Magyar Közigazgatás, 1939 (57. évfolyam, 1-53. szám)

1939-01-01 / 1. szám

1. szám. MAGYAR KÖZIGAZGATÁS 1939 január 1. Akár időszaki, akár nem időszaki lap szerkesztő­ségében állandó munkaviszonyban álló munkatársul zsidókat csak az értelmiségi-­munkakörben foglalkozta­tottakra megállapított s a továbbiakban ismertetett szabályoknak megfelelőiben lehet alkalmazni. Zsidó nem lehet időszaki lap felelős szerkesztője, kiadója, fő­­szerkesztője vagy bármily névvel megjelölt olyan munkatársa, aki a lap szellemi irányát megszabja vagy a lap szerkesztésében egyébként irányító befolyást gya­korol. Ez a tilalom a hadiszolgálatuk alapján kedvez­ményezett zsidókra is fennáll. Nem lehet a sajtóra vonatkozó rendelkezéseket al­kalmazni azokra az időszaki lapokra, amelyek kizáró­lagosan izraelita hitfelekezeti, zsidó művelődési, gazda­sági vagy más zsidó társadalmi célokat szolgálnak és ezt a jellegüket a lap címében (alcímében) határozottan feltüntetik. Nem magyar nyelvű napilapokra a minisz­terelnök tehet a törvény rendelkezései alól kivételt. (9.­­) Zsidó nem lehet színház igazgatója, művészeti tit­kára, dramaturgja vagy bármily névvel megjelölt olyan alkalmazottja, aki a színház szellemi vagy művészeti irányát megszabja, a színház művészi személyzetének alkalmazásában vagy­ a színház ügyeinek intézésében egyébként irányító befoly­ást gyakorol. Ugyanilyen ér­telemben tartalmaz rendelkezést a TI. a mozgófényké­pet előállító, forgalomba hozó vagy előadó vállalatok tekintetében. A szín- és filmművészeti korlátozások alól nem mentesek a hadiszolgálatuk alapján kedvezménye­zett zsidók sem. (10. §.) Állami egyedáruság alá eső cikkek árusítására en­gedélyt, úgyszintén hatósági engedélytől függő egyéb jogosítványt zsidónak nem lehet adni. A törvény ha­tálybalépése előtt zsidóknak kiadott ilyen engedélyeket a törvény hatálybalépésétől számított öt évek­ belül fo­kozatosan meg kell vonni. (11. §.) Közszállítást zsidóknak csak annyiban lehet oda­ítélni, hogy a zsidóknak odaítélt közszállítások válla­lati összege együttvéve a hatóság, hivatal, intézet, vál­lalat, üzem vagy­ más intézmény évi költségvetésébe, úgyszintén megállapított beruházási tervébe (munka­tervébe) a közszállítások fedezésére felvett egész ösz­­szegnek az 1939. és az 1940. években húsz, az 1941. és az 1942. években tíz, az 1943. évtől kezdve­ pedig hat­százalékát meg ne haladja. Ettől a szabálytól csak abban az esetben lehet eltérni, ha a közszállításra más nem jelentkezik vagy ajánlata lényegesen kedvezőtle­nebb. Nem szabad közszállításban részesíteni azt, aki a zsidó alkalmazottak arányszámának csökkentésére a ma fennálló zsidótörvényben vagy a Tj. elfogadása utáni új törvényben meghatározott rendelkezéseket megszegte, úgyszintén azt sem, aki a zsidótörvény ren­delkezéseinek kijátszásával „Strohmann“-ként szerzett meg közszállítást vagy ezt megkísérelte. (12. §.) Ipar gyakorlására zsidónak iparigazolvány­t, illető­leg iparengedélyt mindaddig nem lehet kiállítani, amíg az illető községben a zsidóknak kiadott iparigazolvá­nyok és iparengedélyek együttes száma a községben fennálló összes iparigazolványok és iparengedélyek számának hat százaléka alá nem csökken. A kereske­delem- és közlekedésügyi, illetőleg az iparügyi minisz­ter közérdekből kivételt tehet. Szükség lehet erre a ki­vételre például olyankor, amikor a zsidó iparos halála után ennek fiai kívánják a régi vállalkozást folytatni és hasonló vállalat hiányában közérdek az, hogy a régi üzleti vállalkozás ne szűnjön meg. (13. §.) A közszolgálat körén kívül eső bármely vállalat­ban, továbbá bármiféle más kereső foglalkozásban tiszt­viselői, kereskedősegédi, művezetői v­agy más értelmi­ségi munkakörben zsidót csak olyan arányban szabad alkalmazni, hogy a zsidó alkalmazottak száma a vál­lalatnál (kereső foglalkozásban) értelmiségi munkakör­ben foglalkoztatottak számának tizenkét százalékát, a hadiszolgálatuk alapján kedvezményezett zsidókat is ideszámítva, tizenöt százalékát ne haladja meg. Ha az értelmiségi munkakörben foglalkoztatottak száma tíz­nél kevesebb, de négynél több, legfeljebb két, ha pedig az alkalmazottak száma ötnél kevesebb, legfeljebb egy alkalmazott lehet zsidó. Ebben a körben a hadiszolgá­latuk alapján kedvezményezett zsidókat már nem lehet külön figyelembe venni. , , ,, Az alkalmazottak számára vonatkozó rendelke­­zések megfelelően irányadók az