Magyar Nemzet, 1983. július (46. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-30 / 179. szám
Szombat, 193.?. július 30. Magyar Volzet A nemzetköziség igazi érzése Találkozás az Eszperantó Világszövetség főigazgatójával Legalább tíz nyelvet beszél Simo Milosevic, az Eszperantó Világszövetség rotterdamiközpontjának főigazgatója, interjút mégis a legszívesebben eszperantó nyelven ad. A nemnek fölötti mesterséges nyelvről, és elterjesztésének nehézségeiről a kongresszus előtt beszélgettünk vele Budapesten. — ,4 laikus számára különös paradoxon áldozata Zamenhof nyelve, céljait tekintve politika fölött áll, ugyanakkor — ,legalább is, ami az elterjedését, a hivatalos használatát illeti — vagyon is a politika függvénye ... — Hadd javítsam ki: az eszperantó nem a politika fölött álló nyelv, inkább úgy fogalmaznék, hogy alapjában véve politikamentes. Annyi azonban mindenképpen igaz, hogy az eszperantista mozgalom nem kapcsolódik semmiféle politikai párthoz. Ha mégis úgy tetszik, hogy ennek a nyelvnek az elterjedése, hivatalosan használt nyelvvé való deklarálása politikai kérdéssé válik korunkban, nos, akkor ebben valóban van igazság. Az új nemzetközi gazdasági rendnek éppúgy, mint az új nemzetközi kommunikációs formáknak, rendszereknek vannak az eszperantó nyelvvel érintkező területei, s ezen összefüggés felismerésével máris világos: az eszperantó nem vonatkoztatható el árpolitikai érdekektől. Ha csak egy példát mondok, talán világosabbá válik a bonyolult összefüggésrendszer: éppúgy, ahogy a fejlődő, harmadik világbéli országok nem hajlandók elfogadni a Nyugat gazdasági imperializmusát, ugyanúgy nem hajlandók az eszperantisták sem elfogadni bármiféle nyelvi-nagyhatalmi diktátumot. Ha pedig ez így van, akkor világos, hogy az eszperanizmus — a nyelv alapjaiból kiindulva — a nemzetek, kultúrák egyenlősége, egyenlően értékes volta mellett tor lándzsát. Jie egyúttal ,sőt mégis Stálin voilt, politikai Programot is jelent. Az eszperantizmus tehát nem lehet szűken értelemezett nyelvi törekvés. Támogatja a nemzeteket abban, hogy egyenlő kulturális, gazdasági, politikai jogokat vívjanak ki maguknak. — Addig viszont, amíg ezek az egyenlő jogok nem valósulnak meg, kérdésesnek tartja ez eszperantó nyelv általános elfogadtatását is? — Így van. Hiszen az eszperantista mozgalom is e világban létezik, abból kimenekülni nem tud ... — De hiszen e nemzetközi nyelv bevezetésének, használatának kézzelfogható gazdasági haszna is lehetne ... — Valóban, léteznek számítások, amelyek ezt bizonyítják. Például az EGK költségvetésének csaknem egynegyedét költi fordítókra, tolmácsokra, különféle, a nyelvi nehézségeket áthidaló, „segédeszközökre”. Az eszperantó általános elterjedésével a nemzetközi szervezetek ilyen természetű kiadásait a minimumra lehetne csökkenteni. Van aztán egy másik, könnyen belátható gazdasági előny is: a jelenlegi nyelvi világrend megszabadulhatna a nyelvoktatásra manapság költött hallatlanul nagy összegektől. Egy bizonyos, egyetlen, mindenki által „idegen nyelvként" beszélt nyelven működő világméretű gazdasági, kulturális rendszer mindenképpen hatékonyabban és egyenlő előnyöket nyújtva tudna dolgozni. Nem légből kapott feltételezés, amit mondottam, ezt egy érzékletes példa is alátámaszthatja. Spanyolország fegyver gyártóinak legjobb piaca Dél-Amerikában van, noha az ottanimegrendelők a spanyoloknál sokkal jobb minőségű fegyverekből is válogathatnának. Egyszerűen arról van szó, hogy a dél-amerikai vásárlók jobban megértik a spanyol gyártók ajánlatait, mint a német vagy angol nyelvűekét... . .4. eszperantó mögött nem áll olyan, évszázados vagy évezredes irodalmi, történelmi, kulturális tradíció, mint az élő nyelvek mögött. Előnyére vagy hátrányára válik-e