Magyar Nemzet, 1997. június (60. évfolyam, 126-150. szám)

1997-06-07 / 131. szám

18 MadarNemi Ünnepi könyvhét SZOMBAT, 1997. június 7. A szigorú kritikus alkalmai Albert Pál, alias Sípos Gyula hazatérése .Eutéciás barátom, Fifre úr, a­ki zsebéből kínált gólvázzal, s vízbe köpködve Honfelur kőmóló­ján­­ szidhat, míg Pierrette a föld­re talál". Kormos István Harlekin búsuljanak francia Fifre ura, aki a befejezetlenül maradt Egy kereszt­­levél határa című utolsó versben ugyancsak visszatér az osztriga­kóstolás ürügyén, polgári nevén Sípos Gyula, a magyar irodalom Párizsban élő eleven legendája, az Albert Pálként elhíresült, kérlelhe­tetlen kritikus. Franciaországból hazatérő egyetemisták egykoron kézről kézre adták lakcímét, mert senki sem távozott tőle üres kéz­zel, azaz könyvek, idehaza kiátko­zott szerzők művei nélkül. Jelleg­zetes alakját Esterházy Péter is re­génybe szőtte. A könyvhétre a Kortárs Kiadó megjelentette Al­kalmak címmel Albert Pál magyar irodalomról szóló kritikáinak te­kintélyes gyűjteményét, borítóján a képzőművész barát, Jovánovics György reliefjének fotójával, Sí­pos Gyulával, aki oly otthonosan mozog Budapesten, a magyar iro­dalmi életben, mintha soha el nem hagyta volna az országot, életéről s persze az irodalomról beszél­gettünk. - Hogy honnan jött az Albert Pál? Amikor 1958-ban elküldtem az Irodalmi Újságnak Londonba az első írásomat, Faludy György figyelmeztetett, hogy az S. Gy. szignó foglalt. A felvett nevek többségében keresztnévből lesz a vezetéknév, ha az Albert az ábécé elején van, legyen a keresztnév a végéből: Pál. Egyébként a Sípos Gyula nevű szocreál népi költő itt­hon is lefoglalta a nevemet. - Irodalmárnak készülve miért ment el 1956-ban? -Semmi esélyem nem volt: egyházi iskola, osztályidegenség, aztán a tankok. Barátaimmal meg­beszéltük, hogy menni kell. Min­dig Párizsba vágytam. Elvégeztem a Sorbonne-t, kaptam megbízáso­kat, írtam, családot alapítottam. A mostani kötetbe nem a munkássá­gomat, hanem annak magyar vo­natkozású írásait gyűjtötték össze, amelyeket az Irodalmi Újságnak, a párizsi Magyar Műhelynek, a müncheni Új Látóhatárnak, a Sza­bad Európa Rádiónak és később, amikor lehetett, hazai lapoknak ír­tam. Örök hálával tartozom Bor­­bándi Gyulának, aki, noha ízlé­sünk, az irodalomról vallott felfo­gásunk sokban különbözött, a munkatársának fogadott. - Hogyan jutott Párizsban könyvekhez? - A Seuil kiadónak igen ren­desen küldözgette a Szerzői Jog­védő Hivatal a kortárs magyar iro­dalmat, és lektorként én kaptam meg őket. És persze később hoz­ták is a könyveket. - Újraolvasva a kritikákat, ta­nulmányokat, amelyek a kortárs magyar próza fontos műveit érin­tik 1958 és ’95 között, van, amit másként írna meg? - Az értékítéleteken semmit nem változtatnék, de azt látom, hogy nem minden mű maradandó érték, amiről a kötet bírálatot kö­zöl. Amikor most így egybeszed­ve újraolvastam a nagyrészt elfe­lejtett írásaimat, úgy éreztem, mintha harminc év magyar törté­nelméről, nem csak irodalmáról olvasnék illusztációs munkát. A szerkesztő, Wilhelm András által teremtett kronologikus rendben mondhatni évről évre követjük benne a magyar közérzület, a han­gulatok gomolygását. S mert az írások rövid szinopszisokat is ad­nak -jó, ha tudja az olvasó, rádió­­hallgató, miről van szó, mielőtt még esztétikai magasságokba emelkednénk -, tükrözik a magyar valóságot, az akkori típusokat, amelyek eredetinek tűntek fel egy­­egy szerző tollán. Kicsit szomor­kásan láthatjuk, mennyit ért egy ember, milyen volt a kádárizmus. A csúcson ott van Mészöly Mik­lós, Nádas Péter, Krasznahorkai László és még néhányan, a ki­mondatlan középpontban pedig Jancsó Miklós, aki ugyan nem író, de szellemi generátor, Hernádi Gyulával a háttérben. - Olykor szigorúbb a kelleté­nél. Szabó Magda esetében pél­dául. Miért írt róla ilyen sokat? - Ennek van személyes és ál­talánosítható magyarázata is. Úgy gondoltam, hogy Szabó Magda a Freskó és az Óz után nem tudott megújulni, nem tudta későbbi re­gényeivel elérni az első kettő érté­két. Hogy miért foglalkoztam ve­le? Szabó Magda megnyerte a tet­szését a Seuil Kiadó egykori igaz­gatójának, aki az első fordítások alapján modernnek érezte, és el tudta adni a könyveit három-négy­ezer példányban. Amíg Szabó Magda a Seuil szerzője volt, hiva­talból figyelemmel kísértem a pá­lyáját. Hiába írtam gálábul, Szabó Magdát nem fúrtam meg a kiadó­nál. A másik valamivel komo­lyabb és általánosabb válasz. Nincs olyan kritikus, aki az olva­sók ízlését, szokásait befolyásolni tudná. Akkor miért ír rosszakat a kritikus, miért aprítja a szerzőket? Elmarasztaló kritikákat olyan struktúrában érdemes írni, mint amilyen a magyar volt. A támo­­gatás-tűrés-tiltás elég korán kiala­kuló szakaszában odafigyeltek arra, hogy egyes írókról mit mon­danak Nyugaton, alakíthattuk az értékrendet, igazságot szolgáltat­hattunk.­­ Mindvégig rokonszenvvel kísérte az ellenzéki írók munkás­ságát. Nem tette a politikai ro­­konszenv elfogulttá? - Láttam ígéretes első könyve­ket, de mindjárt észre­vételeztem, ha a pálya nem úgy folytatódott, ahogy várni lehetett. Soha nem voltam kíméletes Konrád György­­gyel sem. - Ki futotta be azt a pályát, amelyet befutni hivatott? - Mészöly Miklós és Nádas Péter. Úgy gondolom, ők vették és veszik igazán komolyan az írás etikai és esztétikai követel­ményeit. - Fájdalmas olvasni, amikor a távolból lehűti a közönséget: nincs irodalmi áttörés, az, hogy egy-egy magyar mű megjelenik franciául, még nem jelenti, hogy komolyan számolnak íróinkkal. - Nem szívörömmel vagy kár­örömmel írtam, hanem mert úgy véltem, jobb ezekről a dolgokról tudni. Nincs ebben egyébként semmi rémítő, ha az ember a befo­gadói szűkösség ismeretében vizs­gálja a magyar irodalom esélyeit. Feltehetnénk úgy is a kérdést: Ma­gyarországon hány norvég regényt olvasnak, hány perui költőt ismer­nek? De visszatérve a franciákra, több évtized tapasztalata mondatja velem, hogy a franciákban a kü­lönböző nemzeti irodalmak iránt globálisan soha nem volt érdek­lődés. Olyan típusú folyóirat, mint nálunk a Nagyvilág, Franciaor­szágban elképzelhetetlen. Bizo­nyos szerzőket a média bemutat, rájuk figyelnek. Franciaországban felfedeznek egy írót, aztán ugyan­abból a nációból még egyet, s csak nagysokára figyelnek fel a nemzet irodalmára. A legklasszikusabb példa Edgar Poe, akit Angliában és Amerikában másodrangú köl­tőnek, inkább csak bolondos alko­holistának tartottak, míg Francia­­országban világirodalmi tekintély­nek, a modernitás egyik megte­remtőjének, mert Charles Baude­laire felfedezte önmagának. De hasonló volt Borges, majd nyomá­ban az argentin irodalom és film felfedezése is. A magyar hivatalok rosszul mérték fel, hogy