Magyar Nemzet, 1997. június (60. évfolyam, 126-150. szám)
1997-06-07 / 131. szám
18 MadarNemi Ünnepi könyvhét SZOMBAT, 1997. június 7. A szigorú kritikus alkalmai Albert Pál, alias Sípos Gyula hazatérése .Eutéciás barátom, Fifre úr, aki zsebéből kínált gólvázzal, s vízbe köpködve Honfelur kőmólóján szidhat, míg Pierrette a földre talál". Kormos István Harlekin búsuljanak francia Fifre ura, aki a befejezetlenül maradt Egy keresztlevél határa című utolsó versben ugyancsak visszatér az osztrigakóstolás ürügyén, polgári nevén Sípos Gyula, a magyar irodalom Párizsban élő eleven legendája, az Albert Pálként elhíresült, kérlelhetetlen kritikus. Franciaországból hazatérő egyetemisták egykoron kézről kézre adták lakcímét, mert senki sem távozott tőle üres kézzel, azaz könyvek, idehaza kiátkozott szerzők művei nélkül. Jellegzetes alakját Esterházy Péter is regénybe szőtte. A könyvhétre a Kortárs Kiadó megjelentette Alkalmak címmel Albert Pál magyar irodalomról szóló kritikáinak tekintélyes gyűjteményét, borítóján a képzőművész barát, Jovánovics György reliefjének fotójával, Sípos Gyulával, aki oly otthonosan mozog Budapesten, a magyar irodalmi életben, mintha soha el nem hagyta volna az országot, életéről s persze az irodalomról beszélgettünk. - Hogy honnan jött az Albert Pál? Amikor 1958-ban elküldtem az Irodalmi Újságnak Londonba az első írásomat, Faludy György figyelmeztetett, hogy az S. Gy. szignó foglalt. A felvett nevek többségében keresztnévből lesz a vezetéknév, ha az Albert az ábécé elején van, legyen a keresztnév a végéből: Pál. Egyébként a Sípos Gyula nevű szocreál népi költő itthon is lefoglalta a nevemet. - Irodalmárnak készülve miért ment el 1956-ban? -Semmi esélyem nem volt: egyházi iskola, osztályidegenség, aztán a tankok. Barátaimmal megbeszéltük, hogy menni kell. Mindig Párizsba vágytam. Elvégeztem a Sorbonne-t, kaptam megbízásokat, írtam, családot alapítottam. A mostani kötetbe nem a munkásságomat, hanem annak magyar vonatkozású írásait gyűjtötték össze, amelyeket az Irodalmi Újságnak, a párizsi Magyar Műhelynek, a müncheni Új Látóhatárnak, a Szabad Európa Rádiónak és később, amikor lehetett, hazai lapoknak írtam. Örök hálával tartozom Borbándi Gyulának, aki, noha ízlésünk, az irodalomról vallott felfogásunk sokban különbözött, a munkatársának fogadott. - Hogyan jutott Párizsban könyvekhez? - A Seuil kiadónak igen rendesen küldözgette a Szerzői Jogvédő Hivatal a kortárs magyar irodalmat, és lektorként én kaptam meg őket. És persze később hozták is a könyveket. - Újraolvasva a kritikákat, tanulmányokat, amelyek a kortárs magyar próza fontos műveit érintik 1958 és ’95 között, van, amit másként írna meg? - Az értékítéleteken semmit nem változtatnék, de azt látom, hogy nem minden mű maradandó érték, amiről a kötet bírálatot közöl. Amikor most így egybeszedve újraolvastam a nagyrészt elfelejtett írásaimat, úgy éreztem, mintha harminc év magyar történelméről, nem csak irodalmáról olvasnék illusztációs munkát. A szerkesztő, Wilhelm András által teremtett kronologikus rendben mondhatni évről évre követjük benne a magyar közérzület, a hangulatok gomolygását. S mert az írások rövid szinopszisokat is adnak -jó, ha tudja az olvasó, rádióhallgató, miről van szó, mielőtt még esztétikai magasságokba emelkednénk -, tükrözik