Magyar Nemzet, 1955. március (11. évfolyam, 50-76. szám)
1955-03-01 / 50. szám
2 Lukács György, a Béke-Világtanács tagja: Minden értelmiségi a maga munkájával, a maga munkaterületén legyen békeharcos Ezután Lukács György, a Béke-Világtanács tagja, emelkedett szólásra. A harmadik és a negyedik békekongreszszus között eltelt időszakra visszapillantva, méltatta az értelmiség tevékeny részvételét a békeharcban. Ezzel kapcsolatban rámutatott arra, hogy a vezető értelmiségiek közül számosan ma még sokszor csak formálisan vesznek részt a békemozgalomban, aláírják például a békeívet, de munkájukban, életükben nem foglalkoznak eleget a béke kérdésével. Több értelmiségi azt mondja: miért vegyek én részt aktívan a békemozgalomban, hiszen a mi kormányunk amúgy is a békéért harcol, nekem egyénileg, tanárnak, orvosnak, mérnöknek nincs különösebb tennivalóm. Tévednek azok, akik így gondolkodnak. Mi az imperialisták által folytatott hidegháború szakaszában vagyunk. Ez a hidegháborús szakasz ideológiai háború, amelynek egyik főpontja az, hogy a népi demokráciák állítólag leigázott, állítólag nem szabadságban lévő népei Eisenhoweréktól, Churchilléktól várják a maguk felszabadítását. — Nekünnk, magyar értelmiségieknek kötelességünk bebizonyítani a világ közvéleménye előtt, hogy itt szemenszedett hazugságról van szó — hangsúlyozta Lukács György. — A magyar nép szabad és jómódban él, a magyar kormány minden cselekedetét a magyar nép és benne a magyar értelmiség milliói támogatják s egy emberként állnak kormányunk mögött a békeharcban. (Taps.) Ehhez azonban cselekvésre van szükség. A cselekvés formái egyének, tömegek szerint különbözők, de ha mi azt akarjuk, hogy a békét megvédjük és megnyerjük a hidegháborút, a győzelem kivívásában fontos szerep vár az értelmiségre és az eddiginél nagyobb aktivitás szükséges. • Azt is mondják egyesek: a háború és a béke kérdése államok, kormányok, tömegek dolga, mit számít abban egy ember, mit jelent az, hogy én, X. ügyvéd vagy Y. tanár ebben vagy abban részt veszek? Itt is mélyreható tévedésről van szó. Ne feledjük el, hogy az egyes embereknek óriási jelentőségük van a tömegek mozgalmának szélesítésében. Gondoljanak arra, amit az első világháborúban egy Rosa Luxemburg, vagy egy Uebknecht fellépése jelentett. Gondoljanak arra, amit egy Zója, amit egy Fucsik hősiessége jelentett a második világháborúban. Nekünk tehát le kell küzdenünk az értelmiségben azt az előítéletet, hogy egy ember nem számít, nekünk tudnunk kell és ezt kell cselekedetünkbe átvinni, hogy minden embernek a cselekedete számít! Senki sem mondhatja tehát azt, hogy passzivitásával nem felelős azért, lesz-e háború vagy béke. (Taps.) Gondoljanak Auschwitzra, gondoljam a baktériumháborúra, gondoljanak az atom- és hidrogénbombára. Orvosok, tudósok, mérnökök stb. kellettek ahhoz, hogy ezek a különleges szörnyűségek létrejöjjenek és másrészt orvosok, mérnökök, tudósok kellenek ahhoz, hogy ezt megakadályozzák. Ehhez nekünk, értelmiségnek, pontosan kell tudnunk, hogy óriási világtörténeti felelősség van minden egyes értelmiséginek a vállán, hogy milliós tömegek jóléte vagy nyomora az ő cselekvésükön múlik, s ezt a felelősséget viselniiök kell önmaguk, nemzetük és az egész világ előtt. Lukács György ezután hangsúlyozta: arra kell törekednünk, hogy minden értelmiségi a maga munkájával és a maga munkaterületén legyen békeharcos. Ez vonatkozik