Magyar Nemzet, 1985. december (48. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-16 / 294. szám
Hétfő, 1985. december 16. Tökei Ferenc akadémikus, az MTA Orientalisztikai Munkaközösségének vezetője, Budapest Tőkési Zoltán elnök, Rákóczi Mgtsz, Császár Töreki Imréné igazgatóhelyettes, Általános Iskola, Szany Dr. Trautmann Rezső, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának helyettes elnöke, Budapest Trieb János elnök, Egyetértés Mgtsz, Ostoros Dr. Uj Zoltán ügyvéd, Bács- Kiskun megyei Ügyvédi Kamara elnöke, Kiskunhalas Vadász Anna, a Hazafias Népfront Győr-Sopron megyei bizottságának titkára, Győr Varga Imre Kossuth-díjas szobrászművész, Budapest Varga János ny. műszerész, Lispeszentadorján Varga Károly, a Hazafias Népfront Somogy megyei bizottságának ny. titkára, Kaposvár Vargha Balázs író, Budapest Varjas János, a Hazafias Népfront Tolna megyei bizottságának titkára, Szekszárd Vass Csaba, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa osztályvezetője, Budapest Vass Judit gyógyszerész, Polgár Dr. Vámos Marietta körzeti orvos, Községi Tanácsi Végrehajtó Bizottsága, Tóalmás Veresné Zolyomi Erzsébet üzemmérnök, Tiszai Hőerőmű Vállalat, Leninváros Viczián János, a Magyarországi Szabadegyházak Országos Tanácsának alelnöke, a Baptista Egyház elnöke, Budapest Dr. V. Nagy Imre tanszékvezető egyetemi tanár, Budapesti Műszaki Egyetem Vízgazdálkodási Tanszék, Budapest Weibel Péter brigádvezető, Erdei Ferenc Mgtsz, Harta Dr. Wittmann Zsuzsa vegyészmérnök, Magyar Ásványolaj- és Földgázkísérleti Intézet, Veszprém Ződl Imre, a Hazafias Népfront Borsod-Abaúj-Zemplén megyei bizottságának titkára, Miskolc Zrinyi Erzsébet főosztályvezető, VIDEOTON Elektronikai Vállalat, Székesfehérvár Z. Szabó László középiskolai tanár, szakfelügyelő, Kazinczy Ferenc Gimnázium, Győr A HNF Országos Tanácsának Elnöksége A HAZAFIAS NÉPFRONT ORSZÁGOS TANÁCSÁNAK ELNÖKE: Kállai Gyula. ALELNÖKÖK: Bencsik István, Bihari István, Czibere Tibor, Horváth Lászlóné, dr. Márton János, dr. Papp Gyula, Szemők József, Varga Imre. A HAZAFIAS NÉPFRONT ORSZÁGOS TANÁCSÁNAK FŐTITKÁRA: Pozsgay Imre. TITKÁROK: Garamvölgyi József, dr. Molnár Béla, Ribánszki Róbert. AZ ORSZÁGOS TANÁCS ELNÖKSÉGÉNEK TAGJAI: Apró Antal, dr. Asbót Jánosné, dr. Ádám Antal (Baranya), dr. Bartha Tibor, Bognár József, Duschek Lajosné, Ernőd Péter, Fekete Gyula, dr. Gyúró Ferenc, Hambuch Géza, Hantos János, Horváth Endre, Ispánovits Márton, dr. István Lajos, Jakab Róbertné, Jakab Sándor, dr. Kanyar József, dr. D. Káldy Zoltán, Králikné Cser Erzsébet, Kodályné Péczely Sarolta, Koncz Károly, Kósáné dr. Kovács Magda, Kovács András, dr. Kovács Béla, Láng István, dr. Lékai László, Losonczi Pál, Mándity Maria, Márk György, Mészáros Imre, dr. Molnár Frigyes, Molnár Sándor, Nagy Józsefné, dr. Papp Lajos, Peták Emil, Pethő Tibor, Pióker Ignác, dr. Polinszky Károly, Rónai Rudolf, Rottler Ferenc, Sarlós István, Schöner Alfréd, Sebestyén Nándorné, S. Hegedűs László, Szabó István (TÖT), Szalayné Pásztor Gabriella, dr. Szentistványi Gyuláné, dr. Székely György, Szilvasán Pál, dr. Tóth János, Trautmann Rezső, Vadász Anna, V. Nagy Imre. Az Országos Tanács Titkársága Barabás Miklós, Ferge Zsuzsa, Garamvölgyi József, Huszár István, dr. Kukorelli István, dr. László Andor, dr. Márta