Magyar Nemzet, 1989. október (52. évfolyam, 231-256. szám)

1989-10-21 / 248. szám

4 ÜLÉSEZETT A MINISZTERTANÁCS (MTI) A Minisztertanács — hétfőn megkezdett, de a bő napirend miatt be nem fejezett ülését folytatva— megvitatta a Magyar Nemzeti Bankról, a társadalmi-gazdasági tervezésről és az államháztartásról szóló törvények téziseit. A kormány határozatot hozott a banktevékenység folytatásának feltételeiről és az Állami Bankfelügyeletről. A Minisztertanács tárgyalt az 1990. évii gazdaságpoltikai mnngrum és a jövő évi költségvetés irányelveiről. Előterjesztést hallgatott meg az egészségügyi és szociális vállalkozások szabályozásáról, a kritikus helyzetben levő mezőgazdasági nagyüzemek működőképességének, jövedelemtermelő képességének javításáról, továbbá az élelmiszer-kiskereskedelem helyzetéről. A kormány áttekintette a jamburgi együttműködés végrehajtását és a magyar—szovjet együttműködési egyezményből származó további feladatokat. A jövő évi inflációt 13-15 százalékosra tervezik — hangzott el a szóvivői tájékoztatón A tegnapi kormányszóvivői tájékoztató első vendége dr. Csenk Judit szociális és egészségügyi miniszter volt, aki arról az új lehetőségről tájékoztatta az újságírókat, mely szerint ezentúl egészségügyi és szociális szolgáltatást, a szükséges feltételek megléte esetén bárki végezhet. Vagyis ezentúl teret adnak a vállalkozásoknak, létrejöhet akár magánklinika vagy magánszanatórium is. Tervezik magánpatikák létrehozásának engedélyezését is. A miniszteraszszony kiemelte, hogy az új formák nem helyettesítik majd az eddig kialakult díjtalan egészségügyi szolgáltatásokat, hanem kiegészítik azokat, s új lehetőségeket teremtenek. Hütter Csaba mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter a kritikus helyzetben lévő mezőgazdasági üzemek új pályázati rendszeréről számolt be, amelynek célja a mezőgazdasági nagyüzemek jövedelmezőségét javítani. Kiemelte, az így elnyerhető támogatás az utolsó nem normatív támogatás, ame A 7/ 1989. MDFZcZs október — Egy karikagyűrű találtatott — hangzott a tegnap reggeli alelnöki bejelentés. S mint kiderült, az, aki a lába elé nézve megpillantotta a földön, majd lehajolt és felemelte a kis tárgyat, nem volt más, mint Németh Miklós miniszterelnök. Végre egy miniszterelnöki, aki nem hordja fönn az orrát!* A választójogi törvény megszavazása előtt sok képviselő amiatt dohogott, hogy ebben a kérdésben a kormány azonos platformra került az ellenzékkel. Feszült, igazán parlament volt a hangulat a T. Házban. A módosított törvényjavaslat elfogadása után Varga Csaba, a Magyar Néppárt egyik vezetője felsóhajtott: — Valóban furcsa „kvázikoalizicó" jött létre a kormány és az EKA pártjai között — felelte. — A kormány viszont korrektül tartotta magát a megállapodáshoz. De ebben az esetben nem helyes az uralkodó párt és az ellenzék egyezségéről beszélni, inkább a békés átmenetet akaró erők közös fellépésének nevezhetném a megállapodást. Ezért nem értem az SZDSZ hajthatatlanságát, hiszen minden fontos kérdésben sikerült megállapodnunk. Veszélyes az a magatartás, ha egy-egy szervezet a maga súlyának növelésére ilyen kampányt szervez. Ebben a helyzetben az a szerencsénk, hogy a nemzeti centrumhoz tartozó pártok a súlyos vádak ellenére sem fordultak