elsősorban íróinkra, művészeinkre. És itt fiatal művészeink és íróink elé példaképpen kell odaállítanunk művészetünknek két kiváló vezetőjét, Csók Istvánt és Vedres Márkot, akik legnagyobb alkotásaikban, legnagyobb műveikben nemcsak arról tesznek tanúságot, hogy a béke hívei, hanem művészi ábrázolással százakat, ezreket, tízezreket nyertek meg a béke ügyének. Ennek általánossá kellene válnia a magyar irodalomban és művészetben. Minden hivatáson belül más és más eszközökkel, más és más módokon lehet az egyénekhez és a tömegekhez hozzájutni. A mi eddigi munkánkat — bár helyenként nagyon eredményes és szép volt — eddig az értelmiségnek bizonyos egykaptafára húzása jellemezte. Az értelmiség békemozgalmával foglalkozó bizottság vitája megmutatta, hogy nem kell külön új szervezeteket csinálnunk, a békemozgalom nem szervezet, hanem mozgalom, de szervezett mozgalom és az értelmiség fennálló, létező szervezeteinek felhasználásával kell kialakítanunk azokat a módszereket, amelyeknek segítségével a jogász, a tisztviselő vagy pedagógus a legjobban tudja hasznosítani igazi energiáit a békemozgalomban. Setét Mátyásné hetényegyházi dolgozó parasztasszony, Bács-Kiskun megye lakossága nevében üdvözölte a kongreszszust és Kecskemét ajándékaként díszes gyümölcsös kosarat adott át az elnökségnek. Tolnay Klári: Béke kell a világnak, béke lesz! Az elnöklő Péter János bejelentette ezután, hogy számos üdvözlő távirat érkezett. Majd Tolnay Klári Kossuth-díjas színművésznő, a Magyar Népköztársaság kiváló művésze szólalt fel. — Kiáltani szeretném most: nem akarok háborút! Nem akarok pusztulást! Boldog vagyok, hogy részese lehetek a művészet felvirágzásának, boldog vagyok, hogy művész vagyok, boldog vagyok, hogy estéről estére újjáépített, szép színházainkban eljátszhatom Shakespeare Júliáját, Ibsen Nóráját, sok-sok kedves szerepemet. (Taps.) — A békében virágzik a művészet és csak békében él boldogan az ember! Békét akarunk! Ez a követelés már eljutott minden nép szívéhez, s a művész úgy érzi: akkor szolgálja leghívebben hazáját, ha minden képességével a béke védelmét hirdeti. Hirdessük a szép szó hatalmával, hirdessük a zengő kalapácsok erejével, hirdesse a szántó-vető nyomában virágba boruló föld: béke kell a világnak, béke lesz! (Nagy taps.) niniinimmniitiiiniimiMimiiiMiuiiiiiiiiiiuiin Dr. Kisbán Jenő tatabányai kórházi főorvos volt a következő felszólaló. — Elhoztuk Tatabánya derék bányászdolgozóinak és minden lakójának forró, lüktető szívéből eredő elhatározását, felkészülését a béke megvédésére. Megbsdatásunk esküszerűen kötelez minket arra, hogy az ország népe előtt, a világ füle hallatára hitet tegyünk arról: a békének elszánt hívei vagyunk minden csepp vérünkkel. Kisbán Jenő ezután díszes albumot mutatott fel: — Tatabánya-Újváros hatszáz gyermekének fényképe van ebben az albumban — mondotta. — Viruló, egészséges gyermekek. Nem azért neveltük fel ezeket a gyermekeket, hogy bitangolt pokolgépekkel ronggyá tépjék, nyomorékká tegyék őket, hanem hogy felnevelődve egy boldog, szocializmust építő és szocializmusban élő ország hasznos polgárai, dolgozói legyenek! (Nagy taps.) Botlik István, az aszódi járási békebizottság titkára munkájuk eredményeiről számolt be. Rakosikóházi György nagybátonyi sztahanovista bányász, Nógrád megye bányászainak üdvözletét tolmácsolta a kongresszusnak. Hengerköszörűsöket és marósokat felvesz. EGYESÜLT