Ferenc, dr. Márton János, dr. Molnár Béla, Peták Emil, Pethő Tibor, Pozsgay Imre, Ribánszki Róbert, Soltész István. A HNF munkabizottságai AZ ORSZÁGOS TANÁCS HATÁSKÖRÉBEN Fogyasztók Országos Tanácsa. Elnöke: Komlósi József. Kertbarátok és Kistenyésztők Országos Szövetsége. Elnöke: dr. Gyúró Ferenc. Magyar Környezetvédelmi Szövetség. Elnöke: dr. Antoni Ferenc. Országos Cigánytanács. Elnöke: Choli Daróczi József. Országos Családvédelmi Tanács. Társelnökei: Fekete Gyula és dr. Levendel László. Város- és Községszépitő-Védő Egyesületek Szövetsége. Elnöke: S. Hegedűs László. AZ ORSZÁGOS ELNÖKSÉG HATÁSKÖRÉBEN Balesetvédelmi társadalmi bizottság. Elnöke: dr. Székely Lajos. Beszéd- és magatartáskultúra bizottság. Elnöke: Z. Szabó László Erdei Ferenc tudománypolitikai klub. Elnöke: dr. Márta Ferenc. Gazdaságpolitikai Elnöke: dr. Márton János.bizottság. Honismereti bizottság. Elnöke: dr. Kanyar József. környezetvédelmi Elnöke: V. Nagy Imre.bizottság. Közjogi bizottság. Elnöke: dr. Halász József. Művelődéspolitikai Elnöke: Huszár István.bizottság. Nemzetközi kapcsolatok bizottsága. Elnöke: Rónai Rudolf. Olvasómozgalmi bizottság. Elnöke: Fekete Gyula. Országos Nőpolitikai bizottság. Országos társadalompolitikai tanács. Pedagógiai bizottság. Elnöke: dr. Simon Gyula. Sajtó- és tájékoztatási bizottság. Elnöke: Siklósi Norbert. Szabadidő- és sportbizottság. Elnöke: dr. Kárpáti Rudolf. Szervezési és módszertani bizottság. Elnöke: dr. Jenei György. Szövetkezet- és agrárpolitikai bizottság. Elnöke: dr. Molnár Frigyes. Településpolitikai bizottság. Elnöke: dr. Kerkápoly Endre. AZ ORSZÁGOS TITKÁRSÁG HATÁSKÖRÉBEN Kegyeleti bizottság. Elnöke: Nagy Józsefné. Az Országos Titkárság osztályvezetői Dobos László, a titkársági iroda vezetője; dr. Farkas Ervin, a gazdasági osztály; Horváth Győző, a sajtó- és tájékoztatási osztály; Inzsel Ottó, a gazdaság- és településpolitikai osztály; Juhász Róbert, a propaganda- és művelődési osztály; dr. Sütő Gyula, a nemzetközi osztály; Vass Csaba, a tásadalompolitikai osztály vezetője. A népfrontsajtó vezetői Soltész István, a Magyar Nemzet főszerkesztője; Gyapay Dénes, a Képes 7 főszerkesztője ; Kovács Mihály, a Képes Újság főszerkesztője; Eck Gyula, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsával közös kiadásban megjelenő Szabad Föld c. hetilap főszerkesztője; Dosztányi Imre, az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatallal közös kiadásban megjelenő Búvár c. folyóirat főszerkesztője; Békés Mária, a Művelődési Minisztériummal közös kiadásban megjelenő Gyermekünk c. folyóirat főszerkesztője; Hajduska István, a Népfront főszerkesztője; Dr. Székely György, a Honismeret főszerkesztője; Juhász Róbert, az Olvasó Nép felelős szerkesztője. Elnök: dr. László Andor, a Magyar Nemzeti Bank ny. elnöke. Alelnök: dr. Kis Pál, a Magyar Nemzeti Bank elnökhelyettese. Titkár: dr. Seres Tibor okleveles könyvvizsgáló. Magyar Nemzet S KONGRESSZUSI JEGYZETEK Tőkei Ferenc, akadémikus meghívott vendégként hallgatta a két és fél napos eszmecserét. Érdeklődésemre, hogyan érezte magát, azt válaszolta: — Nagy élmény számomra ennyi színes egyéniséget biztonsággal, okosan beszélni hallani. Az eredményeinket dicsérők is elhagyják a máskor szokásos kötelező udvariassági köröket, rituális szólamokat. Ha