz határon, a fehér­ hadsereg megsegítésére. Denikin erős nyomás alatt álló hadseregét megmentették a pusztulástól. Újjáélesztve és megerősítve, Denikin hadserege 1918 végére készen állott, hogy újra offenzívát indítson a Szovjet ellen... 1918 november 22-én, pontosan 11 nappal azután, hogy az első világháborút befejező fegyverszünetet aláírták, egy rádiogramm érkezett Denikin téli főhadiszállására. Az üze­net tudatta, hogy egy szövetséges flotta útban van Novo­­rosszijszk felé. A következő napon szövetséges hajók vetet­tek horgonyt a feketetengeri kikötőben. Francia és angol megbízottak szálltak partra, hogy közöljék Denikinnel: a közeljövőben Franciaországból és Angliából bőséges hadi­anyag érkezik a számára. 1918 utolsó heteiben francia csapatok elfoglalták Odesz­­szát és Sebasztopolt. Egy angol flottilla benyomult a Fekete­tengerre és Batumnál csapattesteket szállított partra. A körzet kormányzójává egy brit tengerészparancsnokot ne­veztek ki. Denikin, a francia hadseregparancsnokság felügyelete mellett és az angoloktól származó nagymennyiségű katonai felszerelés segítségével, nagyszabású offenzivát indított Moszkva ellen. Denikin főhadsegéde ebben az offenzivában báró von Wrangel tábornok volt, egy magas, ösztövér ka­tona, gyér hajjal és hideg, szürkés szemmel. Ez a tábornok hírhedt volt val kegyetlenségéről. Időnként W­ran­gel egész csoport fegyvertelen foglyot végzett ki társaik jelenlétében és azoknak, akik a kivégzést végignézték, vagy csatlakoz­­niuk kellett hadseregéhez, vagy pedig szintén társaik sorsá­ra jutottak. Amidőn Denikin és Wrangel betörtek Stavro­­poly városába, egyik első cselekedetük az volt, hogy behatol­tak a kórházba és hetven sebesült vörös katonát felkoncol­tak. A fosztogatás mindennapos gyakorlat volt Denikin had­seregében. Wrangel maga adott ki parancsokat katonáinak, melyekben felszólította őket, hogy a rablott zsákmányt “egyenlően osszák fel” egymás között. (Folytatjuk) Megrendelte-e ön már a hétvégi lapot legalább egy ismerő­sének vagy barátjának? Ha nem, tegye meg most.

Next