IZZÓ, Budapest, IV. kerület, Váci út 77 ■Bimmumnmnnniiimi.1 Maria Banus román költőnő: Együtt vagyunk a közös harcban, melyet az ember boldogságáért folytatunk Maria Banus román költőnő üdvözölte ezután a békekongresszust és elmondotta, hogy a román nép szereti a békét, szüksége van rá, mint minden élőlénynek a nap éltető melegére. — Az olyan provokáció — folytatta —, mint amilyet a berni román követség ellen elkövettek, alávaló bűnös támadás volt. Ez az amerikai imperialisták védnökségével végrehajtott támadás egy kiváló és becsületes román munkás életébe került. Ez a provokáció nemcsak hazánkban, de az egész világon felháborodással és gyűlölettel töltötte el minden becsületes ember lelkét. A vasgárdista banditák berni támadása abból a háborús tűzfészekből indult ki, amelyet az atomfegyvereket gyártó amerikaiak oly gondosan élesztgetnek. — Mi lankadatlanul újra és újra felhívjuk az egész világ figyelmét arra, hogy a német militarizmus felélesztése halálosan veszélyezteti mindenütt az emberek otthonainak nyugalmát, a gyermekek életét. — Országainkat örök barátság fűzi össze — fejezte be Maria Banus nagy tetszéssel fogadott beszédét —, céljaink azonosak, az útjainkat bevilágító szocializmus ragyogó csillaga egyesít bennünket abban a közös harcban, amelyet a világ békéjéért, az ember boldogságáért folytatunk. Teljes szívemből újabb nagy sikereket kívánok a magyar népnek a béke és a népek közötti barátság diadalához vezető úton. Rozsnyói Mihály, a gádorosi Gerő termelőszövetkezet tagja után Nazim Hikmet, a Nemzetközi Békedíjjal kitüntetett nagy török költő, a Béke-Világtanács tagja lépett a szónoki emelvényre. Nazim Hikmet: Törökország népe harcol függetlenségéért — Hazámat halált hozó szerződések fojtogatják — mondotta. — Törökország tagja az Atlanti Szövetségnek, a török— pakisztáni és török—iraki egyezmények is a háborút készítik elő. Hazám földjét amerikai katonai támaszpontok szelik keresztül, de az én népem, Törökország népe békét akar, barátságban akar élni minden szomszédjával s a világ valamennyi népével együttműködve, meg akarja védeni a békét, harcol a nemzeti függetlenségért. A békeszerető török nép nevében üdvözölte a békekongresszust, majd így folytatta beszédét: — Szeretném, ha a magyar nép, amely olyan csodálatos dalokkal ajándékozta meg a világot, most újabb dalokat teremtene, olyanokat, amelyek az atombomba és a német felfegyverzés ellen mozgósítanák, amelyek a gyűlöletet és az életnek a szeretetét sugározzák a halál ellen. Ezt kérem tőletek. Szeretném, ha a magyar költők, regény- és drámaírók, szerzők és festők ugyanezt cselekednék. Ezt kérem tőletek... Szeretném, ha olyan művek születnének, amelyeket nemcsak a magyar nép fog énekelni, előadni és megcsodálni, hanem a világ valamennyi népe. Befejezésül elmondotta, hogy húsz napja van újra Magyarországon. »Négy dalt írtam ez idő alatt. Ezt nem példának mondom el, csak azért, hogy munkámról számot adjak a kongresszusnak. Arra kérlek, írjatok minél szebb verseket?" Ezután Mészáros Ági Kossuthdíjas, kiváló művész szavalta el a költő »Halott kislány« című versét Benjámin László fordításaiban. A kongresszus részvevői nagy tapssal fogadták a költeményt. Pribék Istvánné, a Veszprém megyei MNDSZ elnöke felszólalásában elmondotta, mennyire érdeklődnek a nők a nemzetközi események iránt és milyen nagy részt vesznek a békemozgalomban. Havasi Lászlóné, a veszprémi