Magyar Nemzet, 1955. március (11. évfolyam, 50-76. szám)

1955-03-01 / 50. szám

2 Lukács György, a Béke-Világtanács tagja: Minden értelmiségi a maga munkájával, a maga munkaterületén legyen békeharcos Ezután Lukács György, a Béke-Világtanács tagja, emel­kedett szólásra. A harmadik és a negyedik békekongresz­­szus között eltelt időszakra visszapillantva, méltatta az értelmiség tevékeny részvéte­lét a békeharcban. Ezzel kap­csolatban rámutatott arra, hogy a vezető értelmiségiek közül számosan ma­ még sok­szor csak formálisan vesznek részt a békemozgalomban, alá­írják például a békeívet, de munkájukban, életükben nem foglalkoznak eleget a béke kérdésével. Több értelmiségi azt mondja: miért vegyek én részt aktívan a békemozga­lomban, hiszen a mi kormá­nyunk amúgy is a békéért har­col, nekem egyénileg, tanár­nak, orvosnak, mérnöknek nincs különösebb tennivalóm. Tévednek azok, akik így gon­dolkodnak. Mi az imperialis­ták által folytatott hideg­háború szakaszában va­gyunk. Ez a hidegháborús szakasz ideológiai háború, amelynek egyik főpontja az, hogy a népi demokráciák ál­lítólag leigázott, állítólag nem szabadságban lévő népei Eisen­­howeréktól, Churchilléktól várják a maguk felszabadítá­sát. — Nekünnk, magyar értelmi­ségieknek kötelességünk bebi­zonyítani a világ közvélemé­nye előtt, hogy itt szemensze­­dett hazugságról van szó — hangsúlyozta Lukács György. — A magyar nép szabad és jó­módban él, a magyar kormány minden cselekedetét a magyar nép és benne a magyar értel­miség milliói támogatják s egy emberként állnak kormá­nyunk mögött a békeharcban. (Taps.) Ehhez azonban cselek­vésre van szükség. A cselek­vés formái egyének, tömegek szerint különbözők, de ha mi azt akarjuk, hogy a békét meg­védjük és megnyerjük a hidegháborút, a győzelem ki­vívásában fontos szerep vár az értelmiségre és az eddiginél nagyobb aktivitás szükséges. •­ Azt is mondják egyesek: a háború és a béke kérdése államok, kormányok, tömegek dolga, mit számít abban egy ember, mit jelent az, hogy én, X. ügyvéd vagy Y. tanár eb­ben vagy abban részt veszek? Itt is mélyreható tévedésről van szó. Ne feledjük el, hogy az egyes embereknek óriási jelentőségük van a tömegek mozgalmának szélesítésében. Gondoljanak arra, amit az el­ső világháborúban egy Rosa Luxemburg, vagy egy Ueb­­knecht fellépése jelentett. Gon­doljanak arra, amit egy Zója, amit egy Fucsik hősiessége je­lentett a második világhábo­rúban. Nekünk tehát le kell küzdenünk az értelmiségben azt az előítéletet, hogy egy ember nem számít, nekünk tudnunk kell és ezt kell csele­kedetünkbe átvinni, hogy min­den embernek a cselekedete számít! Senki sem mondhatja tehát azt, hogy passzivitásával nem felelős azért, lesz-e há­ború vagy béke. (Taps.) Gon­doljanak Auschwitzra, gondol­jam­ a baktériumháborúra, gondoljanak az atom- és hid­rogénbombára. Orvosok, tudó­sok, mérnökök stb. kellettek ahhoz, hogy ezek a különleges szörnyűségek létrejöjjenek és másrészt orvosok, mérnökök, tudósok kellenek ahhoz, hogy ezt megakadályozzák. Ehhez nekünk, értelmiségnek, ponto­san kell tudnunk, hogy óriási világtörténeti felelősség van minden egyes értelmiséginek a vállán, hogy milliós töme­gek jóléte vagy nyomora az ő cselekvésükön múlik, s ezt a felelősséget viselniiök kell ön­maguk, nemzetük és az egész világ előtt. Lukács György ezután hang­súlyozta: arra kell töreked­nünk, hogy minden értelmi­ségi a maga munkájával és a maga munkaterületén legyen békeharcos. Ez