Magyar Kereskedők Lapja, 1921. július-december (41. évfolyam, 53-104. szám)

1921-09-15 / 74. szám

I­ VIA* közélelmezési tanács. I­­­I A i kormány az élelmiszerek fSTyiwiw, d.úgy­ Vj I lásának ellenszeréül egy uj szervet létesített, e-t amely az eddig már fennálló úgynevezett „ta­nácsnok számát eggyel szaporítja. Ez az uj szerv az „Országos közélelmezési tanács, amelynek feladatát és szervezetét a kormány 7325. számú rendelete határozza meg. Mindjárt át is adjuk a szót e rendeletnek : „A közélelmezés legfőbb irányítása és ezzel kap­csolatban az élelmiszerpiacon napról-napra fokozódó drágaság és élelmiszeruzsora letörésének hatályo­sabbá tétele érdekében országos közélelmezési ta­nács szerveztetik.“ E tanács „megvitatja“ a köz­élelmezést érintő elvi jelentőségű ügyeket és „meg­állapítja“ mindama kormányintézkedések alapelveit, amelyek a drágaság letörésére alkalmasak. Eddig szorosan a rendelet kitételeit használtuk. Megtudjuk ebből az élőbeszédből, hogy a tanács hivatása a drágaságot „letörni“ és „alapelveket“ megállapítani, amihez nézetünk szerint semmiféle testületre szük­ség nincs, minthogy a drágaság elleni küzdelem „alapelveit“ már túlontúl ismerjük. Hacsak alap­elvek megállapítására szolgál a tanács, úgy bátran meglehettünk volna nélküle is. De nézzük tovább a rendeletet, hátha mégis csak­ használhat valamit ez a tanács a drágaság ellen. És ezért idézzük belőle szó szerint azt a részt, amely a Tanács feladatáról közelebbieket árul el. A rendelet ezt mondja : „Különösen feladata a Tanácsnak : az állásfoglalás az egyes élelmicikkek kivitelé­nek és behozatalának megengedése, illetve eltiltása kérdésében, ideértve a kivitelre vagy behozatalra engedélyezett élelmicikkek mennyiségének, a fize­tendő inkamerálási illeték vagy a természetben való leadás nagyságának és az engedélyezett kontingens­nek az érdekeltségek közötti megosztásánál irányadó alapelvek meghatározását is; b) az arra törvény szerint hivatott hatósági szer­vek útján igyekszik meggátolni, hogy élelmicikkek árdrágító célzattal a forgalomból ki ne vonassanak s hogy azok a méltányos hasznot magában foglaló árnál magasabb áron ne értékesittessenek; c) közélelmezési ügyekben az egyes szakminisz­terek által készített minisztertanácsi előterjesztések­nek lehetőleg a szakkörök bevonásával leendő letár­­gyalása ; d) véleményadás és javaslattétel mindazokban az elvi jelentőségű közélelmezési kérdésekben, me­lyeket vagy a Tanács maga, vagy annak egyes tagjai vagy valamely törvényhatóság vagy érdekképviselet megvitatás és állásfoglalás végett a Tanács elé ter­jeszt.“ Eddig a rendelet. Tehát a tanács „állást foglal“ élelmicikkek kivitelének és behozatalá­nak megengedése és eltiltása kérdésében, általá­ban az export vagy import megnehezítése vagy megkönnyítése tárgyában, „igyekszik meggá­tolni“ élelmicikkeknek a forgalomból kivonását, „letárgyalja“ a közélelmezési ügyeket és végül „véleményt ad“ és „javaslatot tesz“ elvi jelentő­ségű közélelmezési kérdésekben. E részletes meg­állapításból kitűnik, hogy a tanácsnak semmiféle intézkedési joga nincsen, mert egy szóval sincs a rendeletben kimondva, hogy a kormányt vagy egyéb hatóságot a tanács döntése köti, úgy, hogy ez a tanács is végeredményben nem egyéb, mint sokk ,ma nálunk na£ évszámú véleményező és tanácsadó testületek sorában, amelyek műkö­désének gyakorlati hatása egyáltalán nincs és amelyek az írott malaszt-termelést sikeresen sza­porítják. A tanács szervezete azonos a többi hasonló tanácséval. Elnöke a miniszterelnök, tagjai há­rom kategóriából kerülnek ki , és pedig hivatal­ból : a miniszterek, továbbá az árvizsgáló­ bizott­ság elnöke, a statisztikai hivatal igazgatója, a székesfővárosi tanács kiküldötte és a Budapest környéke közellátási bizottságának vezetője. A mi­niszterelnök kinevezése alapján a gazdasági ér­dekképviseletek delegáltjai, amelyek között egy­néhány pártpolitikai érdem­ekkel rendelkező, de taghiányban szenvedő, alakulatot is látunk. Végül pedig a miniszterelnök által a közélelmezés és a közgazdaság terén „vezető szerepet vivő egyéne­k“ sorából kinevezett nyolc tag