Magyar Nemzet, 1956. július (12. évfolyam, 154-179. szám)

1956-07-01 / 154. szám

Vasárnap, 1996. Jú­liu­s 1. ILY­EN LESZ A CSILLEBÉRCI ELSŐ ATOMREAKTOR Szovjet dokumentáció felhasználásával készül és 1957 végén kezdi meg az izotópok gyártását A Szabadság-hegyen, a csil­lebérci úttörőváros közelében egy hónappal ezelőtt kezdődött el az első magyar atomreaktor (atommáglya) építése. Az Épí­tésügyi Minisztérium 44. sz. Trösztjének dolgozói Kellen Tibor főmérnök irányítás­ával az alapozásokat végzik. Ha már »kibújtak a földből«, ak­kor sem lesz könnyű dolguk, mert az első magyar atomtelep építése nagy feladat elé állítja a kivitelezőket , műszaki és fizikai dolgozókat. Az építés sokoldalú és sok új feladatot bíz rájuk, hiszen hazánkban nem épült még atom­máglya, de hozzá hasonló intézmény sem. Milyen lesz az atomtelep Az a­t­omrombol­ásról, az atomreaktorról, az izotópokról egyre gyakrabban megjelenő újságközlemények, hírek erő­sen érdeklik az embereket. Az atomerő békés célú alkalma­zása már nem a jövő zenéje nálunk sem, sőt igen közeli­­nek mondható. A második öt­éves terv feladatai között — mint ismeretes — szerepel az atomreaktor felépítése. Az Építésügyi Minisztérium irá­nyítása alá tartozó Általános Épülettervező Vállalatnál Hi­dasi Lajos főmérnök tájékoz­tatott az atomreaktort és a la­boratóriumot, egyéb épülete­ket magában foglaló atomte­lepről. A csillebérci atomreaktor elsősorban az atomenergia elő­állításának kísérletezését szol­gálja, alkalmat ad tudósaink­nak, fizikusainknak, hogy az atommal kapcsolatos tudo­mányt magyarországi vonatko­zásiban fejlesszék. Mindezeken túl az atomreaktor radioizotó­­pok­at is előállít. A reaktor a már meglevő Központi Fizikai Kutatóintézet szomszédságá­ban létesül. Az építési mun­kák fokozott ütemben halad­nak és az ütemezés szerint már 1957 végére megkezdik az izotópok előállítását. Az atom­reaktor kapcsolatban van egy laboratórium-sorozattal, amely később bővülni fog kísérleti célú egyéb épületekkel. A reaktor-épület és a hozzá csatlakozó laboratórium, a Szovjetunióban felépített és már működő atomreaktor-épü­lethez hasonló kivitelben, szov­jet dokumentáció alapján ké­szül, de ezt némileg módosí­tották a tervezők hazai viszo­nyokra. „Robotgépek44, „melegkamrák44 Az atomreaktor impozáns épülete 35 000 köbméter lesz. A terveket az Általános Épü­lettervező Vállalat 11. számú irodája Dúl Dezső építész és Keledi Ferenc gépészmérnök irányításával — építészekből, gépészekből és statikusokból álló csoport — készítette. Dúl Dezső egyike legtehetségesebb fiatal tervezőinknek. Ő ter­vezte a többi között az Erzsé­bet királyné úti új lakótele­pet és az itteni új általános is­kolát. Az atomreaktor terve szakmai körökben megérde­melt elismerés­t szerzett a fia­tal építésznek. Milyen lesz az atommáglya belül? Jókai regényeiben gyakran olvashatunk részleteket a gé­pek korszakáról, az automa­tizálásról, arról, hogy a gép­­rabszolgák fáradhatatlanul dolgoznak az ember helyett és az ember csak irányító felada­tot lát el. A nagy mesemondó a múlt században megálmodta mindezt és ez az álom 53 év­vel később, a nagy mesélő ha­lála után megvalósul a csille­bérci atomtelepen. Az atom­reaktor teljes automatizálással dolgozik majd. Az ember he­lyett az úgynevezett «robot­gépek” végzik a munkát, az ember irányításával. A robot­gépek az atommáglya alatt el­helyezett »melegkamrákban« előállított izotópokat ládákba csomagolják, leplombálják, teljesen előkészítik a szállítás­ra, sőt fel is rakják a teher­autókra. Az ember csupán sugárvé­dett helyről, távoli ablakból figyeli, ellenőrzi majd a robot­gépek működését. Ellenőrzőkészülék a mellényzsebben Az