Magyar Nemzet, 1993. február (56. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-25 / 47. szám

VIII CSÜTÖRTÖK, 1993. FEBRUÁR 25. Riport A magyar kiállítástörténet fényes lapjai: 1896 A király a nép között A XIX. század végi híradások és tudósítások visszatérően említik meg, hogy az „ország lakos­sága a szórakozás és mulatozás különböző nemei­ből nem kis mértékben'­veszi ki a részét". Termé­szetesen ez a millenniumi ünnepségek időszakára még fokozottabb mértékben bebizonyosodott A vigasságok sokféle lehetősége nyújtott alkalmat az ezredév megünneplésére. A bálok és táncestélyek „tömege" biztosította, hogy vigalmak, mulatsá­gok, netán dáridók keretei között tegyék emlékeze­tessé az 1896-os esztendőt Nem törekedve teljes­ségre, csak „mutatványként" jegyezzük fel az épí­tőiparosok, az atléták, a technikusok, a helyőrség báljait, vagy a jogászok, az Ős-Budavára táncesté­lyeit. Ezektől az „alkalomra" szervezett báloktól és táncestélyektől függetlenül Budapest Európa­­szerte híres volt az éjszakai életéről. Idegenforgal­mi vonzerőt jelentett hogy „jártában-keltében az idegen lépten-nyomon” talált kávéházat, vendég­lőt csárdát és a „legkorszerűbb és intim" mulató­helyet Ha már az éjszakai életről esett szó, akkor nem lehet kihagyni két ezzel összefüggő - az 1896-os esztendőben történt - esemény megemlítését Az egyik „nagy port" felkavaró eset a korszak ma­gyar C. C.-jéhez, Carola Cecília nevéhez fűződik, aki az egyik óvatos megfogalmazás szerint „amo­lyan közös kincs egy cifrán felépített lebujban". Az történt, hogy a kétes hírű hölgy jótékony ado­mányt, 1200 forint értékű téli ruhát juttatott a sze­gény sorsú iskolás gyerekeknek. És a nemes csele­kedet önmagában dicsérendő, azonban a vallás- és közoktatásügyi miniszter „elkövetett műhibaként" hivatalosan és nyilvánosan levélben megköszönte az ajándékot. Ezt a „szemforgató társadalom" már nem tudta elviselni, hiszen a miniszter és a C. C. így „viszonyba került" egymással A másik érzelmes történet Csáky-Pallavicini Artúr őrgróf öngyilkosságával kapcsolatos. A fia­tal huszártiszt beleszeretett a mai Operett Színház helyén álló, korabeli Somossy-mulató egyik szép táncosnőjébe, Etelkába, aki nem viszonozta érzel­meit. Az őrgróf valóban nem tudott szerelme nél­kül élni, és ezért ezt bizonyítandón fegyverével „tátongó sebet lőtt" a homlokán. A búcsúlevelek egyikében a tragikus végzetű fiatalember azt kérte, hogy a leány jöjjön el a koporsójához és adjon neki egy csókot Regényes megoldással Etel az elkül­dött „csupa fehér rózsából" álló koszorú szalagjá­ra „lehelte azt a csókot", amelyet az öngyilkos őrgróf tőle utoljára kért. A millenniumi vigasságokból a főváros sze­gény polgárai, a munkások és napszámosok sem maradtak ki. A főváros május 18-án számukra „rendezte azt a népünnepélyt, amelyen evett, ivott, táncolt, mulatott" és „igazi jókedvvel" ját­szott a nép, és boldog volt, mivel még a „koro­náskirálya is részt vett" a mulatságában. A Vér­mezőn rendezett vigasságon 40 ezer ember volt együtt, nézegették (ingyen!) a látványosbódék csodáit, nekigyürkőzhettek a póznamászáshoz, és bámulhatták azt a hatalmas hízott ökröt, amely étvágygerjesztően sült a lassú tűzön, és a 32 ezer pár virsli „társaságában" éhségük csillapítására szolgált. A legnagyobb élményt a király megérkezése és kétszeri körsétája jelentette. Őfelsége három óra­kor, tábornoki