vonatkozik el­sősorban íróinkra, művé­szeinkre. És itt fiatal művé­szeink és íróink elé példakép­pen kell odaállítanunk művé­szetünknek két kiváló vezető­jét, Csók Istvánt és Vedres Márkot, akik legnagyobb alko­tásaikban, legnagyobb mű­veikben nemcsak arról tesznek tanúságot, hogy a béke hívei, hanem művészi ábrázolással százakat, ezreket, tízezreket nyertek meg a béke ügyéne­k. Ennek általánossá kellene vál­nia a magyar irodalomban és művészetben. Minden hivatá­son belül más és más eszkö­zökkel, más és más módokon lehet az egyénekhez és a tö­megekhez hozzájutni. A mi ed­digi munkánkat — bár helyen­ként nagyon eredményes és szép volt — eddig az értelmi­ségnek bizonyos egykaptafára húzása jellemezte. Az értelmi­ség békemozgalmával foglal­kozó bizottság vitája megmu­tatta, hogy nem kell külön új szervezeteket csinálnunk, a békemozgalom nem szervezet, hanem mozgalom, de szerve­zett mozgalom és az értelmi­ség fennálló, létező szerveze­teinek felhasználásával kell kialakítanunk azokat a mód­szereket, amelyeknek segítsé­gével a jogász, a tisztviselő vagy pedagógus a legjobban tudja hasznosítani igazi ener­giáit a békemozgalomban. Setét Mátyásné hetényegy­­házi dolgozó parasztasszony, Bács-Kiskun megye lakossága nevében üdvözölte a kongresz­­szust és Kecskemét ajándé­kaként díszes gyümölcsös ko­sarat adott át az elnökség­nek. Tolnay Klári: Béke kell a világnak, béke lesz! Az elnöklő Péter János be­jelentette ezután, hogy számos üdvözlő távirat érkezett. Majd Tolnay Klári Kossuth-díjas színművésznő, a Magyar Nép­köztársaság kiváló művésze szólalt fel. — Kiáltani szeretném most: nem akarok háborút! Nem akarok pusztulást! Boldog va­gyok, hogy részese lehetek a művészet felvirágzásának, bol­dog vagyok, hogy művész va­gyok, boldog vagyok, hogy es­téről estére újjáépített, szép színházainkban eljátszhatom Shakespeare Júliáját, Ibsen Nóráját, sok-sok kedves szere­pemet. (Taps.) — A békében virágzik a mű­vészet és csak békében él bol­dogan az ember! Békét aka­runk! Ez a követelés már el­jutott minden nép szívéhez, s a művész úgy érzi: akkor szol­gálja leghívebben hazáját, ha minden képességével a béke védelmét hirdeti. Hirdessük a szép szó hatalmával, hirdes­sük a zengő kalapácsok erejé­vel, hirdesse a szántó-vető nyo­mában virágba boruló föld: béke kell a világnak, béke lesz! (Nagy taps.) niniinimmniitiiiniimiMimiiiMiuiiiiiiiiiiuiin Dr. Kisbán Jenő tatabányai kórházi főorvos volt a követ­kező felszólaló. — Elhoztuk Tatabánya de­rék bányászdolgozóinak és minden lakójának forró, lük­tető szívéből eredő elhatáro­zását, felkészülését a béke megvédésér­e. Megbsdatásunk esküszerűen kötelez minket arra, hogy az ország népe előtt, a világ füle hallatára hi­tet tegyünk arról: a békének elszánt hívei vagyunk minden csepp vérünkkel. Kisbán Jenő ezután díszes albumot mutatott fel: — Tatabánya-Újváros hat­­száz gyermekének fényképe van ebben az albumban — mondotta. — Viruló, egészsé­ges gyermekek. Nem azért ne­veltük fel ezeket a gyerme­keket, hogy bitangolt pokolgé­pekkel ronggyá tépjék, nyo­morékká tegyék őket, hanem hogy felnevelődve egy boldog, szocializmust építő és szocia­lizmusban élő ország hasznos polgárai, dolgozói legyenek! (Nagy taps.) Botl­ik István, az aszódi já­rási békebizottság titkára mun­kájuk eredményeiről számolt be. Rakosikóházi György nagy­­bátonyi sztahanovista bányász, Nógrád megye bányászainak üdvözletét tolmácsolta a kong­resszusnak. Hengerköszörűsöket és marósokat