Magyar Kurir, 1818. január-június (32. évfolyam, 1-50. szám)
1818-05-29 / 41. szám
AGYAÁSÍÜR Bécsből, Május’ 29-dikén 1818. Nagy Britannia. Az Ánglus seregek Napkeleti Indiátan két kézre vették a’ hadakozás’ folytatását. Az onnét Londonba érkezett tudósítások Jan. 7-dikéig terjednek és igen fontosak. Ezekből lehet már most egészszen által látni, mi adott az Anglusoknak okot ezen hadakozásra és arra , hogy a’ magok Napkeleti Indiai tartományaikban, Madrasban , Calkuttában , és Bombayban találtató minden ármádaikat öszszegyűjtsék ’s a’ síkra kiállítsák. Mint látszik, minden Mah ra 1i Fejedelmek titkos szövetségre léptek egy más között a’ Britannus kereskedő társaságnak megtámadására. Most Peischwa a’ főbb Mahratt Fejedelem. Ő adta a’hadakozásra való első jelt. Ötet követték elébb Holkár, a' Berari Radscha, ’t már most Scindiah és Emir-Chán. — Hanem egy más színű veszedelem is elő adta magát, melly nem kevés gátat tehet ezen hadakozásnak. Rettenetes ragadó nyavalya kezdett kegyetlenkedni az Ánglus seregek közt. Ezen nyavalya a’ Déli Indus tartományokban Cholera morbus rak neveztetik, ’s minden természeti minémüségeire nézve valóságos pestis. Eleinten tsak a’Ganges és Dschem- 1.1 a vizek mellett az ott lakó népek között uralkodott,, de későbbre az Ánglus seregekben is nagy hirtelenséggel kiütött. Az első napon,, mellyen magát közlök megmutatta, 97 embert ölt meg; a’ második napon már 5oora IpU volt azon halottak’ száma, kik ezen betegségnek áldozatjává lettek. Ennél rettenetesebb állapotot látni lehetetlen; az országutakat halottak és haldoklók boritották be. Minden felől tsak azoknak keserves kiáltozásaikat lehetett hallani, a’ kik ezen nyavalyát elkapván kétségbeesve jajgattak.. Úgy látszott, mintha ezen tudósításnak elindulásakor már kezdett volna valamit tsendesedni a’ veszedelem , de ellenben az is igaz, hogy már ekkor magának Lord Hastingsnak, a Fő Kormányozónak, szállására is bekapott, ’s az ő tulajdon tselédjei közzül is meghaltak volt 17 -let. Aj. A született emberekre nézve az a’ különös van ezen nyavalyában, hogy őket ez, a’ nélkül, hogy előre valami halakat éreznek, egyszerre úgy meglepi, hogy azonnal leroskadnak ’s öt minutumok alatt meghalnak. ** * Az Északi pólus felé evező Anglus hajók Május’l-ső napján a’Norvégiától 44 tengeri mértföld távolságra lévő,L'Lotziahoz tartozó szigetekhez megérkezvén,olt, mint újság, legelőbb is egy jégsziget tűnt szemeikbe, melly az Északi pólus felől jött oda. Ennek szemlélése kedves időtöltést tsinált az Ánglus hajós legényeknek.Ezen jégszigetről a’Párisi Journal * des Debats is emlékezvén, ily megjegyzést adott hozzá : —ir „Már két hónapja, hogy tele van az Atlanticus Oceanus efféle jégszigetekkel, mellyek a’ pólusi jégmassától elszakadván a’ tenger által ide hozattattak. Nem régen egy hajót , a’ melly Halifaxbol Plymouth felé evezett, az efféle jég-