ruhában érkezett meg a „szépen ki­alakított főkapuhoz". A főpolgármester megkö­szönte azt a „kegyet, hogy a nép között megjelent". A körsétákat lelkes éljenzés fogadta, és a közel egy órát Ferenc József a „szokásos érdeklődéssel” töl­tötte el. Miután a király felhajtatott a várba, a nép megitta „azon 56 hektoliter bort, amely jó kedvre derítette, és egészen éjfélre járt az idő, mire meg­tisztult a Vérmező". A nép elismeréssel (és ámulattal) fogadta, hogy az ezredévi ünnepélyeken az uralkodóház több tagja, az országos méltóságok, a főurak és „egyéb előkelőségeink" díszmagyar öltözetben jelentek meg. Elsősorban a május 3-i „hálaadó istentiszteleten", majd pedig a június 8-i díszor­szággyűlésen és a nagy díszmenetben emelték az ünnepély „méltóságát és fényét". Századok ha­gyományai és emlékei „elevenültek föl" ezeken a történelmi nevezetességű napokon. Ország-vi­lág elismeréssel adózott a rendkívüli látványos­ságnak. Az országos és családi kincsek, köz- és magánereklyék előkerültek a rejtekhelyükről, és „lélekemelő látványossággal bűvöltek el minden szívet és kápráztattak el minden szemet". Érthe­tő, hogy az újságok azokban a hetekben kiemel­ten foglalkoztak a díszmagyar öltözetekkel. A magyar nemzeti viselet jellemzőit egészen a népvándorlás koráig visszanyomozták, megállapít­va, hogy „főbb vonásaiban olyan állandó divatú, hogy mind az itt talált, mind a később ide költözött idegen ajkú népfajokat is meghódította". Az ter­mészetes, hogy a XIX. század végi díszmagyar már eltér az ősmagyar viselettől, de alapjában ősi eredetű, amelyen a „turáni, főleg a perzsa viselet rokon vonásai fölismerhetők". A díszmagyar „történelmi hitelességű" alko­tórészei: 1. a férfiviseletben: a süveg, a kacagány, vagy később a mente, az atilla vagy dolmány, a szűk nadrág és a hosszú szárú sarkantyús csizma vagy rövid szárú sarkantyús saru, amelyeket a díszkard egészít ki; 2. a női viseletben: a főkötő vagy a párta (rendesen fátyoldísszel), a mente, az ingváll, a mellényke (pruszlik), a szoknya, a kö­tény és a „czipő". Diószegi György Az öngyilkosságot elkövető Rudolf trónörökös felesé­ge, Stefánia „özvegy trónörökösné főherczegnő” magyar díszben EuroShop ’93 Düsseldorfban Az idén tizenegyedik alkalommal ke­rül sor a kereskedelmi beruházási javak és a shop design világszerte legnagyobb vásárára, az EuroShopn, Düsseldorfban június 12-16. között. Az esemény 1966- os, első megrendezése óta már jó ideje a kereskedelmi beruházási javak világszer­te legnagyobb szakvásárává nőtte ki ma­gát. Ez a pozíciója tovább fog erősödni, mivel az eddig beérkezett jelentkezések alapján biztos, hogy ami a kiállítási terü­letet és a kiállító vállalatok számát illeti, idén rekordot fog elérni. A külön bemutatókkal együtt a vásár összterülete nettó 100 ezer négyzetmé­tert tesz ki, és ebből 90 ezer négyzetmé­tert már lekötöttek. Az EuroShop a düs­seldorfi vásárterület mind a IS kiállítási csarnokát meg fogja tölteni, a rendezők több mint 1200 kiállítót várnak a világ minden részéből. Az EuroShop fejlődését tekintve - és figyelembe véve, hogy az első rendezvé­nyen 331 kiállító volt, abból iS külföldi - láthatjuk, hogy folyamatos fejlődése azt bizonyítja: koncepciója megfelel a piaci követelményeknek. Düsseldorfban a nagy- és kiskereskedelem, valamint a fogyasztási cikkeket termelő ipar átte­kintést nyerhet az üzlet- és bolthelyisé­gek