alkalmazottaknak bár­­mely címen élvezett illetményeire is. A létszám-, illetőleg illetményarányosítást feléven­­kint minden évben június hó 30. és december 31 napjáig legalábbis egyenletesen akként kell végrehaj­tani, hogy a törvény­ben meghatározott arány az 1943. évi január hó 1. napjáig eléressék. Már az 1940. évi június hó 30. napjáig kell az alkalmazottakra vonatkozó kötelezettségeknek eleget tenni az olyan vállalatnál, amelynél az utolsó három évben a közszállítások az évi forgalom húsz száza­lékát meghaladták. Az illetékes miniszter a határidőt legfeljebb az 1945. évi január hó 1. napjáig meghosz­­szabbíthatja az olyan vállalat tekintetében, amely évi termelésének legalább harminchárom százalékát kül­földre szállítja; legfeljebb az 1946. évi január h­ó 1. napjáig adhat a miniszter meghosszabbítást az olyan vállalat tekintetében, amely­ évi termelésének legalább harminchárom százalékát szabadon átváltható devizák ellenében szállítja külföldre. A zsidó alkalmazottak számának és illetményei­nek az összes alkalmazottak számához és illetményei­­nek összegéhez viszonyított, az 1938. évi március hó 1. napja­ fennállott arányszámát a zsidó alkalmazottak javára akkor sem szabad megváltoztatni, ha ez az arány a nemzsidó alkalmazottakra az új törvényben megállapított aránynál, illetőleg annak pontos el­­érése szabályainál kedvezőbb (14. §.). A vállalatokra vonatkozó rendelkezéseket meg­fel­elően alkalmazni kell bármely egyesületnél (érdek­képviseletnél), vagy bármily más megjelölésű szerve­zetnél, úgyszintén alapítványnál értelmiségi munka­körben foglalkoztatott tisztviselőkre és egyéb alkalma­zottakra is. Munkásegyesület vagy más munkásszer­vezet intézőszervének vagy tisztikarának tagja, mun­kaközvetítéssel foglalkozó szervezetnek tisztviselője vagy egyéb alkalmazottja zsidó nem lehet. A most ismertetett rendelkezéseket nem lehet al­kalmazni azokra a szervezetekre és alapítványokra, amelyek kizárólagosan izraelita hitfelekezeti, zsidó mű­­velődési, gazdasági vagy más zsidó társadalmi célokra alakulnak, vagy ilyen célokra állanak fenn és ame­­lyeknek alapszabályaik vagy más szervezeti szabá­lyaik szerint csakis zsidó tagjai lehetnek (15. §.). ..«Odoskodni kellett arról, hogy a hosszabb időre kötött, valamint a magas illetményeket biztosító szolgálati szerződések a TI-ban az alkalmazottakról foglalt rendelkezések végrehajtását ne nehezítsék meg. Ezért a 16. §. kimondja, hogy ha a zsidó alkalmazottat a törvény rendelkezései kö­vetkeztében kell elbocsátani, a szolgálati szerződést, még ha az meghatározott hosszabb időre szól is, a meg nem határozott tartamú hasonló szolgálati szerződések felmondására vonat­kozó szabályok szerint lehet megszüntetni. A válla­latra, illetőleg a vállalat elismert nyugdíjpénztárára elviselhetetlenül terhes nyugdíjnak megfelelő csökken­tését lehet kérni a közérdekeltségek felügyelő ható­ságától, amely bírói út kizárásával, a felügyelő ható­ság határozata elleni panaszra jogunkban irányadó szabályoknak (4600/1933. M. E. sz. rendelet 19. §.) meg­tartása mellett határoz (16. §.). .A 17. §. felhatalmazza a minisztériumot, hogy a zsidók kivándorlásának előmozdítására és a zsidók vagyonának ezzel kapcsolatos kivitelére egyébként a törvényhozás hatáskörébe tartozó intézkedéseket ren­deletben tehessen meg. A 18. §. szerint arra kap a minisztérium felhatalmazást, hogy a törvény végrehajtása végett adatszolgáltatási kötelezettséget állapítson meg és hogy az adatszolgáltatás ellenőrzéséről is gondoskod­jék. Ugyancsak a most idézett §. szerint a minisz­térium a törvény rendelkezéseit megszegő vagy kijátszó vállalat vagy más szervezet élére vagy ellenőrzése végett, a kötelezett költségére a törvény rendelkezé­seinek végrehajtása végett vezetőt állíthat mindaddig, amíg a vállalat vagy­ más szervezet a kötelezettségé­nek nem tett eleget. A 19. 1v. a törvénynek kisebb jelentőségű megsze­gése esetére kihágást, a 20. §. s­ílyosabb esetekre vét­séget állapít meg. Vétség már az is, ha valaki a 19. §. értelmében különben kihágásnak tekintendő cselek­­ményt hatósági figy­elmeztetés ellenére, vagy ismétel­ten követte el. Vétségi rendelkezéssel kívánj­a továbbá biztosítani a TI. a törvényben az időszaki lapokról, valamint a szín- és filmművészeti vállalatokról tett rendelkezések végrehajtását, úgyszintén a törvény ki­játszására irányuló cselekmények megakadályozá­sát is.

Next