az itt elhangzottak alapján következtettek a hazai közállapotokra, nyugodtan kijelentem, hogy az emberek felelős gondolkodóként valóságos állampolgárságra tartanak igényt igazi mozgalmi levegője van ennek az összejövetelnek. őszintén megmondom, jókedvű lettem, mert fiatalságomra emlékeztet Cáfolatot kaptam annak a még ma is élő hiedelemnek, hogy a népfront tevékenységére leginkább a bizottságosdi a jellemző. Itt és most kiderült hogy a népfront óriási problémagazdagságot felölelő össztársadalmi mozgalom, amelynek megvan a lehetősége, hogy az előregyártott sémák nélkül cselekedjék. Fel tudja vállalni azt is, hogy egyegy problémát ne az általánosság szintjén ragadjon meg, hanem a mindennapokban jelentkező specialitásait felkutatva, keresse a megoldás módozatait. Némely ellenzéki körökben elcsodálkoznának, milyen radikális megközelítésre képesek azok, akik a politika megsegítésére próbálnak összefogni. — Mit tart az elkövetkezendő évek legfontosabb mozgalmi feladatának? — A társadalom önszervezésének előmozdítását. Keveset teszünk ugyanis azzal, ha kijelentjük: a szocialista politizálás nem lehet elkülönített területe az emberi tevékenységnek. Ahhoz, hogy ez valóságos gyakorlattá váljék, a mindennapi élet demokratizmusát kell megteremteni. A népfront, mint keret alkalmas arra, hogy a közélet gyakorló iskolájává váljék és közvetítésével egy olyan társadalom épüljön fel, amely nem egy huszadrangú tőkésország színvonalán él, hanem a magyar progresszió által ösztönzött eszmerendszert viszi győzelemre. Ezt megvalósítandó, nem elkülönített ifjúságpolitikára van szükség, hanem arra, hogy a tizenéveseket is partnerként befogadjuk azokba a szervezetekbe, mozgalmakba, ahol a mi korosztályunk képviselői vannak ma még többségben. » * Az újságírói karzatról láttam, hogy dr. Berták Loránd, a Frederic-Joliot Curie Sugárbiológiai Intézet osztályvezetője több lapot teleírt a vitát hallgatva. Mi az, ami a legjobban megragadta? — kérdeztem a szünetben. — A hozzászólásokat általában vitaként említik, pedig a szó klasszikus értelmében nem beszélhetünk vitáról, hiszen a véleményt nyilvánítók olyan óhajokat fogalmaztak meg, amely úgy vélem, a társadalom egészében egyetértésre találnak. Résztvettem a népfront előző kongresszusán is, úgy vélem, a mostani gondolatilag folytatása a korábbinak. Akkor is, most is sokan szóvá tették az értelmiségi lét kiteljesítésének, presztízsének fontosságát. Én is azt vallom, hogy az értelmiség túlnyomó többségében felelősség munkál a társadalom jobbítása iránt, nagy kérdés az, hogy miként lehet ezt érvényre juttatni? Valahol a transzmisszióban lehet a hiba. Abban, hogy mindaz a tettvágy, nemes akarat, amely nemzet legjobbjait ösztönzi, vaalahol lefékeződik. Hívhatjuk ezt sok mindennek: meg nem értésnek, féltékenységnek, rosszindulatnak, közömbösségnek — a következmény sajnos ugyanaz. A népfront égisze alatt működő Erdei Ferenc tudománypolitikai klub, amely gazdasági, tudományos és kulturális életünk jelen képviselőit tömöríti, immár hosszú évek óta fáradozik azon, hogy ezt a bizonyos transzmissziót tökéletesítse. Ez a három nap úgy hiszem, elég muníciót, kellő biztatást adott a folytatáshoz. • A főtitkári beszámolót követő szünetben dr. Mátay Pált, a HNF Fejér megyei bizottságának