Magyar Nemzet, 1986. augusztus (49. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-23 / 198. szám

Szombat, 1986. augiusztus 23. Magyar Nemzet SPORT Úszó- és vízilabda-vb Öröm és elégedetlenség a magyar csapatban Kozák Mihály, az MTI kikül­dött munkatársa jelenti Madrid­ból:­­ Madrid minden olyan szállodá­jában, ahol a világbajnokság résztvevői laknak, éjjel-nappal rendőrök „felügyelnek”. Így van a Hotel Versailles-ban, a magya­rok főhadiszállásán is. Csütörtö­kön­­este, amikor az úszók vissza­tértek a versenyekről, a rend egyik fegyveres őre meleg kéz­szorítással köszöntötte Szabó Jó­zsefet, a 200 méteres mellúszás újdonsült világbajnokát. Mindennek a magyar tudósí­tók többsége is szemtanúja lehe­tett, ugyanis ekkor érkeztek a Magyar Úszó Szövetség vacsorá­jára, amelyet sok esztendő óta minden világversenyen megtar­tanak a sajtó képviselőinek és az érintett sportágak vezetőinek a részvételével. Sajnos, ez a mos­tani összejövetel nem lehetett tel­jes. Éppen az egyik legérintet­­tebb. Gyarmati Dezső, a vízilab­dázók szövetségi kapitánya nem jött el. A későbbiekben a férfi­pólósok szerepléséről nem is es­hetett sok szó, hiszen sportsze­rűtlen lett volna a háta mögött beszélgetni a szereplésről. Ezek után nyitva maradt az a kérdés, hogy Markovits Kálmán valóban befejezi-e szaktanács­­adói működését; szerepel-e a táv­lati tervben dr. Csapó Gábor me­nedzseri foglalkoztatása, amiért maradt távol a férfipólósok leg­többje azoktól az úszóversenyek­­től, amelyekben Darnyinak és Szabó Józsefnek éremesélyei vol­tak, s bizonyára jólesett volna nekik a tribünről felhangzó har­sány biztatás ... Dr. Bodnár András, a szövetség elnökhelyet­tese, az egykori sokszoros váloga­tott vízilabdázó úgy vélekedett: Gyarmati nélkül nem lehet szak­mai elemzésekbe bocsátkozni. Dicséretet kaptak viszont a női pólósok, akik helyezésükkel bebi­zonyították: érdemes otthon fog­lalkozni ezzel a sportággal még akkor is, ha csak hat klub mű­ködtet szakosztályt, összesen 120 játékossal. Dr. Konrád János, a női pólósok kapitánya szinte fenntartás nélkül dicsérte a já­tékosok lelkesedését, s úgy ítélte meg: néhány év múlva még előbbre juthat a csapat. Széchy Tamás, a két világbaj­nok, Szabó és Darnyi mestere vi­szont ott volt a megbeszélésen:­­ „Az az igazság, hogy a mi re­ménységeink általában ritkábban érnek el feltűnő eredményeket, mert otthon nincsenek vetélytár­­saik. Nem úgy, mint sok külföl­dinek, akik gyakran kerülnek reflektorfénybe — mondta. — Ezért aztán nem is nagyon gon­dolnak ránk a világhírű edző­kollégák közül, s nem számítot­tak arra, hogy Darnyi és Szabó ilyen szenzációs időkre, sikerek­re lesz képes. De én tudtam: re­mekül úsznak a gyerekek, kima­gaslóak voltak az edzéseredmé­nyek. És még nincs vége a világ­­bajnokságnak!" Széchy dicsérte egykori kedvenc úszóját, Hargi­­tay Andrást, aki szövetségi kapi­tányként is „bajnok”. Mindenki szereti, tiszteli. Megtalálta azt a hangot, kapcsolatot, amely a leg­ideálisabb kapitány és sportoló között. Sok jókívánságot kapott Ger­­lach István, a műugrók edzője, hiszen Kovácsné Kelemen Ildikó és Gerlach Ágnes is döntős volt. Előbbi pályafutása legnagyobb sikerét érte el a torony­ugrásban kivívott­ hetedik hellyel. A világbajnokság vízilabda­­tornáján a magyar férfi- és női válogatott egyaránt győzelemmel zárta szereplését. A férfiak az utolsó találkozón Görögország el­len a legutóbbi napokhoz hason­ló játékot mutattak, mindössze egy góllal nyertek, noha már 7:1-re és 