szembe egymással. A békés átmenet három kulcskérdése közül kettőn túljutottunk: tárgyaltunk, a sarkalatos törvényeket elfogadta a Parlament. Most az a harmadik, kulcsfontosságú kérdés, hogy a helyhatósági választások után a helyi közéletből olyan emberek választódjanak ki, akik alkalmasak a parlamenti képviseletre. Amiatt pedig nem kell aggódni senkinek, hogy a nemzetiségieknek, a cigányoknak nem lesznek képviselőik, mert közülük a legalkalmasabbak a mi listánkon előkelő helyen kerülnek be a képviselőházba. ♦ Beszélgetésünk idején még munkásőr Balogh András Borsod megyei képviselő, de már mindketten sejtjük, mire e sorok megjelennek, megszületik a döntés e fegyveres testület feloszlatásáról. Ön miként fog szavazni? — kérdezzük a valóban nem túl harcias kinézetű honatyát. — Elfogadom a kormány javaslatát, azt, hogy szűnjön meg a munkásőrség. — Miért határozott így? — Szerintem az SZDSZ-nek összejött elegendő aláírása. Ki kell majd írni e kérdésben is a népszavazást. Döntsön a nép. Ha az emberek úgy vélekednek majd, nincs szükség erre a testületre, ám legyen, de ha úgy gondolják kell, akkor újra fölállíthatjuk a munkásőrséget, hiszen a népszavazás eredménye a kormányra és a parlamentre egyaránt kötelező. — Elképzelhetőnek tart ön komolyan ilyet? — Igen. Az ellenzék azt állítja, hogy sokba kerül a testület, de hát az így megspórolt pénz nem fog segíteni a gazdaságon semmit. Azt sem értem, miért félnek tőlünk. Tudtommal a munkásőrséget még nem vetették be soha, legalábbis az utóbbi évtizedekben, politikai okokból. — Én viszont úgy tudom, idén Pécsett, a bányászsztrájk idején, az uránbányával szemközti irodákat dugig tömték fölfegyverzett munkásőrökkel. Bevetésre tényleg nem került sor, de nem biztos, hogy a munkásőrökön múlott. — Én is hallottam az esetről. Szerintem csak véletlen lehetett, hogy pont a sztrájk idején tartottak valamilyen gyakorlatot a munkásőröknek. * — Jó étvágyat, képviselő úr! Hogy van? — Köszönöm kérdését, fáradtan. Nagyon fáradtan. — Én éppen most érkeztem. Hol tartunk? A munkásőrségnek vége van már? — Igen, túl vagyunk rajta, hál' istennek. — Egyperces néma gyász nem volt? — Hát, az nem. Sőt, én a krokodil könnyeket sem láttam. Biztos befelé folytak... — További jó étvágyat, képviselő úr!* Az 1956-os népfelkelésben való részvételük miatt elítélt hivatásos katonatisztek jóvátételét kéri a Történelmi Igazságtételi Bizottság katonai szekciójának az a dokumentuma, amelyet eljuttattak a mostani ülésen a honatyáknak. Erről a dokumentumról kérdeztük Sebők János nyugalmazott vezérőrnagy véleményét, aki az utóbbi időben vált népszerűvé, mint olyan katonatiszt, aki bátran elmondja gondolatait olyan kérdésekben is, amelyről a hadsereg vezetőinek esetleg más az álláspontja. — Ha általános elvként elfogadjuk, hogy mindenkit rehabilitálni kell, akit 1956-os magatartása miatt ítéltek el — állítja — akkor ebből a volt katonák sem maradhatnak ki. Elképzelhetetlennek tartom, hogy a törvénytelenül elítélt tiszteknek ne adják vissza a rendfokozatukat, s tisztességes nyugdíjat kell megállapítani számukra.