felvesz. EGYESÜLT IZZÓ, Budapest, IV. kerület, Váci út 77 ■Bimmumnmnnniiimi.1 Maria Banus román költőnő: Együtt vagyunk a közös harcban, melyet az ember boldogságáért folytatunk Maria Banus román költő­nő üdvözölte ezután a béke­­kongresszust és elmondotta, hogy a román nép szereti a békét, szüksége van rá, mint minden élőlénynek a nap él­tető melegére. — Az olyan provokáció — folytatta —, mint amilyet a berni román követség ellen elkövettek, alávaló bűnös tá­madás volt. Ez az amerikai imperialisták védnökségével végrehajtott támadás egy ki­váló és becsületes román munkás életébe került. Ez a provokáció nemcsak hazánk­ban, de az egész világon fel­háborodással és gyűlölettel töltötte el minden becsületes ember lelkét. A vasgárdista banditák berni támadása ab­ból a háborús tűzfészekből indult ki, amelyet az atom­fegyvereket gyártó amerikaiak oly gondosan élesztgetnek. — Mi lankadatlanul újra és újra felhívjuk az egész világ figyelmét arra, hogy a német militarizmus felélesztése halá­losan veszélyezteti mindenütt az emberek otthonainak nyu­galmát, a gyermekek életét. — Országainkat örök barát­ság fűzi össze — fejezte be Maria Banus nagy tetszéssel fogadott beszédét —, céljaink azonosak, az útjainkat be­világító szocializmus ragyogó csillaga egyesít­ bennünket abban a közös harcban, ame­lyet a világ békéjéért, az em­ber boldogságáért folytatunk. Teljes szívemből újabb nagy sikereket kívánok a magyar népnek a béke és a népek közötti barátság diadalához vezető úton. Rozsnyói Mihály, a gádorosi Gerő termelőszövetkezet tag­ja után Nazim Hikmet, a Nemzetközi Békedíjjal kitün­tetett nagy török költő, a Béke-Világtanács tagja lépett a szónoki emelvényre. Nazim Hikmet: Törökország népe harcol függetlenségéért — Hazámat halált hozó szer­ződések fojtogatják — mon­dotta. — Törökország tagja az Atlanti Szövetségnek, a török— pakisztáni és török—iraki egyezmények is a háborút készítik elő. Hazám földjét amerikai katonai támaszpon­tok szelik keresztül, de az én népem, Törökország népe békét akar, barátságban akar élni minden szomszédjával s a világ valamennyi népével együttműködve, meg akarja védeni a békét, harcol a nem­zeti függetlenségért. A békeszerető török nép ne­vében üdvözölte a békekong­resszust, majd így folytatta beszédét: — Szeretném, ha a magyar nép, amely olyan csodálatos dalokkal ajándékozta meg a világot, most újabb dalokat te­remtene, olyanokat, amelyek az atombomba és a német fel­fegyverzés ellen mozgósítanák, amelyek a gyűlöletet és az életnek a szeretetét sugároz­zák a halál ellen. Ezt kérem tőletek. Szeretném, ha a ma­gyar költők, regény- és dráma­írók, szerzők és festők ugyan­ezt cselekednék. Ezt kérem tőletek... Szeretném, ha olyan művek születnének, amelyeket nemcsak a magyar nép fog énekelni, előadni és megcso­dálni, hanem a világ vala­mennyi népe. Befejezésül elmondotta, hogy húsz napja van újra Magyar­­országon. »Négy dalt írtam ez idő alatt. Ezt nem példának mondom el, csak azért, hogy munkámról számot adjak a kongresszusnak. Arra kérlek, írjatok minél szebb verseket?" Ezután Mészáros Ági Kossuth­­díjas, kiváló művész szavalta el a költő »Halott kislány« című versét Benjámin László fordításaiban. A kongresszus részvevői nagy tapssal fogad­ták a költeményt. Pribék Istvánné, a Veszp­rém megyei MNDSZ elnöke felszólalásában elmondotta, mennyire érdeklődnek a nők a nemzetközi események iránt és milyen nagy részt vesznek a békemozgalomban. Havasi