Magyar Nemzet, 1997. június (60. évfolyam, 126-150. szám)

1997-06-06 / 130. szám

10 Madar Nemzet Ünnepi könyvhét PÉNTEK, 1997. június 6. Körkép ’97 Huszonkét mai magyar író kisprózája A műfaji határok elmosódá­sa nem újkeletű jelenség, így az­tán nem csoda, ha a nem is olyan régen még az elmúlt esz­tendő legszebb novelláit tartal­mazó Körkép alcíme most kis­prózáról beszél. A Magvető ki­adó gondozásában, Körmendy Zsuzsa szerkesztésében megje­lent válogatásban olvashatunk önmagában is élvezetes regény­­részletet (Mészöly Miklós: Adamecz), naplót (Gábor Mik­lós: Napló - 1957), filmnovella­­folytatást (Gion Nándor: Boga­rászok), lírai memoárt (Szabó Magda: Ezüstgolyó). De talál­kozhatunk borgesi ihletésű filo­zofikus tanmesével (Magyar László András: Mi négyen), az idő és a személyiség kereteit végtelenné tágító Orlando­parafrázissal (Karátson Endre: Fogják meg), az Örkény­ egyper­­ces kissé felduzzasztott változa­tával (Körösi Zoltán: Történetek a csodálatos csecsemők életé­ből). És az olvasó örömére - az utóbbi évek önmagára reflektáló szövegbravúrjai helyett - sok igényesen megkomponált, ha­gyományos novellával. Az emlékezés, a közel- és a félmúlt felidézése köti össze a Körkép ’97 írásainak többségét, játszódjon a történet Erdélyben vagy a Bácskában, Dél-Ameriká­­ban vagy Budapesten. A három tematikus egységbe rendezett kö­tet legjobb darabjai arról tanús­kodnak, hogy katartikus hatású mű akkor születik, amikor a sze­mélyes élmény a közös történelmi tapasztalattal társul. És túlságosan sok a tudatosan elfelejtett vagy el­temetett emlék ahhoz, hogy a jö­vő reményében könnyed iróniával túlléphessünk múltunkon. Csíki László Kínai védelem című meg­rendítő novellájának a hőse a hat­vanas évek elején tér haza a szov­jet munkatáborból erdélyi szülő­városába. Amit nem tudott elvé­gezni a háború pokla, a gulag bor­zalma, azt elvégzi egy nap alatt minden erőlködés nélkül a szocia­lizmus hivatali gépezete. Az öreg­embert megfosztják személyisé­gétől, múltjától, élményeitől, s csak az anyaföld marad számára. A kötet leggyakrabban idézett év­száma 1957. Ekkor kezdődött a nemzet kollektív önmegtagadása, védekező emlékezetkiesése. Ná­das Péter remeklésében (Aztán öt­ven hét nyarán) az októberi napo­kat állítja szembe az egy évvel ké­sőbbi eseménnyel, a Kelet-Német­­országba induló gyermekcsoport búcsúztatásával. Az inkább depor­tálásra, mint jutalomutazásra em­lékeztető bevagonírozást tehetetle­nül néző, a rendőröknek engedel­meskedő szülők magatartása mon­datja ki a végszót: „a forradalom­nak most aztán tényleg vége volt”. A rendszerváltozás ellent­mondásos, sokak számára lélek­cserélő éveit érintő novellák kö­zül Parti Nagy Lajos A bánya­­mosodás című írása a vesztesek­ről szól elégikus hangon. Tar Sándor Kis fehér háza pedig az újrakezdés lehetőségét mutatja be lírai szépséggel. (Körkép ’97. Magvető, Buda­pest, 1997, ára 850 forint, könyv­héten 600 