berendezéseinek és felszereléseinek nemzetközi kínálatáról, ugyanakkor szé­les körű ismeretekre tehet szert a reklám, az értékesítést elősegítő és szervezési te­rületeken. Az értékesítési gazdaság szempontjából fontos ágazatok fejlődé­sét a következő termékek területén lehet felmérni: - boltépítés, üzleti és raktári berende­zések, világítástechnika, szállítóeszkö­zök, mobil árudák, - reklámbemutató, hirdetés, az érté­kesítés elősegítése, - árugazdálkodási rendszerek, elek­­ronikus adatfeldolgozás, pénztárak, mér­legek, objektumok és áruk biztosítása,­­ építési rendszerek, vásárépítés, vá­sári tanácsadás,­­ hűtőszekrények, hűtő- és klímabe­rendezések. Az idén a legnagyobb kiállítási terü­letet az üzletépítés és üzleti berendezé­sek bemutatói foglalják el. A vásárterület világos szakmai struktúrája lehetővé te­szi, hogy a látogató vásári körsétáját szakmai érdeklődésének megfelelően ha­tározza meg. Az EuroShop látogatói összetétele megfelel a kínálat minőségének. Az elő­ző alkalommal, 1990-ben 68 ország 100 ezer látogatója kereste fel­ a düsseldorfi EuroShopot, 39 százalék volt a külföldi látogatók aránya, és abból 12 százalék érkezett Európán kívülről. A látogatók fele a kereskedelmet és a kisipart képvi­selte. Ha a vendégek összetételét nézzük, akkor azok túlnyomó része a szaküzlete­ket képviselte, mindenekelőtt a textil-, ruházati, cipő-, bőráru-, élelmiszer-, ital­áru- és dohányáruszakmákat, valamint bútor és berendezési tárgyak területét. Jelentős volt az áruházak és szupermar­ketek beszerzőinek és berendezőinek képviselete is. Számos látogató érkezett az elmúlt EuroShopokra a kereskedel­men kívül az ipar területéről is. Nagy ér­deklődést keltett a vásár az építészek és belsőépítészek körében is. Ezeknek a számoknak a tükrében nem keltett meglepetést a kiállítók köré­ben végzett, 1990. évi felmérések pozitív eredménye sem. A megkérdezett vállal­kozók 82 százaléka új, érdekes üzleti kapcsolatokról számolt be, 78 százalé­kuk több mint elégedett volt a vásáron történt üzletkötésekkel, a kiállítók 90 százaléka a vásárt követően jó üzleteket vár. Az 1990. évi EuroShop külföldi lá­togatóinak 90 százaléka a vásár megláto­gatásával elégedett, sőt nagyon megelé­gedett volt. A kiállítók kínálatát 1993-ban külön bemutatók fogják kiegészíteni, így pl. nemzetközi kongresszus és a Distributa külön bemutató. A már említett öt, súlypont szerinti csarnokbeosztás mellett segíti az EuroS­hop látogatóinak tájékozódását a KATI, a düsseldorfi vásár elektronikus informá­ciós rendszere. Ez tájékoztat a kiállítók­ról, termékekről, kongresszusi előadá­sokról, elvezeti az érdeklődőt a legrövi­debb úton a keresett cég standjához, és kívánságra kinyomtatja a csarnokok be­­­osztását. Ezenkívül átfogó szolgáltatási programot kínál repülő- és vasúti össze­köttetésekről vagy a düsseldorfi étter­mekről és az esti szórakoztató rendezvé­nyekről. A vásárra még lehet jelentkezni, to­vábbi felvilágosítással a Presentex Kft. szolgál a 263-6055-ös telefonszámon. (m. f.) Nyilatkozat a Die Pressének Bar­siné az expóról (MTI) Az MTI 1993. február 20-án tudósítást közölt Barsiné dr. Pataky Etelka címzetes államtitkárnak, az expo kormánybiz­tosának a Die Presse című osztrák lapban megjelent nyilatko­zatáról. A tudósítás félreérthetően tolmácsolta a kormány­­biztosnak a világkiállítás finanszírozásáról szóló kijelentését. Emiatt közöljük a bécsi lap szombati számában megjelent írás teljes szövegét. Budapest 1996-ban nem akar a tavalyi sevillaihoz mérhe­tő, hatalmas világkiállítást rendezni, mivel Magyarország egé­szen más geopolitikai helyzetben van. A cél: ráirányítani a világ figyelmét egy olyan térségre, amely még nem olyan ismert, mint a magyar főváros. Ennélfogva a keretek sokkal szerényebbek le­hetnek.