Magyar Nemzet, 1941. március (4. évfolyam, 50-73. szám)

1941-03-18 / 63. szám

,DD, mi MÁRCIUS 11. __________________________Magyar Nemzet A felszabadult Erdély először ünnepelte március 15-ét Keszthelyi Zoltán ismertette a nap jelentőségét. Este a Szigligeti Színház ünnepi díszelőadást tartott. Mar­osvásárhe­yett a hősi emlékmű­nél rendeztek bensőséges ünnepséget, amelyen dr. vitéz József Ferenc fő­herceg mondott beszédet. Délelőtt 11 órakor került sor a különböző ipar­egyletek ünnepélyes eskütételére. Dr. Biró József iparkamarai főtitkár meg­nyitóbeszéde után dr. Gyulai­ Ákos min. tanácsos mondott lelkes beszé­det a Székelyföld visszatéréséről, majd az ipartestületek vezetősége le­tette az esküt. Az eskütétel után dr. vitéz József Ferenc főherceg üdvö­zölte a székelyföldi magyar iparossá­got. Este a marosvásárhelyi kultúrpa­lotában volt nagy hazafias ünnepség. Besztercén, valamint Beszterce-Na­­szód vármegye járási székhelyein szin­tén lelkes hangulatú ünnepségek voltak.­­ A Felvidék városai zászlódíszben ünnepeltek. Komáromban a Kultúr­palotát zsúfolásig megtöltő közönség előtt Somogyi István polgári iskolai igazgató ismertette a márciusi esz­méket. A megnagyobbodott ország az idén is­ szokottnál is ünnepélyesebb kere­tek között ülte meg a szabadság ün­nepét. A visszatért Erdély huszonkét esztendei rabság után szabadon kap­csolódhatott a magyarság ünnepébe. Kolozsvár első szabadságünnepe Kolozsvár, március 16. (A ,.Magyar Nemzet­ kolozsvári t tudósítójától.) Kolozsvár a felszaba­dulás utáni első szabadságünnepet nagy lelkesedéssel ülte meg. A törté­nelmi Mátyás király-téren hatalmas tömeg­­ gyűlt össze, az előkelőségek között ott voltaik a katonaság, a vá­ros, a megye, az egyetem tanári kara, valamint Németország és Olasz­ország katonai attaséi és kolozsvári konzuljai. Dr. Baróith Tibor egy­ tanár ünnepi beszédében hangsú­lyozta, hogy a nemzet feladata együtthaladni a koreszmékkel, meg­őrizve a magyarságot. Az ifjúság szónoka, Kállay Ernő orvostanhallgató, a gyárakban, a munkaasztalok mellett dolgozó ifjú­sághoz szólott, mint a magyar jövő letéteményeseihez. Kötelességválla­lásra, munkára, összefogásra, a tár­sadalmi korlátok ledöntésére és az ország helyreállítására hívta fel őket. A felhívásra a hatalmas közönség egyhangú lelkesedéssel válaszolta: „Vállaljuk!“ A Mátyás-szobor előtt szombaton délelőtt lezajlott hivatalos jellegű ♦nárciusi ünnepséget délután a Má­tyás Király Diákház zsúfolásig meg­­telt dísztermében társadalmi ünne­pély követte a hagyományos Kolozs­vári Március 15-i Állandó Bizottság­­rendezésében. A műsoron Petőfi­­dalokkal szereplő munkás-, földmű­ves- és iparos-dalegyesületek ünne­pélyesen fogadták Kolozsvár város­inak az­­ osztrák és román uralom alatt is megőrzött 1848-i zászlaját s a régi EMKE-zászlót, melyet Magyar­­ország asszonyai adományoztak a nagynevű egyesületnek. A közönség viharos lelkesedéssel üdvözölte az ünnepély szónokát, Sándor József volt háromszéki képviselőt és sze­nátort, aki már a román uralom előtt is a kolozsvári márciusi ünnepélyek 48-as szónoka volt s mint