Magyar Nemzet, 1958. augusztus (14. évfolyam, 180-205. szám)
1958-08-10 / 188. szám
Wes&man, ISSS, pogtisshis 1*. AZ ÚJ DUNA DAL Lesz-e Európának Szuez-csatornája? A napokban a Szent István park dunai sétányán jártam. A nagy, örök folyam éppen ezüst ruháját viselte, túl a Margitsziget zöld koszorúján a Rózsadomb álmodott, azon is túl messze, a Jámoshegy hallgatódzott föl a mesemagasságokba. Ebben a mindenségi keretben feltűnően sok hajó, vontatógőzös és uszályos tartotta pihenőjét. Ez a kép látványt lobbantott föl bennem: új, nagyratágult magyar jövendő látványát. Mi lesz majd, ha a Fekete-tenger és az Atlanti-óceán vizeit a Duna—Rajna-csatorna egymásba csókolja és Európa Szuez-csatornájának a pesti dunaparton lesz egyik központi főállomása? Valamikor, ha a hajók, a hajózó ember Afrika északi partjairól a Földközi-tenger őskereskedelmi medencéjéből, Európa nyugati, északi partjairól Indiába akartak hajózni, kellett, hogy megkerüljék az egész Afrikát A világteremtődés nagy csodájában egybenőtt Ázsiát és Afrikát kellett egymástól elvágni, hogy hajó és ember a Vöröstengeren át mehessen ki az Indiai-óceánra. A Duna vizét a Fekete-tengerbe, a Rajna vizét az Atlanti-óceánba hordja. Aki a Rajna nyugati óceáni kapujától akarna hajójával a Duna fekete-tengeri kapujához jutni, kellene, hogy megkerülje Franciaországot, Spanyolországot, Portugáliát! Kellene, hogy behatoljon a Földközi-tenger őskereskedelmi medencéjébe, hogy a Dardanellákon át jusson el a vizek Duna-deltának nevezett beömlési tömérdekségéhez. Itt nem kontinenseket kell ikerségükből egyedekké operálni, mert ott a harmadik kisebbrendű víz a Majna. Már régóta kínálja magát arra, hogy a két nagy vízi utat hajó és ember számára egymásba kapcsolja. Kisebb rangjából így lenne belőle nagy rang: központi ékkő, Európa tízből teremtett átfogó ezüst övén. A világtörténelem igazolja, Lenin is aláírta a nagy tételt: a kereskedelmi forgalom hatalmasan formálja a népek gazdasági, társadalmi, szellemi létét. A nyugatnémet kereskedelmi tőke most sürgősnek találja, hogy legyen Európának is Szuez-csatornája. Nem rajtunk múlik, hogy csakugyan legyen, hogy a Duna-gondolatnak új értelmet adjunk. Mi már csináltunk itt valamit! Nem kisebb dolgot, minthogy új, örömös dallá daloltuk nemcsak Ady Endre látományokat hordó mélységesen mély Duna szomorúságát, de a népeket jelentő millióknak szavakká nem fogalmazott, életbánatát is. Mi már új dalokat dalolunk és az örök Duna is új dal nekünk. Nem mintha maga a Duna hömpölyögtetne valamely új öngondolatot magában! De mi, a partjain errefelé élő népek közös létünkhöz tartozónak, közös létünk kifejlődését fokozó nagy segítségnek érezzük és tudjuk a Dunát. Hiszen hatalmas arányokban gyakorolja azt az emberiséget bontakoztató erőt, melynek neve: közlekedés. A szocializmust teremtő dunai népek szövetsége bátran él is evvel az erővel, ékesen beszélnek erről a pesti dunaparton pihenőt tartó számos hajók. Csak hordozó célszerűséggé komponált forgalmi testek ezek csupán? Nem ősi balszerencse-tudatunkat, örömös élettudattá másító megifjulásunkat is jelképezik ezek a hajók. Nagyon sokat kell most emlékezni Adyra. Akkoriban volt még osztrák—magyar monarchia és német szövetség. Eleven történelem