­­ A budai Duna-parton elhelyezkedő expoterület csupán 36 hektáros lesz, szemben a Sevillában látott 240 hektárral. Olyan világkiállítást akarunk rendezni, mint amilyen az ausztráliai Brisbane-ben volt. A fenti méret azután alakult ki, hogy Bécs visszalépett az ex­po közös megrendezésétől. Mindazonáltal az említett területhez hozzá kell számítani még 20 hektárt, amelyen a bel- és külföldi beruházók szállodákat, irodákat, lakásokat és bevásárlóközpon­tokat építenek magánpénzből. Ezekhez az expo csupán az infra­struktúrát fogja biztosítani. Az 1996. május 11. és október 4. kö­zötti expo összes költségét Pataky mintegy egymilliárd dollárra teszi, ami kb. 11 milliárd schillingnek felel meg. Ezen összeg 30 százalékát az állami költségvetésből fogják biztosítani. További 20 százalékot adnak az expo bevételei, például a belépőjegyek, bérleti díjak, koncessziók és a szponzoroktól befolyó pénzek. A bevételek másik forrását egy (állam)kölcsön, egy sorsjáték és privatizációs bevételek jelentik. - Számunkra a finanszírozás nem probléma - hangsúlyozza az államtitkár. Az expótól azt várják, hogy katalizátorként hasson a magyar gazdaságra. Budapest célja többek között az, hogy a kiállítással összefüggő projektekhez, külföldi know-how-hoz jusson. Egy­idejűleg új munkahelyeket is akarnak teremteni - szakemberek szerint ezek száma elérheti a 300 ezret. Patakyné mindazonáltal nem hajlandó ilyen számításokra. »Tőlem nem fog ilyen számo­kat hallani.« Ugyanakkor büszkén sorolja fel az expóval összefüggő inf­rastrukturális beruházásokat, amelyek igen jelentősek Magyaror­szág számára. Már épül egy új híd a Dunán, folyik az autópálya­körgyűrű, valamint új autópályák építése, többek között Bécs felé is. Bővítik a budapesti repülőteret és a digitális rádiótelefon­­hálózatot. Megkezdték egyes villamosvonalak rekonstrukcióját és meghosszabbítását, bekötőutakat és autóparkolókat építenek. A kiállítókat a magyar nagykövetségek toborozzák, míg a be­fektetők a külföldön tevékenykedő magyar kereskedelmi kép­viseletek hatáskörébe tartoznak. - Elégedett vagyok a külföldi beruházók érdeklődésével - mondja Barsiné Pataky Etelka. Ugyanakkor egyetért azzal, hogy figyelembe kell venni a jelen­legi keretfeltételeket. Ma ugyanis nyomott a nemzetközi ingat­lanpiac, másrészt érezhető - például Ausztriában is - az egykori Jugoszláviában dúló polgárháború hatása. A pavilonokat többnyire kész elemekből fogják fölépíteni, s az expo befejeztével továbbhasznosítás céljára más helyre szállítják. Néhány épület mindazonáltal az eredeti helyszínen marad.” MAGYAR NEMZET HELYBEN A VILÁG Kodály Zoltán Bartók Béla írta róla: „Ha azt kérdezik tőlem, mely művekben ölt tes­tet legtökéletesebben a magyar szellem, azt kell rá felelnem, hogy Kodály műveiben." Zeneszerzőként, népzenekutatóként és zenepedagógusként egyaránt maradandót alkotott, akinek híre, művei s az ún. Kodály-módszer az Egyesült Államoktól Japánig eljutott. Életének budapesti helyszíneit főiskolás