a magyar valóságot, az akkori típusokat, amelyek eredetinek tűntek fel egyegy szerző tollán. Kicsit szomorkásan láthatjuk, mennyit ért egy ember, milyen volt a kádárizmus. A csúcson ott van Mészöly Miklós, Nádas Péter, Krasznahorkai László és még néhányan, a kimondatlan középpontban pedig Jancsó Miklós, aki ugyan nem író, de szellemi generátor, Hernádi Gyulával a háttérben. - Olykor szigorúbb a kelleténél. Szabó Magda esetében például. Miért írt róla ilyen sokat? - Ennek van személyes és általánosítható magyarázata is. Úgy gondoltam, hogy Szabó Magda a Freskó és az Óz után nem tudott megújulni, nem tudta későbbi regényeivel elérni az első kettő értékét. Hogy miért foglalkoztam vele? Szabó Magda megnyerte a tetszését a Seuil Kiadó egykori igazgatójának, aki az első fordítások alapján modernnek érezte, és el tudta adni a könyveit három-négyezer példányban. Amíg Szabó Magda a Seuil szerzője volt, hivatalból figyelemmel kísértem a pályáját. Hiába írtam gálábul, Szabó Magdát nem fúrtam meg a kiadónál. A másik valamivel komolyabb és általánosabb válasz. Nincs olyan kritikus, aki az olvasók ízlését, szokásait befolyásolni tudná. Akkor miért ír rosszakat a kritikus, miért aprítja a szerzőket? Elmarasztaló kritikákat olyan struktúrában érdemes írni, mint amilyen a magyar volt. A támogatás-tűrés-tiltás elég korán kialakuló szakaszában odafigyeltek arra, hogy egyes írókról mit mondanak Nyugaton, alakíthattuk az értékrendet, igazságot szolgáltathattunk. Mindvégig rokonszenvvel kísérte az ellenzéki írók munkásságát. Nem tette a politikai rokonszenv elfogulttá? - Láttam ígéretes első könyveket, de mindjárt észrevételeztem, ha a pálya nem úgy folytatódott, ahogy várni lehetett. Soha nem voltam kíméletes Konrád Györgygyel sem. - Ki futotta be azt a pályát, amelyet befutni hivatott? - Mészöly Miklós és Nádas Péter. Úgy gondolom, ők vették és veszik igazán komolyan az írás etikai és esztétikai követelményeit. - Fájdalmas olvasni, amikor a távolból lehűti a közönséget: nincs irodalmi áttörés, az, hogy egy-egy magyar mű megjelenik franciául, még nem jelenti, hogy komolyan számolnak íróinkkal. - Nem szívörömmel vagy kárörömmel írtam, hanem mert úgy véltem, jobb ezekről a dolgokról tudni. Nincs ebben egyébként semmi rémítő, ha az ember a befogadói szűkösség ismeretében vizsgálja a magyar irodalom esélyeit. Feltehetnénk úgy is a kérdést: Magyarországon hány norvég regényt olvasnak, hány perui költőt ismernek? De visszatérve a franciákra, több évtized tapasztalata mondatja velem, hogy a franciákban a különböző nemzeti irodalmak iránt globálisan soha nem volt érdeklődés. Olyan típusú folyóirat, mint nálunk a Nagyvilág, Franciaországban elképzelhetetlen. Bizonyos szerzőket a média bemutat, rájuk figyelnek. Franciaországban felfedeznek egy írót, aztán ugyanabból a nációból még egyet, s csak nagysokára figyelnek fel a nemzet irodalmára. A legklasszikusabb példa Edgar Poe, akit Angliában és Amerikában másodrangú költőnek, inkább csak bolondos alkoholistának tartottak, míg Franciaországban világirodalmi tekintélynek, a modernitás egyik megteremtőjének, mert Charles Baudelaire felfedezte önmagának. De hasonló volt Borges, majd nyomában az argentin irodalom és film felfedezése is. A magyar hivatalok rosszul mérték fel, hogy lábon el lehet adni a magyar