Lászlóné, a veszprémi városi békebizottság titkára , és dr. Kulka Hugó érdemes orvos, a tapolcai járási békebizottság és a Hazafias Népfrontbizott­ság elnöke köszöntötte a kongresszust és nyújtott át ajándékokat. Magyar Nemzet Iradzs Eszkandri iráni küldött: Valamennyien egyesülve megnyerjük az emberiségnek ezt a nagy csatáját Iradzs Eszkandri iráni kül­dött, a Béke-Világtanács tagja üdvözölte ezután a kongresz­­szust. Elmondotta, milyen sú­lyos megpróbáltatásokon megy keresztül most Irán népe. Az ország hatalmas koncentrációs tábor, a demokraták és haza­fiak valóságos börtöne. Több mint 5000 iráni demokrata szenved a börtönökben: kü­lönböző pártállásúak és vallá­­súak, munkások, parasztok, értelmiségiek, diákok, taná­rok, kereskedők, fiatalok, nők, még 13—17 éves fiatalok is. Az iráni békemozgalom veze­tőinek többsége börtönben, vagy koncentrációs táborban van, az iráni békeharcosok közül sokan áldozták fel éle­tüket az elmúlt évben is.­­ A nép haragja növekszik Iránban. Ezért van az, hogy minden terror és minden mes­terkedés ellenére sem mert még a kormány nyilvánosan csatlakozni a török—pakisztá­ni agressziós paktumhoz, ame­lyet az amerikai imperialisták szeretnének az országra kény­szeríteni. A népek ereje, harci aka­rata hatalmasabb minden ágyúnál. Közös arcvonalban egyesül a világ valamennyi népe. Ez az arcvonal létezik, akár akarják, akár nem. Ugyanaz a kiolthatatlan tűz éleszti valamennyi nép szívét, legyen az magyar, iráni, szov­jet, kínai, amerikai, vagy más. Valamennyien egyesülve meg­nyerjük az emberiségnek ezt a nagy csatáját a pusztulás, a halál, a nyomor és a sötét­ség erőivel szemben. A világon béke lesz! Mekis József, a SZOT elnöke: A magyar munkásosztály szilárdan áll a béke ügye mellett Mekis­ József, a SZOT elnö­ke, az üzemi békemunkával foglalkozó bizottság munkájá­ról számolt be. Rámutatott arra, hogy az üzemi békemoz­galom milyen eredményeket ért el a III. magyar békekong­resszus óta. Az üzemi béke­bizottságok többsége ma már megérti, hogy a dolgozók po­litikai felvilágosításával kell foglalkoznia, ismertetni és ma­gyarázni kell a nemzetközi kér­déseket. Az üzemi békemoz­galmat segítik a műszaki kö­zépkáderek, művezetőik, tech­nikusok s egyre több támoga­tást adnak az üzemek mű­szaki vezetői is. Vannak még helyeik, ahol nem eléggé be­csülik az üzemi békebizottsá­­gokat, több helyütt egyetlen dolgozóra bízták a békemoz­­galmi munka végzését és hiba volt az is, hogy sok helyütt nem a legalkalmasabb embe­reket vontaik be a munkába. Az üzemi békemozgalom szorosan dolgozzék együtt a szakszervezettel. A szakszer­vezetek békemunkájának je­lentőségére a Szakszervezeti Világszövetség főtanácsának decemberi varsói ülése is rá­mutatott. A magyar munkásosztály — mondotta — szilárdan áll a béke ügye mellett. Ennek adja tanújelét akkor, amikor újabb gyárak és üzemek létesítésé­vel segíti hazánk erejének nö­velését, az életszínvonal eme­lését és ennek adja tanújelét, amikor a szocialista munka­versenyben felajánlásokat tesz és teljesíti is azokat. Elmon­dotta még, hogy a Szakszer­vezeti Világszövetség felhívása értelmében 1955. március 10-e a párizsi egyezmények és a német militarizmus újjáélesz­tése elleni harc napja lesz, az európai dolgozók aktív szoli­daritásának, a német dolgozók iránti szolidaritásnak a napja. Kedd, 1955. március 1. A IV. magyar békekongresszus felhívása Még nincs egy évtizede, hogy a világ népei ünnepelték a német fasizmus feletti