Magyar Nemzet, 1997. június (60. évfolyam, 126-150. szám)
1997-06-06 / 130. szám
10 Madar Nemzet Ünnepi könyvhét PÉNTEK, 1997. június 6. Körkép ’97 Huszonkét mai magyar író kisprózája A műfaji határok elmosódása nem újkeletű jelenség, így aztán nem csoda, ha a nem is olyan régen még az elmúlt esztendő legszebb novelláit tartalmazó Körkép alcíme most kisprózáról beszél. A Magvető kiadó gondozásában, Körmendy Zsuzsa szerkesztésében megjelent válogatásban olvashatunk önmagában is élvezetes regényrészletet (Mészöly Miklós: Adamecz), naplót (Gábor Miklós: Napló - 1957), filmnovellafolytatást (Gion Nándor: Bogarászok), lírai memoárt (Szabó Magda: Ezüstgolyó). De találkozhatunk borgesi ihletésű filozofikus tanmesével (Magyar László András: Mi négyen), az idő és a személyiség kereteit végtelenné tágító Orlandoparafrázissal (Karátson Endre: Fogják meg), az Örkény egyperces kissé felduzzasztott változatával (Körösi Zoltán: Történetek a csodálatos csecsemők életéből). És az olvasó örömére - az utóbbi évek önmagára reflektáló szövegbravúrjai helyett - sok igényesen megkomponált, hagyományos novellával. Az emlékezés, a közel- és a félmúlt felidézése köti össze a Körkép ’97 írásainak többségét, játszódjon a történet Erdélyben vagy a Bácskában, Dél-Amerikában vagy Budapesten. A három tematikus egységbe rendezett kötet legjobb darabjai arról tanúskodnak, hogy katartikus hatású mű akkor születik, amikor a személyes élmény a közös történelmi tapasztalattal társul. És túlságosan sok a tudatosan elfelejtett vagy eltemetett emlék ahhoz, hogy a jövő reményében könnyed iróniával túlléphessünk múltunkon. Csíki László Kínai védelem című megrendítő novellájának a hőse a hatvanas évek elején tér haza a szovjet munkatáborból erdélyi szülővárosába. Amit nem tudott elvégezni a háború pokla, a gulag borzalma, azt elvégzi egy nap alatt minden erőlködés nélkül a szocializmus hivatali gépezete. Az öregembert megfosztják személyiségétől, múltjától, élményeitől, s csak az anyaföld marad számára. A kötet leggyakrabban idézett évszáma 1957. Ekkor kezdődött a nemzet kollektív önmegtagadása, védekező emlékezetkiesése. Nádas Péter remeklésében (Aztán ötven hét nyarán) az októberi napokat állítja szembe az egy évvel későbbi eseménnyel, a Kelet-Németországba induló gyermekcsoport búcsúztatásával. Az inkább deportálásra, mint jutalomutazásra emlékeztető bevagonírozást tehetetlenül néző, a rendőröknek engedelmeskedő szülők magatartása mondatja ki a végszót: „a forradalomnak most aztán tényleg vége volt”. A rendszerváltozás ellentmondásos, sokak számára lélekcserélő éveit érintő novellák közül Parti Nagy Lajos A bányamosodás című írása a vesztesekről szól elégikus hangon. Tar Sándor Kis fehér háza pedig az újrakezdés lehetőségét mutatja be lírai szépséggel. (Körkép ’97. Magvető, Budapest, 1997, ára 850 forint, könyvhéten 600 forint) Tizenegy éjszaka Szász Imre keserű meséi Az arab mesében Seherezádé ezeregy éjszakán át mesélt a szultánnak, Szász Imre regényében csak tizenegy éjjelen keresztül mondják a magukét a nők. Igaz, itt minden napszálltakor újabb asszony lép elő a történeteivel, hogy felajzza hallgatóságát, az idős férfi szerepébe bújt elbeszélőt. Nők mesélnek férfiakról, felvonul a férfinem valamennyi jellemző egyede, ám egy sincs köztük, akire csettinthetnénk, ez igen, ilyennek kellene lennünk nekünk is. Szereplők követhetetlen sokasága imbolyog át a tíz híján kétszáz oldalon. Alig ismerjük ki magunkat