lábon el lehet adni a magyar irodalmat. Ha lehet, Pilinszky Jánost társítva Baranyi Ferenccel. - Nincs esély? - Ha lenne még egy évszázad az Internet-kultúra előtt, nagyon sok aprómunkával elérhetnénk va­lamit, így azonban nem sok esé­lyünk van. - Szigorú következetességgel bírált a távolból. Mi változott, amióta itthon is publikálhat? - Harminchárom évig nem tettem be az országba a lábamat. Ez nem járt nosztalgiával, identi­tászavarral, szenvedéssel. A kap­csolatfelvétel a kezdet kezdetén szerencsés volt, aztán egyszerre - talán az életkor, talán a mindenfé­le nyavalyák miatt - az ember nem lelé kedvét a honában. - Most, haza-hazajárva mi­lyennek látja a magyar irodal­mat? - A magyar irodalom nem él azokkal a lehetőségekkel, ame­lyekkel egy úgynevezett szabad országban élhetne - Albert Pál so­rolja az irodalmi ízlésdiktálók gör­csös igyekezetét, az elfogultságo­kat, a helyezkedéseket, párizsia­san, de magyar hévvel, humorral és keserűséggel. Sipos Gyula, aki Faludy György intésére lett Albert Pál Schiller Zsuzsa felvétele ­tt „Már nincs meg a hazám. Fogták, és kihúzták a talpam alól" - mondja a Mérnök Spiró György Dobardan című tragé­diájában. Ez az elkeseredett ki­jelentés mottója lehetne a szerző további öt ’88 és ’96 között író­dott drámájának is, melyek a Dobardannal együtt Mohózat cí­men jelentek meg. Árulkodó a gyűjtemény címe: egyrészt a kommunizmus pusztulásával el­szabadult mohóságra utal, amely a darabokban a legválto­zatosabb formában jelentkezik. A „mohózat” magában rejti a bohózat fogalmát is, de a dara­bok groteszk poénjai korántsem váltanak ki felszabadult neve­tést, semmi közük a bohózatok bárgyú humorához. A kötet legkorábbi darabja, az Ahogy tesszük - dalműt egy vá­lásról, és annak hátterében a megfelelő életfeltételek megte­remtésének lehetetlenségéről. A lakáshoz, otthonhoz jutás képte­lensége egyben jelképes is: a záró színben a magukat mélybe vető kariatidák mintha ezt a - az elvált felek hányódása során kirajzoló­dó - a hazug rendszert sem akar­nák tovább hordozni. A rendszer­­változás után született darabokat a Legújabb Zrínyiász - ez a hat év alatt hatásából sokat vesztett politikai kabaré - nyitja meg. A komédiázó hang idővel egyre keserűbb lesz. A Dobardan már a balkáni háború tézisdrámája, eb­ben azonban sikerül az időszerű politikai, társadalomtudományi fejtegetéseknek a konkrétumon túlmutató jelentőséget kölcsönöz­ni, mégpedig a történeten keresz­tül: a középkorú mérnököt a had­színtérré változott Szarajevóból hívja fel ismerőse, és arra kéri, fogadjon örökbe egy árva dél­szláv gyereket. A Mérnök fellá­zad saját közömbössége ellen, és tettével emberségéről akar magá­nak „érettségi bizonyítványt” ki­állítani. Szintén emberségéhez kí­ván visszatalálni a Kvartett Ven­dége, aki több mint harminc év után emigrációból hazatérve fel­keresi egykori szomszédját, aki 1957-ben a haláltól, de legalábbis a börtöntől mentette meg. A darabok a széthulló szo­cializmus és a rendszerváltás átrendeződési folyamatainak, a társadalmi rendszer egyénre gyakorolt hatásainak feldolgo­zási kísérletei. A társadalom­egyén kapcsolata a drámatörté­net folyamán már sokszor témá­vá lépett elő: ezekben a művek­ben az egyedi életkonfliktusok közéleti fontossággal bírnak. Spiró szereplőinek magánélete azonban a történelem szempont­jából teljesen