Magyar Kurir, 1818. január-június (32. évfolyam, 1-50. szám)

1818-05-29 / 41. szám

A­G­Y­A­Á­SÍÜR Bé­csb­ől, Május’ 29-dikén 1818. Nagy Britannia. Az Ánglus seregek Napkeleti Indiá­­tan két kézre vették a’ hadakozás’ folytatá­sát. Az onnét Londonba érkezett tudó­sítások Jan. 7-dikéig terjednek és igen fontosak. Ezekből lehet már most egész­­szen által látni, mi adott az Anglusoknak okot ezen hadakozásra és arra , hogy a’ magok Napkeleti Indiai tartományaikban, Madrasban , Calkuttában , és Bombayban találtató minden ármádaikat öszszegyűj­­tsék ’s a’ síkra kiállítsák. Mint látszik, minden M­a­h r­a 1i Fejedelmek titkos szövetségre léptek egy más között a’ Bri­tannus kereskedő társaságnak megtáma­dására. Most Peischwa a’ főbb M­a­h­­ratt Fejedelem. Ő adta a’hadakozásra való első jelt. Ötet követték elébb Hol­­kár, a' Berari Radscha, ’t már most Scin­­diah és Emir-Chán. — Hanem egy más színű veszedelem is elő adta magát, melly nem kevés gátat tehet ezen hadakozásnak. Rettenetes ra­gadó nyavalya kezdett kegyetlenkedni az Ánglus seregek közt. Ezen nyavalya a’ Déli Indus tartományokban Cholera morbus r­­ak­ neveztetik, ’s minden ter­mészeti minémüségeire nézve valóságos pestis. Eleinten tsak a’Ganges és Dschem- 1.1 a vizek mellett az ott lakó népek között uralkodott,, de későbbre az Ánglus sere­gekben is nagy hirtelenséggel kiütött. Az első napon,, mellyen magát közlök meg­mutatta, 97 embert ölt­ meg; a’ második napon már 5oora IpU volt azon halottak’ száma, kik ezen betegségnek áldozatjává lettek. Ennél rettenetesebb állapotot lát­ni lehetetlen; az országutakat halottak és haldoklók boritották­ be. Minden fe­lől tsak azoknak keserves kiáltozásaikat lehetett hallani, a’ kik ezen nyavalyát el­kapván kétségbeesve jajgattak.. Úgy lát­szott, mintha ezen tudósításnak elindu­lásakor már kezdett volna valamit tsen­­desedni a’ veszedelem , de ellenben az is igaz, hogy már ekkor magának Lord Hastin­gsnak, a Fő Kormányozónak, szál­lására is bekapott, ’s az ő tulajdon tse­­lédjei közzül is meghaltak volt 17 -let. Aj. A született emberekre nézve az a’ különös van ezen nyavalyában, hogy őket ez, a’ nélkül, hogy előre valami halakat éreznek, egyszerre úgy meglepi, hogy azonnal leroskadnak ’s öt minutumok alatt meghalnak. ** * Az Északi pólus felé evező Anglus hajók Május’­l-ső napján a’Norvégiától 44 tengeri mértföld távolságra lévő,L'Lo­­tziahoz tartozó szigetekhez megérkezvén,­olt, mint újság, legelőbb is egy jégsziget tűnt szemeikbe, melly az Északi pólus felől jött oda. Ennek szemlélése kedves időtöltést tsinált az Ánglus hajós legé­­nyeknek.­Ezen jégszigetről a’Párisi Jour­nal * des­­ Debats is emlékezvén, ily meg­jegyzést adott hozzá : —ir „Már két hónapja, hogy tele van az Atlanticus Oceanus­ efféle jégszige­tekkel, mellyek a’ pólusi jégmassától el­szakadván a’ tenger által ide hoz­attattak. Nem régen egy hajót , a’ melly Halifax­­bol Plymouth felé evezett, az efféle jég-

Next