városi békebizottság titkára , és dr. Kulka Hugó érdemes orvos, a tapolcai járási békebizottság és a Hazafias Népfrontbizottság elnöke köszöntötte a kongresszust és nyújtott át ajándékokat. Magyar Nemzet Iradzs Eszkandri iráni küldött: Valamennyien egyesülve megnyerjük az emberiségnek ezt a nagy csatáját Iradzs Eszkandri iráni küldött, a Béke-Világtanács tagja üdvözölte ezután a kongreszszust. Elmondotta, milyen súlyos megpróbáltatásokon megy keresztül most Irán népe. Az ország hatalmas koncentrációs tábor, a demokraták és hazafiak valóságos börtöne. Több mint 5000 iráni demokrata szenved a börtönökben: különböző pártállásúak és vallásúak, munkások, parasztok, értelmiségiek, diákok, tanárok, kereskedők, fiatalok, nők, még 13—17 éves fiatalok is. Az iráni békemozgalom vezetőinek többsége börtönben, vagy koncentrációs táborban van, az iráni békeharcosok közül sokan áldozták fel életüket az elmúlt évben is. A nép haragja növekszik Iránban. Ezért van az, hogy minden terror és minden mesterkedés ellenére sem mert még a kormány nyilvánosan csatlakozni a török—pakisztáni agressziós paktumhoz, amelyet az amerikai imperialisták szeretnének az országra kényszeríteni. A népek ereje, harci akarata hatalmasabb minden ágyúnál. Közös arcvonalban egyesül a világ valamennyi népe. Ez az arcvonal létezik, akár akarják, akár nem. Ugyanaz a kiolthatatlan tűz éleszti valamennyi nép szívét, legyen az magyar, iráni, szovjet, kínai, amerikai, vagy más. Valamennyien egyesülve megnyerjük az emberiségnek ezt a nagy csatáját a pusztulás, a halál, a nyomor és a sötétség erőivel szemben. A világon béke lesz! Mekis József, a SZOT elnöke: A magyar munkásosztály szilárdan áll a béke ügye mellett Mekis József, a SZOT elnöke, az üzemi békemunkával foglalkozó bizottság munkájáról számolt be. Rámutatott arra, hogy az üzemi békemozgalom milyen eredményeket ért el a III. magyar békekongresszus óta. Az üzemi békebizottságok többsége ma már megérti, hogy a dolgozók politikai felvilágosításával kell foglalkoznia, ismertetni és magyarázni kell a nemzetközi kérdéseket. Az üzemi békemozgalmat segítik a műszaki középkáderek, művezetőik, technikusok s egyre több támogatást adnak az üzemek műszaki vezetői is. Vannak még helyeik, ahol nem eléggé becsülik az üzemi békebizottságokat, több helyütt egyetlen dolgozóra bízták a békemozgalmi munka végzését és hiba volt az is, hogy sok helyütt nem a legalkalmasabb embereket vontaik be a munkába. Az üzemi békemozgalom szorosan dolgozzék együtt a szakszervezettel. A szakszervezetek békemunkájának jelentőségére a Szakszervezeti Világszövetség főtanácsának decemberi varsói ülése is rámutatott. A magyar munkásosztály — mondotta — szilárdan áll a béke ügye mellett. Ennek adja tanújelét akkor, amikor újabb gyárak és üzemek létesítésével segíti hazánk erejének növelését, az életszínvonal emelését és ennek adja tanújelét, amikor a szocialista munkaversenyben felajánlásokat tesz és teljesíti is azokat. Elmondotta még, hogy a Szakszervezeti Világszövetség felhívása értelmében 1955. március 10-e a párizsi egyezmények és a német militarizmus újjáélesztése elleni harc napja lesz, az európai dolgozók aktív szolidaritásának, a német dolgozók iránti szolidaritásnak a napja. Kedd, 1955. március 1. A IV. magyar békekongresszus felhívása Még nincs egy évtizede, hogy a világ népei ünnepelték a német fasizmus feletti győzelmet. S ma az