Magyar Nemzet, 1982. május (38. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-27 / 122. szám

Csütörtök, 1982. május 27. Magyar Nemzet Szövetkezetek a párban Szegények és gazdagok Gyenge helyett mondtunk már kedvezőtlen adottságút, alacsony hatékonyságút, óva­tosan megközelítve a tényt, hogy hazánkban másfél millió hektáron 400 olyan termelő­­szövetkezet működik, amelynek eredményei a lehetséges szint alatt maradnak évről évre. Miközben 140 ezer embert fog­lalkoztatnak, s több mint egy­­millióan laknak vonzáskörze­teikben. Lakóhelyi közérzetük negatív felhangjaként elvisel­ve, hogy valami okból a gyen­ge kisebbséghez tartoznak. Szükségszerű ez így? Az üzemek közötti differenciált­ság természetes állapot, ám ha az arányok túlzottan eltérők, akkor a gyenge portákon hasz­nos alaposabban szétnézni. Ahogy ezt tette is a Termelő­­szövetkezetek Országos Taná­csa , gazdasági körzetenként felmérve és elemezve a sze­rény eredmények okait. Hogy aztán, okok és okozatok isme­retében meghirdesse azt az akcióprogramot, mely „az erős és az alacsony hatékonyságú szövetkezetek együttműködé­sének fejlesztését” célozza. Minderről a TDT főtitkára, dr. Elejei János így vélekedik: „ A termőhelyi adottságok, a földminőség, a földrajzi el­helyezkedés meghatározóak. Az alacsony szintű tsz-ek mintegy egyharmada árvizes, belvizes területeken dolgozik. Másutt — csaknem száz ter­melőszövetkezetben — a szel­lemi tőke kamatozik a lehetsé­gesnél gyengébben, ott a veze­tés, a szervezés színvonala kö­vetel változtatást. Nem egy helyütt az anyagi tőke hiány­zik , bővében vannak a gaz­dasági épületeknek, ám nincs pénz a rekonstrukcióra, vagy kihasználatlanok a legelőik, mivel a gyepfelújítást már nincs miből fedezni. Ha ilyen helyre partnerként belép egy „erős” tsz, a hasznon arányo­san megosztozva mindketten jól járhatnak. Jelenleg már száz-százötven ilyen „páros" alakult ki országszerte, szá­muk azonban várhatólag emel­kedik. Hiba volna azonban azt hinni, hogy ez az egymást tá­mogató módszer a fejlődésben lemaradt 400 tsz minden gond­ját egycsapásra megoldja. A szabályozó rendszer további fi­nomítása, a változó követel­ményekhez való rugalmas al­kalmazása kell hogy találkoz­zék a termelőüzemek döntés­készségével, igyekezetével. Ak­kor talán az a görcs is oldódik majd, amellyel ma még sok helyütt a gyengébb tsz-ek az erősek segítő közeledését fo­gadják. Az ácsai példa A TÓT ajánlásához elsőül hazánk egyik legerősebb ter­melőszövetkezete, az ácsai Vö­rös Október Tsz csatlakozott. Melyről egyebek közt az is ismert, hogy rendkívül gyenge termőhelyi adottságú földeken, ám kiváló szakembergárdával, szikrázóan ötletgazdagon, s ennek megfelelően magas ter­melési értékkel, eredményesen működik. Elnöke, Dóra Béla szerint: — Már csak azért is igye­keztünk felzárkózni a prog­ramhoz, mivel megyénkben szép hagyományai vannak az együttműködéseknek, a gazda­sági társulások különböző for­máinak. S ahol a tsz-ek időben felismerik, hogy a társulások­kal összehangoltabb termelési, értékesítési és fejlesztési prog­ramok hozhatók létre, ott nö­vekszik a jövedelem. Így ke­rültünk mi is legújabban part­nerkapcsolatba tíz „gyengélke­dő” szövetkezettel, közöttük