Magyar Kereskedők Lapja, 1920. január-június (40. évfolyam, 1-52. szám)
1920-01-29 / 9. szám
XL. évfolyam Budapest, 1920. január 29. szám. A kereskedelem, nagyipar, pénzügy, vállalkozás és szállítás közlönye. .. Megjelenik minden :: Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, Sas u. 13. FELELŐS SZERKESZTŐ : KORMOS PÁL TELEFON : Szerkesztőség : 11 -28 Kiadóhivatal: 7—99 Felel"szerkesztő: 127—79 ELŐFIZETÉSI ÁR A vasárnap megjelenő Magyar Kereskedők Lapjára és a csütörtökön megjelenő Magyar Pénzügyre együtt: egész évre 120 K, félévre 85 K, negyedévre 35 K. Csak a két lapra együtt lehet előfizetni. Tehát a Magyar Pénzügy előfizetői ingyen kapják a Magyar Kereskedők Lapját és viszont a Magyar Kereskedők Lapja előfizetői ingyen kapják a Magyar Pénzügyet HIRDETÉSI ÁRAK: A hirdetés egy 60 milliméteres széles hasábon a hirdetések között millimétersoronként 5 koronába, az árurovatokban vagy a kluiktérben 8 koronába kerül, tehát ahány hasáb széles és ahány milliméter magas a hirdetés, annyiszor 5, illetve 8 korona az ára. Állást kereső hirdetők a felét fizetik. BOR BAKANCSOSA, NŐI CIPŐK, FIÚ és GYERMEKCIPŐK, valamint finom külföldi cipőáruk FiCHer L K. és Társa cégnél, cipőengros. Budapest, Károly körút 4. I. emelet. Csakis nagybani eladás, 4695 Az ország döntött. A lezajlott választásokon kétségtelenül megnyilvánult a nemzet többségének az akarata. A választás ideálisan demokratikus választójog mellett folyt le, amely általános, titkos, községenként és közvetlen volt, tehát a legradikálisabb követelményeknek megfelelt. Kétségtelen, hogy a választási aktus maga teljes szabályszerűséggel, minden presszió nélkül ment végbe és hogy minden választónak módjában állott saját meggyőződését követni a szavazat leadásánál. A választási eredmény tehát hamisítatlanul juttatja kifejezésre az ország népének akaratát. A választók túlnyomó többsége a keresztény nemzeti pártnak és a kisgazdapártnak juttatta a mandátumok tömegét. Ily nagy parlamentáris többség, mint amilyen a keresztény blokké az új nemzetgyűlésben lesz, példátlan a parlamentek történetében. A blokkon kívül álló képviselők száma a legjobb esetben sem haladja meg a tizet. Hogy az ellenőrzés és kritika szempontjából ilyen számszerűen csekély ellenzék nem felelhet meg a parlamentarizmus követelményének, az nyilvánvaló. De még ennél nagyobb baj az, hogy a nemzetgyűlésből a gazdasági és pénzügyi szakemberek teljesen kimaradtak. Ez a nemzetgyűlés lesz hivatva többek között a békeszerződést ratifikálni, az ország jövőjére döntő fontosságú adókat meghonosítani, a pénzügyi rendezésről, a gazdasági élet rekonstruálásáról határozni. Mindehhez nem elegendő a puszta jóakarat, a becsületes hazagság, a megingathatatlan keresztény erkölcs, hanem ezekhez kell még járulnia a tudásnak és szakképzettségnek. Márpedig a megválasztott képviselők sorában még nagyítóüveggel sem találunk olyant, aki eddigi működésével, eddigi munkakörében a pénzügyek terén, vagy az iparban és kereskede-lemben akár mint gyakorlati, akár pedig mint elméleti szakember kitűnt volna. Eddigi összetételében a nemzetgyűlés nem fog a maga sorában még megfelelő szakelőadókat sem találni a pénzügyi és közgazdasági kérdések alapos előkészítésére. A tudósok nem potyognak az égből, és akinek az Isten mandátumot adott, annak még nincs okvetlenül tudománya is. Ez elől a megfontolás elől a győztes pártok vezetősége sem zárkózhatik el. Az országnak érdeke, hogy a közügyek intézésében a mai súlyos idők közepette szóhoz juthassanak a pénzügyi és gazdasági szakférfiak is, akiknek közreműködése