köztük, csak azt tudjuk biztosan, mindegyikük frusztrált, becsapott és boldogtalan. Negatív sorskatalógust kapunk, ki-ki megkeresheti a saját dilijét, eltérését a normálistól. Az az olvasó azonban, aki nem alkoholista, nem is kábítószeres, és társadalmi sikertelenségét sem kompenzálta szoknyák utáni hajszákkal, idegenkedve álmélkodja végig Szász prózáját. Sőt, mintha maga az író is idegenkedve tekintene alakjaira. Erotikus regényként aligha lehet olvasni ezt a szöveget. Hiába tűnnek föl gusztusos lányok és első virágzásukon már túllépett asszonyok, hasztalan bővelkedik a regény szexuális aktusok vagy azok kísérletének szabadszájú megjelenítésében, a szerző elveszi a kedvünket a szextől. Szász elegánsan ír, már-már túlontúl elegánsan is. Ő egy „finom angol úr”, aki ezt a nemi szociográfiát is olyan távolságtartással veti papírra, mintha az epsomi derby krónikáját jegyezné föl az utókornak. Könyvének jellemzője, hogy egyetlen igazán jóízű, csattanós történet sincs a tizenegy mesélő, s így a tizenkettedik, az író tarsolyában sem. Fáradt szeretők, hűlt szívű, önpusztító alakok népesítik be az éjszakai sztorikat. Mi mindent tudott volna kihozni, mondjuk például Kolozsvári Grandpierre Emil ebből az életanyagból?! De ő a francia kedély híve és követője volt. Szász pedig - mint mondottuk - az angolszász tárgyiasság jegyében vonultatja föl hőseit, akiknek egyebük sincs, csak (elrontott) szexuális életük. Keserű por ez, melyet italunkba kever a szerző. Egyik régebbi művének címét idézve, száraz Martini-koktél ez. De hát van, aki ezt szereti. (Szász Imre: Sahriár éjszakái. Ab Ovo Kiadó, Budapest, 1997, ára 860 forint) Mai dedikálások Vörösmarty tér 10.00: Vajdasági Magyar Könyvkiadók, Fórum: Bori Imre, Bordás Győző, Toldi Éva. 11.00: Alterra: Kovács Imre; Argumentum-Kijárat- Kortárs: Vasadi Péter; Kárpátaljai magyar könyvkiadók, Mandátum: Füzesi Magda; Magyar Könyvklub: Kányádi Sándor; Püski: Gazda József, Farkas Árpád, Péterfi Vilmos, Ébert Tibor, Csurka István. 12.00: Heltai Gáspár Unitárius Könyvesbolt: Borbándi Gyula; Kossuth: Vitányi Iván; Vajdasági magyar könyvkiadók, Fórum: Böndör Pál, Gerold László. 13.00: Libri: Gömbös Tamás; Magyar Könyvklub: Pelle János; Múlt és Jövő: Turán Róbert; Osiris: Rékai Miklós, Terestyéni Tamás, Csepeli György; Széphalom: Gera Judit, D. Molnár István. 14.00: Cicero: Nemes László; Kossuth: Csillag Pálné; Libri: Spiró György; Líra és Lant; Fókusz: Popper Péter; Múlt és Jövő: Pelle János; Osiris: Mezei Balázs, Hayden White; Püski: Sebestyén Kálmán; Romániai Magyar Könyves Céh, Pallas-Akadémia: Ginzia Franchi; Saxum-Tevan: Sebők Éva, Ferenc Győző, Határ Győző, Lakatos István; Seneca: Benedek Szabolcs, Ficsku Pál, Krasztev Péter, Neményi Zsolt; Szent Gellért Kiadó: Regőczi István; Szlovákiai magyar könyvkiadók: Lilium Aurum: Géczi János, Nagy János, Kerékgyártó István; Nap: Tóth László, Filep Tamás Gusztáv. 15.00: Ab Ovo: Szász Imre; Akadémiai: Nagy László; Alterra: Labdázó angyalok antológia szerzői; Kárpátaljai magyar könyvkiadók: Pánsíp- Ungbereg Alapítvány: Berniczky Éva; Kiskapu: Végh Antal; Libri: Varnus Xavér; Magvető: Gábor Miklós, Molnár Gál Péter; Osiris: Elek István, Kende Péter; Püski: Erdélyi Tibor, Biró Zoltán, Kellermayer Miklós; Saxum-Tevan: Ferencz Győző; Saxum: Nemeskürty István; Szlovákiai magyar könyvkiadók: Madách-Posonium: Duba Gyula, Ozsvald Árpád; Nap: G. Kovács László. 15.30: Széphalom: Határ Győző. 