lényegtelen, szű­­kebb környezetükre, családjuk­ra, mi több, saját boldogságukra sincsenek hatással. A név nélkü­li szereplőknek nem adatik meg a szabadság, a választás lehe­tősége, az alkotás képessége. Felelősség nélküli „impoten­sek”, akik elszenvedik a rosszat. Az ember kikerül a középpont­ból: nem ő alakítja a világot. A világ, a párbeszédek során ki­bontakozó, a földet behálózó embertelen társadalmi rendsze­rek alakítják őt, totálisan deter­minálják szex-, hatalom- vagy pénzvágyra redukált személlyé. S mivel tudatát kezdettől a „rendszer” formálja, nincs esz­köze, hogy harcoljon ellene. Az egyéniséggé válás képtelenségé­nek, végső soron az emberi go­noszságnak okát kutatják Spiró analitikus drámái. (Spiró György: Mohózat. He­likon, Budapest, 1997, ára 1200 forint) Hat Spiró-dráma A társadalmi rendszerek fogságában 1 Szilágyi Andor mágikus világa Pokoli olvasmány Nehéz erről a könyvről, Szi­lágyi Andor művéről szabályos, napilapba illő méltatást írni. Regé­nyét tanácsos egyetlen lendülettel, első nekifutásra végigolvasni. Ak­kora sodrása, lebilincselő ereje van prózájának, hogy nemigen lehet félbehagyni. Pedig szívesen mene­külnénk tőle, messzire hajítanánk magunktól az őrült délszláv hábo­rú, Európa második világháború utáni legnagyobb szégyenének eme írásos dokumentumát. De nem lehet: dédelgetni kell ezt a könyvet, mert helyettünk is feldol­gozza lelkileg (ha ez egyáltalán le­hetséges) mindazt a pokolból sza­badult alantas gyűlöletet, újra fel­támadó ősemberi indulatot, amely e barbár népirtáshoz vezetett. Közkeletű tévedés, hogy az él­ményvilág teszi az írót. Kevés a megélt tapasztalat, ha nincs el­hitető erejű íráskészség birtokában a szerző. Nem tudjuk, honnét szer­zett ennyi élményt a balkáni hábo­rúról Szilágyi Andor. Közvetlen tapasztalás vagy csupán beleélés vezette a tollát? Mindenesetre a ta­pasztalat drámaíró fegyverzetével felvértezve vall nekünk az ép ész­szel alig felfoghatóról. Széttördeli a cselekményt, darabonként ada­golja a történéseket. Az olvasónak kell kiraknia a történetet, mégse bravúros észjáték ez, ahol a figyel­­mes befogadó jutalomból racioná­lis rendbe rakhatja a mozaikdara­bokat. Megdől minden racionali­tás, meghátrál, majdhogynem me­nekül az értelem. Lázas fantáziá­­lásként hatnak a sorok, s csak az eszünkkel tudjuk, hogy mindez szemenszedett, vérrel írott valóság. Latin-amerikai szerzőket idéz a stílus, olykor Garcia Márquez má­gikus világában érezzük magun­kat, de lélekben nem száz, hanem ezer év magányra ítélnénk azokat, akik a kölcsönös népirtás veszett indulatait elültették és elszabadí­tották. Európának erről a botrányá­ról, amely a délszláv háború eufe­misztikus címkéjével vonult be a történelemkönyvek lapjaira, való­színűleg csak így, valami efféle módon lehet írni ma. A sültrea­listák itt megbuknak. A lázas ész és a józan szenvedély bajnokai ké­pesek valami átfogót és érvényeset közölni erről a szörnyűségről. A mindennapivá lett erőszakos halál árnyékában játszódó regény lap­jain mondja valaki: egyszer jó len­ne nevetni ezen. Messze van még ez az idő, nagyon-nagyon messze. Most még csak ott tartunk, amit a könyv utolsó mondata közöl: Aki sírni tud, életben marad. (Szilágyi Andor: Shalim, Ab Ovo Kiadó, Budapest, 1997, ára 860 forint) Hét végi dedikálások Szombat Vörösmarty tér 10.00: Ab Ovo: Vámos Miklós; Alterra: Tar Ildikó; Jelenkor: Darvasi László, Körösi Zoltán, Aczél Géza; Püski: Illés Sándor; Seneca: Kupa László, Kaposvári Berta­lan; Vajdasági magyar könyvkiadók, Fórum: Bori Imre, Böndör Pál, Gerold László. 