azelőtt, most is Kossuth Lajos asztala mellől szólt a tömeghez. A szónok előadá­sát nem egyszer tüntető taps szakí­totta meg. Különösen nagy tetszést aratott beszédének az a része, amely­ben az ipari proletariátus nemzeti jelentőségét fejtegette. — Vissza kell térnünk — mon­dotta — a szabadság, egyenlőség és testvériség eredeti alapjaihoz. Gon­doskodnunk kell a tömegekről, mert kifelé csak erős nemzet állhat meg függetlenül, erős nemzet pedig csak az, amelynek társadalma boldog és megelégedett, őszintén és igazán kell szeretni a népet és a munkást. Petőfi „Nemzeti dal“-át és Remé­­nyik Sándor híres „Petrovics ítél“ című ódáját Deésy Jenő színművész adta elő. Szegd Júlia régi népdalokat és balladákat énekelt Bartók, Kodály és Szabolcsi gyűjteményeiből. Az ün­nepélyen eredetileg Nagy István író­nak, a kolozsvári munkásság ismert szószólójának is előadással kellett volna szerepelnie, a hatóságok azon­ban technikai okokból az ünnepi szónoklaton kívül más előadást nem engedélyeztek s így a rendezőség az impozáns számban megjelent ipari munkásság megnyugtatására bejelen­tette, hogy az elmaradt előadást nyomtatásban bocsátja a lakosság rendelkezésére. A Mátyás Király Diákházban lezajlott ünnepélynek sa­játos társadalmi jelleget adott a zárt sorokban felvonult székely alkalma­zottak és hóstáti hajdúk ősi nép­viselete. Este az Arany Csizma vendéglőben közvacsora követte a kolozsvári már­ciusi ünnepségeket. Sándor József a kormányzót köszöntötte megnyitó be­szédében, majd Krenner Miklós Kos­suth Lajos szellemi örökségét idézte a Kossuth-serleggel kezében. „Merjünk ma is történeti utat követni — mon­dotta —, merjünk vállalni igaz már­ciust, igaz Kossuthot. Ne féljünk helyt­­állani az egyéniség, a nemzet és az ország szabadságáért és függetlensé­géért a demokrácia nagy hagyomá­nyai szerint.“ A hagyományos Petőfi­­serleggel kezében Szentimrei Jenő mondott beszédet. „Tanulmányozzátok át Petőfi összes költeményeit — mon­dotta beszédében — s megtaláljátok bennük az örök erdélyi szellemet, noha születésére nem volt erdélyi, csak érettünk meghalni jött közibénk és csak tervezte, hogyha mégis élet­ben tartaná egy magasabb rendelés, családjával a székelyek között telepe­dik le. Ez az erdélyi szellem azonban nem egy kicsiny tartomány elszigetelt kincse s legmagasabb értelmű kicsen­­dülésében nem is lehetséges külön erdélyi, külön felvidéki és külön anyaországi szellemről beszélni, csak egyetlenegy magyar szellemről, tájaink és vidékeink szellemi arcának csodá­latos szintéziséről, Petőfi szelleméről, melyet habozás nélkül vallhat magáé­nak ma és mindörökké minden igaz magyar.“ Itt említjük meg, hogy a Kolozsvári Március 15-i Állandó Bizottság a hu­szonkét esztendő után először megint megrendezett márciusi ünnepség al­kalmából számos helyről kapott buz­dító üdvözletet, így Kovács Imre a Márciusi Front eszméihez hű maradt anyaországi fiatalság nevében kül­dött üdvözletet a kolozsvári ünnepsé­gen egybegyült erdélyi földmíveseknek és munkásoknak. TJ. E. Nagyvárad lenagyobb terén húsz­ezer főnyi közönség részvételével a vitézi szék biharmegyei