8:2-re is vezettek. Az utolsó játékrészben teljesen át­engedték a kezdeményezést,­ fel­zárkóztak a görögök, s 19 másod­perccel a befejezés előtt alakítot­ták ki 11:9-es magyar vezetés után a 11:10-es végeredményt. A magyar együttes hat mérkőzést játszott a világbajnokságon, négy­­ győzelmet (Izrael, Ausztrália,­­ Brazília, Görögország) aratott, s­­ két vereséget (Olaszország, Spa­nyolország) szenvedett. A válo­gatott végeredményben a 9. he­lyen zárta a vb-t, ami még ak­kor is nagyon mérsékeltnek mondható, ha köztudott: új ösz­­szetételű csapat indult, s hiá­nyoztak az egykori, meghatározó klasszisok. A női válogatott számára az NSZK ellen az 5. hely volt a tét. Győztek, 15:8-ra az utolsó mér­kőzésen. A női vízilabda-világbajnoki cí­met Ausztrália csapata szerezte, meg, amely az utolsó fordulóban az Egyesült Államok ellen győ­zött 8:7-re. Hollandia lett a má­sodik, az amerikai csapat a har­madik. A férfi vízilabdatornán a har­madik helyért: Szovjetunió—­­Egyesült Államok 8—6 (0—0, 2—2, 0—1, 3—2). Hat úúzószámban rendezték a délelőtt időfutamokat. Az ISCOm gyorson indult a mindössze 15 éves, kétszeres Ifjúsági Európa­­bajnok Kalaus Valter is. A fia­tal sportoló 16:09.14 perccel ért falat, ez csak a 22. helyhez volt elég, s így nem jutott tovább. A legjobb időt Dassler (NDK) ér­te el, 15:19.31 perccel. Lapzárta­kor tartottak még a középfuta­mok. Az esti első úszódöntőt, a női 200 méteres vegyes úszásban az NDK-beli Otto nyerte. Ideje 2:15.56 p. Második a szovjet Gyen­­gyeberova, 28 századmásodperces hátránnyal, harmadik az NDK- beli Nord. A férfi 200 méteres pillangó­­úszásban a nyugatnémet Gross nyert (1.56.53 p), második Mosse (új-Zéland, 1.58.36), harmadik a dán Nielsen. Az 50 méteres férfi gyorsúszást az amerikai Jager nyerte 22,49 mp-cel, a 100 méteren győztes Biondi ezen a távon csak harma­dik lett.­ A 800 méteres női gyorsúszás következett, az N­DK-J Jefi Strauss (8:28,24 p.) sikerével. A férfi 100 méteres hátúszás­ban: 1. Poljanszkij (szovjet) 55,58 mp, 2. Richter (NDK-beli) 66,49 mp, 3. Zabolotnov (szovjet) 56,57 mp. A 4X100 méteres női vegyes váltót az NDK csapata nagy fö­lénnyel nyerte az amerikai és a holland válogatott előtt. Labdarúgás Nehéz helyzetben az újoncok Ezúttal is 7—1-es „megoszlás­ban" bonyolítják le a labdarúgó NB I. hétvégi fordulóját, a má­sodikat. Hét összecsapás ma, egy pedig vasárnap kerül sorra. A nyitófordulóban összesen há­rom ponthoz jutott két újonc a lehető legnehezebb erőpróbák elé néz. A Videotont vert Dunaújvá­ros Győrött lép fel. Nem sok jót ígér számára ez a 90 perc. Ugyan­így az Ú. Dózsától az első bajno­kin otthonában pontot szerzett Eger is szinte megoldhatatlan feladat elé néz: a Bp. Honvéd csepeli ideiglenes „fogadójában" egyértelműen a bajnokcsapat az esélyes. Sok ferencvárosi szurkoló vár­ja izgalommal Dalnoki Jenő csa­patának debreceni vendégjátékát. Az Üllői útiak 3–0-ás győzelem­mel mutatkoztak be a ZTE ellen. Ezúttal is a két pont megszerzé­sét tűzték ki célul. Siófokon a jól kezdett Békéscsaba vendégszere­pel, és egy pontnál többet ter­vez. Igaz, a hazaiak bravúros pontot raboltak első 90 percük során Tatabányán. Azóta viszont búcsúztak az MNK-tól... A fehérvári Videoton—Tatabá­nya találkozó két résztvevőjére egyaránt ráfér az alapos javítás. Különösen a hazaiakra igaz ez a megállapítás, hiszen vereséggel kezdték a 85. magyar bajnoksá­­got. Újpesten sok izgalmat ígér a Pécsi MSC vendégjátéka. Zala­egerszegen bizonyosan javítani akar a hazai