* A hatalmi centrumok egyre lejjebb úsznak a Dunán. A Margit híd melletti pártszékházból lassan átszivárgott az összes döntési hatáskör az Országházba, s s péntek délután érezni lehetett, hogy a figyelem még lejjebb csurog: a Szabadság híd pesti hídfőjénél, a Marx Károlyról elnevezett Közgazdasági Egyetemen megkezdődött a Magyar Demokrata Fórum országos gyűlése. Ott azonban úgy határoztak, hogy akár az árral szemben felúszva is békejobbot nyújtanak a Parlamentnek: a késő délutáni órákban egy küldöttség érkezett a Kossuth Lajos térre, az MDF üdvözletével. A küldöttség annak rendje és módja szerint helyet foglalt a vendégpáholyban, majd képviseletükben a legifjabb MDF-honatya szólt a T. Házhoz. Többek között elégedetten állapította meg, hogy ez a Parlament felnőtt azokhoz a feladatokhoz, amelyet a sors állított elő. Az ily módon leereszkedően vállon veregetett képviselők egyike-másika fölmordult: köszönjük. A többség persze hallgatott. Már mindent kibírnak... Kérdés, mások viszont mikor nőnek föl?★ Információink szerint még mindig érvényes az Országházban is az MSZMP apparátusi igazolványa. Ez azt jelenti, hogy az önmagát már megszüntetett MSZMP alkalmazottai, hivatalnokai ugyanazzal az igazolvánnyal, ami belépésre jogosította és jogosítja őket a Jászai Mari téri székházba, bármikor betérhettek a Parlament épületébe is. Soós Tibor, az Országgyűlési Hivatal vezetője utánanézett a hírnek. Megerősítette, hogy valóban nem vonták még be ezeket az igazolványokat és a Parlament kapujában álló őrség be is engedi az épületbe, aki ilyet tud felmutatni. — Hétfőtől ez megszűnik — szögezi le határozottan a hivatal vezetője. — A tanácskozás idején különböző pártok vezetői, képviselői láthatók a folyosókon. A későbbiekben is adunk ki majd alkalmi belépőket részükre, így lesz ez az MSZP-hez tartozó politikusokkal is. Aki nem képviselő, nem tagja a kormánynak, az csak alkalmi igazolvánnyal jöhet majd be a jövőben ... tartozzék bármelyik párthoz, de Dr. Czoma László Zala megyei képviselő a kormány védelmében emelt szót. Voltaképpen nem is lett volna rendhagyó véleménye, de éppen Czoma képviselő volt az, akit személyesen is megbírált az igazságügyi miniszterhelyettes. A jogi, az igazgatási és igazságügyi bizottságban személyes konfliktusig elmenő vita folyt közöttük, miközben a professor úr feldühödött, s indulatosan megkérdezte: „Hát gazember ez a kormány?” — Azóta tisztáztuk az ügyet, s most is azt mondom: én nem a kormány tisztességét vonom kétségbe — meséli Czoma László. — De ismerem az Elbától keletre fekvő országok 1945 utáni történelmét. Minden törvénynél keresem azokat a garanciákat, amelyek képesek megakadályozni azt, hogy még egyszer ne fordulhassanak elő az 50-es évek történései. S mint a jogi bizottság tagja, azon vagyok, hogy mindezt beiktassuk a törvénykezés menetébe, hiszen minden módon meg kell akadályozni a jogtiprást, a személyi szabadság korlátozását. — Ettől még nincs béke? — Ha a kormánynál számon is kérek hiányzó paragrafusokat, félmondatokat, akkor nem a sunyiság vádjával illetem a beterjesztő kormányt, hanem a lelkiismeretem megnyugtatására cselekszem. Egyébként a vitát értékeltük Kilényi miniszterhelyettes úrral, aki felhívott, elnézést kért hevességéért. Én pedig úgy reagáltam erre, hogy meghajtom fejem emberi nagysága előtt, kisfájt azért, mert tudom, hogy ugyanarra törekszünk. Arra, hogy jogállamban élhessenek tisztességes állampolgáraink. A professor úr a hatalom részéről teszi ezt, én pedig a törvényalkotók részéről ...