a kiskunlacháziakkal, a varsá­nyiakkal, a kállóiakkal, a ceg­lédiekkel, a nagykátaiakkal és az alsótoldiakkal. Zömében építőipari, könnyűipari vagy ipari szolgáltató tevékenységet végezve közösen, kölcsönös ér­dekeink összehangolása alap­ján. A Cserhát-vidéken apró, ám nélkülözhetetlen iparcik­keket csomagolnak, a ceglédi Interszolg elnevezésű gazdasá­gi társaságunk lemezszekré­nyeket gyárt, Kiskunlacházán a Hőépszer kazánokat és hő­technikai berendezéseket tart karban, másutt műanyagokkal, textilfestéssel, ajándéktárgyak előállításával foglalkoznak. — Hogyan kezdték? — Két esztendeje kezdtük el a közös munkát, zömében úgy, hogy egy-egy önálló üzemrészt „működőkész” állapotban ad­tunk át az új társaknak. Ter­melőeszközöket, szakképzett munkaerőt, kipróbált vezető­gárdát, sőt számviteli munká­hoz értőket is küldtünk ... — S a megtérülés? — A társaságokat 55 millió forintos vagyoni betéttel ala­pítottuk, a társult szövetkeze­tek 25 milliós vagyoni hozzá­járulása jelentős részét a Ma­gyar Nemzeti Bank középlejá­ratú hitellel finanszírozta. Volt, ahol a társuló szövetke­zetek pénzeszközökkel, kihasz­nálatlan épületekkel, munka­erővel is hozzájárultak a kö­zöshöz. Számításunk szerint az első együtt dolgozott eszten­dőben megtérül a befektetett vagyon összege, s a második­ban már olyan érdekeltségi alapok is teremtődnek, ame­lyek az alacsony jövedel­műeknél a bővített újraterme­lés feltételeit lehetővé teszik. Sőt, kedvezőbb személyi jöve­delmek nyújtására is módot adnak. Eleddig zömmel a mel­léküzemági tevékenység fel­adatkörében társultunk a gyen­gébbekkel, terveink szerint azonban a kör még ez évben kiterjeszthető az alaptevé­kenységekre is ott, ahol az igé­nyek és a lehetőségek ezt kí­nálják. — Mindezt segítségnyújtás­ gyanánt? — Megítélésem szerint sok­kal inkább olyanfajta együtt­működés az a termelőszövetke­zetek között, mely kölcsönös előnyök és érdekek alapján a részvevők termelési szerkeze­tének racionális megváltozta­tását eredményezi. A korábbi­nál hasznosabban. Ám úgy, hogy közben — a közgazdasági szabályozórendszer hatásaképp — a népgazdaság tágabb érde­kei is érvényre jutnak. Mindnek megéri... A példa, az ócsaiak kedvező eredményei azt sugallják, hogy egy eredményekkel kecsegtető kezdeményezés van immár sínen. Annál is inkább, mivel — a TDT elnöksége által ez év áprilisában elfogadott határo­zat szerint — a januárban életbe lépett szabályozó rend­szer több olyan elemet is tar­talmaz, mely fokozottan figye­lembe veszi a gyenge termő­helyű és alacsonyabb jövedel­mű gazdaságok helyzetét. Dif­ferenciált árkiegészítéssel biz­tatva azokat a gabona, a ku­korica, a vágómarha értékesí­tésére. Megszüntetve a mező­­gazdasági és az ipari-mező­gazdasági termelőszövetkeze­tek elkülönítő kategóriáját, s az ezzel együttjáró emelt ter­melési adót. A szakemberek" anyagi támogatását kiterjeszt­ve a 17 aranykoronát meg nem haladó szántóterületű gazdasá­gokra is, megemelve a támo­gatási keretet országosan im­már 200 millió forintra azért, hogy a hozzáértők szívesen vállaljanak a gyenge adottságú üzemekben feladatokat, fele­lősséget. Az együttműködést ösztönzi az is, hogy az alap­­tevékenységen