volt az iskolai lecke: "A Duna a Schwarzwaldban (Fekete Erdő) ered Regensburgtól hajózható). De Ady már akkor az errefelé vergődő, életbánattal sújtott, egymással közösséget találni nem tudó népek sorskérdése szerint szabta föl a Duna-gondolatot. Történelem szemlélete a Duna ausztriai határánál, a Habsburg-határnál mérlegelte a Duna értelmét. Ettől a magyar sorshatártól a fekete-tengeri futó örökvizet kérdezte meg. Mindig ilyen baj volt Itt a világ? Eredendő bűn, lanyha vétek. Hideglelés, vergődés, könny, aszály? A dunaparton sohse éltek Boldog, erős kacagó népek. És mondja Ady: Felelt a Duna. Mióta ő zúgva kivágott, Boldog népet ő itt sohasem látott. Nem Ady felelt itt önmagának? A néma folyam helyett így adja elő a dunai kisnépekről vallott filozófiáját: A Dunatárbús villámhárító. Fél emberek, fél nemzetecskék, Számára készült szégyen-kaloda? Ahol a szárnyakat lenyesték. Ahol halottasak az esték. A Duna nevében tesz végleges megállapítást: Sohasem lesz másként! Mikor fekete koporsóját a Kerepesi-temető földjébe eresztették, a dunai kisnépek föl nem oldhatónak hitt fekete végzete ott kongott koporsója fölött. Nem éppen ő volt-e az, aki olyan lázadó erővel akarta, hogy másként legyen? Nem a magyar jakobinusok szavával mondta-e ki a maga és forradalmi kortársainak a másként akarását. Ezer zsibbadt vágyból miért nem lesz, Végül egy erős akarat? Hiszen magyar, oláh, szláv bánat, Mindigre egy bánat marad. Hiszen gyalázatunk, keservünk, Már ezer év óta rokon, Miért nem találkozunk süvöltve, Az Eszme barrikádokon. Mikor fogunk már összefogni? Mikor mondunk már egy nagyot. Mi, elnyomottak, összetörtek. Magyarok és nem magyarok. Milyen keserű szívvel mehetett el innen! Hiszen Dunavízióiban nemcsak a vizet látta élni, hatalmas, zúduló erőket hordani, Duna-gondolatában, Duna-bánatában ott vergődtek a népek, az »elnyomottak, összetörtek a milliói. Ha föltámadni, közénk jönni tudna, látna csodát, akiket testvérül harcba szólított, azóta már mint testvérek találkoztak az Eszme barikádokon. A Duna lehet közép- és keleteurópai gondolat, de mint Duna—Rajna-csatorna lehet emberiségi gondolat. És az egykori történelmi szégyenkaloda néped az emberiségi Duna gondolatot szeretnék mielőbb megvalósítottalak tudni. A Dunát és a Majnát a német tőkeérdek már egymásba ömlesztette, amikor még egység volt nagy Németország. Azóta aludt a Duna— Majna—Rajna-gondolat. Nálunk már új dala van a Dunának, nem így a Rajna nyugatnémet tájainak. A nyugatnémet kereskedelmi tőke most sem a népek új lelkére, de új kereskedelmi utakra, új üzletekre gondol. És ebben még az atlanti paktum kalodája sem állítja meg. Mintha megismétlődnék itt valami! Amerika letiltotta a Kínával való kereskedelmet, de angol szövetségese mennyit erőlködött azon, hogy újra behatoljon ebbe a kereskedelembe. Számottevő hírek jönnek arról, hogy a nyugatnémet kereskedelmi tőke a Duna—Rajna-gondolatért indított nagyszabású agitációjához nagyra méretezett tőkét is kész mozgósítani. Ha Amerikának megvan a maga Dullese, Nyugat-Németországnak is megvan a maga Adenauerje, aki így gondolkozik: "Az ördögbe is! Azért akartuk ellenforradalommal letörni a dunai szocialista államok szövetségének kulcsállamát, Magyarországot, hogy a rosszul sikerült összeesküvés után, Európa Szuezcsatornáját készüljük megnyitni nekik!