irodalmat. Ha lehet, Pilinszky Jánost társítva Baranyi Ferenccel. - Nincs esély? - Ha lenne még egy évszázad az Internet-kultúra előtt, nagyon sok aprómunkával elérhetnénk valamit, így azonban nem sok esélyünk van. - Szigorú következetességgel bírált a távolból. Mi változott, amióta itthon is publikálhat? - Harminchárom évig nem tettem be az országba a lábamat. Ez nem járt nosztalgiával, identitászavarral, szenvedéssel. A kapcsolatfelvétel a kezdet kezdetén szerencsés volt, aztán egyszerre - talán az életkor, talán a mindenféle nyavalyák miatt - az ember nem lelé kedvét a honában. - Most, haza-hazajárva milyennek látja a magyar irodalmat? - A magyar irodalom nem él azokkal a lehetőségekkel, amelyekkel egy úgynevezett szabad országban élhetne - Albert Pál sorolja az irodalmi ízlésdiktálók görcsös igyekezetét, az elfogultságokat, a helyezkedéseket, párizsiasan, de magyar hévvel, humorral és keserűséggel. Sipos Gyula, aki Faludy György intésére lett Albert Pál Schiller Zsuzsa felvétele tt „Már nincs meg a hazám. Fogták, és kihúzták a talpam alól" - mondja a Mérnök Spiró György Dobardan című tragédiájában. Ez az elkeseredett kijelentés mottója lehetne a szerző további öt ’88 és ’96 között íródott drámájának is, melyek a Dobardannal együtt Mohózat címen jelentek meg. Árulkodó a gyűjtemény címe: egyrészt a kommunizmus pusztulásával elszabadult mohóságra utal, amely a darabokban a legváltozatosabb formában jelentkezik. A „mohózat” magában rejti a bohózat fogalmát is, de a darabok groteszk poénjai korántsem váltanak ki felszabadult nevetést, semmi közük a bohózatok bárgyú humorához. A kötet legkorábbi darabja, az Ahogy tesszük - dalműt egy válásról, és annak hátterében a megfelelő életfeltételek megteremtésének lehetetlenségéről. A lakáshoz, otthonhoz jutás képtelensége egyben jelképes is: a záró színben a magukat mélybe vető kariatidák mintha ezt a - az elvált felek hányódása során kirajzolódó - a hazug rendszert sem akarnák tovább hordozni. A rendszerváltozás után született darabokat a Legújabb Zrínyiász - ez a hat év alatt hatásából sokat vesztett politikai kabaré - nyitja meg. A komédiázó hang idővel egyre keserűbb lesz. A Dobardan már a balkáni háború tézisdrámája, ebben azonban sikerül az időszerű politikai, társadalomtudományi fejtegetéseknek a konkrétumon túlmutató jelentőséget kölcsönözni, mégpedig a történeten keresztül: a középkorú mérnököt a hadszíntérré változott Szarajevóból hívja fel ismerőse, és arra kéri, fogadjon örökbe egy árva délszláv gyereket. A Mérnök fellázad saját közömbössége ellen, és tettével emberségéről akar magának „érettségi bizonyítványt” kiállítani. Szintén emberségéhez kíván visszatalálni a Kvartett Vendége, aki több mint harminc év után emigrációból hazatérve felkeresi egykori szomszédját, aki 1957-ben a haláltól, de legalábbis a börtöntől mentette meg. A darabok a széthulló szocializmus és a rendszerváltás átrendeződési folyamatainak, a társadalmi rendszer egyénre gyakorolt hatásainak feldolgozási kísérletei. A társadalomegyén kapcsolata a drámatörténet folyamán már sokszor témává lépett elő: ezekben a művekben az egyedi életkonfliktusok közéleti fontossággal bírnak. Spiró szereplőinek magánélete azonban a történelem szempontjából teljesen lényegtelen, szűkebb környezetükre, családjukra, mi