forint) Tizenegy éjszaka Szász Imre keserű meséi Az arab mesében Seherezádé ezeregy éjszakán át mesélt a szul­tánnak, Szász Imre regényében csak tizenegy éjjelen keresztül mondják a magukét a nők. Igaz, itt minden napszálltakor újabb asszony lép elő a történeteivel, hogy felajzza hallga­tóságát, az idős férfi szerepébe bújt elbeszélőt. Nők mesélnek férfiakról, felvonul a férfinem valamennyi jel­lemző egyede, ám egy sincs köztük, akire csettinthetnénk, ez igen, ilyen­nek kellene lennünk nekünk is. Sze­replők követhetetlen sokasága im­­bolyog át a tíz híján kétszáz oldalon. Alig ismerjük ki magunkat köztük, csak azt tudjuk biztosan, mindegyi­kük frusztrált, becsapott és boldog­talan. Negatív sorskatalógust ka­punk, ki-ki megkeresheti a saját dili­jét, eltérését a normálistól. Az az olvasó azonban, aki nem alkoholista, nem is kábító­­szeres, és társadalmi sikertelensé­gét sem kompenzálta szoknyák utáni hajszákkal, idegenkedve ál­­mélkodja végig Szász prózáját. Sőt, mintha maga az író is ide­genkedve tekintene alakjaira. Erotikus regényként aligha lehet olvasni ezt a szöveget. Hiába tűn­nek föl gusztusos lányok és első virágzásukon már túllépett asszo­nyok, hasztalan bővelkedik a re­gény szexuális aktusok vagy azok kísérletének szabadszájú megje­lenítésében, a szerző elveszi a kedvünket a szextől. Szász ele­gánsan ír, már-már túlontúl ele­gánsan is. Ő egy „finom angol úr”, aki ezt a nemi szociográfiát is olyan távolságtartással veti pa­pírra, mintha az epsomi derby krónikáját jegyezné föl az utókor­nak. Könyvének jellemzője, hogy egyetlen igazán jóízű, csattanós történet sincs a tizenegy mesélő, s így a tizenkettedik, az író tarso­lyában sem. Fáradt szeretők, hűlt szívű, önpusztító alakok népesítik be az éjszakai sztorikat. Mi min­dent tudott volna kihozni, mond­juk például Kolozsvári Grand­­pierre Emil ebből az életanyag­ból?! De ő a francia kedély híve és követője volt. Szász pedig - mint mondottuk - az angolszász tárgyiasság jegyében vonultatja föl hőseit, akiknek egyebük sincs, csak (elrontott) szexuális életük. Keserű por ez, melyet italunkba kever a­ szerző. Egyik régebbi művének címét idézve, száraz Martini-koktél ez. De hát van, aki ezt szereti. (Szász Imre: Sahriár éjsza­kái. Ab Ovo Kiadó, Budapest, 1997, ára 860 forint) Mai dedikálások Vörösmarty tér 10.00: Vajdasági Magyar Könyvkiadók, Fórum: Bori Imre, Bordás Győző, Toldi Éva. 11.00: Alterra: Kovács Imre; Argumentum-Kijárat- Kortárs: Vasadi Péter; Kárpátaljai magyar könyvkiadók, Mandátum: Füzesi Magda; Magyar Könyvklub: Kányádi Sándor; Püski: Gazda József, Farkas Árpád, Péterfi Vilmos, Ébert Tibor, Csurka István. 12.00: Heltai Gáspár Unitárius Könyvesbolt: Borbándi Gyula; Kossuth: Vitányi Iván; Vajdasági magyar könyvkiadók, Fórum: Böndör Pál, Gerold László. 13.00: Libri: Gömbös Tamás; Magyar Könyvklub: Pelle János; Múlt és Jövő: Turán Róbert; Osiris: Rékai Miklós, Terestyéni Tamás, Csepeli György; Széphalom: Gera Judit, D. Molnár István. 