atomreaktort, valamint a hozzácsatlakozó laboratóriumi részlegeket a legmodernebb felszereléssel látják el. A la­boratóriumok és az atom­máglya dolgozóit állandóan ellenőrzik sugárfertőzöttség te­kintetében. Ezt az ellenőrző munkát a Geiger—Müller-féle számlálókészülék látja el. Min­den dolgozó fehér köpenye fel­ső zsebében hordja majd a töl­tőtollhoz hasonló számlálóké­szüléket, amely megmutatja, hogy milyen intenzitású sugár­zás érte egy bizonyos időn be­lül. Ha a készülék jelzi, hogy az előírt maximumnál több sugár érte, akkor ez a dol­gozó meghatározott ideig nem dolgozhat munkahelyén, pihen­nie kell, nehogy a sugarak megtámadják szervezetét. Különlegesen kezelik azokat a tárgyakat: köpenyeket, ruha­darabokat, kísérleti anyagokat stb, amelyek besugárzást kap­tak. Ezek úgynevezett »szeny­­nyezett anyagok temetőjébe«, ciszternákba kerülnek. Víz alá süllyesztik és ott tárolják, mert a támadó sugarak ellen, egyelőre más módon nem tud­nak védekezni, más módon nem tudják a sugarakat sem­legesíteni. Klímaberendezés, nehéz­ beton Az atomtelep minden, helyi­ségét mesterséges szellőzéssel és klímaberendezéssel látják el A szellőzés útján kiszívott és a levegőbe kerülő, esetleg sugár­szennyezett por 60 mé­ter magas kéményen át távo­zik el és a levegőtengerben el­oszolva hatástalanná válik. Milyen lesz az épület szige­telése? Az atomreaktor-épületiben elhelyezett atommáglya úgyne­­nevezett nehéz-beton falakból épül jelentős vastagságban. A máglyát öntöttvas fedővel lát­ják el. A különleges szigete­lést nyújtó nehéz-beton spe­ciális anyag, amelyet most kí­sérleteznek ki, hogy teljesen hazai eredetű anyagokból állít­sák elő. A sugár elleni véde­kezésre ez a különleges beton­fajta a legmegfelelőbb. Az atommáglya alatti meleg­kamrákat, amelyekben az izo­tópot állítják elő, ugyancsak nehéz­ betonból készítik. A laboratórium rend­kívüli nagy tömegű hideg- és meleg­víz-, továbbá elekromos- és gázvezetékei, valamint a szel­lőzést biztosító vezeték­köte­­gek kettős mennyezetben ha­ladnak át abból a célból, hogy hiba esetén könnyen hozzá­férhetők és kijavíthatók legye­nek. Az épületben nagy mér­tékben alkalmazzák majd a műanyagokat egyrészt a sav­­állóság, másrészt a rugalmas­ság miatt, így például padló- és falburkolatként PVC-t hasz­nálnak. Az atomreaktor és a hozzá csatlakozó laboratórium előre­gyártott vasbetonvázas szerke­zettel készül. Egyes szerkeze­teket a helyszínen állítanak elő. Az épületek külső felülete vörösszínű burkolatot kap me­zőtúri, vagy klinkertéglából. Helyenként kőkereteket, lába­zatokat és mellvédeket is lát­hatunk majd az épületen. Az ablakokat fémprofilokból ké­szítik, fehérfém borítással. Csillebérc időjárásnak erősen kitett terület, ezért választot­ták a tervezőik a vöröstéglát a homlokzat burkolására, a fe­hérfém borítást az ablakok profiljainak burkolására. Ezek az anyagok jobban ellenállnak a hőmérsékleti, időjárási válto­zásoknak. Az atommáglya gépi beren­dezéseinek nagy részét a Szov­jetunió szállítja, a gépek fel­szerelését is valószínűleg szov­jet szakemberek végzik majd. A Szabadság-hegy nyugati nyúlványain épülő első ma­gyar atomtelepen serényen munkálkodnak , a 44. számú Tröszt építőmunkásai. A ter­vek végrehajtását az is segíti, hogy az Általános Épületter­vező Vállalat tervezői és a ki­vitelezők között szoros együtt­működés alakult ki. A kivite­lezés lehetőségeit minden rész­letre kiterjedően megbeszél­ték és megbeszélik, hogy a nagy jelentőségű intézet minél előbb felépüljön és megkezd­hesse működését s az itt elő­állított izotópok mielőbb eljut­hassanak rendeltetési helyük­re, a gyógyintézetekbe, a ku­tatóintézetekbe és a termelő­üzemekbe. Víg