nélkül az ország gazdasági regenerálása el sem képzelhető. Ebben a kérdésben a pártszempontnak el kell némulnia. Most már egészen bizonyos, hogy az ország óriási többsége a keresztény blokk politikáját helyesli, és egy-egy pénzügyi és gazdasági szakférfiú bekerülése a parlamentbe igazán nem változtathat ma már azon a tényen, hogy a politikai és parlamentáris hatalom a két győztes párt kezében van. Éppen ezért e pártok vezetőségének most már arra kell törekedniük, hogy azok a kiváló pénzügyi és gazdasági szakférfiak, akik a parlamentáris életben részt venni hajlandók,a későbbi választások során mandátumhoz jussanak, bármilyen politikai párthoz tartozzanak is. Azt elvégre nem lehet Wekerle Sándortól, Hegedűs Lóránttól, Éber Antaltól és a többiektől követelni, hogy eddigi politikai ideáljukkal szakítva és meggyőződésük ellenére csatlakozzanak a győztes politikai pártokhoz. Ellenben az ilyen férfiakra a nemzetgyűlésben az országnak feltétlenül szüksége van. Minthogy pedig saját pártjaik nem hozhatják be őket a parlamentbe, a többségi pártik feladata az országos érdeknek deferálni és ezeket a szűkférfiakat mandátumhoz juttatni. b WWWWWWt,bVWWWW\^WWW%AlWW Az alaptőke-emelések A hivatalos lap nap-nap után mind nagyobb számban közöl rendkívüli közgyűlési hirdetményeket, amelyeket bankok, ipari és egyéb részvényvállalatok hívnak egybe alaptőkéjük felemelése végett. A tőkeemelő mozgalom most már általánossá vált. A nagy iparvállalatok után a kisebbek követik a példát és jelenleg a közép- és kisbankokon van a sor, amelyeket végül a nagy intézetek is bizonyára követni fognak. A kormány a tőkeszaporítással szemben a legliberálisabb állásponton ál ésaz engedélyt minden esetben megadja. A tőkeemelő folyamatnak ez az általánossá válása indokolja, hogy gazdasági jelentőségét és hatását minden oldalról vizsgálat tárgyává tegyük. A tőkeemelés három szempontból vizsgálandó: maguknak a vállalatoknak, azután a részvényeseknek és végül az általános gazdasági közérdeknek szempontjaiból. A vállalatokra nézve élesen disztingválni kell a szükséges és a felesleges tőkeemelés között. Szükséges és tehát gazdaságilag indokolt az olyan vállalat tőkeemelése, amelynek tőkeereje "az üzem újrafelvételéhez és megfelelő folytatásához nem elegendő akár azért, mert az üzletkör terjedelméhez képest már eddig is csekély volt, akár azért, mert a bolsevizmus ál- lat szenvedett károk következtében üzemtőkéje csorbát szenvedett, akár pedig, mert az üzem helyreállítása és berendezése, valamint a nyersanyag-beszerzés meglévő tőkeerejét meghaladó összegeket igényel. Ezek az okok, rendszerínt kummulative, a legtöbb iparvállalatnál fennforognak, bár láttunk a legutóbbi napokelőtt olyan nagyvállalatoknál is tőkeemelést, amelyeknek igen tekintélyes pénzkészlete fekszik bankoknál felhalmozva. A pénzintézetek tőkeemelése a legtöbb estben nem esik az indokolt tőkeszaporítás kategóriájába. Akárhány intézet áll elő mostanában tőkeemeléssel, amelynek üzletköre vállalkozásának terjedelme, a mai viszonyok közt nem hogy megkövült volna, hanem ellenkezőleg, megcsappant. Az igénybevett új tőkést ezeknél nem szükségesek a vállalt kötelezettségek teljesülésére, vagy a megkezdendő üzletek" folytatására, sőt az ezen kategóriába tartozó intézetek egyelőre maguk sem tudják, hogy mit fognak kezdeni az új tőkével. Ezek a fölösleges tőkeszaporítások merő ellentétben állanak az öreg Rathenaunak azzal a bölcs intelmével, hogy részvény vállalat tőkét csak már biztos engagementhez szerezzen be. Márpedig az a részvény vállalat, amelynek a tőkéhez