elnökét faggatom arról, milyen gondolatok foglalkoztatják a beszámolót követő percekben? — Nagyon fontosnak tartom, hogy nemzeti programunkat gazdaságpolitikai céljaink megvalósításával alapozzuk meg. Ennek függvényeként határozzuk meg kulturális és szociálpolitikai elképzeléseinket és egyéb tennivalóinkat A közmegegyezés alapja pedig az, hogy mindenki, akinek kielégítetlen, illetve további, magasabb igénye van, az mindig tartsa szem előtt: mi napjaink elsődleges feladata. Messzemenően egyetértek azzal, hogy teremtsük meg a feltételeit a különféle irányú érdekvédelemnek. Mindezt anélkül tegyük, hogy akár a legcsekélyebb mértékben és formában is átvennénk a szakszervezetek vagy a KISZ érdekvédelmi funkcióját, hiszen emellett is megtalálja a népfront az érdekvédelmi munka sajátos területét. Egyetértek azzal a gondolkodással is, hogy az állampolgárok megnyerése csak az érdekek oldaláról kiindulva lehetséges. A felismert érdek és a mozgósítandó energia csak a szocialista demokrácia kiteljesedésével szolgálhatja céljainkat. Márpedig mind a beszámoló, mind pedig az állásfoglalás a következő kongresszusig megfelelő programot és számos tennivalót ad valamennyiünknek. * „A karcagiak nehezen fogadják be az idegent, egy ideig afféle ,gyütt-ment'-nek tartják. Aztán, ha már bizonyította a tisztességét, nincs akadálya, hogy a kunleszármazottak a szívükbe fogadják." Kurucz Jánosné, a városi népfrontbizottság titkára vall így közvetlen pátriájáról annak kapcsán, hogy a lélekszám ugyan nem változik a jellegzetesen alföldi városban, ezen belül azonban számottevő az elvándorlás, illetve a betelepülés. Ő maga is visszatelepült, bizonyos értelemben hazajött, mivel a nagyszülei éltek itt valamikor. Eleinte vezető óvónő volt s bizony nem vált meg a gyerekektől,egykönnyen — Hogy mi bírja maradásra az embereket? — ismétli meg a kérdést. — Hát talán a szülőföld szeretete mellett a megélhetés biztonsága. Köztudott, hogy Karcag, amely a második szocialista város volt annak idején, ma már egyre inkább ipari település. Megannyi vállalat látott lehetőséget itt kisebb-nagyobb üzem létrehozására. Emellett természetesen a mezőgazdasági tevékenység is számottevő, s ami meglepő: sok fiatal választja ezt a megélhetést. Ami azért is tiszteletre méltó, mert a föld mifelénk nem a legjobb. • Kikre számíthatnak leginkább a népfrontmunkában? — A mostani választásoknál próbáltuk a fiatalokat erőteljesebben bevonni a mozgalomba, de azt tapasztaltuk, hogy — kellő ismeret híján — ez ma még nem eléggé vonzó számukra. Megvallom, az ő korukban én is ilyen voltam. Ezért — egyelőre legalábbis — főleg a régi, idősebb embereinkre számíthatunk. Az utánpótlásról azonban semmiképpen nem mondhatunk le, annál is kevésbé, mert egyre többet várnak a népfronttól. És ez vonatkozik a lakosságra is. Bármilyen változás történik a városban, arra rendkívül érzékenyen reagálnak a helybéliek, s számítanak arra, hogy vitás kérdésekben érdekeik, nézeteik szószólója legyen a népfront. * Barátai, közeli ismerősei már megszokták, hogy a házigazda olykor-olykor feláll a társasági asztaltól és elvonul könyvekkel zsúfolt dolgozószobájába. Senki sem veszi ezt sértésnek Vargha Balázstól, az ismert irodalomtörténésztől, aki számtalan egyéb megbízatása mellett a HNF Olvasó Népért