14.00: Cicero: Nemes László; Kossuth: Csillag Pálné; Libri: Spiró György; Líra és Lant; Fó­kusz: Popper Péter; Múlt és Jövő: Pelle János; Osiris: Mezei Balázs, Hayden White; Püski: Sebestyén Kálmán; Romániai Magyar Könyves Céh, Pallas-Akadémia: Ginzia Franchi; Saxum-Tevan: Sebők Éva, Fe­renc Győző, Határ Győző, Lakatos István; Seneca: Benedek Szabolcs, Ficsku Pál, Krasztev Péter, Neményi Zsolt; Szent Gellért Kiadó: Regőczi István; Szlovákiai magyar könyvkiadók: Lilium Aurum: Géczi János, Nagy János, Kerékgyártó István; Nap: Tóth László, Filep Tamás Gusztáv. 15.00: Ab Ovo: Szász Imre; Akadémiai: Nagy László; Alterra: Labdázó angyalok antológia szerzői; Kárpátaljai magyar könyvkiadók: Pánsíp- Ungbereg Alapítvány: Berniczky Éva; Kiskapu: Végh Antal; Libri: Varnus Xavér; Magvető: Gábor Miklós, Molnár Gál Péter; Osiris: Elek Ist­ván, Kende Péter; Püski: Erdélyi Tibor, Biró Zoltán, Kellermayer Miklós; Saxum-Tevan: Ferencz Győző; Saxum: Nemeskürty István; Szlovákiai magyar könyvkiadók: Madách-Posonium: Duba Gyula, Ozsvald Árpád; Nap: G. Kovács László. 15.30: Széphalom: Határ Győző. 16.00: Ab Ovo: Szilágyi Andor; Argumentum-Kijárat-Kortárs: Kodolányi Gyula; Gön­cöl: Bäc­er Iván; Jelenkor: Csíki László, Láng Zsolt, Borsi-Kálmán Béla; Kárpátaljai magyar könyvkiadók, Tárogató: Ivaskovics József; Kulturtrade: Bereményi Géza; Libri: Szántó Piroska; Líra és Lant, Fó­kusz: László Erika; Magvető: Kertész Imre; Móró Könyvkereskedés: Kár­páti György, Peterdi Pál; Nap: Tamás Menyhért; Noran-Palatinus: Eörsi István; Püski: Kósa Csaba, Koltay Gábor, Maczó Ágnes-G. Nagy Ilián, Fe­kete Gyula; Osiris: Lázár Ervin, Sajtó László; Saxum: Popper Péter; Saxum-Tevan: Határ Győző, Lakatos István; Széphalom: Göran Tunström-Jávorszky Béla; Szlovákiai magyar könyvkiadók, Ab-Art: Bereck József. 17.00: Argumentum-Kijárat-Kortárs: Albert Pál; Euró­pa: Tamara Nizsinszkij; Heltai Gáspár Unitárius Könyvesbolt: Szígyártó Sándor; Libri: Lázár Ervin, Selmeczi Tibor; Littera Nova: Lászlóffy Csa­ba; Püski: Borbándi Gyula, Szervátiusz Tibor és Klára; Seneca: Somlyó György. 18.00: Littera Nova: Lászlóffy Aladár. VI., Andrássy út 45. 14.00: Felsőmagyarország: Kiss Gy. Csaba, Lászlóffy Aladár, Pomogáts Béla; Kortárs: Albert Pál, Kodolányi Gyula, Vasadi Péter; Magyar Műhely: Papp Tibor; Nap: Domokos Mátyás, Lengyel Balázs, Tamás Menyhért. 15.00: Ekhó-K. u. K.-Seneca: Döbrentey Ildikó; Filum: Megyesi Gusztáv; Seneca: Benedek Szabolcs, Ficsku Pál, Krasztev Péter, Neményi Zsolt, Somlyó György; Új Mandátum: Kop­pány Zsolt; Uránusz: Makovics János; Magvető: Szép versek, Körkép (kerekasztal). A Pannon enciklopédia ötödik kötete Nyelvünk és irodalmunk A Dunakanyar 2000 kiadó vállalkozásában a könyvhétre jelent meg a Pannon enciklopé­dia sorozat ötödik kötete Ma­gyar nyelv és irodalom címmel. Sípos Lajos főszerkesztő nyolc­vanhét jeles szakembert