tagozata ren­dezett ünnepséget, amelyen dr. vitéz Az újságírók szabadságünnepe A Magyar Újságírók Egyesülete a Gellért-szálló márványtermében sza­badságlakomát rendezett. A három­száz terítékes közeléden résztvettek a magyar sajtó vezetőegyéniségein kívül az újságírók igen nagy szám­ban s mint vendégek megjelentek dr. Tasnádi Nagy András titkos taná­csos, a képviselőház elnöke, Tors Tibor és Szinyei Merse Jenő, a kép­viselőház alelnökei, dr. Thuránszky László miniszteri osztályfőnök, a miniszterelnökségi sajtóosztály veze­tője, dr. Ullein-Reviczky Antal rk. követ és meghatalmazott, miniszter, a külügyminisztérium sajtóosztályá­nak vezetője, dr. Dulin Elek minisz­teri tanácsos, a miniszterelnökségi sajtóosztály h. vezetője és dr. Hindy Zoltán, a MABI ügyvezető igazgatója, a Sajtókamara tiszteleti tagja. Dr. Tóth László, az Újságíróegye­­sület elnöke a kormányzóra mondott pohárköszöntőt, majd Tors Tibor tartott ünnepi beszédet, kezében a Jókai-serleggel.. Beszédében párhuza­mot vont az 1840-es és az 1940-es évek szabadsággondolata között s megállapította, hogy ma egy függet­len ország élniakarása a cél. Beszéde további során rámutatott a sajtó fel­adataira s az újságíró vállaira ne­hezedő nagy felelősségre. — Széchenyi István mondotta — folytatta beszédét —, hogy a sajtó éles fegyver, amellyel csodákat lehet művelni, de a legnagyobb veszély­nek is ki lehet tenni a hazát, Deák Ferenc pedig azt, hogy a hazáért mindent szabad kockáztatni, de a hazát kockáztatni semmiért sem sza­bad. Ezek az eszmények vezetik a megújhodott magyar sajtót, amely­nek soraiban, mint mindenütt a vi­lágon, akadhatnak fantaszták és megtévedtek, voltak bűnözők, ezek­kel semmiféle közösséget nem válla­lunk, de a magyar sajtó egészéről büszkén hisszük és valljuk, hogy hi­vatása magaslatán áll és a nemzet fejlődésének, erősítésének leghűbb, legbiztosabb eszköze. Ravasz László püspök márciusi beszéde A Magyar Evangéliumi Munkás­szövetség szombaton este a Calvin­­téri református templomban tartotta meg első március 15-i ünnepségét, amelyen Ravasz László püspök mon­dott beszédet A március szocializ­musa címmel. Ismertette 1848 már­cius idusának vívmányait, majd az új világ vívmányairól beszélt, ame­lyek az egyént és a közösséget sza­baddá és autonómmá tették. Azok a reformok — folytatta beszédét —,­­ amelyeket akkor a munkásról és a munkáról hoztak, proklamálták a munka becsületét, azt, hogy minősége szerint értékkülönbség nincs. Hirdet­ték a munka szabadságát, egyenlősé­gét és testvériségét. És éppen ezek azok, amelyek a mai gazdasági rend­szerben nem valósultak meg. A mun­kás elvesztette művével való lelki kapcsolatát. Az ember olyan gép, amely felemészti magát azért, hogy megkapja napi olajszükségletét. Szó sem lehet egyenlőségről és elveszett a munka testvérisége, de a munka becsületéért vívott harc nincs befe­jezve s ezt a válságot csak Krisztus­sal lehet megoldani — fejezte be beszédét a püspök. Ünnepségek a fővárosban és vidéken A Cserkész Szövetség a kormányzó tiszteletére díszelőadást rendezett az Operaházban, amelyen megjelent gróf Teleki