ez? — Azt hiszem, ez alapvetően előny, hiszen így az eszperantó nem léphet fel mint kulturális gyarmatosító egyetlen országgal, egyetlen nyelvvel szemben sem. Persze, van azért az eszperantó mögött is kultúra-fedezet, csak éppen nem olyasféle, mint amilyen a nemzeti nyelvekben. Az eszperantó kultúra az alapvető nemzetközi kultúrát karolja föl, azokat a közös érintkezési pontokat, amelyeken keresztül bármely, viszonylag kicsiny, vagy elszigetelt nyelv művészete, irodalma is részese és alkotóeleme tud lenni az emberiség közös kultúrájának. Az eszperantizmusnak ezért is alaptulajdonsága a megértés, a nyitottság — .A közelmúltban — egyes jelentések szerint — Afrikában is terjedni kezdett az eszperantizmus gondolata, noha ezen a földrészen korábban is léteztek már országok fölötti „közvetítő" nyelvek. Mi ennek ■ a megújult érdeklődésnek az oka? — A függetlenné vált afrikai államokban rendszerint több tucatnyi törzsi nyelvet, beszélnek. E nyelvi gondokon a fiatal államok úgy igyekeztek úrrá lenni, hogy az egykorvolt gyarmatosítók nyelvét vették át hivatalos nyelvnek. Később ráébredtek, hogy ez a megoldás konzerválja kulturális — és részben: gazdasági — függőségüket az egykori gyarmattartó országoktól. Éppen ezért mostanában felvetődött több afrikai országban is, hogy „lehetne valamit kezdeni” az eszperantóval, amely könnyen tanítható, s nem fűződik hozzá semmiféle hátrányos megkülönböztetés ... — Hol hivatalos nyelv az eszperantó? — Egyelőre még nem sok helyen. Két esztendeje azonban a nemzetközi kibernetikai társaság fogadta el az angol és a francia mellé harmadik hivatalos nyelvnek. Egyébként éppen ez a terület, a számítástechnika az, amelyben az eszperantónak érdekes szerepe lehet: a számítógépek programozásánál használatos nyelvek sorába ugyanis a logikus nyelvtan rendszerű eszperantó kitűnően beilleszthető Úgy tudomra magyar Neumann Társaság már készített is eszperantó nyelvű számítástechnikai programot. — ön olyan nemzetközi Az elkövetkezendő napokban — július 30-tól augusztus 6-ig — hazánkban rendezi meg hatvannyolcadik kongresszusát az Eszperantó Világszövetség Az idén hetvenöt esztendős szervezet immár harmadszor ülésezik Magyarországon. Korábban 1959-ben és 1965-ben tanácskoztak a Zamenhof elindította mozgalom követői a magyar fővárosban. A ma kezdődő egyhetes rendezvénysorozaton csaknem hetven ország közel ötezer eszperantista küldöttét látjuk vendégül, tudatta a péntek délelőtti sajtótájékoztatón dr. Saráth Endre országgyűlési képviselő, a Magyar Eszperantó Szövetség főtitkára. A tanácskozás központi témája — az idei hírközlési világév szellemében — a modern kommunikáció társadalmi és nyelvi vonatkozásainak vizsgálata lesz. Erről folyik majd a szó a szekciókban és a plenáris ülésen, melynek vitaindító előadását Richard E Buffer, a Nemzetközi Távközlési Unió főtitkára, a hírközlési világév főkoordinátora, a kongresszus díszvendége, valamint dr. Humphrey Tonkin, az Eszperantó Világszövetség elnökségének tagja tartja. — A különböző anyanyelvű népcsoportok közötti kommunikáció, mióta világ a világ, nehézségekbe ütközik — hangsúlyozta a sajtóértekezleten rtt _Tlertato ]Corsetti-az Eszperantó V.nagáizövetség a'.egyike. — 3 az effajta gondok csak szaporodnak, hiszen a világszerte megindult demokratizálódási folyamatok következtében mind több ember vesz részt a nemzetek közötti eszmecseréken. A nyelvi egyenlőség megvalósítására az eszperantó alkalmas lenne — mutatott rá Humphrey Tonkin Zamenhof ugyanis európai és Európán kívüli nyelvekből egyaránt merített a szókincs elvbeállításakor, a nyelvtani rendszer kidolgozásakor. Bárki sajátjának tekintheti tehát az eszperantót, ismerős elemeket fedezhet fel benne. Sajnos, sokan kétlik még, hogy ez az emberi