16.00: Ab Ovo: Szilágyi Andor; Argumentum-Kijárat-Kortárs: Kodolányi Gyula; Göncöl: Bäcer Iván; Jelenkor: Csíki László, Láng Zsolt, Borsi-Kálmán Béla; Kárpátaljai magyar könyvkiadók, Tárogató: Ivaskovics József; Kulturtrade: Bereményi Géza; Libri: Szántó Piroska; Líra és Lant, Fókusz: László Erika; Magvető: Kertész Imre; Móró Könyvkereskedés: Kárpáti György, Peterdi Pál; Nap: Tamás Menyhért; Noran-Palatinus: Eörsi István; Püski: Kósa Csaba, Koltay Gábor, Maczó Ágnes-G. Nagy Ilián, Fekete Gyula; Osiris: Lázár Ervin, Sajtó László; Saxum: Popper Péter; Saxum-Tevan: Határ Győző, Lakatos István; Széphalom: Göran Tunström-Jávorszky Béla; Szlovákiai magyar könyvkiadók, Ab-Art: Bereck József. 17.00: Argumentum-Kijárat-Kortárs: Albert Pál; Európa: Tamara Nizsinszkij; Heltai Gáspár Unitárius Könyvesbolt: Szígyártó Sándor; Libri: Lázár Ervin, Selmeczi Tibor; Littera Nova: Lászlóffy Csaba; Püski: Borbándi Gyula, Szervátiusz Tibor és Klára; Seneca: Somlyó György. 18.00: Littera Nova: Lászlóffy Aladár. VI., Andrássy út 45. 14.00: Felsőmagyarország: Kiss Gy. Csaba, Lászlóffy Aladár, Pomogáts Béla; Kortárs: Albert Pál, Kodolányi Gyula, Vasadi Péter; Magyar Műhely: Papp Tibor; Nap: Domokos Mátyás, Lengyel Balázs, Tamás Menyhért. 15.00: Ekhó-K. u. K.-Seneca: Döbrentey Ildikó; Filum: Megyesi Gusztáv; Seneca: Benedek Szabolcs, Ficsku Pál, Krasztev Péter, Neményi Zsolt, Somlyó György; Új Mandátum: Koppány Zsolt; Uránusz: Makovics János; Magvető: Szép versek, Körkép (kerekasztal). A Pannon enciklopédia ötödik kötete Nyelvünk és irodalmunk A Dunakanyar 2000 kiadó vállalkozásában a könyvhétre jelent meg a Pannon enciklopédia sorozat ötödik kötete Magyar nyelv és irodalom címmel. Sípos Lajos főszerkesztő nyolcvanhét jeles szakembert kért fel, hogy tudományos igénnyel, közérthető stílusban foglalják össze mindazt, amit egy művelt polgárnak a magyar nyelvről, irodalmunk nyolc évszázados történetéről, intézményrendszeréről tudni kell. Az olvasó megismerkedhet nyelvrokonainkkal, a mai magyar nyelv rendszerével, a magyar névadással, a különböző stílusok jellegzetességeivel. Az ősköltészettől posztmodernig ívelő irodalomtörténet korszakokat és jeles életműveket egyaránt tárgyal. Az enciklopédia utolsó fejezete Nyelv, irodalom és kommunikáció címmel szól a sajtóról, a műfordításról, a nyomdákról és kiadókról, irodalmi emlékhelyekről, a hungarológiai kutatásokról. A szokásokhoz híven itt is a szöveggel egyenrangú a képanyag; közel ezer színes és fekete-fehér fotó teszi vonzóvá a kötetet. (Pannon Enciklopédia, Magyar nyelv és irodalom. Dunakanyar 2000, Budapest, 1997, ára 5900 forint) PANNON enciklopédia , rnmar nijelo én irodalom Göran Tunström Budapesten Szó és zene az emberért A Széphalom Könyvműhely könyvheti vendégeként Budapestre érkezett Göran Tunström világhírű prózaíró, akit a mai svéd regényírás legnagyobb alakjának tartanak. Tunström a hetvenes évek közepén debütált. Mint annyian mások, ő is verseskötettel jelentkezett először, s csak később tért át a prózaírásra. Első komolyabb feltűnést keltett művében, A pap fiúban saját ifjúságának, labdarúgás és költészet iránti vonzódásának, a családi hagyománnyal szembeni lázadásának állított emléket. 