több, saját boldogságukra sincsenek hatással. A név nélküli szereplőknek nem adatik meg a szabadság, a választás lehetősége, az alkotás képessége. Felelősség nélküli „impotensek”, akik elszenvedik a rosszat. Az ember kikerül a középpontból: nem ő alakítja a világot. A világ, a párbeszédek során kibontakozó, a földet behálózó embertelen társadalmi rendszerek alakítják őt, totálisan determinálják szex-, hatalom- vagy pénzvágyra redukált személlyé. S mivel tudatát kezdettől a „rendszer” formálja, nincs eszköze, hogy harcoljon ellene. Az egyéniséggé válás képtelenségének, végső soron az emberi gonoszságnak okát kutatják Spiró analitikus drámái. (Spiró György: Mohózat. Helikon, Budapest, 1997, ára 1200 forint) Hat Spiró-dráma A társadalmi rendszerek fogságában 1 Szilágyi Andor mágikus világa Pokoli olvasmány Nehéz erről a könyvről, Szilágyi Andor művéről szabályos, napilapba illő méltatást írni. Regényét tanácsos egyetlen lendülettel, első nekifutásra végigolvasni. Akkora sodrása, lebilincselő ereje van prózájának, hogy nemigen lehet félbehagyni. Pedig szívesen menekülnénk tőle, messzire hajítanánk magunktól az őrült délszláv háború, Európa második világháború utáni legnagyobb szégyenének eme írásos dokumentumát. De nem lehet: dédelgetni kell ezt a könyvet, mert helyettünk is feldolgozza lelkileg (ha ez egyáltalán lehetséges) mindazt a pokolból szabadult alantas gyűlöletet, újra feltámadó ősemberi indulatot, amely e barbár népirtáshoz vezetett. Közkeletű tévedés, hogy az élményvilág teszi az írót. Kevés a megélt tapasztalat, ha nincs elhitető erejű íráskészség birtokában a szerző. Nem tudjuk, honnét szerzett ennyi élményt a balkáni háborúról Szilágyi Andor. Közvetlen tapasztalás vagy csupán beleélés vezette a tollát? Mindenesetre a tapasztalat drámaíró fegyverzetével felvértezve vall nekünk az ép észszel alig felfoghatóról. Széttördeli a cselekményt, darabonként adagolja a történéseket. Az olvasónak kell kiraknia a történetet, mégse bravúros észjáték ez, ahol a figyelmes befogadó jutalomból racionális rendbe rakhatja a mozaikdarabokat. Megdől minden racionalitás, meghátrál, majdhogynem menekül az értelem. Lázas fantáziálásként hatnak a sorok, s csak az eszünkkel tudjuk, hogy mindez szemenszedett, vérrel írott valóság. Latin-amerikai szerzőket idéz a stílus, olykor Garcia Márquez mágikus világában érezzük magunkat, de lélekben nem száz, hanem ezer év magányra ítélnénk azokat, akik a kölcsönös népirtás veszett indulatait elültették és elszabadították. Európának erről a botrányáról, amely a délszláv háború eufemisztikus címkéjével vonult be a történelemkönyvek lapjaira, valószínűleg csak így, valami efféle módon lehet írni ma. A sültrealisták itt megbuknak. A lázas ész és a józan szenvedély bajnokai képesek valami átfogót és érvényeset közölni erről a szörnyűségről. A mindennapivá lett erőszakos halál árnyékában játszódó regény lapjain mondja valaki: egyszer jó lenne nevetni ezen. Messze van még ez az idő, nagyon-nagyon messze. Most még csak ott tartunk, amit a könyv utolsó mondata közöl: Aki sírni tud, életben marad. (Szilágyi Andor: Shalim, Ab Ovo Kiadó, Budapest, 1997, ára 860 forint) Hét végi dedikálások Szombat Vörösmarty tér 10.00: Ab Ovo: Vámos Miklós; Alterra: Tar Ildikó; Jelenkor: Darvasi László, Körösi Zoltán, Aczél Géza; Püski: Illés Sándor; Seneca: Kupa László, Kaposvári Bertalan; Vajdasági magyar könyvkiadók, Fórum: Bori Imre, Böndör Pál, Gerold László. 