Pál miniszterelnök is. A Magyar Nemzeti Diákszövetség­ben tömörült bajtársi egyesületek a Pesti Vigadóban rendezték szokásos ünnepségüket. Az Egyetemi Ének­karok Vaszy Viktor vezénylésével el­énekelték a Himnuszt, majd Mécs László szavalt költeményeiből. Az ünnepi beszédet dr. Ambrus József, a Turul Szövetség fővezére tartotta. A Szent István Bajtársi Szövetség ünnepségét ifj. őrgróf Pallavicini György nyitotta meg, majd Horváth Béla költő mondott beszédet. — Ezen a komor tavaszon össze­gyűltünk — mondotta —, hogy meg­ünnepeljük a márciusi fiatalok dicső tettét. Magyar fiatalság volt az, amely mindig sajátos ifjúság. A magyar ifjúság nem ismerte a meneteléseket, a nagy felvonulásokat, csizmája nem csattogott soha, mert a magyar fia­talság csak egy vezért ismert: a sa­ját lelkiismeretét. A magyar nép mindenkor a minőség nemzete volt Tűrt, szenvedett, dolgozott, de min­dig ittmaradt. Az, aki el akarja pusz­títani a magyarságot, bármilyen ha­talommal rendelkezett, mindig ros­z­­szul járt. Mi mindenkinek a magyar­ságát elismerjük, csak azt kívánjuk, hogy ezt jelentse ki tetteivel. Ha valaki magyar, az csak saját maga állapíthatja meg. Ha pedig vita van ebben a kérdésben, akkor a törzsö­­kös magyarság döntheti ezt el. Ezt üzenem Székesfehérvár felé, ahol tá­madás érte a törzsökös magyarság gondolatát. A székesfőváros üzemei az alkal­mazottak közreműködésével magas színvonalú ünnepséget rendeztek a Magyar Művelődés Házában. Az Ereklyét Országzászló Nagy-­­­bizottság az Országzászlónál sokezer főnyi közönség részvételével rende­zett ünnepséget. A Szabadidő Szervezet a Vigadóban rendezett munkás szabadságünnepet. Az ünnepségen közreműködött a Ganz­­gyár 90 tagú szimfónikus zenekara, a Kammer textilgyár 140 tagú vegyes­kara, a Hofherr—Schrantz-gyár 80 tagú szavalókórusa. Sváb Ferenc, a Weiss Manfréd-gyár művezetője ün­nepi beszédében a magyar dolgozók egységéről szólott, majd Szabó Pál, Gamma-gyári alkalmazott szavalt. Az ünnepség a magyar Hiszekegy hang­jaival zárult. Ugyancsak lelkes ünnepségek vol­tak vidéken is, így Szegeden, Kas­sán, Sopronban, Szolnokon, Oros­házán, Debrecenben és Naszódon. A Magyar Szocialisták a nyilasok ellen A Nemzeti Tábor—Magyar Szocia­lista Mozgalom március 15-én választ­mányi ülést tartott, amelyen dr. Szüts Iván pártvezető kemény szavakkal SZERDÁN, március 19-én nyílik meg a „Qiztamin?" diétás étterem Vill., Esterházy­ u. 4. Tel. 130-448. ízletes, változatos, egyéni diéták. Gyo­mor- és bélbetegek, cukor-, vese-, anyagcserebetegek, stb. részére. Stízó- és soványt talul rák. Nyerskoszt is. Szakorvosi ellenőrzés. Polgári árak. Házhoz szállítás. ítélte el a nyilaskeresztes párt veze­tőjének azt az országos felháboro­dást keltett állásfoglalását, hogy már­cius 15-ét, a nemzeti szabadság ünne­pét a nyilaskeresztesek nem hajlan­dók megünnepelni. A támadás azért érdemel külön figyelmet, mert Szüts Iván a nyilask­eresztes mozgalom egyik alapítója volt. A külföldi magyarság ünnepe A magyarság nagy szabadságünne­­pében résztvettek a külföldi magya­rok is. Berlinben a Berlini Magyar Ta­­nulóifjak Társasága