* A Mindenség kínálja nekünk a Duna—Rajma-gondolatot, megrögzöttségeik viszont készek elrontani a Mindenséget is. De mi tegnapunkhoz képest már sokban egészen mások vagyunk. Már szocializmusunk évei előtt hallottuk intonálni József Attila új Duna-gondolatát: A Dunának, mely múlt, jelen s jövendő, Egymást ölelik lágy hullámai. A harcot, melyet őseink vívtak, Békévé oldja az emlékezés, S rendezni végre közös dolgainkat. Ez a mi munkánk és nem is kevés. Ezt csináljuk már javában és nem is rosszul. Nem valamely üzlet, de az emberiségi Eszme vonalán rendezzük már jó ideje közös dolgainkat. Ady már nem él, de kell, hogy akik örökösei vagyunk, ne csak önmagunkban, de a szocializmus testvérnépeiben is segítsünk feloldani az egykori komor és nehéz Duna-bánatot. Tudjuk, hogy eljön az idő, amikor egymásba ölelkezik a Fekete-tenger, a Duna—Rajna és az Atlanti-óceán. Tenrt°rt4J óceánik száll akkor majd az új Duna-dal. Barta Lajos Szovjet műszaki segítséggel a magyar kohászatban is bevezetik a vácuumtechnikát A Szovjetunió Tudományos Akadémiájának metallurgiai intézete a múlt hónapban tartotta egyhetes kongresszusát, melynek napirendjén a jó minőségű kohászati gyártás egyik legfontosabb és nagy jövő előtt álló problémája, a vácuumozás kérdése szerepelt. A szovjet szakemberek 35, a külföldiek pedig 12 előadást tartottak. Személyes meghívás alapján részt vett a kongresszuson és előadást tartott Weigl Ernő, a Lenin Kohászati Művek metallurgusa is. Weigl Ernő a tanácskozásokról nyilatkozva elmondotta: A vácuumozás magyarországi megvalósításához a szovjet szakemberek megadják a legnagyobb segítséget és teljes rajzdokumentációval is támogatnak bennünket. Az eljárás bevezetése nagyfontosságú, mert az acélok, fémek és ötvözetek minőségjavításának igen hathatós módja. Elsősorban Diósgyőrött, Borsodnádasdon, Csepelen és Apcon vezetjük be a vácuumozás különböző eljárásait. Ötnapos lesz az idei balatonfüredi orvostanácskozás A Balatonfüredi Szívkórház, a Hazafias Népfront és a Balatoni Intéző Bizottság rendezésében az idén is megtartják a balatonfüredi orvosnapokat. Dr. Zákonyi Ferenc, a Veszprém megyei Idegenforgalmi Hivatal vezetője munkatársunknak elmondotta, hogy a program az idén bővült és ezért a tanácskozások idejét öt napra hosszabbították meg. A tanácskozások na® részét teszik ki a cardiológia körébe tartozó beszámolók, amelyeket a Balatonfüredi Szívkórházban tartanak. A tanácskozáson 400 orvos, köztük 100 külföldi vendég vesz részt. Jövőre már külföldi előadók is tartanak beszámolókat. Az idei tanácskozások időpontja: szeptember 24—28. A balatonfüredi orvosnapokat dr. Doleschall Frigyes egészségügyi miniszter nyitja meg. Vállalatok, szövetkezetek ! Műhelyben, raktárban nélkülözhetetlen a •HÁFÉM* üzemi szállítókocsi, emelőkocsi, zsáktargonca (molnárkocsi) A kocsik tömör gumiabroncs kerékkel, golyóscsapágyazva készülnek Raktárról azonnal szállítja: HÁZTARTÁSI ÉS FÉMTÖMEGCIKK KÉSZÍTŐ KTSZ Bp., XIII., Pozsonyi út 49. Tel.: 203—199, 200—180 Leleplezték Landler Jenő szobrát Szombat délelőtt a Landler Jenő Járóműjavító Vállalatnál ünnepélyes nagygyűlésen leplezték le az üzem névadójá- nak, a