győzelmet. S ma az amerikai háborús gyújtogatók újra feltámasztják Nyugat-Németországban a né­met militarizm­ust. A háborús bűnös hitlerista tábornokok ma újra fasiszta hadseregeket szerveznek. A német fasizmus a világtörténelem eddig legnagyobb katasztrófáját zúdította az emberiségre. De az amerikai háborús gyújtogatók még ször­nyűbb pusztítást szánnak Európa és a világ népeinek: új világ­háborút készítenek elő, törvényesíteni akarják az atompusztí­­tást, eltökélték magukat, hogy a náci gyilkosok kezébe adják az atomfegyvert. Tiltakozunk! Nem felejtettük el a második világháború 50 millió halottját, nem felejtettü­k el annak a félmillió ma­gyarnak az emlékét, akik a fasiszták érdekeinek estek áldo­zatul. Nem felejtettük el a Japánra ledobott atombombák iszonyú pusztítását, nem felejtettük el azt a mérhetetlen szen­vedést, amit a német elnyomók évszázadokon át népünkre zúdítottak. Nem felejtettünk és nem felejtünk el semmit! Mindenre emlékszünk, s azt kiáltjuk: nem engedjük! Minden erőnk megfeszítésével azon leszünk, hogy meghiúsítsuk az imperialisták elvetemült terveit. Hatalmas tömegmozgalom bontakozik ki. Nyugat-Európa népei politikai tömegsztrájkokkal adják tudtára a háborús gyújtogatóknak: rosszul számítanak, ha azt hiszik, hogy a há­tuk mögött, ellenük kirobbanthatják a háborút. Ebben az egész Európára kiterjedő harci mozgalomban ott van a mi elszánt­ságunk, a mi kiállásunk is. Közös ügy, közt­s cél forraszt össze mindnyájunkat, az, hogy meghiúsítsuk az agresszív német katonai gépezet feltámadását, megakadályozzuk az atomháború előkészítését, ügyünk győzelmét biztosítja, hogy békeharcunk a Szovjetunió vezette 909 milliós béketábor egyesített katonai erejére, erkölcsi fölényére és megingathatatlan egységére tá­maszkodik. A Szovjetunió bölcs külpolitikája megmutatta a béke biztos útját. Szerte a világon ugyanezt vallják a nép­tömegek: Németországot békés úton egyesíteni kell, az atom­fegyvert törvényen kívül kell helyezni. Sokszínű, sokszínű, de egy célért küzdő mozgalmunk e követelésekben összeforrva válik minden eddiginél szélesebbé, hatalmasabbá. E nagy háborúsellenes áramlat sodrában nő, árad, erősödik a mi hazai békemozgalmunk is. Kongresszusunk az atomháború és a német militarizmus ellen egységesen fel­lépő magyar nép harci seregszemléjévé vált. Bebizonyosodott: egyre többen ismerik fel hazánkban is, hogy minden nemzet­közi vitás kérdés minket is érint — akár Nyugat-Németország­­ról, akár az atomháborúról, akár Tajvanról van szó. Megmutat­kozott, milyen őszinte, igaz vagy é­ az emberek többségében, hogy mindennapi munkájuk jó elvégzésével, helytállással pe­csételjék meg aláírásukat, béke- és hazaszeretetüket. Békebizottságok, a béke ügyéért tenni kész magyar béke­harcosok, békekü­ldöttek! Menjetek szét az országban, s vigyé­tek el kongresszusunk békeüzenetét. Váltsatok szót az embe­rekkel. Mondjátok el, hogy nagy küzdelmünkben minden egyes emberre szükség van. Értessétek meg, hogy a milliók összefogása az a soha nem ismert hatalmas erő, amelytől meg­riad és visszahúzódik a háború fenevada. Magyarázzátok meg, hogy a háborús veszély eleven valóság. De magyarázzátok meg azt is, hogy a veszély elhárítása tőlünk függ, a mi munkánktól, helytállásunktól, erőnktől. Egyedül a békeszerető emberek egyesített ereje tudja meghátrálásra kényszeríteni a gonosz­tevőt! Minden igazi hazafi tudja, hogy hazánk, függetlenségünk, szabadságunk védelme és békénk védelme