rendezett ünnep­séget. Bensőségesen ünnepeltek a római, a bécsi, a szófiai magyarok, továbbá a stockholmi Svéd—Magyar Társaság. Megemlékezett a magyar nemzeti ünnepségről a német Donau és az olasz Róma II. rádióállomás is. 5 Keresztes-Fischer Ferenc: Ezer évig éltünk a magunk módján, a további ezer esztendőt is a magunk módján akarjuk megélni Kolozsvárról jelentik. Vitéz Ke­resztes- Fischer Ferenc belügyminisz­ter vasárnap Kaposvárott részt vett a MÉP kerületi választmányi ülésén, amelyen a belügyminiszter beszélt az ország kül- és belpolitikai helyzeté­ről. — Az országgyarapodással — mon­dotta — megnövekedtek a feladatok és nehézségek is. Nemcsak kisanyar­­gatott területeket kaptunk vissza, de itt áll előttünk a nemzetiségi prob­léma is. E nagy feladatok megoldá­sához nemcsak minden magyar em­ber munkájára, hanem teljes lelki együttérzésére is szükség van.­­ Minden józan magyar ember egyetért azzal, hogy a tengelyhatal­makhoz simulva keressük a boldo­gulás útját. A világégés még csak ezután fog egészen kifejlődni és a kormány feladata, hogy erőinket megtakarítva elkerülje a háborút, amelytől — nélkülözések mellett, amelyek még fokozódnak — megkí­mélje a nemzetet. —­ Egy bizonyos — mondotta —, nagy nehézségekkel kell számolnunk a közellátás terén minden vonatko­zásban. A Gondviselés is rossz ter­mést adott és még nálunk is gondo­kat okoz a búza és a liszt kérdése is. Az idei árvízkárok és talajvizek erre az évre sem kecsegtetnek jó ter­méssel, ezért nem engedhetjük meg, hogy egyesek dúskáljanak, amíg má­sok nélkülöznek. — Most kezdtünk hozzá a közélel­­mezés alapos megszervezéséhez. Ezt jól sohasem lehet elvégezni, mert a rosszból jó nem lesz soha. A továbbiakban a belügyminiszter kijelentette, hogy igazán nincs itt az ideje kicsinyes akadékoskodásoknak, ostoba politizálgatásoknak, szemé­lyes rágó­dásoknak, hanem ma az összefogás és munka ideje van és ki kell irtani az úgynevezett fűzfa­­politikusokat. Ma létkérdések meg­oldásán dolgozunk. Engedelmeskedni és dolgozni, ez a jelszó. Eddig is gondom volt és a jövőben is gondom lesz arra, hogy a kellően el nem ítélhető politikai kalandorok el ne harapódzottak. — Nincs ember az országban, aki ne­m helyeselné a fejlődéshez, megkí­vánt reformok és átalakulások szük­ségességét. Ez az átalakulás azonban nem jelentheti azt, hogy hangzatos jelszavak mögé bújva a haszontalan szemét kerüljön felül. A kormány tudja, hogy a társadalmi átalakulás az osztálykülönbségek megszűnésével és minden magyar testvéri közössé­gének felépítésével szükséges. Azon­ban ehhez idő kell, hogy a lassú át­alakulás folyamán az igazi értékek kerüljenek felül. — Ezen a téren semmi okunk nincs az elhamarkodásra, nem ma születtünk és nem holnapig akarunk élni. Ezer évig éltünk itt a magunk módja szerint és a természetes fejlő­dés keretei között, a magunk módján akarjuk megélni a további ezer esz­tendőt is Lukács Béla Ungváron Ungvárról jelentik. A magyar élet pártja ungmegyei nagy választmányán vasárnap vitéz Lukács Béla, a ma­gyar élet pártjának országos elnöke a többi között a zsidókérdésről is