11.00: Akadémiai: Nagy László; Alterra: Ottlik Tivadar; Ciceró: Zsoldos Vera; Európa: Giorgio Pressburger; Filum: Vujicsics Sztoján; Kiskapu: Végh Antal; Libri: Zórád Ernő; Magvető: Závada Pál; Móró Könyvkereskedés: Lantai András; Múlt és Jövő: Kovács István; Nórán Palatínus: Paul Lendvai; Osiris: Gion Nándor, Rékai Miklós; Püski: Csurka István, Kósa Csaba, Kocsis István, Kiss Gy. Csaba, Győrffy László, Sárosi Bálint, Sándor András; Saxum: Kőszegi Barta Kálmán, Haas György, Kántor Zsolt, Popper Péter; Sík: Gerle János, Prohászka László; Szent Gellért: Gyökössy Endre. 11.30: Magyar Könyvklub: Görgey Gábor. 12.00: Alterra: Merényi Krisztián; Heltai Gáspár Unitárius Könyvesbolt: Kende Péter; Libri: Tábori Nóra; Múlt és Jövő: Somlyó György; Osiris: Koltai Tamás; Püski: Bojkó Béla; Saxum: Szemadám György. 13.00: Corvina: Szemadám György; Libri: Peterdi Pál. 14.00: Argumentum- Kijárat-Kortárs: Vasadi Péter; Cartafilus: Birtalan Balázs, Ürmös Attila; Ciceró: Nemes László, Békés Rozi; Filum: Megyesi Gusztáv; Libri: Bella István; Múlt és Jövő: Lackfi János; Nemzeti Tankönyvkiadó: Szunyogh Szabolcs; Noran-Palatinus: Kemény István, Peer Krisztián, Térey János; Püski: Csicsery-Rónai István, Czine Mihály, Sebestyén Kálmán; Szlovákiai magyar könyvkiadók. Nap: Bödök Zsigmond, G. Kovács László. 15.00: Ab Ovo: Szász Imre; Alterra: Kárpáti Zsófia; Argumentum- Kijárat-Kortárs: Albert Pál; Enciklopédia Kiadó: Magyar költőnők antológiája; Európa: Borbándi Gyula; Filum: Norman Károly; Kalligram: Barnás Ferenc; Libri: Szakonyi Károly; Nap: Domokos Mátyás, Lengyel Balázs; Püski: Tóth Imre, Erdélyi Tibor; Saxum: Boldizsár Ildikó; Szlovákiai magyar könyvkiadók: Tőzsér Árpád. 16.00: Ab Ovo: Szilágyi Andor; Alterra: Hományi András Ferenc; Argumentum- Kijárat-Kortárs: Tőzsér Árpád; Európa: Szántó Piroska; Helikon: Osztovits Szabolcs, Turcsányi Márta; Libri: Döbrentey Ildikó; Noran-Palatinus: Halász Judit, Thassi Jenő; Püski: Kiszely István, Maczó Ágnes-G. Nagy Ilián, Domonkos László; Saxum: Gyurkó László; Széphalom: Bratka László, Páll Erna, Szilárd Léna; Cserépfalvi: Bános Tibor. 16.30: Európa: Lator László; Magvető: Kertész Imre. 17.00: Alterra: Löveti László; Argumentum-Kijárat-Kortárs: Méray Tibor, Balassi: Gergely Ágnes, Tábor Ádám; Európa: Josef Skvorecky; Heltai Gáspár Unitárius Könyvesbolt: Borbándi Gyula; Jelenkor: Márton László, Szijj Ferenc, Parti Nagy Lajos; Libri: Halász Judit, Döbrentey Ildikó, Levente Péter, Gryllusz Vilmos; Püski: Szervátiusz Tibor és Klára; Széphalom: Eisemann György. 18.00: Alterra: Rátz Ferenc; Balassi: Gerevich András, Halasi Zoltán. Írók boltja - VI., Andrássy út 45. 14.00: Orpheusz: Báthori Csaba, Fodor András, Gerevich András, Géczi János, Géher István, Kemsei István, Mesterházi Mónika, Parancs János, Petőcz András, Pék Pál, Poós Zoltán, Rapai Ágnes, Tarján Tamás, Tóth László, Vörös István. 15.00: Balassi, Gergely Ágnes, Tábor Ádám. JAK-füzetek: Gerevich András, Halasi Zoltán: Palatínuskönyvek: Kemény István, Peer Krisztián, Térey János. 