legénység, mely ke­mény leckét kapott a Ferencvá­rostól. Ezúttal a Vasast fogadja a zalai együttes , két pont meg­szerzése reményében indul csa­tába. VESZTESEK Évtizedeken át nagyon sokat tanulhattunk a magyar sportolók­tól arról, milyen varázslatos ár­nyalatai vannak az örömnek. Láthattuk Balczót a futás után összeroskadva és mégis boldogan, majd az emelvény tetején, átszel­lemülve. Magyar Zoltánt, amint a szerről leugorva felszabadultan nevet, majd a Himnusz hangjai alatt könnyezik. Növényit láthat­tuk olimpiai bajnokként szaltózni. Érdekes volt megfigyelni mennyi­re másként örül egy gólnak Al­bert és például Farkas. Egyikőjük a hódolatot fogadván tárta szét a kezét, másikuk, hogy magához szorítsa az egész világot. Aztán a felmelő győzelmek, nagy bal­esetek, betegségek után: Zsivótz­­ky, Hegedűs Csaba, Kozma ... Vagy a csapatok! Nemrég a vb­­döntőbe jutás tényétől megmá­morosodott kézilabdázók kiabál­tak egymás fülébe el-elcsukló hangon: megvan, sikerült! Szép emlékek. Azt hiszem nem téve­dek, ha azt mondom, sportolóink legtöbbször nagyon szépen győz­tek. Varázsos, vonzó volt az örö­mük. Azonosulásra késztető. Most azonban, s ez talán már nem is szorul bizonyításra, nehezebb idők járnak. Magyar sportolók to­vábbra is indulnak a nagy verse­nyeken. Magatartásukkal tovább­ra is taníthatnak. De most már egyre inkább arra, miként veszít méltósággal a sportember. Pon­tosabban: erre is kellene taní­taniuk. De talán a hazai sport­élet korábbi nagy sikerei miatt, a vesztes szerepében a magyar sportolók egyelőre korántsem oly kulturáltak, mint voltak győztesekként. Persze, nehezebb is a dolguk. De nem lehetetlen. Egész társadalmi, osztályok, réte­­­­gek alakították ki a történelem során a örökké vesztes, de méltó­ságteli viselkedés szabályait, tud­ták a kudarc pillanataiban is Megőrizhető tartás titkát. Most ért véget Spanyolország­ban a vízilabda-világbajnokság, amely akár egyetlen példaként is illusztrálhatná a fentieket. A sportág történetének három aranycsapata, szemben a ténnyel, hogy 1986-ban a magyar váloga­tott nem jutott be a világbajnok­ság nyolcas döntőjébe. S, hogy miként­ viselte az együttes a ku­darcot? Láthattuk sajnos televí­zióban. A spanyolok elleni utolsó és elvesztett csoportmérkőzés hajrájában Kuna könyökkel, szándékosan megütötte Estiartét, majd a lefújás után Dóczit kel­lett lefogni, mert ő is neki akart menni a spanyol játékosnak. E jelenetek önmagukban is visszá­sak lennének. Figyelembe véve azonban, hogy a házigazda válo­gatott legszeretettebb játékosát szemlélték ki maguknak a ma­gyarok, buta-nagy vétségnek mi­nősíthetők. Estiarte ráadásul egy újjal sem nyúlt víszlabdázóink­­hoz, csak beszélt. Ez a történet önmagában talán nem is volna olyan súlyos, ha nem lennének előzményei. Úgy fest azonban, hogy a magyar sportolók valami­féle visszatérő környezetérzéket­lenségben szenvednek- Talán elég, ha arra emlékeztetek, hogy 1978- ban az argentínai labdarúgó-vi­lágbajnokságon az iméntihez ha­sonló történet zajlott a világ sze­­me láttára. A vesztes helyzetben levő magyar válogatott két játé­kosát le is küldte a bíró. Akkor is a világbajnokság házigazdái voltak az ellenfelek. Akkor is maga ellen hangolta a magyar csapat a fogadó ország közönsé­gét. Mert csúnyán vesztett. S az ilyen esetek még magukban hor­dozzák az ellenőrizhetetlen kö­vetkezmények veszélyét is. Mint például a francia labdarúgó-vá­logatottal kapcsolatos viszonyunk is. Talán még akadnak, akik em­lékeznek az argentínai vb már tétnélküli magyar—francia mécs­ese előtt történtekre. Az ellenfél nem a FIFA által előírt mezben jelent meg a találkozón.