* Zajlik a vita a teremben a politikai okok miatt meghurcolt elítélt honfitársaink rehabilitálásáról, a kártérítésről. Jirály Zoltán annak a korosztálynak a nevében szólal meg, amelyiknek tagjai rövidnadrágos gyermekként élték át a törvénytelenségek idejét. Neki és ma sok társának — többek között — Berecz János „Ellenforradalom tollal s fegyverrel” című könyve kínált eligazító útmutatást a történelemben. Amikor idáig jut a szegedi képviselő, a terem másik felében ülő Berecz János a tollához kap... * A péntek délutáni vitában Márton János elégedetten nyugtázta, hogy csak nagyon kevés fiatalember választotta a fegyveres katonai szolgálat helyett a civil szolgálatot. Ez jó, mert a katonaság bizony kell a fiúknak, a honvédségi szolgálat igazi férfiformáló erő. Meg kellene kérdezni a lányokat-asszonyokat, van-e elég férfi az országban, indítványozta a honatya, mire a honanyák és a gyengék nem más jelenlévő képviselői — újságírónktól a miniszterasszonyig — sokatmondóan egymásra néztek ... ... A szavazás azonban elmaradt. 4. — Járt-e Zsigmond Attila a közelmúlt napokban a Városliget környékén? — kérdeztük a Budapest Galéria főigazgatóját, független képviselőt. — Nem, de ha az ideiglenesen fölállított Sztálin-szoborra gondol, azt láttam — hangzik a felelet . — És milyen volt a látvány? — Nem éppen szívderítő. Persze, ebben ez esetben is keveredik a szobrok politikai és művészi értéke: a Sztálin-szobornál egyik sem volt túlságosan magas. — A gondolatot folytatva: mi a véleménye a mostani bálványdöntögetésről? — Nézze, a politikai megfontolásokból rendelt szobrok élettartama függ a politikáétól. Ez, persze, csak általában véve igaz. Mert például a pártállam idején egyetlen pártbizottság sem tett megrendelőként olyan szigorú kikötéseket, mint — mondjuk a középkorban — a katolikus egyház. Akkor voltak Michelangelók, Verocchiók és mások, akik azért mégiscsak maradandót alkottak. Ehhez azonban ilyen óriási tehetségekre van szükség, hogy fölül tudjanak emelkedni az aktuálpolitikai érdekeken. — Vajon most kik lesznek az új megrendelők? Parlamenti tudóaítóink ! Celasár Nagy László, Déli János, Gergely László, Gyulay Zoltán, Szentre Lőrinc, Szanyi Gábor, Weyer Béla, Zsubori Ervin, PUHATOLÓDZÓ TŐKÉS — Mondja, lieber Herr, ha maguk folyton csak politizálnak, akkor mikor dolgoznak...? (Brenner György rajza) Magyar Nemzet lyet a mezőgazdasági üzemeknek juttatnak. Ezután Bajnok Zsolt emlékeztetett Németh Miklós és Casaroli bíboros levélváltására, amelyben mind a magyar, mind a vatikáni fél kifejezte készségét a kétoldalú kapcsolatok teljessé tételére. A magyar kormány kész a Szentszékkel már a közeljövőben tárgyalni. Az erre kijelölt háromtagú bizottság vezetője Sarkadi Nagy Barna, a Minisztertanács egyházpolitikai titkárságának vezetője. A miniszterelnök vizsgálatot kezdeményezett Bokor Imre: Kiskirályok mundérban című, a közelmúltban megjelent könyvével kapcsolatban. A könyv a hadsereg néhány korábbi és jelenlegi vezetőjének visszaéléseiről számol be. A kormány áttekintette a jamburgi szerződés helyzetét. A szóvivő szerint a mérleg pozitív, vállalt kötelezettségeiket a magyarok teljesítik. A magyar félnek érdeke a szerződés