Magyar Kereskedők Lapja, 1921. július-december (41. évfolyam, 53-104. szám)
1921-09-15 / 74. szám
I VIA* közélelmezési tanács. II A i kormány az élelmiszerek fSTyiwiw, d.úgy Vj I lásának ellenszeréül egy uj szervet létesített, e-t amely az eddig már fennálló úgynevezett „tanácsnok számát eggyel szaporítja. Ez az uj szerv az „Országos közélelmezési tanács, amelynek feladatát és szervezetét a kormány 7325. számú rendelete határozza meg. Mindjárt át is adjuk a szót e rendeletnek : „A közélelmezés legfőbb irányítása és ezzel kapcsolatban az élelmiszerpiacon napról-napra fokozódó drágaság és élelmiszeruzsora letörésének hatályosabbá tétele érdekében országos közélelmezési tanács szerveztetik.“ E tanács „megvitatja“ a közélelmezést érintő elvi jelentőségű ügyeket és „megállapítja“ mindama kormányintézkedések alapelveit, amelyek a drágaság letörésére alkalmasak. Eddig szorosan a rendelet kitételeit használtuk. Megtudjuk ebből az élőbeszédből, hogy a tanács hivatása a drágaságot „letörni“ és „alapelveket“ megállapítani, amihez nézetünk szerint semmiféle testületre szükség nincs, minthogy a drágaság elleni küzdelem „alapelveit“ már túlontúl ismerjük. Hacsak alapelvek megállapítására szolgál a tanács, úgy bátran meglehettünk volna nélküle is. De nézzük tovább a rendeletet, hátha mégis csak használhat valamit ez a tanács a drágaság ellen. És ezért idézzük belőle szó szerint azt a részt, amely a Tanács feladatáról közelebbieket árul el. A rendelet ezt mondja : „Különösen feladata a Tanácsnak : az állásfoglalás az egyes élelmicikkek kivitelének és behozatalának megengedése, illetve eltiltása kérdésében, ideértve a kivitelre vagy behozatalra engedélyezett élelmicikkek mennyiségének, a fizetendő inkamerálási illeték vagy a természetben való leadás nagyságának és az engedélyezett kontingensnek az érdekeltségek közötti megosztásánál irányadó alapelvek meghatározását is; b) az arra törvény szerint hivatott hatósági szervek útján igyekszik meggátolni, hogy élelmicikkek árdrágító célzattal a forgalomból ki ne vonassanak s hogy azok a méltányos hasznot magában foglaló árnál magasabb áron ne értékesittessenek; c) közélelmezési ügyekben az egyes szakminiszterek által készített minisztertanácsi előterjesztéseknek lehetőleg a szakkörök bevonásával leendő letárgyalása ; d) véleményadás és javaslattétel mindazokban az elvi jelentőségű közélelmezési kérdésekben, melyeket vagy a Tanács maga, vagy annak egyes tagjai vagy valamely törvényhatóság vagy érdekképviselet megvitatás és állásfoglalás végett a Tanács elé terjeszt.“ Eddig a rendelet. Tehát a tanács „állást foglal“ élelmicikkek kivitelének és behozatalának megengedése és eltiltása kérdésében, általában az export vagy import megnehezítése vagy megkönnyítése tárgyában, „igyekszik meggátolni“ élelmicikkeknek a forgalomból kivonását, „letárgyalja“ a közélelmezési ügyeket és végül „véleményt ad“ és „javaslatot tesz“ elvi jelentőségű közélelmezési kérdésekben. E részletes megállapításból kitűnik, hogy a tanácsnak semmiféle intézkedési joga nincsen, mert egy szóval sincs a rendeletben kimondva, hogy a kormányt vagy egyéb hatóságot a tanács döntése köti, úgy, hogy ez a tanács is végeredményben nem egyéb, mint sokk ,ma nálunk na£ évszámú véleményező és tanácsadó testületek sorában, amelyek működésének gyakorlati hatása egyáltalán nincs és amelyek az írott malaszt-termelést sikeresen szaporítják. A tanács szervezete azonos a többi hasonló tanácséval. Elnöke a miniszterelnök, tagjai három kategóriából kerülnek ki , és pedig hivatalból : a miniszterek, továbbá az árvizsgáló bizottság elnöke, a statisztikai hivatal igazgatója, a székesfővárosi tanács kiküldötte és a Budapest környéke közellátási bizottságának vezetője. A miniszterelnök kinevezése alapján a gazdasági érdekképviseletek delegáltjai, amelyek között egynéhány pártpolitikai érdemekkel rendelkező, de taghiányban szenvedő, alakulatot is látunk. Végül pedig a miniszterelnök által a közélelmezés és a közgazdaság terén „vezető szerepet vivő egyének“ sorából kinevezett nyolc