nincs meg a megfelelő üzlete, tőkeszaporításával felesleges lépést tesz és végeredményben csak felvizezi az alaptőkét. E tekintetben tőkeemelő bankjaink egy része igen könnyen veszi a dolgot. Még csak arra sem érdemesíti a saját részvényeseit, valamint a nagyközönséget, hogy a tőkeemelés szükségességét kellő indokolással kimutatni törekednék. Fejtett gazdasági intelligenciájú országokban a részvényvállalatok vezetői tőkeemelések küszöbén tájékoztatni szokták a közönséget a vállalat pénzügyi helyzetéről, üzleti konjunktúráiról, legközelebbi terveiről. Ezt nálunk a tőkeemelő vállalatok csak a legritkább esetekben szokták megtenni. A közönségnek halvány sejtelme sincs a legtöbb esetben, hogy az illető részvénytársaságnak mely okból és mily célra van szüksége az igénybe veendő új tőkékre. Nálunk mostanában a tőkeemelésekről pár soros, szűkszavú kommünikék jelennek meg, amelyekben egyszerűen az a bejelentés foglaltatik, hogy az igazgatóság ennyi és ennyi új részvény kibocsátásával az alaptőke felemelését határozta el. A részvényesek és a közönség aztán találgathatja, hogy miért és mire kell ez a tőkeemelés. A valóságban többnyire úgy áll az eset, hogy a tőkeemelés egyszerűen a mérleg feljavítását célozza, ami azáltal éretik el, hogy a mai magas árfolyamok mellett a felpénzekből tekintélyes ázsiónyereség folyik be a tartalékalapokra, ami a készpénzkészletet és az adósok tételét a mérlegben lényegesen felduzzasztja, ellensúlyozásául azoknak a mérlegszerű veszteségeknek, amelyek főleg a hadi kölcsönkötvények árfolyamesése folytán állottak elő. Az" ilyen tőkeemeléseknek tehát nem a belső szükség és az üzleti raison az indító oka, hanem a mérlegbeli presztizs-szempont. Hogy ennek a böjtje sok esetben nem fog elmaradni az illető vállalatoknál, az egészen bizonyos, már csak azért is, mert a beszerzett új tőke mindenáron való elhelyezése végett az üzletek kiválasztásában a kellő szigorítás merőztetik és kockázatos engagementek nem fognak ritkaságszámba menni. A részvényesek szempontjából éppen ezért a jelenlegi tőkeemelő kampány sok részvényvállalatnál helytelen és káros. Ahol az új tőkék megfelelő gyümölcsöztetésére nincs meg a bizonyosság, ott a régi üzlet hasznaiból a felemelt tőkével nagyobb összeg fog részesedni és tehát az osztalék-kilátás, de a tőkeelhelyezés szekuritása is csökken. Ezenkívül a tőkeemelések nagy része még egy másik szempontból is jelenti megrövidítését a részvényeseknek. Ugyanis akárhány vállalat akként hajtja végre a tőkeemelést, hogy a kibocsájtott új részvényeknek nem teljes mennyiségét juttatja részvényeseinek elővételi jog formájában, hanem az új emisszió bizonyos kontingensét úgynevezett konzorciumoknak juttatja, eleként kizárván a régi részvényeseket az újrészvények e kontingensére jutó árfolyamnyereségében rejlő haszonból. Normális időkben és szolid ügyvitel mellett a tőkeemeléseket úgy hajtják végre, hogy az elővételi jog az új emisszió teljes összegére, nézve a régi részvényeseknek biztosíttatik. Úgynevezett garanciális szindikátusok csak arra az esetre alapíttatnak, ha a régi részvényesek nem élnek elővételi jogukkal az új emisszió teljes összegében. Napjainkban ez a régi, szolid és az üzleti tisztességtől követelt eljárást nem igen praktizálják részvényvállalataink vezetőségei. Az új emissziók egy részének kihasítása a régi részvényesek elővételi jogköréből még azzal a hátránnyal is jár, hogy a vezetőség pozíciója folyton erősödik a részvényesek rovására, amennyiben a Magyar Pénzügyet a Magyar Kereskedők Lapja összes előfizetői is ingyen megkapják.