István A­z SZKP XX. kongresszusa óta hatalmas lendülettel indult meg a nyugati kommu­nista és munkáspártokban is az új utak és lehetőségek fel­kutatása, a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet formáinak, körülményeinek vizsgálata s ezekben a viták­ban már bizonyos közeledést lehetett megállapítani a mun­kásmozgalomban levő eddigi merev, egymással legfeljebb csak részletkérdésekben kol­laboráló álláspontokban és véleményekben. Ezek a viták és hozzászólá­sok lényegében ama kérdésre összpontosultak, hogy milyen lehetőségei és akadályai­ van­nak az új helyzetben a kü­lönböző kommunista és mun­káspártok együttműködésé­nek. A széleskörű eszmecsere során világosan felszínre ke­rültek azok a kérdések, ame­lyeknek megoldásától függ a munkásmozgalom szervezeti, vagy legalábbis akcióegységé­nek megteremtése s markán­san bontakozott ki a nép­frontpolitika megvalósításá­nak keresése a nyugati kom­munista pártok részéről, va­lamint a szocialista és szociál­demokrata pártokban jelent­kező kifogás ezzel szemben. S­­em kétséges, hogy a tv- t­o­vábbi előrehaladás a mun­kásmozgalom egysége felé, de az előrehaladás a nemzetközi helyzet rendezetlen problé­máinak megoldása felé is döntő mértékben függ mind országos, mind nemzetközi viszonylatban az ő problé­máikra adott választól. Feltétlenül szükséges tehát vizsgálat alá venni ezeket a kérdéseket. Anélkül, hogy teljességre törekednénk — erre egy újságcikk egyébként sem alkalmas —, csak a leg­főbb kérdések körül kialakuló nézeteket igyekszünk most is­mertetni. Az első ezek közül a kapitalizmusból a szocia­lizmusba való átmenet külön­böző formáinak kérdése. Togliatti részletesen foglalko­zott ezzel a kérdéssel az Olasz Kommunista Párt Központi Bizottságának legutóbbi ülé­sén. Togliatti abból indul ki, hogy az egyes nyugat-európai országokban uralkodó sajátos viszonyok következtében a szocializmusra való áttérés útja nem szükségszerűen azo­nos a Szovjetunió által végre­hajtott úttal. A szocialista építés elképzelhető különböző pártok együttműködésével is, amelyek megegyeznek a tár­sadalom szocialista átszerve­zésének céljaiban. Egyesek azt mondják, hogy a nyugat­európai országokban szinte ki­zárólag a parlamenti utat kell választani a jelenlegi helyzet­ben. Az olasz út a szocializ­mus felé — teszi hozzá Tog­liatti — jelenti a parlamenti utat, de annál többet is. A parlament felhasználása az egyik mód olyan demokra­tikus akciók végrehajtására, amelyek alapvető strukturális reformokat eredményeznek. Olyan parlamentra van azon­ban szükség, amely a való­ságban tükrözi a nép akaratát. Egy ilyen parlament mellett elengedhetetlen a nagy népi mozgalom, amely lehetővé te­szi az országnak, hogy kife­jezze szükségleteit, amely szükségleteket azután a par­lament törvényesen jóváhagy. Ebben a harcban a munkás­­osztálynak nemcsak a paraszt­ság kell hogy a szövetségese legyen, hanem a városok dol­gozó középosztálya is. Ezzel a középosztállyal meg kell ér­tetni és el kell fogadtatni a társadalom szocialista átépí­tésének szükségességét és ez az osztály is építője legyen a szocializmusnak. A következő kérdés abban foglalható össze, hogy mi­lyen legyen a nem bürokra­tikus állam. A vita során Nen­­nn annak a véleményének adott kifejezést, hogy az ál­lampolgárok szabad politikai kezdeményezésének kiformálá­sával új eszközöket és intéz­ményeket kell teremteni. Igen érdekes ezzel kapcsolatban Sam Russel-nak, a Daily Wor­­ker moszkvai tudósítójának az a jelentése, amely szerint a Szovjetunióban a választójogi törvény módosításával foglal­koznak. Olyan intézkedésekről lenne szó, amelyek még az ediginél is teljesebben bizto­sítják a választó