Magyar Közigazgatás, 1939 (57. évfolyam, 1-53. szám)
1939-01-01 / 1. szám
1. szám. MAGYAR KÖZIGAZGATÁS 1939 január 1. Akár időszaki, akár nem időszaki lap szerkesztőségében állandó munkaviszonyban álló munkatársul zsidókat csak az értelmiségi-munkakörben foglalkoztatottakra megállapított s a továbbiakban ismertetett szabályoknak megfelelőiben lehet alkalmazni. Zsidó nem lehet időszaki lap felelős szerkesztője, kiadója, főszerkesztője vagy bármily névvel megjelölt olyan munkatársa, aki a lap szellemi irányát megszabja vagy a lap szerkesztésében egyébként irányító befolyást gyakorol. Ez a tilalom a hadiszolgálatuk alapján kedvezményezett zsidókra is fennáll. Nem lehet a sajtóra vonatkozó rendelkezéseket alkalmazni azokra az időszaki lapokra, amelyek kizárólagosan izraelita hitfelekezeti, zsidó művelődési, gazdasági vagy más zsidó társadalmi célokat szolgálnak és ezt a jellegüket a lap címében (alcímében) határozottan feltüntetik. Nem magyar nyelvű napilapokra a miniszterelnök tehet a törvény rendelkezései alól kivételt. (9.) Zsidó nem lehet színház igazgatója, művészeti titkára, dramaturgja vagy bármily névvel megjelölt olyan alkalmazottja, aki a színház szellemi vagy művészeti irányát megszabja, a színház művészi személyzetének alkalmazásában vagy a színház ügyeinek intézésében egyébként irányító befolyást gyakorol. Ugyanilyen értelemben tartalmaz rendelkezést a TI. a mozgófényképet előállító, forgalomba hozó vagy előadó vállalatok tekintetében. A szín- és filmművészeti korlátozások alól nem mentesek a hadiszolgálatuk alapján kedvezményezett zsidók sem. (10. §.) Állami egyedáruság alá eső cikkek árusítására engedélyt, úgyszintén hatósági engedélytől függő egyéb jogosítványt zsidónak nem lehet adni. A törvény hatálybalépése előtt zsidóknak kiadott ilyen engedélyeket a törvény hatálybalépésétől számított öt évek belül fokozatosan meg kell vonni. (11. §.) Közszállítást zsidóknak csak annyiban lehet odaítélni, hogy a zsidóknak odaítélt közszállítások vállalati összege együttvéve a hatóság, hivatal, intézet, vállalat, üzem vagy más intézmény évi költségvetésébe, úgyszintén megállapított beruházási tervébe (munkatervébe) a közszállítások fedezésére felvett egész öszszegnek az 1939. és az 1940. években húsz, az 1941. és az 1942. években tíz, az 1943. évtől kezdve pedig hatszázalékát meg ne haladja. Ettől a szabálytól csak abban az esetben lehet eltérni, ha a közszállításra más nem jelentkezik vagy ajánlata lényegesen kedvezőtlenebb. Nem szabad közszállításban részesíteni azt, aki a zsidó alkalmazottak arányszámának csökkentésére a ma fennálló zsidótörvényben vagy a Tj. elfogadása utáni új törvényben meghatározott rendelkezéseket megszegte, úgyszintén azt sem, aki a zsidótörvény rendelkezéseinek kijátszásával „Strohmann“-ként szerzett meg közszállítást vagy ezt megkísérelte. (12. §.) Ipar gyakorlására zsidónak iparigazolványt, illetőleg iparengedélyt mindaddig nem lehet kiállítani, amíg az illető községben a zsidóknak kiadott iparigazolványok és iparengedélyek együttes száma a községben fennálló összes iparigazolványok és iparengedélyek számának hat százaléka alá nem csökken. A kereskedelem- és közlekedésügyi, illetőleg az iparügyi miniszter közérdekből kivételt tehet. Szükség lehet erre a kivételre például olyankor, amikor a zsidó iparos halála után ennek fiai kívánják a régi vállalkozást folytatni és hasonló vállalat hiányában közérdek az, hogy a régi üzleti vállalkozás ne szűnjön meg. (13. §.) A közszolgálat körén kívül eső bármely vállalatban, továbbá bármiféle más kereső foglalkozásban tisztviselői, kereskedősegédi, művezetői vagy más értelmiségi munkakörben zsidót csak olyan arányban szabad alkalmazni, hogy a zsidó alkalmazottak száma a vállalatnál (kereső foglalkozásban) értelmiségi munkakörben foglalkoztatottak számának tizenkét százalékát, a hadiszolgálatuk alapján kedvezményezett zsidókat is ideszámítva, tizenöt százalékát ne haladja meg. Ha az értelmiségi munkakörben foglalkoztatottak száma tíznél kevesebb, de négynél több, legfeljebb két, ha pedig az alkalmazottak száma ötnél kevesebb, legfeljebb egy alkalmazott lehet zsidó. Ebben a körben a hadiszolgálatuk alapján kedvezményezett zsidókat már nem lehet külön figyelembe venni. , , ,, Az alkalmazottak számára vonatkozó rendelkezések megfelelően irányadók az