éveitől követjük nyomon. Ko­dály 1900 szeptemberében egyidejűleg lett zeneakadémista (régi épület, Andrássy út 67.) és a Pázmány Péter Tudományegyetem (a főépület akko­riban a Szerb utca és Egyetem tér sarkán) magyar-német szakos hallgató­ja. Felvették az Eötvös Collegiumba (ennek régi épülete a Csillag, ma Gönczy Pál utca 2.). Csak érdekességként: 1902-ben egy szobában lakott Szabó Dezsővel és Balázs Bélával. Szabó Dezső­­ Párizsba készülve -1904 nyarán átadta Kodálynak a Vár alatti (Hunfalvy Pál u. 15.) szobáját. 1905 szeptemberében Kodály az Andrássy út 1. IV. emeletén vett ki szobát, de öt nap múlva visszaköltözött a Vár alattiba. Bartókkal 1905. március 18-án ismerkedett meg Kodály a tanítványa, Gruber Henrikné született Sándor (Schlesinger) Emma lakásán (Andrássy út 4.). 1907 szeptemberében Kodály a rózsadombi Áldás u. 11.-be köl­tözött, s amikor Sándor Emmával 1910-ben összeházasodtak, szintén ott laktak egészen 1924-ig. Kodály a háború alatt üldözötteket mentett, majd feleségével együtt kénytelen volt bujkálni: a Próféta utcai (későbbi neve Hegedű u.) zárdá­ban, majd az ostromot az Opera pincéjében vészelték át. 1945. február 11- én a háború utáni legelső budapesti bemutató az Operaház földszinti ruha­tárában volt, műsorán a Missa Brevis-szel. Kodály 1924-től haláláig az Andrássy út 89.-ben lakott (a 11. kerületi Völgy utcában volt nyaralója is), ahol a zenei világ olyan alakjai keresték fel, mint Pablo Casals, Yehudi Menuhin, Leopold Stokowski. (marafkó) Summary in English Matáv’s Plans for Expo The Hungarian Telecommunications Company (Matáv) set up its own expo bureau last month. Expo ‘96 has been taken into consideration in the development of István telecommunications center in Ferencváros, Pest. A similar center will be built in Bu­da and is to be linked to the Ferencváros facility through optical cables. The bureau’s director, Mr. Ervin Kéki, further expounds on ideas for the resolution of telecommunication problems which will inevitably accompany Expo. (p.-3) Customs Officers Prepare There is a plan to place an independent customs office and wa­rehouse at the Expo site. This is just the technical side of the mul­ti-faceted arrangements being prepared by the customs bureau. New regulations need to be prepared for Expo. In Budapest, for instance, the enormous number of trucks passing through the city daily is causing customs problems which should be resblved befo­re Expo is opened. (p. 3) What the Revenue Office can Control There has been a conflict of interests between taxpayers and tax collectors ever since taxes were originally imposed. The taxpayer always tries to find loopholes to loosen restrictive tax bonds. Hun­garian tax laws are relatively loophole free, and some days ago they were further tightened when Parliament passed new tax regu­lations. (p. 5) The Pharmaceutical Industry is Awaiting Foreign Investment The number of investors interested in buying Hungarian phar­maceutical firms is diminishing. Foreigners are only prepared to buy a few of the more valuable parts of these companies. There are virtually no Hungarian investors with enough capital to buy these companies. (p. 7) Új szolgáltatások! OPERATOR vox OPERATOR modem OPERATOR telex Felvilágosítás: OPERATOR MMV 1068 Budapest, Dózsa Gy. út 84/B Tel.: 1414344 Fax.: 122-5240 OPERATOR HÍRE MINDENHOVA ELÉR.

Next