Mozgalom ifjúsági munkacsoportját vezeti immáron két esztendeje. — Mit tett, mit tehetett e rövid idő alatt ez a csoport? — kérdeztük Vargha Balázstól, a kongresszus szünetében. — Pedagógusok, könyvtárosok, könyvkiadói szakemberek közreműködésével társadalmi vitákat szerveztünk az olvasástanításról és arról, vajon megfelelő-e az a kínálat, amiből a gyerekek válogathatnak, ha rászánják magukat az olvasásra. Az első témát illetően az a benyomásunk, hogy a gyerekek manapság nehezebben tanulnak meg olvasni, mint régebben és sokan úgy vélik ez a jelenlegi oktatási fogyatékosságok következménye. Meggyőződésem, hogy ez nem igaz. Komoly harc folyik az ifjúság idejének újrafelosztásáért és olyan erőkkel kerül szembe az írott szó szeretete, igenlése, mint a televízió, a video és gépzene. Egyszerűen nem fér bele az idejükbe, az a nyugodt egy-két óra, amikor elmélyülhetnének egy-egy könyvben. Az olvasás szeretete nem attól függ, hogyan tanulják meg az ABC-t. Bár az sem helyes, hogy az iskolákban egyetlen kötelezően előírt módszert vezettek be. Ezért a munkacsoportunk országos módszertani vásárt ajánl, hogy a tanítók maguk válogathassanak a valamit is ígérő eljárások között. — A gyermekkönyvkínálatról milyen vélemény alakult ki? — Egyetértettünk abban, hogy sajnálatos szakadék támadt a gyermekkönyvkiadás és a gyermeksajtó között, az utóbbi kárára. Az újságok közül egyedül a Kincskereső igyekszik megőrizni jó hagyományait, amit ugyanakkor sokan azzal támadnak, hogy túlságosan irodalmi és szelíd. Mondván, a gyerekek markánsabb, izgalmasabb sajtóra vágynak, mint a képregény. S közben nem veszik észre, hogy a jelenleg forgalomban lévők terjedése milyen nagy veszélyt hordoz magában : lenevel az olvasásról. — Eszerint meg kellene szüntetni ezt a műfajt? — Nem, csak másként kellene csinálni. A kép és szöveg kombinációja alkalmas lenne arra, hogy az emberiség nagy szellemi alkotásait, a művészet, a technika csodáit ismertesse meg a gyerekekkel és ezáltal valóságos történeti és esztétikai értékeket közvetítsen. Erre vonatkozó javaslatunk most áll kidolgozás alatt . " Molnár Andrásné immár 32 éve tanít szülőfaluja, a festői szépségű Pilisszentkereszt általános iskolájában. Hozzáteszi azonban, hogy egy idő óta szűkös körülmények között, mert hiszen a csaknem háromszáz nebuló egy műszakos oktatását csak úgy tudják megoldani, hogy az alma materen kívül a kultúrházban, de még vendégségben az erdészetnél is tanítanak. Épül ugyan két tanterem, ezeket jövő augusztusban adják át, de még így is nehezen fognak elférni. Ebben a Dobogókő lábánál elterülő községben ugyanis változatlanul sok gyerek születik. A szlovákok lakta településen értelemszerűen hagyományai vannak a nemzetiségi oktatásnak. A tapasztalt tanítónő elmondta, hogy iskolájukban mindenki tanul szlovákul, még a magyar anyanyelvű gyerekek is. Ciklusonként öthét órában. Emellett természetesen a napköziben is nemzetiségi pedagógusok foglalkoznak a gyerekekkel. Ez ma már olyan természetes, mint az, hogy Pilisszentkeresztről Budapestre járnak takarítani az asszonyok. Molnár Andrásné maga is két nyelven tanít, s emellett ő vezeti az iskola országos hírű énekkarát, amelynek repertoárja teljes egészében szlovák dalokat tartalmaz. És ha már benne vagyunk a nemzetiségi kultúra