munkásmozgalom kimajlasló egyéniségének szobrát, az MSZMP és a kormány képviselőinek, a vasutas társadalom több vezetőjének jelenlétében. Az ünnepségen Németh Jó József, a MÁV vezérigazgatója is szoboravató beszédében Landler Jenő egyéniségét méltatva azt mondotta: feltűnhet valakinek, hogy egy vasúti járóműjavító vállalatot nem vasutas dolgozóról neveznek el, de Landler Jenő legjobban ismere a magyar vasutasoknak az akkori népelnyomó kormány-a nyal szemben folytatott harcait! ismerte gondjait, sorsközössé-get vállalt a vasutas társandalommal. Fekete Béla, mint régi har-costársa emlékezett meg Landler Jenőről, majd leleplezték a szobrot, amelyet elsőnek Kossa István közlekedés- és postaügyi miniszter koszorúzott is meg. _______ fj Hazaérkezett az MSZBT küldöttsége Kéthetes szovjetunióbeli tar tózkodás után szombaton hazaérkezett a Magyar—Szovjet Baráti Társaság öttagú kül-döttsége. Demeter Sándor, a küldöttség vezetője, az MSZBT, titkára elmondotta, hogy a Szovjet—Magyar Baráti Társaság vezetőivel több megbeszélést folytattak a jövő együttműködésről. A két társaság még az idén aláírja 1959. évi közös kulturális tervét. A megbeszélések eredményeit az országos elnökség legközelebbi ülésén vitatja meg. Köszöntjék a vasutasokat! A VIII. vasutasnapon a társadalom szeretete a vasutasok nagy tábora felé fordul. Soksok áldozatkészséget s felelősségteljes munkát követel a vasúti szolgálat. Egy-egy ember kezében az utasok százainak élete, sokszor milliókat érő áruszállítmányok vannak letéve. A vonatablakból kitekintő utas csak azokat az embereket látja, akik a vasúti munka "látható" részét végzik, a pályaőröket, pályamunkásokat, forgalmistákat, jegyvizsgálókat. Van azonban láthatatlan* vasúti munka is, amely a forgalmi irodákban, az irányítótornyokban, a rendezőpályaudvarok központi vezérlőhelyiségeiben folyik. Az itt dolgozó emberek is a vasutasok nagy családjához tartoznak, az ő ünnepük is a vasutasnap. A vasutasok között számos kiváló ember van. Olyanokat ismert meg közülük az ország, mint az a komáromi váltóőr, aki élete kockáztatásával felugrott az elszabadult villamosmozdonyra és megfékezte. Ezzel a hősi cselekedetével megmentette a nemzetközi expresszvonatot. Szólni kell azokról a vasutasokról is, akik az ellenforradalom idején bizonyították be hűségüket, becsületességüket a vasút, népünk iránt. Kiss László pályamester élete kockáztatásával felszedte Pécelen a váltók csúcssínét, hogy az ellenforradalmárokkal megrakott vonat be ne érjen Budapestre. A Landler Jenő Járműjavító Üzemi Vállalatnál dolgozik Udvarhelyi László, aki szombat délután kormánykitüntetést kapott az örvénylő menetvágás meghonosításáért, aki különben 1956 októberében az ellenforradalmárok tüzében egyedül hozott el táskájában másfélmillió forintot a Nemzeti Bankból, hogy a dolgozók munkabérét ki tudják fizetni. A vasutasok napján ünnepeljük Forgó Istvánt és Nagy Sándort, akik éberségükkel megakadályozták egyik vasúti hídépítésnél a katasztrófát. A VIII. vasutasnapon ismeréssel és büszkeséggel számolunk be arról, hogy a magyar vasút mind a személy-, mind az árufuvarozás tekintetében messze túlteljesítette tervét. Az elszállított áruk mennyisége közel háromszorosa, az utasok száma pedig három és