elme szülte mestersészervezet vezetője, amely előtt még — ahogy a fentiekben vázolta — hosszú-hosszú harc áll. Lehet-e ezt a harcot a győzelem, a közeli győzelem reményével vállalni? — Csak így lehet — azt hiszem. Én újságíró voltam, s tizenkilenc éves koromban tanultam meg eszperantóul. Sok más idegen nyelven is beszélek, de hiszek abban, hogy a jövő az eszperantóé lesz, hiszen csak ez a nyelv adta meg számomra — s remélem, adja majd meg másoknak is — a nemzetköziség igazi érzését. Vértessy Péter ges nyelv használható a mindennapi érintkezésben. Pedig egyként lehet verselni és tudományos értekezést írni eszperantóul. A kongresszus változatos programja is alátámasztja e szavak igazát. A külföldi résztvevők számára szervezett szombati „gyorstalpaló” magyar nyelvtanfolyamot ismerkedési est követi. Az ünnepélyes megnyitót vasárnap tíz órakor tartják a tanácskozásoknak és a szórakoztató rendezvények többségének otthont adó Budapest Sportcsarnokban. Július 31-én délután négy órakor kezdi meg munkáját a nemzetközi kongreszszusi egyetem, melyen az orvostudománytól a környezetvédelemig a legkülönfélébb témakörökben hangzanak el előadások a hét folyamán. A kongresszus előkészítő bizottsága nemcsak szakmai érdekeket tartott szem előtt, hanem a nagyközönségről sem feledkezett meg. Vasárnap a Városmajorban egész napos rendezvényre invitálják s budapestieket a négy égtájról hazánk fővárosába érkezett eszperantisták Lesz itt kirakodóvásár, táncház, a legérdekesebb programnak mégis a fórum ígérkezik, melyen — tolmácsaik segítségével — az eszperantó világmozgalom jelesszemélyiségei válaszolnak a látogatók kérdéseire. Nem Csekélyebb érdeklődésre tarthat számot a hétfői nemzetközi kórus est, ahová a belépés ingyenes És bizonnyal sokakat vonzanak majd az eszperantó nyelvű színházi előadások is. Ezeket a bolgár, francia és magyar színművészek közreműködésével — a Pataky István Művelődési Központban mutatják be hétfőtől, péntekig minden este és délután. — 17 —★ Pénteken befejeződött az Ifjúsági Eszperantó Világszövetség Debrecenben megtartott 33 kongresszusa, amely megválasztotta tisztségviselőit: elnöke Jan Jackson (Nagy-Britannia), alelnöke Martin Haase (NSZK), és Kóródy Zsófia (Magyarország) lett. Ma kezdődik a kongresszus AZEE-szaküzletek 9 és 18 programos VKK-CAKK TÁSKA- . VARRÓGÉPEK MOTP hitelre is megvásárolhatók !_______________ | NAPLÓ Hommise á Ferenczy Károly címmel kiállítás nyílt meg pénteken Szentendrén. Negyvenöt mai képzőművész akvarelljét, pasztellképét és grafikai alkotását mutatják be. A tárlatot a Ferenczy Múzeum régi szárnyában szeptember 18-ig tekintheti meg a közönség. Salgótarjánban pénteken a Tanácsköztársaság téren szabadtéri szoborkiállítás nyílt. Tizenkét szobrászművész harminchat alkotása látható. A kiállítás augusztus 29-ig tekinthető meg. Petőfi a képzőművészetben címmel kiállítás nyílt meg pénteken a kiskőrösi Petőfi Sándor Művelődési Központban. A helyi tanáccsal és a Petőfi Társasággal közösen meghirdetett pályázatra több mint félszáz alkotás érkezett, ebből huszonhat művész harminchárom alkotását választottak; a zsűri. Első díjat kapott Paál István gipsz Petőfimellszobra és Wagner János Lobogónk — Petőfi című dagerrotypia-imitációja. Kós Károly építész is író születésének 100. évfordulója alkalmából nyílt meg kiállítás pénteken az Országos Műemléki Felügyelőség székházában. A tárlat augusztus 20-ig tart nyitva. A szegedi Móra Ferenc Múzeum Új szerzemények tárlatában értékes ritka pénzérméket tekinthetnek meg a nyári ünnepi hetek vendégei. A kiállított veretek Liebmann Béla nyugdíjas fotoriporter numizmatikai gyűjteményéből valók, ő adta át az érmeket öröklési szerződéssel a múzeumnak. A mostani bemutató pénzeinek nagy része ókori