állandó és éltető jelenlétének ismertetésésében, azt se hallgassuk el, hogy a kultúrotthon Pávaköre elmúlt húszéves, s éppen a közelmúltban érdemelte ki a Szocialista Kultúráért kitüntetést. A nemzetiségi hagyományok ápolásában méltó társa a tánccsoport is. 4. A konferencián hangzott el, hogy a nyelv egy népközösség legnagyobb élő alkotása. Tudjuk, hogy nyelvében él a nemzet s nemzetében él a nyelv. De nyelvében él az egyén is. S miközben a felszólalásokban mind több szó esett az anyanyelvi kultúráról, nyelvművelésről és -ápolásról, annál többször került szóba Lőrincze Lajos professzor neve, mindannyiunk tanáráé. Mivel sokan hivatkoztak rá, sokan emlegették, megszólítottuk hát az egyik szünetben a hetvenesztendős professzort — Örülök, hogy a konferencia elé került a nyelvművelés helyzete, s ilyen nagy figyelem övezi ezt a kérdést — mondta. — Örülök, mert a nyelvi ismeretterjesztés, a nyelvi magatartáskultúra kérdése olyan nagy probléma, hogy okvetlenül társadalmi méretekben kell a partnereket keresni hozzá. A Hazafias Népfront a legjobb partner lehet ebben. De akkor lesz ennek a munkának igazán eredménye, ha hitből, meggyőződésből végzik ezt a HNF szervezetei, munkatársai, s a népfrontmozgalom minden tagja. Nem lehet felületesen kezelni ezt a kérdést. Módszerében sem szabad felülről kezelni, úgy hogy mindentudó parancsokat osztogatunk, vagy ostorral, bottal, vesszővel próbálunk rendet teremteni. Az sem volna helyes, ha üres moralizálás lenne ebből. Hanem jól ismerve a nyelvet, az egyént, jól ismerve a nyelv és a társadalom összefüggéseit, kutatva kell megállapítani, mi is ma a legfőbb feladat, s azt hogyan tudjuk végrehajtani, nem fölényesen, nem felülről, hanem szeretettel, kitartóan és következetesen. — Nem vagyok pesszimista, megértően próbálok közeledni mindenfajta nyelvi problémához. De azt én sem tudom elhallgatni, hogy a hivatali nyelv, a hivatal, s a közélet nyelve üres, hazug, semmitmondó. Gondolkodás nélkül, sokszor meggyőződés, átélés, érzelem, indulat nélkül beszélnek az emberek. Mai nyelvünk legnagyobb bajának éppen ezt a hivataloskodó, sablonokban beszélő nyelvi formát tartom. Itt, a VIII. kongresszuson nagyon kellemes, jó gyakorlati tapasztalatokat szereztem. Még nem voltam olyan konferencián, ahol ilyen széles körből jöttek össze a résztvevők, s ilyen értelmesen, világosan, hitelesen beszéltek volna gondjaikról, érzelmeikről, továbbvivő javaslataikról. Valahogy jobb lett ettől a közérzetem. Az derült ki ugyanis a felszólalásokból, hogy ezeknek az embereknek hitük, meggyőződésük van és így annak, amit mondanak, hitele is van. Annak van hitele, akinek saját gondolatai vannak, s azokat el is meri mondani és vannak érzései, sőt indulatai. Nagyon határozott és magas fokú indulatok voltak a felszólalásokban, s ez is hitelt adott a megfogalmazódott gondolatoknak. Az az érzésem, jó felé megyünk a közéletiségben, s ezzel együtt a közéleti nyelvhasználatban is. Tudniillik nagyon összefügg a kettő. Ahol nincs igazán jó közélet, ott romlik a közélet nyelve.