amerikai háborús gyújtogatók újra feltámasztják Nyugat-Németországban a német militarizmust. A háborús bűnös hitlerista tábornokok ma újra fasiszta hadseregeket szerveznek. A német fasizmus a világtörténelem eddig legnagyobb katasztrófáját zúdította az emberiségre. De az amerikai háborús gyújtogatók még szörnyűbb pusztítást szánnak Európa és a világ népeinek: új világháborút készítenek elő, törvényesíteni akarják az atompusztítást, eltökélték magukat, hogy a náci gyilkosok kezébe adják az atomfegyvert. Tiltakozunk! Nem felejtettük el a második világháború 50 millió halottját, nem felejtettük el annak a félmillió magyarnak az emlékét, akik a fasiszták érdekeinek estek áldozatul. Nem felejtettük el a Japánra ledobott atombombák iszonyú pusztítását, nem felejtettük el azt a mérhetetlen szenvedést, amit a német elnyomók évszázadokon át népünkre zúdítottak. Nem felejtettünk és nem felejtünk el semmit! Mindenre emlékszünk, s azt kiáltjuk: nem engedjük! Minden erőnk megfeszítésével azon leszünk, hogy meghiúsítsuk az imperialisták elvetemült terveit. Hatalmas tömegmozgalom bontakozik ki. Nyugat-Európa népei politikai tömegsztrájkokkal adják tudtára a háborús gyújtogatóknak: rosszul számítanak, ha azt hiszik, hogy a hátuk mögött, ellenük kirobbanthatják a háborút. Ebben az egész Európára kiterjedő harci mozgalomban ott van a mi elszántságunk, a mi kiállásunk is. Közös ügy, közts cél forraszt össze mindnyájunkat, az, hogy meghiúsítsuk az agresszív német katonai gépezet feltámadását, megakadályozzuk az atomháború előkészítését, ügyünk győzelmét biztosítja, hogy békeharcunk a Szovjetunió vezette 909 milliós béketábor egyesített katonai erejére, erkölcsi fölényére és megingathatatlan egységére támaszkodik. A Szovjetunió bölcs külpolitikája megmutatta a béke biztos útját. Szerte a világon ugyanezt vallják a néptömegek: Németországot békés úton egyesíteni kell, az atomfegyvert törvényen kívül kell helyezni. Sokszínű, sokszínű, de egy célért küzdő mozgalmunk e követelésekben összeforrva válik minden eddiginél szélesebbé, hatalmasabbá. E nagy háborúsellenes áramlat sodrában nő, árad, erősödik a mi hazai békemozgalmunk is. Kongresszusunk az atomháború és a német militarizmus ellen egységesen fellépő magyar nép harci seregszemléjévé vált. Bebizonyosodott: egyre többen ismerik fel hazánkban is, hogy minden nemzetközi vitás kérdés minket is érint — akár Nyugat-Németországról, akár az atomháborúról, akár Tajvanról van szó. Megmutatkozott, milyen őszinte, igaz vagy é az emberek többségében, hogy mindennapi munkájuk jó elvégzésével, helytállással pecsételjék meg aláírásukat, béke- és hazaszeretetüket. Békebizottságok, a béke ügyéért tenni kész magyar békeharcosok, békeküldöttek! Menjetek szét az országban, s vigyétek el kongresszusunk békeüzenetét. Váltsatok szót az emberekkel. Mondjátok el, hogy nagy küzdelmünkben minden egyes emberre szükség van. Értessétek meg, hogy a milliók összefogása az a soha nem ismert hatalmas erő, amelytől megriad és visszahúzódik a háború fenevada. Magyarázzátok meg, hogy a háborús veszély eleven valóság. De magyarázzátok meg azt is, hogy a veszély elhárítása tőlünk függ, a mi munkánktól, helytállásunktól, erőnktől. Egyedül a békeszerető emberek egyesített ereje tudja meghátrálásra kényszeríteni a gonosztevőt! Minden igazi hazafi tudja, hogy hazánk, függetlenségünk, szabadságunk védelme és békénk védelme