­A ma­gyar válogatott segíthetett volna a franciákon, mert a mieinknél mindkétféle szerelés — a tévé­ben világos, illetve sötét — is ott volt. Ok azonban, nyilván az volt a csapatvezetés döntése, ragasz­kodtak a kiíráshoz, nem cseréltek mezt. A franciák végül egy he­lyi csapattól szerzett foszlott csí­kos trikóban jól megverték a ma­gyar válogatottat. Platini azon a vb-n mutatkozott be a nemzet­közi közvéleménynek. Nem lehet tudni, milyen mértékben befolyá­solták az argentínai történések, mennyire alakítottak ki benne előítéleteket a magyarokkal kap­csolatban. Mindenesetre a Paris Match című igencsak olvasott és rangos magazinban, az idei, 1986-os,­ mexikói világbajnokság­ról küldött exkluzív tudósításai­nak egyikében, a francia—magyar m­eccs után ezt írta: „Kiváltkép­pen örülök ennek a sikernek, mert számomra presztízskérédés­­sé vált ez a mérkőzés. A magya­rok szövetségi kapitánya ugyanis azt mondta a meccs előtt, hogy nem készít semmiféle taktikát Platini semlegesítésére, lévén, hogy tapasztalatai szerint a mi csapatunk nélkülem jobban ját­szik, mint velem. Hát most kép­zeljék el, hogy megvertük volna a magyarokat, ha nem játszom ... Ettől eltekintve, pályán voltam, valamivel, ha mással nem, egy gólpasszal hozzájárultam a siker­hez, s ezzel úgy gondolom felet­tem az ellenfél edzőjének. A ma­gyaroknak pedig azt tanácsolom, gondolják meg, nem lenne-e jobb a csapatuk a kapitányuk nélkül?" Egyáltalán nem állítom, hogy Platininek igaza van. De az is tény, el lehetett volna kerülni ezt az ügyet is. Tapintattal.­­Amiként figyelemre méltó, hogy a magyar —francia mezügy hasonmását magam is közelről figyelhettem. Két éve Moszkvában, a Barátság­­versenyen a kubai férfi kosárlab­dacsapat érkezett rossz trikóban. A ellenfél, a magyar együttes me­­gintcsak nem segített, bár módjá­ban volt, így a közönség hossza­san várakozhatott, míg megérke­zett az egyébként feldühödött el­lenfél új, előírásszerű trikója.) A rossz, csúnya vesztesek sorát a végtelenségig nyújthatnám, ha felsorolnám mindazokat a verse­nyeket, melyek után a vezetők a bíráskodásban, a véletlenben, a durva ellenfelekben találták a bukás okát s nem akadt szavuk arra, hogy elismerjék, most nem sikerült, de legközelebb megpró­bálják másként... Oly sok példát lehet találni a minden eleganciát nélkülöző ma­gyar vesztes sportoló magatartás­ra, hogy kikerülhetetlenné válik az okkeresés. Egy tanulmány egyetlen mondatában látom a je­lenség kulcsát: „Sportéletünk sú­lyosan neurotizált." A megálla­pítás hátországának ismertetésére nincs hely. Minthogy azonban a következmények a megfogalma­zás igaza mellett szólnak, fogad­juk el. A bizonytalan beágyazott­­ságú, értékeiben összezavarodott, de azért jelentős erőkkel — al­kalmazkodásra ideig-óráig mégis­csak képes idegrendszerrel — rendelkező sportéletünk egyes reprezentánsai nehéz helyzetek­ben neurotikusként viselkednek. Amíg kedvük szerint alakulnak a történések, jól teljesítenek, ro­konszenvesek. Amint azonban egy kicsit is megmozdul a talaj a lábuk alatt, elveszítik önural­mukat. Képtelenek arra az ered­ményre, amely egyébként bennük lenne. Emberileg pedig saját, ki­egyensúlyozott állapotukban val­lott normáikat is felrúgják. Ez lenne hát a helyzet. Minthogy azonban ez felismer­hető, kinek-kinek kötelessége, hogy felkészüljön rá. Ezt persze könnyű mondani, de — s főként