Magyar Lányok, 1908. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)
1908-01-01 / 1. szám
Judex Mátyás nem tartozott, amint az már eddig is látható, a zálogháztulajdonosok közismert típusához. Nemes ember volt, mint annak idején Selmecbánya minden érdemesebb kereskedője, akiket még Mária Terézia ruházott föl előnevekkel és címerekkel. A bölcs királynő ebben is nagy leleményességet fejtett ki: a kereskedők címerei, amellett hogy a heraldikába derűt öntöttek, fontos közgazdasági célt szolgáltak. így teszem: a gyógyszerész családi jelvényül kék és vörös mezőben pompázó piócát nyert, a zálogházas pedig ugyanolyan színből kiemelkedő halálfejet, mint annak szimbólumát, hogy a sok összegyűjtött kincs hiúságos és múlandó. A királynő ezzel azt akarta elérni, hogy a kereskedők házai állandóan egy ugyanazon, már jól kipróbált család kezében maradjanak. Ezt a célját el is érte: a zálogos fiai nem vágyódtak gyógyszerészeknek, mert hogy festett volna patika-cégérnek a halálfej ? A gyógyszerész gyermekei pedig még úgyse akartak zálogosok lenni, mert a kifüggesztett pióca valóban nem csábító egy lombard-kölcsönnel foglalkozó család üzlete előtt, így a Jndexek évtizedek hosszú során ott megmaradtak ősük foglalkozásánál : minden fiú a Mátyás nevet és az üzletet nyerte, ha pedig netalán több erősebb nemű magzat lett volna, azoknak más szepesi városban kerestek helyet. Nemes Judex Mátyás (IV.) uram — történetünkben ő a hős, — leszármazóinál azonban, sajnos, ez az eset nem következhetett be. Az ég Rössler Magdolnával való házasságát csak két leánygyermekkel ajándékozta meg s bármennyire járt is Magda asszony a kegyhelyekre, nem tudta Szent Antaltól a fiút kikönyörögni. Ilyenformán Judex a címerforditás szomorú eseménye előtt állott. Amily mértékben őszültek hajfürtéi, olyan arányban keseredett el szive. Ha reggel az üzlet nagy vasajtaját kinyitotta, az ódon, I. Mátyástól származó, egérszinti cégtábla bánatosan köszöntött felé: — Két évszázad dicső harcai után lekerülök innét. Ha pedig az üzletbe lépett, a kék és vörös halálfej szólította meg: — Oh, jaj nekem, helyemet a zöld oroszlán avagy talán éppen a pióca foglalja el. .. Isten veletek zsebórák, Isten veletek télikabátok, mostohát fogtok kapni ! És Mátyás uramnak úgy rémlett, mintha az üres szemgolyókból kék és piros könycseppek peregnének alá. • Amint mondom, a derék férfiúnak két leánya volt: Helén és Málika. Helén volt az idősebbik, de Málika az ügyesebbik. Helén álmodozásra hajló, gyönge violaszál volt, Málika erélyes, okos és vidám, mintha a családi halálfő, a ridegség jelképe, önmagát tagadta volna meg. Mi több, Málika annyira élénk és pajkos volt, hogy a Selmecbányai fiatalság, — tekintettel a város hagyományára, — a leányvári boszorkány nevével ruházta őt föl. Az égben tehát, amint látszik, eredetileg meg volt a hajlandóság, hogy Judexéknek fiút adjon, de fájdalom, útközben az Úr meggondolta magát és leánnyá változtatta az oly kiváló fiutulajdonságokkal fölruházott Málikát. Mátyás uram különben egyik gyermekével sem volt megelégedve s gyakrabban igy nyilatkozott: — Helen, te olyan együgyű vagy, hogy két hónap múlva a sírba viszel, te meg Máli, olyan szeles, hogy fél év alatt tébolydába kergetsz. . . Hogy a halottaknak van-e tébolydájuk, arra Judex uram, úgy látszik, hirtelenében nem gondolt. Málikával az öreg urnák egyébként tervei voltak, fiusítani szerette volna. Csöndes téli estéken, amikor a Judex-házban a Harang és Kalapács honolt, a családfő azon gondolkodott, hogy elmegy a felséges úrhoz és kieszközli a fiúsítást. Tervezgetéseit azonban a leány minduntalan semmivé tette, olyan pajkos és meggondolatlan volt, hogy Judexnek egy-egy darab időre mindig elment a kedve Málika vállaira helyezni a kék-vörös halálfőt. Ami a másik leányát, Helént illette, annak éppen semmi fogékonysága se volt az üzlet iránt. Az öreg úr ugyanis megpróbálta és hosszabb-rövidebb időre leányaira bízta az üzlet vezetését. Helént ilyenkor az erdészek tökéletesen kifosztották. Ismervén gyenge szivét, dugóhúzókat, csizmakeféket, kilőtt patronokat hoztak a zálogházba és szivszaggatóan mondták el, hogy nagynénjük végső óráit éli s nekik váltott lovakkal kellene a temetésre sietni. Helén ellágyult s kiutalványozta a szükséges összeget, mialatt a prózai zálogjegyet könnyei nedvesítették meg. Jószívűségének nagy sikere volt: az összes nagynénik meggyógyultak. Mint afféle érzelgős kisleány, a virágokat és madarakat természetesen fölötte kedvelte. Mialatt a boltban ült, azzal foglalkozott, hogy mindenfelé cserepeket rakjon el s egy hónap múlva a zord vaslovag fejéből viruló lene szaladt a becsapott családja felé. Egy