kívüli munkát adóvisszatartási kedvezmény segíti, mely a vagyoni hozzá­járulás mértékével arányosan a gazdasági társaságban együttműködő, összes kedve­zőtlen adottságú nagyüzemet megilleti. Akkor, ha a terme­lést valamelyik, az adóked­vezményre jogosult gazdaság területe szerinti helységben folytatják. A lehetőségek tehát adottak. S ha most, az indulásnál itt­­ott ódzkodással, nehézkesség­gel találkozhatni, annak okai leginkább szubjektívek. Adód­nak a kezdet nehézségeiből, vélt presztízsféltésből, nem­egyszer tájékozatlanságból. A dunavarsányi Petőfi Tsz el­nökhelyettese, dr. Karakase­­vich Endre szavai is ezt bizo­nyítják. — A TOT-felhívás nyomán jelentkezett nálunk a nyírségi szövetkezetek közül nem egy, az együttműködést kezdemé­nyezve, ám az igyekezet ham­vába holt. Az ottani, megyei szakapparátus zárkózott el a kapcsolatteremtés elől azzal, hogy a nálunk kifizethető alapbér magasabb az ottaninál, s így nem kívánt hangulati és bérfeszültségeket okozna az együttműködés. Úgy látszik, várnunk kell, míg a helyi ta­nácsok vezetői szemléletmód­jukban is felnőnek egy-egy országos hatósugarú lehetőség felismeréséhez, kiaknázásá­hoz ... Másik jeles főváros környé­ki tsz-ből meg úgy hírlik, hogy ott azért halad döcögve a part­nerkapcsolatok ilyetén kiala­kítása, mivel az ő megítélésük­ szerint a szaporodó társulások elszívják a munkaerőt. Épp elég gond számukra a saját embereiket megtartani. A távolságok és a munka­erő-átcsoportosítás azonban szerencsére áthidalhatók. Ke­­repestarcsán például, a Szilas­­mente Tsz-ben, ahol az elnök­­helyettes, Porgányi Gyula így tájékoztat: — Eredményesen dolgozunk együtt a nógrádiakkal. Édes­köményt, kantát termelnek mintegy 40 hektáron a mi fel­dolgozó üzemünk számára, részt vesznek a közös kertépítő tevékenységben, végeznek épü­letgépészeti és lakatosmunkát. Három esztendeje, a társulás megalakultakor évi egymillió forintos haszonnal zártak, ma kilenc és fél milliónál tarta­nak. Nekik is, nekünk is meg­éri. A főágak is ! A kép egészéből úgy tetszik, hogy ma még a gazdasági tár­sulások zöme a kiegészítő üzemágakra épül. S mert a fő­város vonzáskörzetében ennek hagyományai vannak, Pest megye így a szegények és gaz­dagok egymásra találó kapcso­latában élen jár. A megyei ta­nács elnökhelyettese, dr. Cson­ka Tibor mondja erről: — Termelőszövetkezeteink fele a jelen besorolási kód sze­rint magas jövedelműnek szá­mít. Topográfiai lehetőségei­nél, piaci adottságainál, s nem utolsósorban az itt akkumulá­lódott szellemi tőke okán. Így aztán érthető, hogy nagyobb nyereségtömeget képezve, na­gyobb biztonságot is tud adni a hozzáfordulóknak. Ám hiba volna azt várni, hogy most va­lamiféle kampányszerű, és gyors változás tanúi lehetünk, ahol a „gyengék” hirtelen­­hamar „megerősödnek”. Idő és türelem kell ahhoz, hogy a ma még jobbára melléküzem­­ágakban létrejött társulások sora kiteljesedjék az alaptevé­kenységben együttműködőkkel is. Hiszen az előbbi nemegy­szer megalapozza az utóbbit: a kiegészítő üzemágak haszna végső soron a főüzemágak va­lamelyikébe áramlik vissza. És az összefogásban ez a fon­tos. Bedő Ildikó ­ mn t­EGYJÉGEJA mcRCTRcnorZER m Kardigán­um­­ vásárlásánál %8N­ jHJ a testmagasságot és a mellméretet kell ismernie. Mwf lüls „Vita a dolgok atyja”­ ­Napjaink diplomáciájának vezérszólama, sarkalatos eré­nye, központi gondja, politi­kai párbeszédek szorgalmazá­sa, sürgetése és szaporítása minden szinten. A személy­telen jegyzékváltások, levelek és üzenetek helyett a szemé­lyes érintkezés előnyei egyre jobban kidomborodnak. Úgy tűnik, a rakétavész árnyéká­ban vissza kell térnünk a köz­vetlenebb, elevenebb tanács­kozásokhoz, mint gyorsulást ígérő módszerhez. Korunk betegsége az álta­lános személytelenség, az el­vontságok túlbecsülése politi­kában, művészetekben, orvos­lásban, nem kevésbé a hét­köznapi életben. Az élő be­széd nagy erejéről, a szemé­lyiség döntő szerepéről meg­feledkeztünk és így egyre job­ban eltávolodtunk a valóság­tól. A beszédnek, a szó­nak újból ízessé kell válnia, egyénivé, hogy őszinte lehes­sen az, aki szól. A szenve­délyes politikus olykor elra­gadtatja magát híveinek ér­dekében, mint például Kos­suth Lajos is: „Aki téged kő­vel dobál, dobd vissza menny­kővel”. Csakhogy ma már apo­kaliptikus mennyköveink van­nak ... Ezért kell mentsvár­nak tekinteni a tárgyalóasz­talt. Harctér helyett a diplo­máciai sakktáblán kell lépe­getni. Az államfők és dip­lomaták találkozói — ha meg­van a bizalom — elháríthat­ják a katasztrófát. A párbeszéd sürgetése nem­csak az újságírás refrénje, de tüntetők ezreinek, aggódó mil­lióknak legfőbb gondja az egész világon. A személyes találkozások fontosságának felismerésében a tudomány megelőzte a po­litikát. A modern kutatás eredményei fórumra kíván­koznak és végeredményben párbeszédből születnek, me­lyet a kutató tudós a ter­mészettel, az eszmékkel, az el­lenvéleményekkel folytat. A kísérletben a szakember kér­dezi a természetet, hogy az válaszoljon. Einstein jól meg­látta, hogy a fizikai jelenség önmagában, megfigyelő sze­mély nélkül elégtelen. Az em­ber legfőbb java Goethe sze­rint személyisége, s Freud szerint személytelen részünket énünkké, tehát személyessé kell változtatnunk. „Wo es ist, soll ich werden.” „Vita a dolgok atyja” — mondta az ókori bölcs, mert ha kikötünk egy véleménynél, már lebéklyóztuk azt, a gon­dolat mozdulatlanná válik, az­az: nem szabad soha sem el­hallgattatni, sem abbahagyni a párbeszédet, mindig élő vi­zében kell fürödnünk. A gon­dolkodás özönvizének nincsen Ararátja, végleges kikötője, sziesztája, végállomása. Még a politikában sem. Rengeteg hiba származott például régen a hivatalok el­­sáncoltságából, a hivatali gőg­ből, a személytelen aktagyár­tásból, a terméketlen abszt­rakciókból és az ügyek kon­tár elintézéséből. Az elérhe­tetlenség és a személytelenség Kafka-kastélyaiban lakozott a bürokrácia. A sokat vitatott pedagógiai reform fókusza is a párbe­széd módszereinek jobb ki­építése és gyakorlata. A leg­több előadás nagyobb hatást kelthetne és gyümölcsözőbbé válhatna, ha utána rendsze­res hozzászólások hangzaná­­nak el. Kitűnő módszere en­nek a hindu Krisnamurié. Is­kolákban, közép- és felsőfo­kon nem csupán „feleltetés” létezne, hanem mélyrehatóbb párbeszéd tanárok és diákok között. Így a tudás megala­pozottabb, az osztályozás igaz­ságosabb lehetne. Különösen