félszerese volt az 1938. évi teljesítménynek. Érdemes megírni egy jellemző számot: fél év alatt több mint 181 millió utas utazott a vonatokon. Sok mindent eláruló beszédes számok ezek. Arról tanúskodnak, hogy a magyar vasutasok teljesítették a rájuk bízott feladatot. A vasút műszaki irányítása a legkiválóbb műszaki szakemberek kezében van. A vasútnál dolgozó műszaki értelmiség most azért dolgozik, hogy minél hamarabb és minél gazdaságosabban megoldják a magyar vasutak műszaki fejlesztését szolgáló dieselesítési programot. A vasút hároméves tervében már megteszik az első lépéseket a legkorszerűbb vontatás, a dieselesítés felé: ötven darab Diesel-mozdony és ötven más különböző Diesel-motoros jármű szerepel a vasút tervében. Természetes, hogy a MÁV széleskörű műszaki fejlesztési programját az ország anyagi erejéhez mérten, fokozatosan fogják megvalósítani. Egyre többször, egyre gyakrabban hallunk új mozdonyok, korszerű kocsik forgalombaállításáról. Az utazóközönség örömmel és elismeréssel veszi tudomásul, hogy a személy- és gyorsvonatok pontosan, a menetrendben előírt időben érnek céljukhoz. Egyre gyorsabb, egyre kulturáltabb lesz a vasúti közlekedés és ez a mozdonyvezetőket, fűtőket, forgalmistákat és vonatkísérőket, a pályafenntartás embereit dicséri. A VIII. vasutasnap alkalmából szívből köszöntjük a vasút dolgozóit s kívánunk valamennyiüknek sikerekben gazdag további jó munkát! Ünnepelt és kitüntetett vasutasok között az Országházban Az Országháza oroszlános kapujának lépcsőin egyenruhás vasutasok álltak sort ezen az augusztusi szombat délutánon, amikorra Kossa István közlekedés- és postaügyi miniszter a parlament kupolatermébe meghívta azokat a vasutasokat, akik a VIII. vasutasnap emlékezetére kapták a kormánykitüntetést, és a miniszter elismerő jutalmát. Családias volt a hangulat. A meghívottak feleségükkel, családtagjaikkal érkeztek s a kupolaterem bejáratánál Kossa István, mint házigazda fogadta vendégeit. A csillogó teremben a vasutasok országos szimfonikus zenekara muzsikával várta az érkezőket. Három órakor kigyúltak a filmesek Jupiter-lámpái is. Eljött az ünnepségre Kádár János, és Apró Antal, Nagy Dániel és Kristóf István és B. P. Bescsev szovjet közlekedésügyi miniszter is. Németh József miniszterhelyettes, a MÁV vezérigazgatója köszöntötte a jutalmazott ünnepelteket. A vasutasnap — mondotta — mindig egy kicsit évi számadása a magyar vasutas társadalomnak. Az idei számadás mérlege jó, hiszen 97 százalékos a MÁV- vonalain a személy- és teheráru forgalom pontossága. S a jövő feladata, most az őszi forgalom küszöbén felkészülni a szokásos nagy próbatételre, amely a MÁV vonalait és munkaerejét mindig próbára szokta tenni. Az év jutalma pedig ezen a vasutasnapon: hetvenhárom, munkáját a szocialista követelményeknek megfelelően, kitűnően végző vasutas kormánykitüntetése. Műszakiak és forffolmisták, vasútépítők, kocsikísérők, és pályaőrök, éppen úgy megtették kötelességüket, mint a vasút irányítói közül számosan. A Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium pedig 101 vasutast tüntet ki a »Kiváló vasutas« címmel és jutalmaz meg. Megható pillanatok és ezeket viharzó taps követi. Valaki azt mondja mellettem, régi, érdemes vasutas, néhány