1978-ban A pusztai levél címmel a fiatal Jézusról írt megrendítően szép, lírai regényt. Az igazi áttörést azonban az 1983-as Karácsonyi oratórium jelentette, ez a regénye egy csapásra beemelte a hazai, sőt az egész mai európai próza élvonalába. Attól kezdve munkáit gyakorlatilag minden jelentős nyelvre lefordították. A Karácsonyi oratóriumban - mely magyarul a Magvető Könyvkiadó Világkönyvtár sorozatában jelent meg 1986-ban - jelentkezik először az a „mágikus realizmus”, mely azóta is jellemzi munkásságát. A regény hőse felesége tragikus halálát követően egy csalóka álom áldozataként föl akarja keresni új, képzelt szerelmét a földgömb túlsó felén, Új-Zélandon, ám az ő útja is a halálba vezet. Célját fiának később sikerül ugyan elérnie, de tömérdek buktató és kerülő beiktatásával. Következő nagy műve a Széphalomnál nemrég megjelent A tolvaj című regény, melyet ugyancsak óriási képzeleterő jellemez, s mely egyik kritikusa szerint „történelmietlen dráma, melyet az emberiség hátsó udvarain álló szemetesvödrök tartalmából hozott létre”. Hőse, a lumpenproletár családban felnövő Johann a gót nyelv abszolút szakértőjévé küzdi föl magát, csak azért, hogy ellophassa az Uppsalában, svéd nemzeti ereklyeként őrzött Ezüstbibliát, segítségével kiemelkedhessen a mocsokból, és modern Orpheuszként fölcsalogathassa szerelmét, Hedviget a téboly alvilágából. A dolgok persze más fordulatot vesznek, a történetnek ez a központi szála egyébként is csupán része a hihetetlenül sok emberi sorsból komponált regényfolyamnak. Tunström regényeinek erőssége, hogy nemcsak művészi erejüket tekintve kimagaslóak, hanem olvasmányosak is, ami nem mindig mondható el napjaink regényírásáról. Munkáival a balzaci típusú történetformálás tért vissza az irodalomba. A svéd író saját vallomása szerint „a létezések misztériumát” akarja megírni, ezért a misztika és a zene nagy szerepet játszik regényeiben. ,A Szóról, a Dallamról akartam képet adni, mely fölbukkan és eltűnik, ahogy a víz bukkan föl, majd tűnik el a kövek között, megmutatva mgát egy-két pillanatra.” Számára a szó és a zene két olyan eszköz, amely szerencsés esetben életben tarthatja a pusztulása felé menetelő emberiséget, s mely a hátsó udvarok lakóinak is megadja a fölemelkedés reménysugarát. „Nyelvek halnak ki, civilizációk pusztulnak el”, mondja A tolvaj hőse. Majd így folytatja: „Félek, eljön az idő, amikor egy gyilkos vaskéz rátenyerel az emberi nyelvre. Félek, eljön az idő, amikor elillan belőlünk vagy atomjaira hull szét az utolsó nevetés, amikor elporlad az emlékezet, és egyetlen éjszaka alatt kitörlődnek szótárunkból az olyan szavak, mint Menekülés, Megváltás, Kegyelem". Jadviga párnája Závada Pál első regényéről, dokumentumról és fikcióról ,Zacsínam tútoknyizsecsku. Én Osztatni András 1915. Február 5-én kezdtem meg ezt a feljegyzési könyvecskét, nősülésem előtti napon” - e szavakkal indul a negyvenkét éves Závada Pál Jadviga párnája című regénye, amely az idei könyvhét egyik legnagyobb meglepetése. Olvasható ez a naplóformában írt regény a század különös közép-európai krónikájaként, de még inkább tragikus szerelmi történetként, örök emberi drámaként. Závada Pált, a Holmi című folyóirat szerkesztőjét a regény születéséről kérdeztük. - A nyolcvanas években szociográfusként dolgoztam, visszaemlékezőkkel beszélgettem, írásos leleteket mentettem, főként szülőfalumban, Tótkomlóson. Akkori anyagomból született a Kulákprés című szociográfiám, amelynek egyik rétegében családom történetét írtam meg, mindenekelőtt apám és nagyanyám levelezése alapján. Hasonlóan izgalmas dokumentum azóta se került a kezembe, talán ezért is hagytam fel a szociográfiával. Találtam viszont - főleg a falumbeli Lehoczky Pál, illetve Lehoczky András iratai