dénár, seslertius, köztük Apollónia görög kereskedőváros dénárai, valamint Julius Caesar és az első császárok pénzei. A gyűjteményhez újabbkori bajor, szász, porosz tallérok is tartoznak. A semihósak szombati műsora Városmajori Színpad: Uraim, csak egymás után (ft) — Zichykastély: mo-soTv országa (8) — Budai Parkszínpad: A Kolumbiai Népi Táncegyüttes műsora (8) — Pesti Vigadó: Magyar Rapszódia — kétrészes zenés műsor (7) — Foixvárosi Nagycirkuszi Cirkuszvarázs (hu. fél 4 és fél 8). Hazai tájak Gyulán gyalogosan A KOCSI, jeles színpadi érzékről, téve tanúságot, a város szélén fölmondta a szolgálatot, annak rendje és módja szerint „lerobbant”, és semmi jele nem adta ama hajlandóságának, hogy folytassa az utat. Útitársam és házigazdám ezen az úton éppoly kiváló szakértő volt, mint jómagam, meg se kísérelte engedelmességre bírni a hallgatag motort, csüggedt mozdulattal lecsukta a motorház tetejét és intett: — Sétáljunk be a városba, talán akad valaki, aki segít rajtunk. Vasárnap délután volt, a kánikula legforróbb napjaiban, mintha gőzbe csomagolták volna az egész várost, a határban kószáló Körösök megkettőzött erővel párologtak, úszott az a város a párafelhők hátán, mintha el akarna illanni a helyéről. Bandukoltunk befelé, szaporán nézegetve, hol tűnik elő egy biztató cégfelirat, közben azon gondolkodtam, mikor is jártam legutóbb errefelé. Emlékezetem elég pontosan rögzíti az elmúlt évek menetrendjét, így csakhamar kisütöttem, hogy éppen tíz éve lehetett, s tíz év alatt minden magyar városban olyan változások történnek, amelyek új városképpel ajándékozzák meg a látogatót. Nem is nagyon bántam már a váratlan hibát, s úgy gondoltam, legfeljebb itt éjszakázunk. Ez utóbbit hangosan gondoltam el, útitársam felkapta a fejét és keserűen elmosolyodott. — Itt és ilyenkor? Legfeljebb bokor alatt éjszakázhatunk. FELTŰNT a város, én a vár és a Vérfürdő felé vettem az irányt, megállapodva házigazdámmal, hol keressük egymást, ha sikerül a motort magjavíttatni. A vár látképe mindig lenyűgöz. A zömök és mégis kecses téglaépület víztükörbe ágyazva, a külső körön eleven zöldbe foglalva olyan látvány, amely mindig megér egy látogatást. A háttérben az üdülőépületek fehér tömegei világítanak, jobbra a fürdő dús parkja s rengeteg gépkocsi, mintha a délkeleti végek minden gépjárműve itt adott volna egymásnak találkozót. Harminchárom évvel ezelőtt a megyeszékhely Békéscsabára költözött s ezzel — úgy tetszett — elvágták a köldökzsinórt, amely a várost a megyéhez, s tágabb értelemben az országhoz fűzte. Gyula afféle határmenti kisváros lett, amelynek semmi esélye nincs arra, hogy még egyszer az élre törjön, s vezető szerepet játsszék legalább a megye életében. Ezt a baljós lehetőséget húzták alá azok a kedvezőtlen demográfiai jelenségek, amelyek riasztóan gyors elsorvadást ígértek — legalábbis papíron. A pontos számok nem állnak rendelkezésemre, de arra emlékszem, hogy itt volt a legalacsonyabb a természetes szaporodás, rendkívül kedvezőtlen a születési arány, kiemelkedően magas a halálozási arány — mindez együttvéve nem sok jót ígért Gyula városának. SZERENCSÉRE nem így történt. A városi lakosság létszáma nem csökkent, hanem növekedett, az elvágott város izmosodott és gazdagodott, s Gyula elindult azon az úton, amely egy életrevaló, mozgalmas várost ígért az elkövetkező években. Megtette a magáét a Várfürdő, amely tízezreket vonz, pedig itt az alföldi és tiszántúli térségben ,nincs hiány hévizekben, gyógyforrásokban és fürdőkben. De a gyulai fürdőnek különös bájt kölcsönöz a vár szomszédsága, általában a földrajzi elhelyezkedése olyan szerencsés, amilyen szerencsét kevés fürdő mondhat a magáénak. Különösebb hírverés nélkül, szinte „önerőből” alakult ki a hasznosság és a látványosság