kirívóvá vált a személytelenség az orvosi praxisban. Amikor a beteg­nek csak a leleteit értékelik. Ez komputerdiagnózis, ez a cédulákra támaszkodás a lé­nyeget, a beteg személyiségét eltakarja, amikor pedig sok betegség eredete, kiváltója a személyiséggel is összefügg. A gyógyításnak lényeges mozzanata a megnyugtató pár­beszéd, az orvos retorikája, amire külön gondot kellene fordítani a modern orvoskép­zésben. Ma már elavultnak tekintjük azt az előítéletet, hogy „Hazugság és morfium nélkül nem szeretnék orvos lenni.” A mai orvosnak nincs szüksége kendőzésre és kábí­tókra. Személyiségének hatnia kell a betegre! Dr. Weninger Antal Mitől kiválóak? Szellemiekkel az élvonalban A neve: AGROCOMP. Még meg sem száradt a tinta a Bá­bolnai Állami Gazdaság és a Számítástechnikai Koordiná­ciós Intézet közös vállalatának alapítási okiratán, de már újabb együttes akcióról tár­gyalnak. Most épp a BNV-n. Hogy miről? — Az SZKI szerintünk egy jól felkészült software-ház — mondja Helybéli István, a bá­bolnai kombinát osztályveze­tője. — Először nálunk, Bábol­nán próbáljuk ki a mi ter­melési tapasztalatainkra épült software-es rendszert. Célunk, hogy olcsó szolgáltatást nyújt­hassunk a közös vállalattól vá­sárló gazdaságoknak. Hasonló tervünk van a számítógépes kukoricatő-számlálással is, melynek célja a nagyobb ter­méshozam. Ezt is olcsón, hek­táronként 40—50 forint alatti áron akarjuk adni, mert csak így éri meg partnereinknek. Új nyelv — 1990-re Kutatóintézet az SZKI. A holnapnak élnek, de ma. És ez a legfontosabb, hiszen ebből van haszna, megtermelt érté­ke sok vállalatnak, szövetke­zetnek. Alighanem ezért is kapták meg az idén a Kiváló Vállalat címet. Az intézet igazgatóját ezért kértük rövid „elszámolásra”. — Az SZKI által kifejlesz­tett, gyártásba vitt termékek értéke a 80-as évekig megha­ladta a 10—14 milliárd forin­tot — sorolja dr. Náray Zsolt. — Ennyi árbevétele szárma­zott a vállalatoknak abból, hogy bevezették termékeinket. Az említett összegnek 12 szá­zaléka képződött náluk, mint műszaki-fejlesztési alap. Mi ebből a termékek kidolgozá­sáért felvettünk 200 millió fo­rintot, így partnereinknél egyr­­milliárd forint maradt. Az in­tézet alkalmazói rendszerei évente körülbelül 30 milliárd forint termelési értéket „irá­nyítanak". Azaz ennyit gyár­tanak az SZKI automatikus, számítógépes rendszerei segít­ségével a különböző SZKI-ter­­mékeket alkalmazók. És még egy adat: 77 millió dollárért exportálnak szellemieket a fej­lett tőkés országok vezető­ cé­geinek. A felsorolás voltaképpen végeredmény. Kézzel fogható haszna a kutatómunkának. Er­ről nem sokat árult el például a BNV-bemutatkozásuk. Hiányzott az intézet standjá­ról egy kis könyvecske. Pedig az igazán nagy értékű és ke­resett „áru” ez: egy nemré­giben kifejlesztett logikai szá­mítástechnikai nyelv. Külföl­di szakemberek mondják, hogy a PROLOG — ez a neve a nyelvnek — az ötödik generá­ciós számítógépeké. Az 1990-es (!) évek számítástech­nikai berendezéseinél alkal­mazzák majd. Nem félnek a kockázattól... Nem is véletlen, hogy az Egyesült Államoktól Japánig a vezető nagyvállalatok vásá­rolják. De vajon honnan tud­ták az SZKI-sok, hogy pont ezt