között - különféle gazdálkodási és háztartási feljegyzéseket, családi eseményről, gazdálkodásról, s egyszer egy gazdasági naplót, amely így kezdődött: Zacsínam tútoknyizsecsku. -Ahogyan a Jadviga párnája. Mekkora szerepet kapnak a regényben a dokumentumok? - Felhasználtam a gazdálkodó paraszti életformához kapcsolódó feljegyzéseket, így valóságos talajba gyökereztettem a történetet, de a Jadviga párnája fikció, regény. Nem jelöltem meg a pontos helyszínt, úgy jártam el, mint Mikszáth A Noszty fiúban, amelynek cselekménye a nem létező, mégis valóságos Bontó vármegyében játszódik. - Az olvasó azért behatárolja valahol a délkeleti országrészben a szlovák-magyar falut, amelynek lakói a Monarchia széthullása után például a hovatartozáson is töprengenek. - A főszereplő, Osztatni András inkább csak belecsöppen a helyi szlovák autonómiatörekvések eseményeibe - e célok egyébként hamar meghiúsultak a forradalmakat és Trianont követően. Az alföldi szlovákok Mária Terézia óta élnek itt, archaikus a nyelvük, ma már sokan magyar szavakkal keverik mondataikat, ahogy a könyvemben is. -A regény hősei időtlen szenvedélyek foglyai. Osztatni András egész életét arra teszi fel, hogy meghódítsa és megtartsa feleségét. Jadviga menekül. András naplót vezet, Jadviga elolvasván a feljegyzéseket, időnként hozzáírja megjegyzéseit, mintegy a maga szempontjából magyarázva az eseményeket. A naplót az életben maradt fiú, Jadviga és szeretőjének gyermeke, az örökös látja el jegyzetekkel. A fiú töviről hegyire ismeri szülei naplóját, élete legfontosabb élménye és dolga ez a napló. Ismeri és átéli a történetet, garázdálkodik vele, összerakja, szétszedi, beleír, értelmezi a maga módján. Az egymással szembesített három napló adja a regény szerkezetét. Nagyon sokat gondolkoztam a formán, sokszor elakadtam. - A formával való birkózást nem érzi az olvasó, mert figyelmét leköti a szereplők, az esendőségükben is nagyformátumú figurák sorsa, és természetesnek veszi azt, ami nem is olyan természetes. Miért vezetnek naplót ezek az emberek? - A hozzájuk hasonló szociológiai helyzetű emberek nyilván nem írtak ilyen naplókat, legfeljebb rövid, lényegre törő feljegyzéseket. A napló maga fikció, vagyis meg kellett engednem hőseimnek, hogy így írjanak. Eleinte arra gondoltam, indokolni kell, miért ír egyfajta szépírói igénnyel ez a főszereplő, hogy talán titokban írónak készülne, de kudarcot vall, aztán fölöslegesnek találtam a magyarázatot. Az efféle szenvedélyeket, erre korabeli levelek halvány célzásaiból is következtetni lehet, a régiek is átélhették, legfeljebb az „természetellenes”, hogy ilyen formában vetik papírra. így fogadtattam el magammal azt, amit „megírattam” - hogy hiszen én regényt írok.A Jadviga párnájában nincsenek igaz és nem igaz emberek, jók és rosszak, a szereplők nem alá- és fölérendeltek, esendőségükben egyenrangúak. - Ha a magam kritikusa lehetnék, a szerelmi háromszög harmadik figurájának erőteljesebb megjelenítését is számon kérném, ő csak a többiek feljegyzéseiben szerepel. - Tavaly jelent meg első prózakötete. Milyen esélyei vannak ma az írónak, hogy a közfigyelem homlokterébe kerüljön? -Nem tudom. Talán, ha írnak róla. A Magvetőnek hálás vagyok, mert nagyon szép könyvet csinált. Pintér József tervezte a kötetet és a borítót, plakát is készült róla, hírét keltik a könyvnek - többet ma kiadó nemigen tehet. Závada Pál: Három, egymással szembesített napló adja a szerkezetet Vajda József felvétele