fenntartása, hiszen az előrejelzések szerint Magyarországon tovább csökken a földgáz termelése, miközben, a felhasználás nőni fog. A kormány megvitatta az államháztartási törvény, a tervezésről szóló törvény, és a Magyar Nemzeti Bankról szóló törvény elveit is. Mint elhangzott, a kormány áttekintette a jogi képviseletről szóló törvény tervezetét is. A Minisztertanács ülésén foglalkoztak az élelmiszer-kiskeres kedelem helyzetével. Mint hallhattuk, és ahogyan nap mint nap tapasztalhatjuk, évről évre romlik a választék, rosszabbodnak a körülmények. Nyolc év alatt kétezer bolt szűnt meg. Ennek fő oka az alacsony árrés, és az, hogy a bérek e területen átlagosan 15 százalékkal alacsonyabbak, mint máshol. A kormány az élelmiszerkereskedelemben dolgozók alapbérének emelését kívánatosnak tartja — hangzott el. Kérdésekre válaszolva a szóvivő elmondta, az előzetes számítások a jövő évi inflációt 13—15 százalékosra teszik. A nyilas röplapról már csak az eddig ismerteket tudta megismételni, vagyis provokációról valn szó, a tetteseket a Belügyminisztérium gyakorlatilag ismeri, és a felelősségre vonás nem marad majd el. (d.J.) Lapkiadók Egyesülete (MTI) A Magyar Lapkiadó Egyesülésének Igazgató tanácsa ,úgy döntött, hogy 1990. január 1- jétől egyesületként látják el a lapkiadói érdekek képviseletét és védelmét. A 35 tagvállalat képviselői a Magyar Lapkiadók Egyesülete elnökévé Németh Jenőt, a Pallas Lap- és Könyvkiadó Vállalat vezérigazgatóját választották, főtitkárává Orbán Sándort nevezték ki. Szombat, 1989. október 21. Szabad államban szabad egyházak Megalakult az Országos Vallásügyi Tanács Pénteken délelőtt a Parlament épületében megalakult a magyarországi egyházakat, vallásfelekezeteket és közösségeket tömörítő Országos Vallásügyi Tanács, amelynek munkájában hitelvi okok miatt nem kapcsolódott be a Jehova Tanúi Közösség és a Krisztusban Hívő Nazarénus Gyülekezet. Németh Miklós miniszterelnök, aki egyben a tanács elnöke is, beszédében nem kevesebbre vállalkozott, minthogy négy évtized elhibázott, sőt bűnös pártállami egyházpolitikája miatt megkövezte annak kárvallottjait. Bejelen■tette: az igaztalanul üldözöttek, elítéltek teljes jogi és erkölcsi rehabilitációt nyernek. Kritikával illette a 60-as, 70-es és 80-as évek elejének állami egyházpolitikáját is, mert az beavatkozott az egyházak életébe, sértette azok önállóságát. Majd az újonnan elfogadott alkotmány teremtette lehetőséggel élve cezúrát húzott a múlt és a jelen között akkor, amikor kijelentette: „szabad államban az egyházak is szabadok". Ennek bizonyságául hangsúlyozta, hogy a kormány késedelem nélkül és hatékonyan fölszámolta az állami beavatkozások eszközrendszerét, jogutód nélkül megszűnt az Állami Egyházügyi Hivatal, hatályon kívül helyezték a katolikus szerzetesrendek, valamint a diakónus, diakonissza közösségek szervezését tiltó jogszabályokat, felszámolták az egyházak beruházásainak állami ellenőrzését, megszünették az iskolai hittanbeiratások bürokratikus rendszerét, az egyházi lap- és könyvkiadás ellenőrzését. Azon kijelentését, mely szerint a kormány az egyházakra, felekezetekre úgy tekint, mint a társadalom értékhordozó, közösségteremtő tényezőire, azzal támasztotta alá, hogy javasolják az Országgyűlésnek: az egyházak