Magyar Nemzet, 1905. augusztus (24. évfolyam, 184-210. szám)
1905-08-01 / 184. szám
lal ugyan állást a 67-es alap mellett, s azt hirdeti, hogy annak alapján gondos mérséklet mellett kiépülhet a magyar állam, de ő szerinte a koalícziónak egy része a 67-es alap mellett harcol, következésképpen éppen az ő felfogása szerint a 67-es pártok sorakozását a koalíczió keretén belül ez a szempont nem parancsolja. Egyáltalán minő szempont indikálja? Lehető-e, hogy a szabadelvű párt, amely mind e mai napig azt hirdeti, hogy a kommandó-nyelv magyarosítását helyesli ugyan, de korona és nemzetközi konfliktus felidézésére elég fontosnak nem tartja, most azokhoz álljon, akik e kérdés körül a kérlelhetlen harczot hirdetik? A mi nézetünk ez: amíg a kibontakozást attól teszik függővé, hogy azon egyetlen részletkérdés, a vezényleti nyelv megmagyarosítása keresztülvitessék, addig a kibonyolítás semmivel sem halad előre, akárminő új alakulások jönnek is létre. Ha akad egy majoritás, melynek lesz bátorsága nyíltan hirdetni, hogy az országot egy ilyen aránylag csekély jelentőségű kérdés miatt pusztulni hagyni nem szabad, akkor a kibontakozás műve biztosítva lesz, álljon bár ez a többség a koalíció alapján vagy létesüljön a 67-es pártok koalícziója következtében. Addig azonban képtelenek vagyunk belátni bárminő új alakulás praktikus hasznát és értékét. A hírlapok utczai árusítása, úgy a fővárosban, mint a vidéki nagyobb városokban általános a panasz, hogy a hírlapok és egyéb nyomtatványok utczán vagy házalás útján való elárusításának szabályozása tárgyában a belügyi kormány által régebben kiadott rendeleteknek az elárusítás mikénti foganatosítására vonatkozó rendelkezéseit egyrészt a lapkiadók és elárusítók nem tartják be, másrészt a hatóság az elárusítás feltételeit kellőleg nem ellenőrzi. E körülmény és a Budapest Fővárosi Ujsdielárusítók Önképző és Önsegélyző Egyesületének elnöksége által e téren napirenden lévő visszaélések orvoslása iránt a belügyminiszterhez benyújtott folyamodvány folytán a belügyminiszter — amint értesülünk — körrendeletet intézett a törvényhatóságok első tisztviselőihez, melyben felhívja őket hogy az említett rendelkezések azon intézkedéseinek, melyek szerint a hírlapok utczai elárusításával testileg nyomorékok vagy másképp ■megbotránkoztató külsejű egyének, valamint iskolaköteles korban álló gyermekek meg nem bízhatók, szigorúan érvényt szerezni igyekezzenek. Intézkedjenek tehát, hogy oly egyének részére, akik a hírlapelárusítástól nyomorék voltak vagy általában megbotránkoztató külső megjelenésük folytán eltiltandók lennének, hirlap elárusító engedély ne adassák, vagy amennyiben a lapkiadók ilyet kiszolgáltatnának, az az illetőtől vonassák el. E rendelkezés betartásának szigorú ellenőrzése azért szükséges, mert mindinkább tapasztalható, hogy a hirlapelárusítás a koldidás elpalástolására, illetőleg felhasználására és ebből folyó visszaélések elkövetésére is szolgál és olyanoknak is megengedtetik a lapelárusítás, akik tulajdonképpen koldusok s így a koldulási, illetőleg könyöradománygyűjtési engedély szerzésére lennének utasítandók. Úgyszintén a legszigorúbban betartandó a lapelárusítási engedélyek kiadásának ama másik korlátozása is, hogy iskolaköteles korban álló gyermekek hírlapoknak utczai dárusításával nem foglalkozhatnak. Minthogy pedig tanköteles korban levők alatt a törvény szerint a 6 —15 évesig bezárólag terjedő életkorban lévő gyermekek értendők, ez intézkedés olyképp magyarázható, hogy a 15 éven aluli gyermekek hírlapelárusításra erkölcsi és tanügyi okokból a tanidő alatt egyáltalában nem használhatók fel. Az ismétlő iskolákba járni köteles (12 —15 éves) gyermekeknél az úrban, tekintettel arra, hogy ezek az iskolai nagy szünidőben az oktatástól nem vonalnak el, kivételesen megengedhető, hogy július és augusztus hónapokban, ha csak