egymástól el nem választható. Békeharcosok, békeküldöttek, nagy ünnepünkre, hazánk felszabadításának, szabad életünk születésének tizedik évfor­dulójára készülve fogadjuk meg, hogy megálljuk helyünket munkában, fegyelemben, józanságban, becsületben. Erősítjük hazánkat, növeljük hazánk gazdasági és honvédelmi erejét, hogy biztosabbá tegyük a békét. Egységesek leszünk a béke védelmében, készek vagyunk megvédeni hazánk határait, füg­getlenségét, szabadságát, népünk békés alkotó munkáját. Igye­kezzünk minél több embert megnyerni, felvilágosító szóval min­den ajtón bekopogtatunk, s megtaláljuk az utat a békéért már aggódó, de tettre még nem dobbanó szívekhez is. Pártunk és kormányunk békepolitikájának erősítésére felsorakoztatunk minden becsületes embert. Támogatjuk a Szovjetunió nagy tör­ténelmi harcát, amelyet az emberiség békés életének, jövőjé­nek megvédéséért folytat. Adjon lendületet tanácskozásunk az aláírásgyűjtésnek. Amikor nevünket leírjuk, tegyünk mindnyájan fogadalmat önön lelkiismeretünknek, hogy jó munkával, helytállással já­rulunk hozzá a béke seregének győzelméhez. Ha népünk küldöttei május 22-én megjelennek majd Hel­sinkiben, a nagy békevilágtalálkozón, vigyék el ezeket az alá­írásokat. A magyar nevek milliói adják tudtára az egész világnak: nem nyugszunk bele soha-soha, hogy hazánk békéjét, Európa békéjét még egyszer feldúlja a német hódító; követeljük, hogy semmisítsék meg az atomfegyverkészle­teket és haladéktalanul szüntessék be a tömegpusztító fegy­verek előállítását. A népek összefogásával, népünk minden hit fiának össze­fogásával, megvédjük a békét! Erősek vagyunk, igaz ügyünk a béke ügye, győzni fog. IV. MAGYAR BÉKEKONGRESSZUS Sályi István, a Borsod megyei népfrontbizottság elnöke: Az egység további megszilárdítását tekinti fő feladatának a Hazafias Népfront A Hazafias Népfront orszá­gos tanácsa nevében Sályi István, a miskolci Rákosi Má­tyás Nehézipari Műszaki Egyetem rektora, a Borsod megyei népfrontbizottság el­nöke szólalt fel. — Tíz éve új ország épül a Duna—Tisza táján — mon­dotta. — Tíz év óta fokozato­san a szemünk előtt alakul ki egy csodálatos bonyolult gépezet, amelynek élő, gon­dolkodó emberek a részei. Boldog vagyok, hogy parányi része lehetek e gépezetnek és büszkén vallom, hogy magyar vagyok, hogy tíz évvel ezelőtt segítettem az üszkös romok eltakarításában, az elpusztí­tott épületek, gyárak helyre­­állításában. Az új eredmények újabb tízezreket serkentették lelkes építőmunkára. Az alko­tás fellángoló vágya, a sza­badságát és függetlenségét féltve őrző nép békés alkotás­vágya megteremtette az egy­séget. Az egység további meg­szilárdítását, az alkotó erők még szorosabb összefogását tekinti fő feladatának a Ha­zafias Népfront. — A Hazafias Népfront­­mozgalom mögött nem áll még hosszú út, de a IV. ma­gyar békeskongresszus előké­születei arról tanúskodnak, hogy a béke kérdésében or­­szágszerte egy úton járt a békemozgalommal. A béke­­gyűlések, béketalálkozók meg­szervezésében nyújtott segít­ségen felül erről tanúskodik "például az a nagysikerű buda­pesti " kiállítás is, amelyet a népfront és a Béketanács kö­zösen rendezett. A kiállítás, amelyet a közeljövőben elkül­dünk a nagy vidéki városok­ba is, eleven tiltakozás a né­met militarizmus feltámasztá­sa ellen. — A Hazafias Népfrontmoz­galom a becsületes emberek­nek azokra a millióira támasz­kodik, akik ma azért, építik Inotát, Sztálinvárost, Komlót. (Folytatása, a 4. oldalon)

Next