* Az előzetes program szerint Baráth Lajos író, Komárom megye küldötte szólalt volna fel utolsóként. Felszólalására azonban idő hiányában nem kerülhetett sor. Miről beszélt volna? — kérdeztem az utolsó szünetben. — A kenyérről — közli szűkszavúan. — Arról, hogy a búza elvetésétől kezdve hány ember munkájára van szükség, hogy a kenyér eljusson az asztalunkra. És mi gyakran mégsem becsüljük eléggé ezt a kenyeret. Ennek kapcsán a munkáról szándékoztam beszélni, meg arról, hogy olykor a kenyeret sem becsüljük. Nem tudjuk igazán becsülni a munkát, meg az igazi értékeket sem. Kongresszusi tudósítóink voltak: Csiszár Nagy László, Kapuvári Gábor,, Kertész Péter, Kurcz Béla, Komor Vilma, László Ágnes és Szényi Gábor. Az első sorokban Nélkülözhetetlen segítség Kállay Gyula és Pozsgay Imre a vasárnap délelőtti szünetben baráti hangulatú eszmecserét folytatott a kongresszuson részt vevő neves közéleti személyiségekkel, a mozgalom egykori kezdeményezőivel, a Március Front tagjaival, azokkal a művészekkel, tudósokkal, akik a magyar társadalmi céljaink megvalósításáért az első küzdöttek vagy küzdenek.vonalban Pozsgay Imre pohárköszöntőjében hangsúlyozta: a jelenlevők tapasztalatai, javaslatai nélkülözhetetlen erő, segítség a népfrontmozgalom megújulása szempontjából. Valamennyien tanúi lehettek annak, hogy a bizakodó hangulatú, az új vállalkozásokat támogató kongresszust sikerült széles társadalmi összefogással megtartani. A felszólalások igazolták azt is, hogy a Hazafias Népfront a pártprogramot nemzeti programnak tekinti, ugyanakkor nyílt színteret biztosít a legkülönbözőbb megközelítési módoknak és az olykor egymásnak ellentmondó álláspontok kifejtésének. A tanácskozáson ismét bebizonyosodott, hogy két alapvető kérdésben közmegegyezés van a különböző nézeteket valló emberek között. Egyrészt abban, hogy a szocializmus a magyarság tudatosan vállalt közösségi létformája, megfelel nemzeti identitásának és kifejeződik benne a társadalmi haladáshoz való érdeke. Másrészt egységes a gondolkodás a béke és a nemzetközi biztonság kérdéseinek megítélésében. A békéért való aggódás és a küzdelem az egyik legszilárdabb közmegegyezési alappá vált. Abban, hogy a békét hogyan lehet megvédeni, már vannak és lesznek nézetkülönbségek, viták, de ezt fel kell vállalni és ebben fontos szerepük lehet a mozgalom egykori kezdeményezőinek és azoknak, akik most kapcsolódnak be munkánkba. Úgy érzem, az eltelt két és fél napban érezhetővé vált a kezdetekkor megfogalmazott fő célkitűzésekhez és eszmékhez való ragaszkodásunk és a ma valóságához igazodó változtatási készségünk — mondotta befejezésül a népfront főtitkára. A HNF OT fogadása Vasárnap délután az Országházban a Hazafias Népfront Országos Tanácsa fogadást adott a mozgalom VIII. kongresszusának résztvevői tiszteletére. A fogadáson megjelent: Hámori Csaba, a KISZ KB első titkára. Szabó István, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának elnöke, a Politikai Bizottság tagjai, valamint politikai, állami, társadalmi és kulturális életünk számos más vezető képviselője. A fogadáson Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke köszöntötte a kongresszuson résztvetteket, a társadalmunk valamennyi rétegét képviselő küldötteket és meghívottakat, a népfrontmozgalomban tevékenykedő munkásokat, termelőszövetkezeti parasztokat, értelmiségieket, a művészetek és a tudományok művelőit, nemzetiségieket, a közös ügy szolgálatában együttműködő nemzedékek képviselőit és a közös emberi céljainkat szolgáló egyházi személyeket.