fejlesszék, alkossák meg? — Kockázatot vállaló inté­zet a miénk — mondja az igazgató. — A számítástech­nikai rendszerekben a szel­lemi termékek költsége ha­zánkban 60—70 százalékot tesz ki. E szituációból követ­kezik a kockázatvállalás szük­ségessége, megsejteni, hogy mire lesz öt év múlva igénye a népgazdaságnak. Bár elvben választhatnók azt is, hogy „föntről” megmondják, mit is kutassunk. Megoldás az is, hogy az ügyfelek rendeléseire dolgozzunk csak, ők mindent fizetnek, s nekünk nem fáj semmiért a fejünk. Más a stratégiánk. Alaptevékenysé­günket olyan hatékonysággal kell végeznünk, hogy elbírjuk a saját finanszírozású kutatá­sokat, azok kockázatát. Mert egyáltalán nem biztos, hogy minden témánk telitalálat. Az igazgató szerint átlago­san öt-hat év a hátrányunk a számítástechnikában, elektro­nikában. Rendszerint három év ebből arra kell, hogy föl­eszméljünk, s ugyanannyi, amíg megvalósítjuk a produk­tumot. Csakhogy itt egy gyárt­mány csak öt-hat évig korsze­rű. Ezért fájlalják az SZKI- ban, hogy esztendőkkel ez­előtt rálegyintettek a kifejlesz­tés alatt álló készletgazdálko­dási rendszerükre. Ma is van ilyen kínálatuk: az árukód­olvasó ceruza, illetve raktá­rozási-készletgazdálkodási rendszer — látható a BNV-n is — elkészült. Vállalkozó fiatalok Az intézeti dolgozók átlag­­életkora alig több mint har­minc év, házon belül nevelő­dött ki a vezetői garnitúra kétharmada. És ez a közösség hajlandó volt elfogadni, hogy náluk a jövedelem alapja a teljesítmény. Ilyen környezet­ben az sem volt véletlen, hogy automatizálták a szellemi munka végzésének — a szá­mítógépek, a software-ek fej­lesztésének — jelentős részét. Olyannyira sikerült ez a „gé­pesítés”, hogy azóta Svédor­szág, az NSZK és Franciaor­szág már megvásárolta, a ka­nadai üzlet pedig most van születőben. A szellemi frisseségre az is jellemző: az intézetben nem idegenkednek az új formáktól, például a gazdasági munka­­közösségektől sem. Tizenhetet már létrehoztak, de keveslik. Jellemző az is, hogy a már­cius végén kötött szerződés a Műegyetem automatizálási tanszékével ma már szériater­mékké fejlődik, a személyi számítógépből azonban készül­hetne több, ha negyven-ötven szakember második műszak­ban, munkaközösségben is gyártaná ... Tulajdonképpen az ilyen gondolkodásmód az alapja annak, hogy az SZKI talán a legfőbb szorgalmazója ma is a Számítástechnikát Kutatás-Fejlesztési Társulás­nak, mely velük együtt hat szakintézmény tevékenységét koordinálja. A kitüntetett kutatóintézet a maga eszközeivel sokat tett, hogy a világ élvonalához kö­zelítsünk, lépéshátrányunkból valamennyit lefaragjunk. És ebben a vezető — szellemi — iparágban ez komoly fegy­vertény. Gergely László 7 TÖLTSE A HÉT VÉGÉT A VÁCI BÚCSON! Június 5-én és 6-án, reggel 10-től este 10-ig! A HUMOR ÉS A NEVETÉS „DIPLOMATÁI”: Szuhay Balázs, Kabos László, Kibédy Ervin, Hlatky László, Csala Zsuzsa, Lorán Lenke, Voith Ági, Bodrogi Gyula, Kazal László. A MUZSIKA „DIPLOMATÁI”: Zorán és a Láma, a 100 Folk Celsius, az Óceán, a Bojtorján,­­ Katona Klári, Soltész Rezső, Ihász Gábor, Karda Beáta, Megyeri Mária ... és még sokan mások! További programjaink előadóit figyelje további hirdetéseinkben!

Next