11.00: Akadémiai: Nagy László; Alterra: Ottlik Tivadar; Ciceró: Zsoldos Vera; Euró­pa: Giorgio Pressburger; Filum: Vujicsics Sztoján; Kiskapu: Végh Antal; Libri: Zórád Ernő; Magvető: Závada Pál; Móró Könyvkereskedés: Lantai András; Múlt és Jövő: Kovács István; Nórán Palatínus: Paul Lendvai; Osiris: Gion Nándor, Rékai Miklós; Püski: Csurka István, Kósa Csaba, Kocsis István, Kiss Gy. Csaba, Győrffy László, Sárosi Bálint, Sándor András; Saxum: Kőszegi Barta Kálmán, Haas György, Kántor Zsolt, Popper Péter; Sík: Gerle János, Prohászka László; Szent Gellért: Gyökössy End­re. 11.30: Magyar Könyvklub: Görgey Gábor. 12.00: Alterra: Merényi Krisztián; Heltai Gáspár Unitárius Könyvesbolt: Kende Péter; Libri: Tábori Nóra; Múlt és Jövő: Somlyó György; Osiris: Koltai Tamás; Püski: Bojkó Béla; Saxum: Szemadám György. 13.00: Corvina: Szemadám György; Libri: Peterdi Pál. 14.00: Argumentum- Kijárat-Kortárs: Vasadi Péter; Cartafilus: Birtalan Balázs, Ürmös Attila; Ciceró: Ne­mes László, Békés Rozi; Filum: Megyesi Gusztáv; Libri: Bella István; Múlt és Jövő: Lackfi János; Nemzeti Tankönyvkiadó: Szunyogh Szabolcs; Noran-Palatinus: Ke­mény István, Peer Krisztián, Térey János; Püski: Csicsery-Rónai István, Czine Mihály, Sebestyén Kálmán; Szlovákiai magyar könyvkiadók. Nap: Bödök Zsigmond, G. Ko­vács László. 15.00: Ab Ovo: Szász Imre; Alterra: Kárpáti Zsófia; Argumentum- Kijárat-Kortárs: Albert Pál; Enciklopédia Kiadó: Magyar költőnők antológiája; Európa: Borbándi Gyula; Filum: Norman Károly; Kalligram: Barnás Ferenc; Libri: Szakonyi Károly; Nap: Domokos Mátyás, Lengyel Balázs; Püski: Tóth Imre, Erdélyi Tibor; Saxum: Boldizsár Ildikó; Szlovákiai magyar könyvkiadók: Tőzsér Árpád. 16.00: Ab Ovo: Szilágyi Andor; Alterra: Hományi András Ferenc; Argumentum- Kijárat-Kortárs: Tőzsér Árpád; Európa: Szántó Piroska; Helikon: Osztovits Sza­bolcs, Turcsányi Márta; Libri: Döbrentey Ildikó; Noran-Palatinus: Halász Judit, Thassi Jenő; Püski: Kiszely István, Maczó Ágnes-G. Nagy Ilián, Domonkos László; Saxum: Gyurkó László; Széphalom: Bratka László, Páll Erna, Szilárd Léna; Cserépfalvi: Bános Tibor. 16.30: Európa: Lator László; Magvető: Kertész Imre. 17.00: Alterra: Löveti László; Argumentum-Kijárat-Kortárs: Méray Tibor, Balassi: Gergely Ágnes, Tábor Ádám; Európa: Josef Skvorecky; Heltai Gáspár Unitárius Könyvesbolt: Borbándi Gyula; Jelenkor: Márton László, Szijj Ferenc, Parti Nagy Lajos; Libri: Halász Judit, Döbrentey Ildikó, Levente Péter, Gryllusz Vilmos; Püski: Szervátiusz Tibor és Klára; Széphalom: Eisemann György. 18.00: Alterra: Rátz Ferenc; Balassi: Gerevich András, Halasi Zoltán. Írók boltja - VI., Andrássy út 45. 14.00: Orpheusz: Báthori Csaba, Fodor András, Gerevich András, Géczi János, Géher István, Kemsei István, Mesterházi Mónika, Parancs János, Petőcz András, Pék Pál, Poós Zoltán, Rapai Ágnes, Tarján Tamás, Tóth László, Vörös István. 15.00: Balassi, Ger­gely Ágnes, Tábor Ádám. JAK-füzetek: Gerevich András, Halasi Zoltán: Palatínus­­könyvek: Kemény István, Peer Krisztián, Térey János. 