kettős vonzása, a fürdő és a várjátékok — immár hagyományos rendje megteremti a nyári hónapok vendégvárásának tömeges méreteit. És télen? Nincs okunk aggodalomra, Gyula nem nyári „balatoni” város, ahol télen lelassul az élet, begubózik a lakosság és csöndes szöszmötöléssel várja a következő nyarat A jótékony ipar gondoskodott az életfeltételek állandósulásáról, a mezőgazdaság nyersanyagról, hiszen a gyulai termelőszövetkezetekhez tartozó csaknem tízezer hektár alig marad el a megyeszékhely, Békéscsaba téeszterületétől. Négy-öt országos nagyüzem gyulai gyáregysége állandó foglalkozást nyújt a város munkaképes lakosságának, s akkor még nem beszéltünk a húskombinátról, amelyben a világszerte ismert gyulai kolbászt állítják elő. Emlékszem tíz év előtt lezajlott riportlátogatásomra a „titkok gyárában”, gyulai köznyelven a kolbászgyárban, ahol iparkodtam megfejteni ügybuzgó riporterhez illő módon, mitől olyan a gyulai kolbász, amilyen, miből ered a zarpata, az az omlós-csípőspaprikás íze — de nem sokra mentem. Mosolygó mellébeszélők csalogattak tévútra, amikor valamely titkot akartam megfejteni, s nehezen törődtem bele — akár a szegedi szalámigyárban —, hogy az üzemi titok egy húsárugyárban is üzemi titok, nemcsak egy atomlaboratóriumban. SZÁMÍTÁSOM szerint továbbindulásunk egyre késik, tehát elhagyom egy kis időre támaszpontomat és beljebb merészkedem a városba. Gyula nem igyekszik — és a jelek szerint a következő években sem óhajt — a bonyolult városok közé tartozni. A tiszántúli parasztvárosok puritanizmusa mértéktartó módon párosul egyfajta modernséggel, de ez az építészeti modernség nem jelent kihívó alkotásokat, nem nyomja agyon a városképet semmiféle felhőkarcoló. Gyulán — úgy tetszik — gondosan őrködnek a város hangulatait biztosító építési egyensúlyon, s pontosan kitapintható, hogy a várostervezők a meghittséget is besorolták feladataik közé, a tevontiesen, de biztonságosats fejlődő város jövőjét úgy képzelik el, hogy a lakosság közérzete kellemesen alakuljon. Séta közben, míg az esteledő utcákon és tereken bolyongok, elképzelem Gyulát az ezredforduló táján, amikor a megye tanyavilága már sorvadásnak indult, s a lakosság a nagyközségekbe és a városokba tódul — vajon hogyan védekezik Gyula a duzzadás ellen, s egyáltalán védekezik-e? Úgy gondolom, s úgy képzelem el szerény országjáró tapasztalataim alapján, hogy a városnak nincs szüksége védekezésre. Gyula nem tartozik a lerohant városok közé. Erre a megállapításra enged következtetni egy adat, amelyet feljegyzéseim között találtam. A megyeszékhely 1950-ben távozott Békéscsabára, s 1960-ig, a „másodrendű” városi szerep első évtizedében 1300 fővel gyarapodott a város lakossága. A fejlődésnek ez az irama semmiképpen sem tekinthető robbanásnak. Gyula a dicséretesen egyenletes fejlődés mo-ídelije lehet a következő években. MIVÉ LEHET tehát ez a rokonszenves városka itt a Kö-rösök központjában? Itt született Erkel Ferenc, innen származik a Dürer-család, sokáig itt dolgozott Bartók Béla, a pályakezdés éveiben Ady, Móra és Bródy Sándor időzött a városban, van tehát művelődési öröksége a városnak, s a háttérben a Körösök vadregényes vidéke. Régen hiszem és vallom, hogy hazánk-ban a Körösök vidéke őrzi legtisztábban a természet regényes szépségelemeit, helyenként teljességgel romlatlanul s erre a vidékre még fontos szerep vár, ahogy növekszik az ember igénye a természetesség és az egyszerűség iránt. Visszagyalogoltam a várhoz, ahol már várt útitársam és a megjavított kocsi. Nekieredtünk az alföldi éjszakának, a porszínű égalján városok és falvak tűntek fel, s egyre távolabb került a város, ahol titkos fűszerekkel készítik a gyulai párost és nyílt sisakkal készülnek a következő esztendőkre. Baráti Géza i