egymástól el nem választható. Békeharcosok, békeküldöttek, nagy ünnepünkre, hazánk felszabadításának, szabad életünk születésének tizedik évfordulójára készülve fogadjuk meg, hogy megálljuk helyünket munkában, fegyelemben, józanságban, becsületben. Erősítjük hazánkat, növeljük hazánk gazdasági és honvédelmi erejét, hogy biztosabbá tegyük a békét. Egységesek leszünk a béke védelmében, készek vagyunk megvédeni hazánk határait, függetlenségét, szabadságát, népünk békés alkotó munkáját. Igyekezzünk minél több embert megnyerni, felvilágosító szóval minden ajtón bekopogtatunk, s megtaláljuk az utat a békéért már aggódó, de tettre még nem dobbanó szívekhez is. Pártunk és kormányunk békepolitikájának erősítésére felsorakoztatunk minden becsületes embert. Támogatjuk a Szovjetunió nagy történelmi harcát, amelyet az emberiség békés életének, jövőjének megvédéséért folytat. Adjon lendületet tanácskozásunk az aláírásgyűjtésnek. Amikor nevünket leírjuk, tegyünk mindnyájan fogadalmat önön lelkiismeretünknek, hogy jó munkával, helytállással járulunk hozzá a béke seregének győzelméhez. Ha népünk küldöttei május 22-én megjelennek majd Helsinkiben, a nagy békevilágtalálkozón, vigyék el ezeket az aláírásokat. A magyar nevek milliói adják tudtára az egész világnak: nem nyugszunk bele soha-soha, hogy hazánk békéjét, Európa békéjét még egyszer feldúlja a német hódító; követeljük, hogy semmisítsék meg az atomfegyverkészleteket és haladéktalanul szüntessék be a tömegpusztító fegyverek előállítását. A népek összefogásával, népünk minden hit fiának összefogásával, megvédjük a békét! Erősek vagyunk, igaz ügyünk a béke ügye, győzni fog. IV. MAGYAR BÉKEKONGRESSZUS Sályi István, a Borsod megyei népfrontbizottság elnöke: Az egység további megszilárdítását tekinti fő feladatának a Hazafias Népfront A Hazafias Népfront országos tanácsa nevében Sályi István, a miskolci Rákosi Mátyás Nehézipari Műszaki Egyetem rektora, a Borsod megyei népfrontbizottság elnöke szólalt fel. — Tíz éve új ország épül a Duna—Tisza táján — mondotta. — Tíz év óta fokozatosan a szemünk előtt alakul ki egy csodálatos bonyolult gépezet, amelynek élő, gondolkodó emberek a részei. Boldog vagyok, hogy parányi része lehetek e gépezetnek és büszkén vallom, hogy magyar vagyok, hogy tíz évvel ezelőtt segítettem az üszkös romok eltakarításában, az elpusztított épületek, gyárak helyreállításában. Az új eredmények újabb tízezreket serkentették lelkes építőmunkára. Az alkotás fellángoló vágya, a szabadságát és függetlenségét féltve őrző nép békés alkotásvágya megteremtette az egységet. Az egység további megszilárdítását, az alkotó erők még szorosabb összefogását tekinti fő feladatának a Hazafias Népfront. — A Hazafias Népfrontmozgalom mögött nem áll még hosszú út, de a IV. magyar békeskongresszus előkészületei arról tanúskodnak, hogy a béke kérdésében országszerte egy úton járt a békemozgalommal. A békegyűlések, béketalálkozók megszervezésében nyújtott segítségen felül erről tanúskodik "például az a nagysikerű budapesti " kiállítás is, amelyet a népfront és a Béketanács közösen rendezett. A kiállítás, amelyet a közeljövőben elküldünk a nagy vidéki városokba is, eleven tiltakozás a német militarizmus feltámasztása ellen. — A Hazafias Népfrontmozgalom a becsületes embereknek azokra a millióira támaszkodik, akik ma azért, építik Inotát, Sztálinvárost, Komlót. (Folytatása, a 4. oldalon)