tömegek aka­ratának érvényesülését. Arról természetesen nincs szó, hogy megbontsák a kommunisták és pártonkívüliek tömbjeit. Egy ilyen lehetőséget Togliatti is teljes mértékben elvet. A harmadik kérdés az, mi­ként lehet a jövőben elkerül­ni a bürokratikus állam- és pártvezetésből származó hibá­kat, illetve, miként lehet, in­tézményesen biztosítani a leg­szélesebb szocialista demokra­tizmus és véleményszabadság érvényesülését. Togliatti itt az állami funkciók fokozottabb decentralizálását látja szüksé­gesnek, ugyanakkor hozzáteszi, hogy a politikai struktúrának teljes mértékben biztosítania kell a demokratikus rendszer működését és meg kell akadá­lyoznia a bürokratikus szerve­zeti formák felülkerekedésé­nek lehetőségét. A népfrontpolitika megvaló­síthatóságának vizsgálatánál azért különösen érdekes figye­­lememmel kísérni az olaszországi helyzetet, mert ott mutatkoz­nak meg legerőteljesebben a XX. kongresszust követően az új irányvonalak. Jellemző ete­­kintetben, hogy Saragat pártja az utóbbi időben határozottan közeledett Nenni pártjához, sőt Saragat maga már egye­nesen a két szocialista párt egyesülésének lehetőségéről beszél. Tekintve, hogy a Nen­­ni-párt a kül- és belpolitika döntő kérdéseiben a kommu­nista párttal szoros szövetség­ben lép fel, egy ilyen fejlődési tendencia nagymértékben kö­zelebb hozná az olasz munkás­­osztály akcióegységének, ha nem is szervezeti egységének, megvalósulását. t­öbb következtetés máris le­­vonható az eddigiekből. Mindenekelőtt az, hogy a XX. kongresszus által megállapí­tott új helyzetben a nyugati kommunista pártok rendkívül széleskörű tudományos tevé­kenységbe kezdtek, amelynek fő célja a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet sajátos formáinak kidolgozása és az adott lehetőségeknek megfelelően a munkásmozga­lom akcióegységének létreho­zása. Másrészt megfigyelhető az is, hogy a szociáldemokrata pártok egyelőre még jó adag bizalmatlansággal tekintenek a kommunista pártokra, álta­lában elzárkóznak az aktív együttműködés elől. Ebben a szakaszban Pineau francia kül­ügyminiszter, a Francia Szo­cialista Párt egyik vezetője, a népfront ellen foglalt állást,­ a Szocialista Internacionálé vég­rehajtó bizottsága legutóbbi londoni ülésén elutasította az együttműködést a kommunista pártokkal és Saragat, a Nem­­niékkel való együttműködés ellenére, elzárkózott a kommu­nista—szocialista egységakciók elől. Ilyen tendenciái figyel­hetők meg az észak-európai szociáldemokrata pártokban is. Ugyanakkor azonban ma már látható, hogy a népi tömegek mindinkább követelik az együttműködés útjainak kere­sését és hogy a viták pozitív irányban hatnak az egész nem­zetközi munkásmozgalomban. Minden jel arra mutat, hogy a kérdések tisztázására irányuló erőfeszítések előkészítik és le­hetővé teszik a szocializmus hatalmas erejű újabb előre­törését. Pethő Tibor A népfrontpolitika kérdései nyugaton A magyar atomtelep. Középen az atomreaktor épülete, jobboldalt az egyik laboratórium Július 2-től a Corvin Áruház Éttermében „MINDENBŐL A LEGJOBBAT“ címmel 2 órás műsor Fellépnek: Bellák Miklós Csonka Endre Faragó Panni Surányi Magda Dobán Ferenc Majláth Jenő Jeney Alice Nyitott terem Tánc 3 1500 irodahelyiségből ismét lakás A múlt év májusában jelent meg a Minisztertanács 2106— 1955. számú határozata, amely intézkedett a korábban lakás céljaira szolgált, de­ jelenleg irodák, munkásszállások, diák­otthonok és más intézmények, szervek által elfoglalt helyi­ségek felszabadításáról. A ha­tározat nyomán tavaly orszá­gosan 3000, ezen belül Buda­pesten 1000 régi lakást kellett felszabadítani és eredeti ren­deltetésének visszaadni. Biz­tató eredményként könyvel­hető