neurotikus alaphelyzetben — igen-igen nehéz megvalósítani. De mégis, úgy gondolom, hogy abban a nehéz szituációban, amelybe a hazai sport került, az egyetlen dolog, amit bárki megtehet, hogy­­végiggondolja lehetőségeit, s megpróbál számot vetni a veresé­gek lehetőségével is. Megpróbál felkészülni arra, hogy legyőzött­­ként is, amennyire sportpályán a vesztesnek erre egyáltalán mód­ja van, vonzó és erős maradjon. Hogy erre kevés a remény a neu­­rotizáló alaphelyzet megváltozta­tása nélkül? Kétségtelen. De mégis: ebben az állapotban a sportoló ennyit tehet. Megpróbál győzni, de mindinkább felkészül lélekben a vereségre is. S ha szépen tud veszteni, a maga részé­ről ,óriási lépést tett a következő győzelem felé. Nagy N. Péter Kajak-kenu középfutamok egy hibával A világbajnokság legmegerőlte­­tőbb napját teljesítették Mont­realban a kajakosok és a kenu­­zók. A nemzetközi szövetség dön­tése alapján ugyanis ezúttal egyetlen napon rendezték az ösz­­szes középfutamot. Ennek követ­keztében akadt olyan versenyző , például a magyar Gyulay Zsolt — aki pénteken három számban is rajthoz állt. A délelőtti futamok egyébként magyar szempontból csak egyet­len kellemetlen hírrel szolgáltak: kiesett a kajak kettesek ezermé­teres versenyében a Hódosi, Hor­váth duó. A szovjet, a norvég és az ausztrál kettős előzte meg őket futamukban. (A norvégok edzője, Bakó Pál meg is jegyezte, hiába nyerték a magyarok meg az idei jelentős ezerméteres ver­senyeket, a világbajnokság egé­szen más.) Nem volt más szerencséje a címvédő Csipes Ferencnek, aki a kajak egyes ezer méteren a második legjobb idővel­­került a döntőbe. Ugyancsak bejutott a fináléba a kenusok hasonló táv­­ján Szabó Lajos. . A női kajaknégyes a mezőny legjobb idejével került döntőbe. Sarusi és Vaskuti nagy harc után, a kajaknégyes könnyedén jutott a legjobbak közé. Hétvégi sportműsor SZOMBAT Labdarúgás: NB I-es mérkőzések: Debrecen—Ferencváros, Debrecen, 17 óra. Siófok—Békéscsaba, Siófok, 17 óra. Videoton—Tatabánya, Székesfehérvár, 19 óra. Bp. Honvéd—Eger, Csepel, 19 óra. V. Dózsa—Pécsi MSC, Megyeri út, 19 óra. Zalaegerszeg—Vasas, Zalaeger­szeg, 19 óra. Rába ETO—Dunaújváros, Győr, 19 óra. NB 11-es találkozó: Cse­pel—Veszprém, Csepel, 17 óra. ökölvívás: A felnőtt egyéni OB selej­tezői. Nemzeti Sportcsarnok, 15 óra. VASÁRNAP Autócípas: BEK-futam. Túrkeve, 10 óra. Labdarúgás: MTK-VM—Haladás NB I-es mérkőzés. Hungária krt. 10.30 óra. NB 11-es mérkőzések (valameny­­nyi 17 órától): Metripond SE—Szarvas, Hódmezővásárhely, Szolnok—SZEOL­­DELEP, Szolnok; Szekszárdi Dózsa— Ganz-MÁVAG, Szekszárdi Baja—Sal­gótarján, Baja; Bp. Volán—Nagyka­nizsa.­ Czabán Samu tér; DVTK—Ózdi Kohász, Diósgyőr, Keszthely—Budafoki; MTE, Keszthely; NYVSSC—Váci Izzó, Nyíregyháza; Komlói Bányász—Kapos­vár, Komló. ökölvívás: A felnőtt egyéni OB selej­tezői, Nemzeti Sportcsarnok, 9.30 óra. Irány Horány! — adta ki a jelszót a Budapesti Természetbarát Szövetség. Az augusztus 24-i vízitúra-találkozó és táborozás eseményeihez kötődően az Ipari Minisztérium sportköre az 1859-es folyamkilométerkő (Totyi) és Horány­­sziget között teljesítményhez kötött tú­raevezést is hirdet, indítás 9—10 óra kö­zött. Vasárnapi galoppversenyek 1. Tandem — Girl — Claudia — Mal­vin. — 2. Garabonciás — Aktiv — Nó­­tás — Gyöngyharmat. — 3. Mamba — Akácméz — Tegez — Blondie. — 1. Mandula — Kozmetika — Johanni­ta — Barát. — 5. Try Star — Diadalív — Dalia — Márki. — 6. Karakán — Ború­látó — Hargita — Sonja. —, 7. Agens — Látó — Nikkel — Rénszarvas. — 8. Jutocsa — Torockó — Déda — Trend. — 9. Cenzor — Dzsinn — Baga­­tell — Dorka. — 10. Tábla — Merry — Bolondos — Gótika. A versenyeket 11.00-kor kezdik. KIÁLLÍTÁSOK ADY EMLÉKMÚZEUM (V., Veres Pál­­né u. 4—6.). ARANY SAS PATIKAMÚZEUM (I., Tárnok u. 16.): Gyógyszerészet a re­neszánsz és a barokk korában. AQUINCUMI MÚZEUM (III., szent­endrei u. 139.) * BAJOR GIZI SZÍNÉSZMÚZEUM (XII., Stromfeld Aurél u. 16.). (Ny: K. * Cs. 15—19-ig, Szó, V. 11—16-ig.) . BARTÓK BÉLA-EMLÉKHÁZ (II., Csa­lán út 29.): Bartók-emlékkiáll. — Bartók-ábrázolások magyar bélyege­iben (idósz. kiáll.). BUDAPESTI TÖRTÉNETI MÚZEUM (1., Szent György tér 2.): Régészeti ásatások Budapesten — Budapest két évezrede — A középkori Buda ki­rályi várpalotája és gótikus szobrai (áll. kiáll.) — Buda ,visszavivása 1686 — Fejezetek a képes levelezőlap tör­téneteiből 111. 1914—1919. (idősz. kiáll.). EVANGÉLIKUS ORSZÁGOS MÚZEUM (V., Deák tér 4.). Evangélikusság a magyar kultúrában — Petőfi- és Kos­­­­suth-relikviák — Kalchbrenner Ká­­roly-emlé­krsel áll. HADTÖRTÉNETI MÚZEUM (I. Tóth Árpád sétány 40.): Az 1848—49-es for­radalom és szabadságharc — Az Oszt­rák-Magyar Monarchia és az első világháború — A kézifegyverek törté­nete, vadász- és céllövő-fegyverek — A Magyar Tanácsköztársaság for­radalmi honvédő háborúja — Ma­gyarország a két világháború között és a második világháborúban — Ha­zánk felszabadítása — A néphad­sereg fejlődése — A magyarországi feudalizmus korának hadtörténeti emlékei és képzőművészeti alkotásai (áll. i kiáll.) (Ny. 9—17-ig). HOPP­­FERENC KELET-ÁZSIAI MŰ­VÉSZETI MÚZEUM (VI., Népköz­­társaság u. 103.). India és Hátsó-In­­dia művészete (áll. kiáll.) — Távol­keleti kerámia (idősz. kiáll.). IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM (IX., Ül­lői út 33—37.). Művészet és mester­ség (áll. kiál.) — A magyar Art Deco laikusművészet (idősz. kiáll.). JÓKAI-EMLÉKMÚZEUM (XII., Költő u­. 21.): (Ny. H. kir. 10—14-ig). JÓZSEF ATTILA-EMLÉKSZOBA (IX., Gát u. 3.). KASSÁK-EMLÉKMÚZEUM (III., Fő tér 1.). „Hommage a Kassák" Kassák Lajos irodalmi és képzőművészeti munkássága — Kassák kollázsai. A KMP MEGALAKULÁSÁNAK EM­LÉKMÚZEUMA (XIII., Visegrádi u. 15.): (Ny. V. ktv. 10—13-ig). KISCELLI MÚZEUM (III., Kiscell Út 100.): Pest-Buda művészeti emlékei a XVIII—XIX. sz.-ban — Az „Arany Oroszlán" patika — Pest-budai nyom­dák a XVIII—XIX. sz.-ban (áll. kiáll.) — Orbán Dezső festő (Ausztrália) ki­áll. — Új szerzemények 1960—85. (idősz. (kiáll.). KÖZLEKEDÉSI MÚZEUM (XIV., Vá­rosligeti krt. 11.). A vasút története a lóvasúttól 1045-ig — A mai vasút — A hajózás története — Az autó és a motor — A közúti közlekedés tör­ténete a­­római kortól napjainkig (átl. ,kiáll.) — A közlekedés fejlő­dése Romániá­ban — a prof. ing. Leoni­da Műszaki Múzeum kiáll. (ádósz. ,ldáll.). LAKÁSMÚZEUM (III., Fő tér 4.): Kun Zsigmond néprajzi gyűjteményéből rendezett kién. (Ny. H. kiv. 14—18- ig, Szó, V. 10—18-ig). MAGYAR ELEKTROTECHNIKAI MÚ­ZEUM (VII., Kazinczy u. 21.): Az erősáramú elektrotechnika történeté­ből (áll. kiáll.) (Ny. V. H. kiv. 11— 17-ig). MAGYAR KERESKEDELMI ÉS VEN­­DÉGLÁTÓIPARI MÚZEUM (I. For­tuna u. 4.). A magyar kereskedelem századunk első felében — A cukrász­ipar története Magyarországon (áll. kiáll.). MAGYAR MUNKÁSMOZGALMI MÚ­ZEUM (Budavári Palota A. ép.): A­ magyarországi munkásmozgalom tör­ténete — Szakoktatás, szakképzés d . fővárosban (áll. ,kiáll.) — 40 éves az úttörőmozgalom — Pengőtől a forin­tig ... (idősz. kiáll.) (Ny. H. kiv. 10 -18-ig, Cs. 12—20-ig). MAGYAR NEMZETI GALÉRIA (Buda­vári Palota B. C. D. ép.). Későrene­szánsz és barokk művészet 1550-től­ 1600-ig — Későgótikus szárnyasoltá­­ro­k — Középkori kőtár — Gótikus fiaszobrok és táblaképek a XIV—XV. sz.