alkalmazottaknak bármely címen élvezett illetményeire is. A létszám-, illetőleg illetményarányosítást felévenkint minden évben június hó 30. és december 31 napjáig legalábbis egyenletesen akként kell végrehajtani, hogy a törvényben meghatározott arány az 1943. évi január hó 1. napjáig eléressék. Már az 1940. évi június hó 30. napjáig kell az alkalmazottakra vonatkozó kötelezettségeknek eleget tenni az olyan vállalatnál, amelynél az utolsó három évben a közszállítások az évi forgalom húsz százalékát meghaladták. Az illetékes miniszter a határidőt legfeljebb az 1945. évi január hó 1. napjáig meghoszszabbíthatja az olyan vállalat tekintetében, amely évi termelésének legalább harminchárom százalékát külföldre szállítja; legfeljebb az 1946. évi január hó 1. napjáig adhat a miniszter meghosszabbítást az olyan vállalat tekintetében, amely évi termelésének legalább harminchárom százalékát szabadon átváltható devizák ellenében szállítja külföldre. A zsidó alkalmazottak számának és illetményeinek az összes alkalmazottak számához és illetményeinek összegéhez viszonyított, az 1938. évi március hó 1. napja fennállott arányszámát a zsidó alkalmazottak javára akkor sem szabad megváltoztatni, ha ez az arány a nemzsidó alkalmazottakra az új törvényben megállapított aránynál, illetőleg annak pontos elérése szabályainál kedvezőbb (14. §.). A vállalatokra vonatkozó rendelkezéseket megfelelően alkalmazni kell bármely egyesületnél (érdekképviseletnél), vagy bármily más megjelölésű szervezetnél, úgyszintén alapítványnál értelmiségi munkakörben foglalkoztatott tisztviselőkre és egyéb alkalmazottakra is. Munkásegyesület vagy más munkásszervezet intézőszervének vagy tisztikarának tagja, munkaközvetítéssel foglalkozó szervezetnek tisztviselője vagy egyéb alkalmazottja zsidó nem lehet. A most ismertetett rendelkezéseket nem lehet alkalmazni azokra a szervezetekre és alapítványokra, amelyek kizárólagosan izraelita hitfelekezeti, zsidó művelődési, gazdasági vagy más zsidó társadalmi célokra alakulnak, vagy ilyen célokra állanak fenn és amelyeknek alapszabályaik vagy más szervezeti szabályaik szerint csakis zsidó tagjai lehetnek (15. §.). ..«Odoskodni kellett arról, hogy a hosszabb időre kötött, valamint a magas illetményeket biztosító szolgálati szerződések a TI-ban az alkalmazottakról foglalt rendelkezések végrehajtását ne nehezítsék meg. Ezért a 16. §. kimondja, hogy ha a zsidó alkalmazottat a törvény rendelkezései következtében kell elbocsátani, a szolgálati szerződést, még ha az meghatározott hosszabb időre szól is, a meg nem határozott tartamú hasonló szolgálati szerződések felmondására vonatkozó szabályok szerint lehet megszüntetni. A vállalatra, illetőleg a vállalat elismert nyugdíjpénztárára elviselhetetlenül terhes nyugdíjnak megfelelő csökkentését lehet kérni a közérdekeltségek felügyelő hatóságától, amely bírói út kizárásával, a felügyelő hatóság határozata elleni panaszra jogunkban irányadó szabályoknak (4600/1933. M. E. sz. rendelet 19. §.) megtartása mellett határoz (16. §.). .A 17. §. felhatalmazza a minisztériumot, hogy a zsidók kivándorlásának előmozdítására és a zsidók vagyonának ezzel kapcsolatos kivitelére egyébként a törvényhozás hatáskörébe tartozó intézkedéseket rendeletben tehessen meg. A 18. §. szerint arra kap a minisztérium felhatalmazást, hogy a törvény végrehajtása végett adatszolgáltatási kötelezettséget állapítson meg és hogy az adatszolgáltatás ellenőrzéséről is gondoskodjék. Ugyancsak a most idézett §. szerint a minisztérium a törvény rendelkezéseit megszegő vagy kijátszó vállalat vagy más szervezet élére vagy ellenőrzése végett, a kötelezett költségére a törvény rendelkezéseinek végrehajtása végett vezetőt állíthat mindaddig, amíg a vállalat vagy más szervezet a kötelezettségének nem tett eleget. A 19. 1v. a törvénynek kisebb jelentőségű megszegése esetére kihágást, a 20. §. sílyosabb esetekre vétséget állapít meg. Vétség már az is, ha valaki a 19. §. értelmében különben kihágásnak tekintendő cselekményt hatósági figyelmeztetés ellenére, vagy ismételten követte el. Vétségi rendelkezéssel kívánja továbbá biztosítani a TI. a törvényben az időszaki lapokról, valamint a szín- és filmművészeti vállalatokról tett rendelkezések végrehajtását, úgyszintén a törvény kijátszására irányuló cselekmények megakadályozását is.