16.00: Osiris, Drago Jancar, Mezei Balázs, Lázár Ervin, Sajó László, Gion Nándor, Terestyéni Tamás, Rékai Miklós, Csepeli György, Hayden White, Elek István, Kende Péter, Koltai Tamás, Bojtár Endre, Kosztolányi Dezső tér 15.00: Jelenkor: Aczél Géza, Csiki László, Darvasi László, Körösi Zoltán, Láng Zsolt, Márton László, Mészöly Miklós, Parti Nagy Lajos, Szijj Ferenc, Borsi-Kálmán Béla. Sugár-Csemege Julius Meinl előtt - Örs vezér tere 13.00: Osiris: Lázár Ervin. Vasárnap Vörösmarty tér 10.00: Ciceró: Gyárfás Endre; Heltai Gáspár Unitárius Könyvesbolt: Szigyártó Sándor; Jelenkor: Mészöly Miklós, Láng Zsolt; Osiris: Bojtár Endre, Drago Jancar; Seneca: Poós Zoltán, Novák Valentin. 11.00: Balassi: Petrőczi Éva; Ciceró: Zsoldos Vera; Corvina: Török András; Európa: Róbert Merle; Libri: Boldizsár Ildikó, Vitányi Iván; Littera Nova: Tandori Dezső; Magyar Könyvklub: László Erika; Múlt és Jövő: Kertész Ákos; Osiris: Gion Nándor, Sajó László, Rékai Miklós; Püski: Csurka István, Győrffy László, Kiss Dénes, Sárosi Bálint, Szentmihályi Szabó Péter; Romániai Magyar Könyves Céh: B. Kovács András; Saxum-Tevan: Sebők Éva, Ferencz Győző, Határ Győző, Bárdos B. Arthur; Seneca: Kálloy Molnár Péter; Vajdasági magyar könyvkiadók, Fórum: Bordás Győző, Toldi Éva. 12.00: Libri: Czető Bernát László, Gyurkovics Tibor; Littera Nova: Siklósi Horváth Klára; Múlt és Jövő: Kőbányai János; Osiris: Vermes Géza. 13.00: Littera Nova: Rozsályi Annamária; Osiris: Mezei Balázs. 14.00: Argumentum-Kijárat-Kortárs: Kodolányi Gyula; Ekhó-K. u. K.-Seneca: Döbrentey Ildikó; Libri: Gergely Ágnes; Múlt és Jövő: Mezei András, Székely Magda; Osiris: Kende Péter; Püski: Czine Mihály, Szervátiusz Tibor és Klára. 15.00: Ab Ovo: Szász Imre; Argumentum-Kijárat-Kortárs: Albert Pál; Európa: Tamara Nizsinszkij; Heltai Gáspár Unitárius Könyvesbolt: Kende Péter; Kiskapu: Végh Antal; Kossuth: Vitányi Iván; Libri: Gyárfás Endre; Magvető: Kornis Mihály; Püski: Domonkos László, Gazda József, Tóth Imre; Seneca: Somlyó György, Bálint Péter; Széphalom: Határ Győző. Szlovákiai magyar könyvkiadók, Nap: Tóth László, Filep Tamás Gusztáv. 16.00: Ab Ovo: Szilágyi Andor; Argumentum-Kijárat-Kortárs: Tillmann J. A.; Libri: Tandori Dezső; Líra és Lant; Fókusz: Döbrentey Ildikó, Levente Péter; Littera Nova: Batári Gábor; Magvető: Tandori Dezső; Noran-Palatinus: Thassy Jenő, Kemény István, Peer Krisztián, Térey János; Püski: Sándor András, Kiszely István, Élés Sándor, Kiss Gy. Csaba, Szabó Lilla; Seneca: Vezér Erzsébet, Bodor Béla. 16.30: Széphalom: Bratka László, Páll Erna, Szilárd Léna; Szlovákiai magyar könyvkiadók, Nap: Tőzsér Árpád. 17.00: Ab Ovo: Vámos Miklós; Argumentum-Kijárat-Kortárs: Méray Tibor, Tőzsér Árpád; Cserépfalvi: Karátson Gábor; Libri: Zsoldos Vera; Littera Nova: Gyertyán Ervin; Nap: Tamás Menyhért; írók boltja - VI., Andrássy út 45. 14.00: Belvárosi: Hubay Miklós; Európa: Tamara Nizsinszkij; Magyar Könyvklub: Görgey Gábor; Neoprológus: Szakonyi Károly. 15.00: Kalligram: Balassa Péter, Tamás Ferenc; Jelenkor: Aczél Géza, Borsi-Kálmán Béla, Csiki László, Darvasi László, Kaszás Máté, Körösi Zoltán, Láng Zsolt, Márton László, Mészöly Miklós, Parti Nagy Lajos, Szijj Ferenc. 16.00: Elektra: Boldizsár Ildikó; Kijárat: Tillmann J. A., Tolnai Ottó; Magvető: Gábor Miklós, Gordon Agáta, Kertész Imre, Kornis Mihály, Závada Pál. Sugár-Csemege Julius Meinl előtt - Örs vezér tere 11.00. Neoprológus: Szakonyi Károly.