kapjanak áfa-visszatérítést szociális és közcélú intézmények építése, felújítása esetén, gazdasági vállalkozásaik pénzügyi szabályozásának keretét pedig a hamarosan megalkotandó lelkiismereti és vallásszabadságról szóló törvény biztosítja majd. A miniszterelnök annak sem látta elvi akadályát, hogy az egyházi teológiai akadémiák — önálló karként — visszakerüljenek az állami felsőoktatás rendszerébe. A törvénytervezethez Kulcsár Kálmán igazságügy-miniszter fűzött szóbeli kiegészítést. Mint mondotta: szükség van erre a törvényre, mert ez biztosít garanciákat, és egyben a törvényi rendezésnek magyar jogtörténeti előzményei vannak. Konkrétumokról szólva kifejtette: az egyházakat a leállítandó Alkotmánybíróság venné nyilvántartásba, és látná el azok törvényességi felügyeletét is. A nem magyar joghatóság alatt levő egyházak vezető tisztségeinek betöltésére két alternatívát említett, az egyik esetben a köztársasági elnök hozzájárulása szükséges minden alkalommal, a másik elképzelés szerint erre csak akkor kerülne sor, ha e tiszt betöltésére nem magyar állampolgárt jelölnének. Ami az egyházi ingatlanokat illeti: a rendezés nem polgári jogi kérdés, nem a PTK rendelkezései irányadóak, mivel az államosítás annak idején közjogi aktussal történt. így a visszaadást is közjogi úton bonyolítják. Paskai László bíboros-prímás szerint a törvényi rendezettségre szükség van, nem elég az alapelvek kimondása. Szerinte a köztársasági elnök jóváhagyására csak akkor legyen szükség, ha nem magyar állampolgárt akarnak vezető egyházi tisztségbe. Losonci András, a Magyar Izraelita Felekezet nevében megköszönte a miniszterelnöki és az országgyűlési állásfoglalást, amely elítélte az országban terjesztett, provokatív célú nyilas röpiratot. Kocsis Elemér a református egyház nevében a törvényszöveget kifogásolta, mondván: nem minden felekezet, vallási közösség egyház, így ezt a kifejezést ne használják generálisan. Nagy Gyula evangélikus püspök kérte, hogy a törvény bevezetőjében ismerjék el az egyházak, felekezetek erkölcsi, nevelésikulturális, szociális-karitatív tevékenysége közérdekű, és azt támogatja az állam. Szükségesnek tartotta, hogy ne csak az egyházak, de az egyházközösségek is legyenek jogi személyek. Tóth Károly református püspök azt mondta, hogy az egyházak hitelvesztésének az a magyarázata, hogy mindenkor kompromisszumra törekedtek, és szerinte helyt kell adni a jogos bírálatoknak is. Mihályfi Balázs, a Magyar Iszlám Közösség nevében azt kérte, hogy amenynyiben nyereséges gazdasági tevékenységet folytatnak, és a hasznot oktatási, szociális célra fordítják, ily módon csökkenthessék az adójukat. Schöner Alfréd főrabbi úgy vélte, adott a feltétele az állam és az egyház teljes szétválásának, így az egyenrangú partneri viszony kialakításának. A vitát követően a résztvevők az alábbi nyilatkozatot fogadták el: „Az Országos Vallásügyi Tanács kifejezte azt az egységes véleményét, hogy elutasítja a türelmetlenség és a gyűlölet minden megnyilatkozási formáját, amely veszélyezteti a nemzet feiemelkedését szolgáló békés átmenetet, a demokratikus jogállam kialakulását. Azok, akik a politikai, vallási, vagy kisebbségi türelmetlenség, illetve gyűlölet, esetleg antiszemitizmus történelmileg tragikus emlékű