el, hogy Budapesten az előírt 1000 lakással szemben mintegy 1300 lakást sikerült visszanyerni. A fővárosi ta­nács és a kerületi tanácsok példamutatóan vették ki ré­szüket ebből a közérdekű munkából. A múlt év májusa óta az év végéig 403 teljes la­kást és 129 lakrészt adtak visz­­sza a lakosságnak. Ebben az évben még na­gyobb eredménnyel folytatódik a más célra igénybe vett la­kások visszaadása. A Minisz­tertanács 1956-ra Budapesten 1500 régi lakás felszabadítását írta elő és a fővárosi tanács vállalta, hogy ennek legalább egyha­rmadát saját hatásköré­ben, a fővárosi hivatalok és intézmények kiköltöztetése és átcsoportosítása útján adja vissza eredeti rendeltetésének. Minden kerületben a párt végrehajtó bizottsága képvise­lőjének és a kerületi tanács végrehajtó bizottsága képvise­lőinek bevonásával felülvizs­gálják a kerületekben működő közületi és társadalmi szervek elhelyezését. Eleinte a hivata­lok ragaszkodtak mai elhelyez­kedésükhöz. Különösen a VI., a XII., a XVIII., XIX., és a XX. kerületben zárkóztak el a nor­mán felüli helyiségek leadása elől. A fővárosi tanács végre­hajtó bizottságának erélyes fellépésére azonban ez a húzó­­dozás megszűnt s ez év első negyedében már például a ta­nácsok 150 teljes lakást és 31 lakrészt adtak vissza, a máso­dik negyedévben pedig — a még nem összesített adatokból következtetve — még több la­kás szabadul fel. A XIV. kerületi tanács pél­dául a tanács épületébe he­lyezte át a kerületi ügyészsé­get, a Díjbeszedő Vállalat iro­dáit és más kisebb hivatalo­kat. Ezzel két teljes villaépü­letet és több különálló lakást szabadított fel. A VIII. kerü­leti tanács behozta székházába a Kerületi Ingatlankezelő Vállalatot és más hivatalokat, amelyek révén 10 lakást ad­hattak vissza rendeltetésének. A Gázszolgáltató Vállalat a Rákóczi út 18. alól hivatalai­nak egy részét beköltöztette a Köztársaság téri központba és egyedül ez az intézkedés 21 lakás felszabadítását jelentette. Újpesten, a Rózsa utca 42 alatt és a Tavasz utca 57 alatt a Belügyminisztérium ürített ki 12 régi lakást, amelyet eddig hivatali célokra használt. Rö­videsen a VI. kerületi tanács székházába költözködik a Sztálin út 52 alól a Vas- és Szerelőipari Tröszt, amely 3 lakást foglalt el. A VII. ke­rületi tanács kiüríti a Csen­­gery utca 9. számú ház egész harmadik emeletét és ezzel 7 lakást ad vissza. A KÖZÉRT Vállalat a Mária utca 10. szá­mú házban 5 lakást, a XII. kerületi ügyészség a Nagy­­enyed utca 9 alatt 2 lakást szabadít fel. Kiköltözködik az Ifjúsági Nevelőotthon az új­pesti Deák Ferenc utca 19. számú épületből, ahol 12 lakást állíthatnak vissza. Csepelen a Sütőipari Vállalat adott vissza 4 lakást a Rákóczi út 75. szá­mú házban. Az Építőanyag­­ipari és Gépjavító Vállalat a XIII., Párkány utca 20 alatt 7 lakás helyiségeiről mondott le. A Bacsó Béla utca 22. számú házban az MNDSZ adott visz­­sza 2 lakást eredeti rendel­tetésének. A XIII., Országbíró utca 33 alatt a Bányagyutacs­­gyár 4 lakásból költözködött ki. Az MSZT a Bajcsy-Zsilin­­szky úton adott át eddig hiva­tali célra használt lakást. Számos intézmény tett eleget a Minisztertanács határozatá­nak és vonta össze szerényebb keretek közé, az ügymenetet nem gátló kisebb területre, hivatali apparátusát. A fővárosi tanács továbbra is legfontosabb feladatai egyi­kének tekinti a régi lakások felszabadítását, mert hiszen még most is mintegy 10 000 lakást foglalnak le a hivata­lok. Az ügyvitel egyszerűsí­tése, amelynek előkészületei javában folynak, további lehe­tőségeket nyújt ehhez a folya­mathoz. G. J. VIDÁM SZÍNPAD MI VAN A FÜGGÖNY MÖGÖTT? KIS SZÍNPAD TORKIG VAGYOK A SZERELEMMEL EVADZARO ELOADAS JÚLIUS 8-ÁN

Next