tag és két vidéki város kiküldötte. A tanácsnak 32 tagja, egy elnöke és két alelnöke van. Ezenkívül szakelőadókat is kinevez a miniszter. Ez a körülbelül 40 főnyi kollektív testület fog tehát tanáccsal és véleménynyel szolgálni a közélelmezés kérdéseiben a kormánynak. Hogy egy ilyen sokfejű, legheterogénebb felfogású és nézetű kollégium gyors és erélyes elhatározásra nem igen lesz képes, az talán nem szorul a gyakorlati élet ismerői előtt magyarázatra. Az Országos közélelmezési tanács semmiesetre sem fogja előidézni azt, hogy a közélelmezés terén beállott újabb drágulás megszűnjék. Ehhez először is túlságos nagy szerep jut benne a politikusoknak, másodszor pedig a minden irányú termelői érdeknek. A drágaság leküzdésének problémája elméletilegés elvileg igen egyszerű . A drágulást kiindulási forrásánál, a termelőnél kellene megakadályozni. Ez azonban csak megfelelő kényszereszközök mellett volna lehetséges, vagyis rekvirálással, ármaximálással és az élelmiszerek hatósági szétosztásával. Mindezek az eszközök azonban már csődöt mondottak, úgy hogy felújításuk a legnagyobb hiba volna. Nézetünk szerint a drágaságot semmi egyéb nem szüntetheti meg, mint a teljesen szabad verseny. Igazán groteszk dolog, hogy közélelmezési tanácsot szervez ugyanaz a kormány a drágaság letörésére, amely például behozatali tilalommal akadályozza az olcsó cseh cukor importját. Nem lehet olcsóbbá tenni a közélelmezést és egyúttal megvédeni a termelők zsebérdekét. A termelői és a fogyasztói érdek kiegyenlíthetetlen ellentét gyanánt áll egymással szemben. Megvédeni a termelésnek a magas árat és egyúttal biztosítani a fogyasztónak olcsó terméket, lehetetlen ellentmondás, amelynek eloszlatására semmiféle tanács nem képes, ha még oly sok tudós és szakember ül is benne. A termelőt árigényeinek mérséklésére hatályosan semmi egyéb nem bírhatja, mint a konkurrencia. A szabad forgalomban kialakuló ár megfelel az összpiaci helyzetnek, vagyis a piacra kerülő termékek mennyiségének és a jelentkező fogyasztási igény összeségének. Ez a természetesen kialakuló ár lesz feltétlenül a legolcsóbb ár. Ezt gyakorlatilag is beigazolhatjuk a lisztár legutóbbi alakulásával. Egy héttel ezelőtt a fővárosban a kiskereskedelemben, tehát közvetlenül a fogyasztó részére a nullás liszt még 30, a főzőliszt 26, a kenyérliszt 22 K volt. Most pedig már sok fűszerüzlet ablakában olvashattuk a következő lisztárakat: nullásliszt 29, főzőliszt 24, kenyérliszt 19 K. A lisztnek ezt a legutolsó kézre nézve bekövetkezett olcsóbbodását tisztára az idézte elő, hogy a malmokból nagyobb mennyiségű liszt jutott a forgalomba és a lisztszállításban a szabadverseny ármérséklő hatása már megnyilvánulhatott. Az élelmiszerpiacon is csődöt mondott mindennemű maximálás és egyéb kényszer-rendszabály. Maximálás esetén az áru eltűnik a piacról és a fiktív maximált árak helyett a közönség a csempészforgalomban kénytelen igényeit kielégíteni sokkalta magasabb árakon. De a szabad forgalomnak megvan az a nagy előnye is, hogy a termelő lélektanilag hajlandóbb termékét piacra hozni, ha ő maga szabhatja meg az árát és ez ármegállapításnál csakis szomszédjának és a többi termelőnek ármegállapítása szolgál neki irányadóul, nem pedig egy tőle egészen távoleső, ellenséges hatalomnak tekintett idegen hatóság, amelynek magába a termelésbe semmi befolyása nincs, amely munkájával és verejtékével a termelés processzusában egyáltalában nem vett részt. Előre megjósoljuk mindezek alapján, hogy az Országos közélelmezési tanács „a drágaság letörésének hatályosabbá tételéhez“ semmiképen nem fog hozzájárulni. Életrehívása nem egyéb, mint az állami gazdasági beavatkozás egy újabb kísérlete, amely az eddigi tapasztalatok és példák szerint feltétlenül csütörtököt fog mondani, az IfiÜlSllE A pénzügyminiszter 4396/1921. számú körrendeletével szabályozza az adóellenőrzéssel megbízott államrendőrségi detektívek szolgálatát és működési körét. A rendelet az adóellenőrzés hatályossá tétele érdekében az államrendőrségi detektívtestületet bevonja az adógyi