eszközeihez kívánnak nyúlni, határozott visszautasításra találnak a társadalom józanul gondolkodó erői, s így a magyarországi egyházak, felekezetek, vallási közösségek részéről is. Az Országos Vallásügyi Tanács felhívja a magyarországi egyházak, felekezetek, vallási közösségek híveit, hogy az említett megnyilvánulások ellen mindannyian határozottan lépjenek fel.” . Kulcsár Kálmán igazságügyminiszter válaszát követően Németh Miklós miniszterelnök köszönte meg az egyházak, felekezetek és vallásközösségek képviselőinek a törvénytervezet kialakításához nyújtott segítségét. (borda) Habsburg Ottó jelölése köztársasági elnöknek kárt okozott a kisgazdapártnak Habsburg Ottó már a harmincas években is reálpolitikusként viselkedett, nem lehetett kalandor akciókba bevonni, világosan látta az európai fejleményeket. Míg Németország és Ausztria gondjaival foglalkozott, nem feledkezett meg Magyarországról sem, rendszeresen konzultált magyar politikusokkal, és igen jó kapcsolatot épített ki a kisgazdapárttal. Kölcsönös megbecsülés fűzte Gaál Gasztonhoz, később az amerikai emigrációban szorosan együttműködött Eckhardt Tiborral. Hosszú időkre leengedték a vasfüggönyt, az elmúlt esztendő kedvező változásai következtében viszont újra hazalátogathattak külföldön rekedt nagy magyarjaink, örömmel üdvözölhetjük Magyarországon Habsburg Ottót is. Reméljük, kapcsolatunk Habsburg Ottóval tovább fejlődhet, a demokratikus Magyar Köztársaság pedig garancia arra, hogy e kapcsolat még egyszer ne szakadjon meg Habsburg Ottó az Európa Parlament alelnöke, elismert személyiség. Számítunk rá, hogy a magyar ügyeket továbbra is szolgálni fogja, és biztosak vagyunk abban, hogy a szabad világban helyét kereső Magyarországnak igen sokat fog segíteni. Sajnáljuk viszont, hogy egyesek minden politikai éleslátás nélkül, előkészítetlenül Habsburg Ottó elnökjelölését kezdeményezték. Tették ezt az érintettek megkérdezése, beleegyezése nélkül, nagy kárt okozva ezzel Habsburg Ottónak és a kisgazdapártnak. Habsburg Ottó az idén nem indul az elnökválasztáson. Mi pedig abban reménykedünk, hogy a demokratikus pártok együttesen egy olyan személyt fognak javasolni, aki a haza, a nemzet érdekét méltóképpen képviseli. Ha erre mégsem kerülne sor, jövőre esetleg a nemzetgyűlésnek is módjában áll elnököt választani. Frepeliczay István, a Független Kisgazdapárt főtitkára Nem alakul párttá az Agrárreformkörök Egyesülete (MTI) Nem szerveződik párttá az Agrárreformkörök Egyesülete — hangoztatta pénteken Nyíregyházán Szabolcs-Szatmár megye mezőgazdasági dolgozóinak képviselői előtt mondott beszédében Nagy Tamás, az egyesület országos választmányának elnöke. Ez ugyanis, mint a továbbiakban hangoztatta, inkább korlátozná, mintsem elősegítené agrárreformkörök törekvéseinek megvalósítását. E körök fő célja ugyanis a vidék, az agrárágazat sorsának jobbra fordítása, pártként viszont sok egyéb feladattal is foglalkozniuk kellene, s eközben esetenként olyan kompromisszumokra kényszerülnének, amilyeneket nem szívesen vállalnának. Egyesületnek megmaradva viszont, főként, ha megerősödik az összefogásuk a falusi lakossággal, valamennyi pártra hatást gyakorolhatnak azon egyszerű oknál fogva, hogy a képviselői mandátumok odaítélésének joga a lakosság kezében van.