-ban — Munkácsy Mihály és Paál László művészete — A XX. sz.-i fes­tészet és szobrászat — Magyarorszá­gi művészet a XIX—XX. sz.-ig (áll. kiáll) — Lélek és forma — magyar művészet 1896—1914. (zár: szept. 1- jén) — Fekete Nagy Béla festő em­­létoktár. (Zár: 24-én) — Ladányi Im­re festő kiáll. (zár: 24-én) — Stein Anna festő és szobrász kiáll. (zár: 24-én)­­(idősz. kiáll.) (Ny. K: 12—­­18-ig, Sze: 121—20-ig, Cs—v-ig: 10— 116-ig, H. zárva!). MAGYAR NEMZETI MÚZEUM (VII., Múzeum krt. 14—16.): Magyarország népeinek története az őskőri­ortől a honfoglalásig — Magyarország törté­nete a honfoglalástól 1849-ig — Ma­ *­gyar koronázási jelvények (áll. ki­áll.) — Az avarok kincsei (idősz. ki­áll). MÁTYÁS-TEMPLOM (I., Szenthárom­ság tér): Egyházművészeti gyűjte­mény (Ny. mindennap 9—19-ig). MEZŐGAZDASÁGI MÚZEUM (XIV., Vajdahunyad-vár): A háziállatok ki­alakulása — A honfoglaló magyarok és a kora Árpád-kor háziállatai — A sertéstenyésztés története — A szarvasmarha-tenyésztés története — A lótenyésztés története — A magyar baromfitenyésztés története — A juh­tenyésztés története —* Az erőgép tör­ténete — Vadászat és vadgazdálkodás (áll. kiáll.) — „Hazánk mezőgazda­sága diákszemmel ’86” (idősz. kiáll.)­­(Ny. H. kiv. 10—17-ig, V. 16-46-ig). MTA ZENETÖRTÉNETI MÚZEUM (I., Táncsics M. u. 7.): A zenei élet és a hangszeres kultúra emlékei Ma­gyarországon (áll. kiáll.) — Bartók Béla klasszikusokat zongorázik — Liszt-hangversenyek Pest-Budán (idősz.­­kiáll.) (Ny. K. kiv. 16—18-ig, H. 16—21-ig). NAGYTÉTÉNYI KASTÉLYMÚZEUM (XXII., csókási Pál u. 9—11.). Euró­pai bútorok a XV—XVII. sz.-ban — Magyar bútorművészet a XVIII. sz.­­ban — Bútorművészet a XIX. sz.­­ban — Kályha és kályhacsempe — Római lapidárium (áll. kiáll) — Augsburg­ barokk ötvösmunkák (idősz. kiá­lll. NÉPRAJZI MÚZEUM (V., Kossuth tér 12.) : Az őstársadalmaktól a civilizá­ciókig (áll. kiáll.) — Restaurátoraink munkáiból — Népművészet, hagyo­mányok, újítások — Gyerekek a mú­zeumban — Fogadalmi ajándékok (idősz. kiáll.). NYUGAT IRODALMI MÚZEUM (XII., Városmajor u. 48/b.). Nyugat emlék­­kiáll. (áll. kiáll.) — Tóth Árpád-em­­lékkiáll. (idősz. kiáll.) (Ny. 14—18- ig). ÓBUDAI HELYTÖRTÉNETI MÚZEUM (III., Fő tér 1.): Egy születő város­rész múltjából — Békásmegyer, Tó­biás Simon kádármester műhelye — Társasjátékok 1850—1950. (Ny. H. kiv. 14—16-ig, Szó, V. 10—18-ig). ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR (Budavári Palota F. ép.): Tisztelet a magyar tipográfiának — 500 év szép könyvei az Országos Széchényi Könyvtárban «(zár: 31-én) (Ny: 1­0— 18-ig, V. zárva!). ÖNTÖDEI MÚZEUM (II., Bem József u. 20.): Földünk rejtett kincsei — Rozsnyó és környéke bányászata és kohászata — A rozsnyói Báni­oké Múzeum vendégkiáll. PETŐFI CSARNOK (XIV., Zichy M. U. Városliget): Repüléstörténeti és űr­hajózási kiáll. PETŐFI IRODALMI MÚZEUM (V., Ká­rolyi M. u. 16.): Déry Tibor dolgo­zószobája — Móricz Zsigmond dol­gozószobája — József Attila-emlék­­kiáll. — Radnóti Miik­lós-emlékkiáll. — Gábor Andor-emlékszoba — Jókai Mór relikviái — Petőfi és kora — Károlyi-emlékszobák. (A Károlyi­­emlékszobák nyitva tartása: K—P-ig: 10—14-ig, Szó, V: 14—18-ig) (áll. ki­áll.). — Hommage á Huszárik Zol­tán — A múzeum kiadványaiból ki­áll. ii. (idősz. kiáll.) (Ny. 10—18-ig). POSTAMÚZEUM (VI., Népköztársaság u. 3.): Posta- és távközléstörténeti á­ll. kiáll. SEMMELWEIS ORVOSTÖRTÉNETI MÚZEUM (I., Apród u. 1—3.): Képek a gyógyítás múltjából (áll. kiáll.) — Magyar orvosok régi fényképeken (idősz. kiáll.) (Ny. 1010—18-ig). SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUM (XIV., Hő­sök tere). Régi képtár — Modern képtár — Egyiptomi kiáll. — Antik «kiáll. — XX. sz.