és két vidéki város kiküldötte. A tanácsnak 32 tagja, egy elnöke és két alelnöke van. Ezenkívül szakelőadókat is ki­nevez a miniszter. Ez a körülbelül 40 főnyi kol­lektív testület fog tehát tanác­csal és vélemény­nyel szolgálni a közélelmezés kérdéseiben a kor­mánynak. Hogy egy ilyen sokfejű, legheterogé­nebb felfogású és nézetű kollégium gyors és eré­lyes elhatározásra nem igen lesz képes, az talán nem szorul a gyakorlati élet ismerői előtt magya­rázatra. Az Országos közélelmezési tanács semmi­esetre sem fogja előidézni azt, hogy a közélelme­zés terén beállott újabb drágulás megszűnjék. Ehhez először is túlságos nagy szerep jut benne a politikusoknak, másodszor pedig a minden irányú termelői érdeknek. A drágaság leküzdésé­nek problémá­ja elméletileg­­és elvileg igen egy­szerű . A drágulást kiindulási forrásánál, a ter­melőnél kellene megakadályozni. Ez azonban csak megfelelő kényszereszközök mellett volna lehetséges, vagyis rekvirálással, ármaximálással és az élelmiszerek hatósági szétosztásával. Mind­ezek az eszközök azonban már csődöt mondot­tak, úgy hogy felújításuk a legnagyobb hiba volna. Nézetünk szerint a drágaságot semmi egyéb nem szüntetheti meg, mint a teljesen szabad ver­seny. Igazán groteszk dolog, hogy közélelmezési tanácsot szervez ugyanaz a kormány a drágaság letörésére, amely például behozatali tilalommal akadályozza az olcsó cseh cukor importját. Nem lehet olcsóbbá tenni a közélelmezést és egyúttal megvédeni a termelők zsebérdekét. A termelői és a fogyasztói érdek kiegyenlíthetetlen ellentét gyanánt áll egymással szemben. Megvédeni a termelésnek a magas árat és egyúttal biztosítani a fogyasztónak olcsó terméket, lehetetlen ellent­mondás, amelynek eloszlatására semmiféle tanács nem képes, ha még oly sok tudós és szakember ül is benne. A termelőt árigényeinek mérséklésére hatá­lyosan semmi egyéb nem bírhatja, mint a kon­­kurrencia. A szabad forgalomban kialakuló ár megfelel az összpiaci helyzetnek, vagyis a piacra kerülő termékek mennyiségének és a jelentkező fogyasztási igény összeségének. Ez a természe­tesen kialakuló ár lesz feltétlenül a legolcsóbb ár. Ezt gyakorlatilag is beigazolhatjuk a lisztár legutóbbi alakulásával. Egy héttel ezelőtt a fővá­rosban a kiskereskedelemben, tehát közvetlenül a fogyasztó részére a nullás liszt még 30, a főző­liszt 26, a kenyérliszt 22 K volt. Most pedig már sok fűszerüzlet ablakában olvashattuk a követ­kező lisztárakat: nullásliszt 29, főzőliszt 24, ke­nyérliszt 19 K. A lisztnek ezt a legutolsó kézre nézve bekövetkezett olcsóbbodását tisztára az idézte elő, hogy a malmokból nagyobb mennyi­ségű liszt jutott a forgalomba és a lisztszállítás­­ban a szabadverseny ármérséklő hatása már meg­nyilvánulhatott. Az élelmiszerpiacon is csődöt mondott min­dennemű maximálás és egyéb kényszer-rendsza­bály. Maximálás esetén az áru eltűnik a piacról és a fiktív maximált árak helyett a közönség a csempészforgalomban kénytelen igényeit kielégí­teni sokkalta magasabb árakon. De a szabad for­galomnak megvan az a nagy előnye is, hogy a termelő lélektanilag hajlandóbb termékét piacra hozni, ha ő maga szabhatja meg az árát és ez ár­megállapításnál csakis szomszédjának és a többi termelőnek ármegállapítása szolgál neki irány­adóul, nem pedig egy tőle egészen távoleső, ellen­séges hatalomnak tekintett idegen hatóság, amely­nek magába a termelésbe semmi befolyása nincs, amely munkájával és verejtékével a termelés pro­cesszusában egyáltalában nem vett részt. Előre megjósoljuk mindezek alapján, hogy­ az Országos közélelmezési tanács „a drágaság le­törésének hatályosabbá tételéhez“ semmiképen nem fog hozzájárulni. Életrehívása nem egyéb, mint az állami gazdasági beavatkozás egy újabb kísérlete, amely az eddigi tapasztalatok és példák szerint feltétlenül csütörtököt fog mondani, az IfiÜlSllE A pénzügyminiszter 4396/1921. számú kör­rendeletével szabályozza az adóellenőrzéssel meg­bízott államrendőrségi detektívek szolgálatát és működési körét. A rendelet az adóellenőrzés ha­tályossá tétele érdekében az államrendőrségi de­­tektívtestületet bevonja az adógyi igazgatás