igazgatás körébe, mint nyomozó és ellenőrző közegeket. Ezzel a rendőrségi hatáskör bevonul a pénzügyigazgatásba és ennek túlnyomóan policiális és büntető jelleget kölcsönöz. A rendelet értelmében az adóellenőrzéssel a budapesti államrendőrség létszámába tartozó detektívek bizatnak meg, akik az Adóügyi útmutató és ellenőrző hivatalnál alkalmaztatnak mint e hivatalnál alkalmazott pénzügyi ellenőrző és nyomozó közegek. Adóellenőrzéssel csakis a budapesti államrendőrség detektív testületének létszámába tartozó véglegesített detektív bízható meg. Az adóellenőrzéssel megbízott detektívek csoportokra osztva működnek, egy-egy csoportvezető vezetésével; az összes csoportok élén a budapesti államrendőrség létszámába tartozó detektívfelügyelő, vagy főfelügyelő áll. A rendelet megtiltja, hogy adóellenőrzéssel megbízott detektív magánosok részére és ezek megbízásából nyomozzon, hogy szolgálati teendőivel összefüggésben álló ügyekben bizonyítványokat kiállítson, kérvényeket és beadványokat szerkesszen. Általában tilos minden mellékfoglalkozást űznie. Azt is kimondja a rendelet, hogy a detektív hivatását a felek, zaklatása nélkül, lehető legsimábban köteles teljesíteni és kerülnie kell a felek magánéletébe való felesleges beavatkozást. A pénzügyi törvényekben megállapított eseteket kivéve, magánlakásba be nem mehet. Ha szolgálatából kifolyólag bárki ellen eljár, kilétét igazolványának felmutatásával tartozik igazolni. Az adóellenőrzéssel megbízott detektívek hatáskörét és teendőit a rendelet a következőképen írja körül: Az adóügyi útmutató és ellenőrző hivataltól vett utasításhoz képest beszereznek oly személyi és tárgyi adatokat, amelyek az adókról és illetékekről szóló törvényes rendelkezések hatályos végrehajtásának biztosítására, különösen a jövedelemnek és vagyonnak a valóságnak megfelelő mérvben való megállapítására alkalmasak; nyomoznak az adóügyi útmutató és ellenőrző hivatalhoz érkezett és a tényállás megállapítása céljából nekik kiosztott feljelentések, illetve hatósági megkeresések alapján; nyomoznak általában szolgálati beosztásuknak megfelelően az adócsalások és az államkincstár megkárosítására irányuló cselekmények felderítése és a tettesek felfedezése céljából; megakadályozzák a pénzügyi törvények és szabályok áthágásait és a pénzügyi hivatalokat és azok közegeit hivatalos eljárásukban támogatják. Az adóellenőrzéssel megbízott államrendőrségi detektívek működési körébe általában azok a közszolgáltatások tartoznak, amelyekre nézve az adóügyi útmutató és ellenőrző hivatal adatszerzésre hivatott. Az adóellenőrzéssel megbízott államrendőrségi detektíveknek főhivatását képezi tehát különösen az egyenes adók, ezek közül különösen a jövedelem- és vagyonadó, továbbá az összes forgalmi adókról, valamint az illetékekről, végül a vagyonváltságról szóló törvények helyes és igazságos végrehajtásához szükséges adatok szerzése ; általában a forgalmi adók szabályszerű lerovásának ellenőrzése; az ezen pontban felsorolt valamennyi állami bevételre vonatkozó törvények és szabályok áthágóinak, valamint az elkövetett adócsalások és jövedéki kihágások felfedezése a fentiekben nem említett egyéb közszolgáltatásokról szóló törvények ellen elkövetett adócsalások és kihágások, főleg az arany és értékek, valamint az állam t ülgyes számára 4 korona. LXI. évfolyam Budapest, 1921. szeptember 15. ♦ 74. szám. Előfizetési ár: a vasárnap megjelenő Magyar Kereskedők Lapjára (a csütörtökön megjelenő Magyar Pénzüggyel együtt): Belföldön: egész évre 360 K, félévre 190 K, negyedévre 100 K. Külföldön: egész évre 460 K, félévre 240 K, negyedévre 125 K. Hirdetési árak: 1 hasáb milliméter soronkint........................15 K „ szövegoldal millim. soronkint . . 20 K „ címlapon (első oldal) mill. .. . . 28 K A csak a vasárnapi számra feladott hirdetésekért 20°/o felpénz jár. i lesz első kézgölm.. STERNBERG'"? 9 s % Budapest, Rákoczi-út 60- szám, saját palotájáét. 11 ban, vásárolhat minden viszontelárusító. son A Magyar Pénzügyet a Magyar Kereskedők Lapja összes előfizetői ingyen megkapják.