más iskolába nem járnak vagy tanfolyamban nem vesznek részt, a hírlapokat utczán árusíthassák. Végül miután általános panasz tárgyát képezi az is, hogy a hirlapok utczai elárusítói azt az intézkedést, amely szerint »Az elárusítóknak a hirlap czimén és árán kivül egyebet, például az abban foglalt egyes czikkek felirását vagy tartalmát kikiáltani s azokat tolakodó módon kínálni nem szabad«, nemcsak hogy be nem tartják, de sőt lapjaikat durva és közbotrányt okozó kiabálással kínálják, felhívja a miniszter a törvényhatóságok első tisztviselőit hogy ezen visszaélések meggátlása iránt, saját hatáskörükben haladéktalanul és szigorúan intézkedjenek, megalakítása alkalmából nyilatkozott a politikai válság jelenlegi állásáról s kifejtette felfogását a megoldás módozatairól. A beszéd, melynek érdemével vezérczikkünkben foglalkozunk, bizonyára sokáig foglalkoztatja majd az elméket. A vasárnapi politikai eseményekről tudósításunk itt következik, hogy hagyjam őket békében a lencscsel. Ők egyedül a kilátásra éhesek. Meghajoltam Anglia és társországai előtt és a kilátáshoz vezettem vendégeimet. Már előre repesett a szívem, hogy az angliusoknak milyen mesebeli elragadtatását fogom zsebrevághatni. Büszkén, dagadt kebellel húzódtam vissza és lestem a hatást. Szünet, melyet ismét szünet követ. Végre megszólal az egyik: — Very beautiful! — Yes! — hagyja helybe a másik. Némi gondolkozás után lelkesen megrázzák kezemet. Köszönetet mondanak. Az arczom ragyog az örömtől. A világ első nemzete elismerést adózott nekünk, magyaroknak. Boldog vagyok, túlboldog, úgy érzem, hogy e pillanatban egész Magyarországnak központi szíve dobban meg bennem. Boldogságom zenitjéről azonban csakhamar leszédülök. Az egyik vendégem (a fiatalabb) minden különösebb átmenet nélkül egy kérdést intéz hozzám, egy kérdést, amely megfagyasztja a vert ereimben. Stoikus nyugalommal adja fel a szót: 1—' Dosent Asia begin already after this splendid view? (E gyönyörű kilátáson túl már Ázsia kezdődik?) Alig ocsúdok fel e hideg zuhany dermesztő hatása alól, amikor távozóban újabb sebet üt rajtam egy kopott külsejű, elzüllött űr megjelenése. Ez a szánalomra méltó ember, még nem régen duzzadó egészségnek, kiváló szellemi erőkmn!- Irn ír««-» iyí ó nevn/lon vamnalmnított» Svábhegynek. Úgy esett a szomorú dolog, hogy ez a szerencsétlen idényjegyet váltott a fogaskerekűre, s hogy jegyét kellően kihasználja, borura-derüre hol egészen a Széchényi-hegyig, hol meg le a Kerek-utczába utazott. A tulsűra utazás közben sehogy se szabadulhatott a fogaskerekű kocsik kiáltó reklámtáblái elől. Akarva, nem akarva, olvasnia kellett azokat, és ez olvasmány nem jelentéktelen módon meghibbantotta az elméjét. Most reggeltől öreg estig váltig azt hajtogatja, hogy a Mautner-féle magvak 3 nap alatt fehérre varázsolják a legfehértelenebb kezeket, míg a világnak legjobb vetőmagja kizárólag csakis a Kerpel-féle kézfinomító . . . Szerencsémre változik a kép, mely általános közderültséget fakaszt bennem. Alig hagyom el a szerencsétlen melanchólistát és máris szemben találom magamat egy csoport boroszlói turistával. Ciceronéjük a 458. sz. targonczás, a Gelbgiesser Aron, a ki a Svábhegy szépségeit a kultúra és a borravaló magasabb szempontjaiból — a leghamisitatlanabb és legkülsőbb dobotczai targonban — tolmácsolja. (A németek el vannak ragadtatva osztrák-magyar szövetséges társuktól.) Amint láthatják, t. fővárosi otthon ülő urak és hölgyek, a Svábhegy — különösen a nemzetközi vonatkozásban — nem áll utolsó helyen. És önök mégis haboznak a feljövetellel ? Pedig mindjárt megszólal a térzene is. És ez nem utolsó dolog a Svábhegyen. A villatulajdonosok — akik impertinens módon felszaporodott földi javaik révén bátran jogot formálhatnak az Union-klubbeli tagságra MA vJAR KEMAEt 2 l'rrtra.' augusztus x, A politikai helyzet. A vasárnap