beszélt és ezeket mondotta: — Nem a gyűlölködés, hanem a magyar faj védelme hozta létre az eddigi két zsidótörvényt, amelyek szép eredményt hoztak és előnyös eltolódásokat idéztek elő a keresz­tény társadalom javára A gavalléros szellemben megalkotott két zsidó­­törvény azonban különböző kibúvó­kat adott és ezért a magyar élet pártjának az az álláspontja, hogy még ebben az esztendőben meg kell hozni a harmadik zsidótörvényt, amelyet majd semmiféle zsidó ügyeskedéssel sem lehet kijátszani. A felsőház pénzügyi bizottsága elfogadta az állami zárszámadást A felsőház pénzügyi bizottsága hétfőn délelőtt Baranyai Lipót­ elnök­letével Reményi-Schneller Lajos pénz­ügyminiszter és Vargha Imre szám­­széki elnök jelenlétében letárgyalta a magyar állam 1938—39. évi zár­számadását és a legfőbb állami számvevőszék erre vonatkozó jelenté­seit. A zárszámadást Czettler­­Jenő előadó ismertette mindég részletre kiterjedő jelentésében. Szüllő Géza és Wekerle Sándor bizottsági tagok felszólalása után a pénzügyminiszter válaszolt. Ezek után a bizottság az ál­lami zárszámadást egyhangúan el­fogadta. A kormányzó és hitvese meglátotta az OTI baleseti kórházát Március 17-én délelőtt 11 órakor a kormányzó és hitvese meglátogatta az Országos Társadalombiztosító Intézet­nek a Fiumei­ úton lévő Magdolna baleseti kórházát, amely egyébként nevét legfelső engedéllyel a Főméltó­ságú Asszonyról kapta, valamint a kórház mellett a Dologház­ utcában épült modern, új rendelőintézetét. Kíséretükben volt Gerlóczy Gábor alezredes, szárnysegéd. A megtekin­tésnél a belügyminisztérium részéről dr. Kádár László Levente államtit­kár, az intézet részéről pedig vitéz dr. Huszár Aladár elnök, dr. Lengyel Ervin vezérigazgató, Elischer Ernő igazgató főorvos, dr Alapy Viktor és Peyer Károly elnökségi tagok kísér­ték a magas vendégeket. A látogatás több mint másfél óráig tartott. A kormányzói pár a legmagasabb meg­elégedésének adott kifejezést. A pápa adománya az árvízkárosultaknak Vatikánv­ár ősből jelentik: XII. Pius pápa az apostoli nuncius útján a kalocsai érsekséghez az árvízkárosul­tak megsegítésére nagyobb pénz­összeget juttatott el. (MTI.) Megalakult a Kárpátaljai Bajtársak Bercsényi Szövetsége i­s Ungvárról jelentik: Vasárnap Ung­­várott Kárpátalja minden részéből többezer bajtárs gyűlt össze, hogy megalakítsa a Kárpátaljai Bajtársak Bercsényi Szövetségét és ezzel bi­zonyságot tegyen a magyar hazához való tántoríthatatlan hűségéről és ra­gaszkodásáról. Az alakuló ünnepség az ungvári Horthy Miklós-téren folyt le. Féder János técsői gazda magyar nyelven, Retyiznik János rahói köz­ségi bíró pedig rutén nyelven tett hűségfogadalmat a felvonult bajtár­sak nevében. Ezután Kozma Miklós, Kárpátalja kormányzói biztosa inté­zett beszédet a megalakult szövetség tagjaihoz. .A magyarság — mondotta a többi között —, mint idősebb test­vér, a Duna völgyéb­en a vezetésre, hivatott és a fiatalabb rutin testvért szeretettel megértéssel és bizalommal öleli magához. A Bercsényi Bajtársak végül dísz­­menetben vonultak el a kormányzói biztos és a megjelent előkelőségek előtt.

Next