kö­rébe, mint nyomozó és ellenőrző közegeket. Ezzel a rendőrségi hatáskör bevonul a pénzügyigazga­tásba és ennek túlnyomóan policiális és büntető jelleget kölcsönöz. A rendelet értelmében az adóellenőrzéssel a budapesti államrendőrség létszámába tartozó de­tektívek bizatnak meg, akik az Adóügyi útmutató és ellenőrző hivatalnál alkalmaztatnak mint e hi­vatalnál alkalmazott pénzügyi ellenőrző és nyo­mozó közegek. Adóellenőrzéssel csakis a buda­pesti államrendőrség detektív testületének létszá­mába tartozó véglegesített detektív bízható meg. Az adóellenőrzéssel megbízott detektívek csopor­tokra osztva működnek, egy-egy csoportvezető vezetésével; az összes csoportok élén a budapesti államrendőrség létszámába tartozó detektívf­el­ügyelő, vagy főfelügyelő áll. A rendelet megtiltja, hogy adóellenőrzéssel megbízott detektív magáno­sok részére és ezek megbízásából nyomozzon, hogy szolgálati teendőivel összefüggésben álló ügyekben bizonyítványokat kiállítson, kérvénye­ket és beadványokat szerkesszen. Általában tilos minden mellékfoglalkozást űznie. Azt is kimondja a rendelet, hogy a detektív hivatását a felek, zak­latása nélkül, lehető legsimábban köteles teljesí­teni és kerülnie kell a felek magánéletébe való fe­lesleges beavatkozást. A pénzügyi törvényekben megállapított eseteket kivéve, magánlakásba be nem mehet. Ha szolgálatából kifolyólag bárki ellen eljár, kilétét igazolványának felmutatásával tartozik igazolni. Az adóellenőrzéssel megbízott detektívek hatáskörét és teendőit a rendelet a kö­vetkezőképen írja körül: Az adóügyi útmutató és ellenőrző hivataltól vett utasításhoz képest beszereznek oly személyi és tárgyi adatokat, amelyek az adókról és illetékekről szóló törvényes rendelkezések hatályos végrehajtásának biztosítására, különösen a jövedelemnek és va­gyonnak a valóságnak megfelelő mérvben való meg­állapítására alkalmasak; nyomoznak az adóügyi út­mutató és ellenőrző hivatalhoz érkezett és a tény­­állás megállapítása céljából nekik kiosztott feljelen­tések, illetve hatósági megkeresések alapján; nyo­moznak általában szolgálati beosztásuknak megfele­lően az adócsalások és az államkincstár megkárosí­tására irányuló cselekmények felderítése és a tettesek­ felfedezése céljából; megakadályozzák a pénzügyi törvények és szabályok áthágásait és a pénzügyi hi­vatalokat és azok közegeit hivatalos eljárásukban tá­­mogatják. Az adóellenőrzéssel megbízott államrendőrségi detektívek működési körébe általában azok a köz­szolgáltatások tartoznak, amelyekre nézve az adóügyi útmutató és ellenőrző hivatal adatszerzésre hivatott. Az adóellenőrzéssel megbízott államrendőrségi detektíveknek főhivatását képezi tehát különösen­ az egyenes adók, ezek közül különösen a jövedelem- és vagyonadó, továbbá az összes forgalmi adókról, valamint az illetékekről, végül a vagyonváltságról szóló törvények helyes és igazságos végrehajtásához szükséges adatok szerzése ; általában a forgalmi adók szabályszerű lerovásának ellenőrzése; az ezen pont­ban felsorolt valamennyi állami bevételre vonatkozó törvények és szabályok áthágóinak, valamint az elkö­vetett adócsalások és jövedéki kihágások felfedezése a fentiekben nem említett egyéb közszolgáltatásokról szóló törvények ellen elkövetett adócsalások és kihá­­gások, főleg az arany és értékek, valamint az állam t ül­gyes szám­ára 4 korona. LXI. évfolyam Budapest, 1921. szeptember 15. ♦ 74. szám.­­ Előfizetési ár: a vasárnap megjelenő Magyar Kereskedők Lapjára (a csütörtökön megjelenő Magyar Pénzüg­­gyel együtt): Belföldön: egész évre 360 K, félévre 190 K, negyedévre 100 K. Külföldön: egész évre 460 K, félévre 240 K, negyedévre 125 K. Hirdetési árak: 1 hasáb milliméter soronkint........................15 K „ szövegoldal millim. soronkint . . 20 K „ címlapon (első oldal) mill. .. . . 28 K A csak a vasárnapi számra feladott hirdetésekért 20°/o felpénz jár. i lesz első kézgöl­­m.. STERNBERG'"? 9 s % Budapest, Rákoczi-út 60- szám, saját palotájá­ét. 11 ban, vásárolhat minden viszonteláru­sító. son A Magyar Pénzügyet a Magyar Kereskedők Lapja összes előfizetői ingyen megkapják.

Next