-i művészet (áll. kiáll.) — Európai szobrászat-szerze­mények Dettmár Emil gyűjteményé­ből (zár: 31-én) — Rajzok XIX—XX. sz.­­— Gyermekalkotások galériájá­nak kiáll. (idősz. kiáll.). TERMÉSZETTUDOMÁNYI MÚZEUM (•kiállításai a Nemzeti Múzeum épü­letében : VIII., Múzeum krt. 14—16.). Az ásványok világa — A földtörténet emlékei Magyarországon — Az őslé­nyek világa — Magyarország állat­világa (áll. kiáll.) — Ásványritkasá­­gok és drágakövek a Szovjetunió­ból (idősz. kiáll.). TŰZOLTÓMÚZEUM (X. Martinovics tér 12.): A tűzvédelem fejlődése (áll. kiáll.) (Ny: 9—16-ig, ünnepnap: 9— 13-ig). ZSIDÓ MÚZEUM (VII., Dohány u. 2.): (Ny: 10—13-ig, H. és Cs: 14—18-ig). * BUDAPEST GALÉRIA KIÁLLÍTÓHÁ­ZA­­(HI., Lajos u­. 158.): Pátzay Pál III. kiáll. — Buták András, Elekes Károly és Molnár Lász­ló grafikusok (kiáll. — Kígyós Sándor szobrász-em­lék ki­áll. (nyit: 26-én). DOROTTYA UTCAI KIÁLLÍTÓTEREM: Engel Tevan István grafikus kiáll. (zár: 30-án). DUNA GALÉRIA (XIII., Rajk L. U. 05.): Tavaszy Noémi grafikus kiáll, (zár: 31-én). DORRER-TEREM (V., Váci u. 16/b.): Ré­vész Napsugár grafikus kiáll, (nyit: 28-án). JÓZSEFVÁROSI KIÁLLÍTÓTEREM­­(Vin., József krt. 70.): Dargay Lajos festő kiáll, (zár: szept. 2-án). MOLNÁR C. PÁL-GYÜJTEMÉNY (XI., Ménesi út 65.). (Ny: K. Sze, Cs: 15— 16-ig.). MŰCSARNOK (Hősök tere): 100 + 1 éves a magyar plakát (Ny: H. kiv. 10 -18-ig, V: 10—20-ig). ÓBUDAI PINCEGALÉRIA (HI., Fű tér 1.): Mata Attila szobrai (Ny: H. kiv. 14—18-ig, Szó, V: 10—18-ig). STÚDIÓ GALÉRIA (V., Bajcsy-ZS. U. 62.): Fusz György szobrász kiáll, (zár: 31-én). VIGADÓ GALÉRIA (V., Vigadó tér 1.): Mattolni Eszter festő kiáll, (zár: 24- én) — Kocsis Imre festő kiáll, (zár: 24-én). A múzeumok és kiállítótermek általá­ban 10—18 óráig látogathatók, hétfőn zárva vannak. Az ettől eltérő nyitva tartásokat külön jelezzük! 13 A 15. tokaji írótábort augusztus 24 —28. között rendezik meg. A nyitó­ünnepséget 84-én, vasárnap tartják a város művelődési házában, ezt meg­előzően a tábor résztvevői Tiszala­­dányban megkoszorúzzák Darvas Jó­zsef emléktábláját. Megemlékeznek Paulay Ede születésének 150. évfor­dulójáról is. Az idei találkozó téma­köre: valóság, elkötelezettség, közéle­­tiség. Az írók a táborozás napjaiban látogatást tesznek Sárospatakon, Szép­halmon, ahol megkoszorúzzák Kazin­czy Ferenc sírját. Ellátogatnak Sátor­aljaújhelyre, Miskolcra, továbbá Lilla­füredre, ahol József Attila emléktáb­lájánál tisztelegnek. Árpád-kori település maradványai­ra bukkantak Kajárpéc határában le­vő Prokoliadombon a­­ mosonmagyar­óvári Hansági Múzeum szakemberei. Rátaláltak egy tatárjárás előtti időből való 16 négyzetméteres alapterületű, négyszög alakú ház döngölt padozatá­ra. Megtalálták az agyaggal tapasztott, kiégett tűzhelyet, körülötte ülőalkal­matosságként használt homokköveket. Előkerültek különféle használati tár­gyak. A feltárás a korábbi időkből való leleteket is a felszínre hozott: kőbal­­tákat, kerámiákat, edényeket a kő­korszak végéről, 4500 évvel ezelőttiül és az időszámításunk előtti 1100-as évekből tőröket, ékszereket, tálakat.

Next