16.00: Osiris, Drago Jancar, Me­zei Balázs, Lázár Ervin, Sajó László, Gion Nándor, Terestyéni Tamás, Rékai Miklós, Cse­peli György, Hayden White, Elek István, Kende Péter, Koltai Tamás, Bojtár Endre, Kosztolányi Dezső tér 15.00: Jelenkor: Aczél Géza, Csiki László, Darvasi László, Körösi Zoltán, Láng Zsolt, Márton László, Mészöly Miklós, Parti Nagy Lajos, Szijj Ferenc, Borsi-Kálmán Béla. Sugár-Csemege Julius Meinl előtt - Örs vezér tere 13.00: Osiris: Lázár Ervin. Vasárnap Vörösmarty tér 10.00: Ciceró: Gyárfás Endre; Heltai Gáspár Unitárius Könyvesbolt: Szigyártó Sándor; Jelenkor: Mészöly Miklós, Láng Zsolt; Osiris: Bojtár Endre, Drago Jancar; Seneca: Poós Zoltán, Novák Valentin. 11.00: Balassi: Petrőczi Éva; Ciceró: Zsoldos Vera; Corvina: Török András; Európa: Róbert Merle; Libri: Boldizsár Ildikó, Vitányi Iván; Littera Nova: Tandori Dezső; Magyar Könyvklub: László Erika; Múlt és Jövő: Kertész Ákos; Osiris: Gion Nándor, Sajó László, Rékai Miklós; Püski: Csurka István, Győrffy László, Kiss Dénes, Sárosi Bálint, Szentmihályi Szabó Péter; Romániai Ma­gyar Könyves Céh: B. Kovács András; Saxum-Tevan: Sebők Éva, Ferencz Győző, Határ Győző, Bárdos B. Arthur; Seneca: Kálloy Molnár Péter; Vajdasági magyar könyvkiadók, Fórum: Bordás Győző, Toldi Éva. 12.00: Libri: Czető Bernát László, Gyurkovics Tibor; Littera Nova: Siklósi Horváth Klára; Múlt és Jövő: Kőbányai János; Osiris: Vermes Géza. 13.00: Littera Nova: Rozsályi Annamária; Osiris: Mezei Balázs. 14.00: Argumentum-Kijárat-Kortárs: Kodolányi Gyula; Ekhó-K. u. K.-Seneca: Döbrentey Ildikó; Libri: Gergely Ágnes; Múlt és Jövő: Mezei András, Székely Magda; Osiris: Kende Péter; Püski: Czine Mihály, Szervátiusz Tibor és Klára. 15.00: Ab Ovo: Szász Imre; Argumentum-Kijárat-Kortárs: Albert Pál; Európa: Tamara Nizsinszkij; Heltai Gáspár Unitárius Könyvesbolt: Kende Péter; Kiskapu: Végh Antal; Kossuth: Vitányi Iván; Libri: Gyárfás Endre; Magvető: Kornis Mihály; Püski: Domonkos Lász­ló, Gazda József, Tóth Imre; Seneca: Somlyó György, Bálint Péter; Széphalom: Határ Győző. Szlovákiai magyar könyvkiadók, Nap: Tóth László, Filep Tamás Gusztáv. 16.00: Ab Ovo: Szilágyi Andor; Argumentum-Kijárat-Kortárs: Tillmann J. A.; Libri: Tandori Dezső; Líra és Lant; Fókusz: Döbrentey Ildikó, Levente Péter; Littera Nova: Batári Gábor; Magvető: Tandori Dezső; Noran-Palatinus: Thassy Jenő, Ke­mény István, Peer Krisztián, Térey János; Püski: Sándor András, Kiszely István, Élés Sándor, Kiss Gy. Csaba, Szabó Lilla; Seneca: Vezér Erzsébet, Bodor Béla. 16.30: Széphalom: Bratka László, Páll Erna, Szilárd Léna; Szlovákiai magyar könyvkiadók, Nap: Tőzsér Árpád. 17.00: Ab Ovo: Vámos Miklós; Argumentum-Kijárat-Kortárs: Méray Tibor, Tőzsér Árpád; Cserépfalvi: Karátson Gábor; Libri: Zsoldos Vera; Littera Nova: Gyertyán Ervin; Nap: Tamás Menyhért; írók boltja - VI., Andrássy út 45. 14.00: Belvárosi: Hubay Miklós; Európa: Tamara Nizsinszkij; Magyar Könyv­klub: Görgey Gábor; Neoprológus: Szakonyi Károly. 15.00: Kalligram: Balassa Péter, Tamás Ferenc; Jelenkor: Aczél Géza, Borsi-Kálmán Béla, Csiki László, Darvasi László, Kaszás Máté, Körösi Zoltán, Láng Zsolt, Márton László, Mészöly Miklós, Parti Nagy La­jos, Szijj Ferenc. 16.00: Elektra: Boldizsár Ildikó; Kijárat: Tillmann J. A., Tolnai Ottó; Magvető: Gábor Miklós, Gordon Agáta, Kertész Imre, Kornis Mihály, Závada Pál. Sugár-Csemege Julius Meinl előtt - Örs vezér tere 11.00. Neoprológus: Szakonyi Károly.

Next