politikai eseményei között legkiemelkedőbb Bánffy Dezső báró beszéde. Az uj párt vezére az elmúlt vasárnapon Deésen hol az uj párt szintén zászlót bontott, a párti Bánffy báró a válságról. Deésen az uj párt végrehajtó bizottsága vasárnap délelőttre tűzte ki a szolnok-dobokavármegyei- uj-párt szervezkedő gyűlését, amelyre Bánffy Dezső báró országgyűlési képviselő is eljött a budapesti II. kerületi és a központi újpárt több tagjával, valamint több képviselővel. Bánffyhoz Kolozsvárott is számosan csatlakoztak. A megye határán, Iklódon, nagy küldöttség fogadta Bánffyt, amely Deésről jött elébe. A küldöttség vezetőjének üdvözlésére Bánffy megköszönte a szíves meghívást és abbeli reményének adott kifejezést, hogy erős és állandó szervezkedés, főleg pedig a szövetkezeti pártok együttes működése mellett sikerülni fog megoldást létrehozni, és reméli, hogy a nagy küzdelem daczára is létrejön a megegyezés a képviselőháznak őfelségéhez intézett felirata szellemében, ami ha megtörténik, az új párt programmja érvényesül. A deési állomás Bánffy fogadására ünnepiliszt öltött. Mikor a Bánffyt és kíséretét szállító vonat beérkezett az állomásra, a daloskor a Himnuszt énekelte. Azután Farkas János dr. üdvözölte Bánffyt. Az üdvözlés után hosszú kocsisorban vonult be a menet a városba, ahol a Bánffy- és Kossuth Lajos-utcza sarkán emelt díszkapunál Szabó Lajos tolmácsolta Bánffy előtt a polgárság érzelmeit. Délelőtt flórakor a megyeház termében tartották meg az alakuló gyűlést. A megyei pártelnöki állásra Torma Miklós királyi tanácsost választották meg és Torma elnöklete alatt megválasztották az alelnököket és a százas végrehajtó bizottságot. Minthogy a megyeháza terme a megjelentek befogadására szűknek bizonyult, a polgárság a főtérre vonult. Itt hallgatta meg Bánffy Dezső bárót, aki a városházának erkélyéről beszélt. Mikor Bánffy az erkélyen megjelent, a közönség élénk éljenzésben tört ki. Beszédét a hallgatóság nagy figyelemmel kisérte és ismételten élénk helyesléssel és éljenzéssel szakította azt meg. Bánffy Dezső báró a következőkben fejtette ki az új párt programmját: Tisztelt urak! Hat éve múlt, hogy miniszterelnöki állásomról lemondva a politikai élet közterétől visszavonultam. Visszavonulásom első idejében, szinte mondhatnám, minden érdeklődés nélkül néztem a parlamenti élet körében lefolyó alakulásukat ; idő kellett ahhoz, hogy a közélet iránti érdeklődésemet ismét visszanyerjem. Megelégedtem azzal, hogy tapasztalataimmal foglalkozzam és méri most sorra a szálló kertjébe gyülekeznek Külön-külön mindegyik egy-egy svábhegyi kiskirály. És mégis mily demokrata módon tudnak családjaikkal elvegyülni az isteni nép közé. (Talán mert most a nagy királyokra is rossz idők járnak ?) Ezek a benszülött villatulajdonosok, akik hozzá vannak szokva a mindenképpen fényes és kifogástalan szervirozáshoz, most a jó borravalón kívül még hálás tekintettel is honorálják a pinezért, ha szerény kívánságaikat a nagy sokadalomban érvényre segíti. . Mohón habzsolják a kávét, szívják a kegyetlenül nedves szivarokat és az utolsó zeneszámig feltartózhatatlanul folyik a terefere, móka, vigasság. Az óra már tizenkettőt üt és a svábhegyi szoczietás szája egyre jár. Csak az utolsó ütemnél kerekedik föl apraja-nagyja, hogy a hazainduló katonai zenekart a fogaskerekűhöz kisérje. A derék zenészek gyorsan bevagyonirozzák rézfúvókat, egy ugrással utánuk küldik önmagukat és a zsúfolásig tele vonat a közönség éljenzése és tapsa közben indul a völgybe a Rákóczi hangja mellett. (Ez az igazi magyar hang is — sajna — cseh tüdőből fakad). S amint a robogó vonat mindjobban elhalóan adja vissza a lelkesítő induló hangjait, képzeletemben egy analógia bontogatja szárnyait. A »Peleskei nótárius« Géczi boszorkánya mondja igen találóan a régi Pestre, hogy »beszélnék ott mindenféle nyelven, — még magyarul is!«