kitüntetés már feszült a zubbonyán, no, ennek örülnek majd az asszonyaink... A vasutas feleségekről, áldozatos türelmükről, segítő munkájukról emlékezik meg a szónok. A vasútnak vannak kitűnő és éppen most is jutalmazott női dolgozói, de meg kell emlékezni a feleségekről is, akik ott állnak nehéz munkájukban férjük mellett, segítik őket. Zúgó taps, s aztán Kristóf István egymás után nyújtja át a kormánykitüntetéseket. Sok az egyenruhás jutalmazott, műszakiaktól, forgalmi szolgálattól és pályaépítéstől, de sok a nő és a civilruhás vasutas is. Az arcok ünnepélyesek, és amikor a 101 vasutas is átvette jutalmát, a belső termekben megkezdődik a hivatalos ünnepség bensőségesebb, családias felvonása, Kádár János és Kossá István elbeszélgetnek a jutalmazottakkal, családtagjaikkal. Kossá István őszülő szerény férfit szólít meg: — Jöjjön csak, Gora elvtárs — és karon fogja Gora Béla MÁV műszaki főtanácsost, a Közlekedési Minisztérium 1/6 Építő- és pályafenntartási szakosztályának főtechnológusát, aki nemrég még érdemes vasutas volt s szombattól kezdve kiváló vasutas. — Bemutatom Kádár elvtársnak. És a bemutatásnál még ezt mondja Kádár Jánosnak: — Gera Béla a hosszú sínek hegesztésének "atyamestere", tudósa. És olyan ember, hogy nemrég eltörte a karját, de az operáció után törött karral is kijárt a pályaépítéshez. — A kartörés csak azt igazolta — mosolygott az ünnepelt, hogy a sín masszív, tehát a nyersanyag jó. Inkább a kar törjön, mint a sín. S aztán barátságos eszmecsere következett a hosszú sínek hegesztéséről, a MÁV pályáinak fejlődéséről. Egy csoport a vendég Bescsev szovjet miniszter körül, mások vezérigazgatójuk körül beszélgettek. Szakmai, családi dolgokról, problémákról folyt a szó. Egy sátoraljaújhelyi pályaőr a MÁV mérnökkel beszélgetett, a szombathelyi főintéző budapesti kollégájával. A vasutasok népes társadalom, s mégis egyetlen nagy család. Úgy ismerik egymást — ez derül ki ezen a délutánon —, mint a nagyon nagy létszámú család összetartó rokonsága. A hangulatos fogadás estig tartott. % Dokumentációs kiállítás nyílt a társadalmi tulajdon védelméről Szombat délelőtt a Budapesti Rendőrfőkapitányság rendezésében társadalomtulajdonvédelmi kiállítás nyílt meg a Népköztársaság úti rendőrklubban. A kiállítás megnyitásán megjelent Garamvölgyi Vilmos vezérőrnagy, miniszterhelyettes, dr. Sós György ezredes, budapesti rendőrfőkapitány, valamint számos fővárosi nagyüzem képviselője. A kiállítás szemléltető képet nyújt arról a harcról, amelyet rendőrségi szerveink a lakosság segítségével folytat a társadalmi tulajdon hanyag kezelői és kártevői, üzemi szarkák, osztályidegen spekulánsok, volt ellenforradalmár fosztogatók és más bűnözők ellen. Fényképfelvételek, írásbeli dokumentumok egész sora mutatja be az elmúlt év legnagyobb gazdasági bűnügyeinek bizonyítékait, azokat, akik közvetett, vagy közvetlen úton 200 millió forint értékű kárt okoztak a társadalomnak. Leleplezi a kiállítás az álszövetkezetek panamáit, a közigazgatásba befurakodott korrupt elemeket, a boltokban a vásárlók rovására elkövetett bűncselekményeket, s azokat, akik hatalmas vagyonokat harácsoltak össze a közösség rovására. A maga nemében egyedüli kiállítást rövidesen több nagyüzemünkben is bemutatják.