kért fel, hogy tudományos igénnyel, közérthető stílusban foglalják össze mindazt, amit egy művelt polgárnak a magyar nyelvről, irodalmunk nyolc évszázados történetéről, intézményrendsze­réről tudni kell. Az olvasó meg­ismerkedhet nyelvrokonainkkal, a mai magyar nyelv rendszeré­vel, a magyar névadással, a kü­lönböző stílusok jellegzetessé­geivel. Az ősköltészettől poszt­modernig ívelő irodalomtörténet korszakokat és jeles életműve­ket egyaránt tárgyal. Az encik­lopédia utolsó fejezete Nyelv, irodalom és kommunikáció cím­mel szól a sajtóról, a műfordí­tásról, a nyomdákról és kiadók­ról, irodalmi emlékhelyekről, a hungarológiai kutatásokról. A szokásokhoz híven itt is a szöveggel egyenrangú a kép­anyag; közel ezer színes és feke­te-fehér fotó teszi vonzóvá a kö­tetet. (Pannon Enciklopédia, Ma­gyar nyelv és irodalom. Dunaka­nyar 2000, Budapest, 1997, ára 5900 forint) PANNON enciklopédia , rnmar nijelo én irodalom Göran Tunström Budapesten Szó és zene az emberért A Széphalom Könyvműhely könyvheti vendégeként Budapest­re érkezett Göran Tunström világ­hírű prózaíró, akit a mai svéd re­gényírás legnagyobb alakjának tartanak. Tunström a hetvenes évek közepén debütált. Mint annyian mások, ő is verseskötettel jelentkezett először, s csak később tért át a prózaírásra. Első komo­lyabb feltűnést keltett művében, A pap fiúban saját ifjúságának, lab­darúgás és költészet iránti vonzó­dásának, a családi hagyománnyal szembeni lázadásának állított em­léket. 1978-ban A pusztai levél címmel a fiatal Jézusról írt meg­­rendítően szép, lírai regényt. Az igazi áttörést azonban az 1983-as Karácsonyi oratórium jelentette, ez a regénye egy csapásra beemel­te a hazai, sőt az egész mai euró­pai próza élvonalába. Attól kezd­ve munkáit gyakorlatilag minden jelentős nyelvre lefordították. A Karácsonyi oratóriumban - mely magyarul a Magvető Könyvkiadó Világkönyvtár sorozatában jelent meg 1986-ban - jelentkezik elő­ször az a „mágikus realizmus”, mely azóta is jellemzi munkássá­gát. A regény hőse felesége tragi­kus halálát követően egy csalóka álom áldozataként föl akarja ke­resni új, képzelt szerelmét a föld­gömb túlsó felén, Új-Zélandon, ám az ő útja is a halálba vezet. Célját fiának később sikerül ugyan elérnie, de tömérdek buktató és kerülő beiktatásával. Következő nagy műve a Szép­halomnál nemrég megjelent A tol­vaj című regény, melyet ugyancsak óriási képzeleterő jellemez, s mely egyik kritikusa szerint „történel­mietlen dráma, melyet az emberi­ség hátsó udvarain álló szemetes­vödrök tartalmából hozott létre”. Hőse, a lumpenproletár családban felnövő Johann a gót nyelv abszo­lút szakértőjévé küzdi föl magát, csak azért, hogy ellophassa az Uppsalában, svéd nemzeti ereklye­ként őrzött Ezüstbibliát, segítségé­vel kiemelkedhessen a mocsokból, és modern Orpheuszként fölcsalo­gathassa szerelmét, Hedviget a té­boly alvilágából. A dolgok persze más fordulatot vesznek, a történet­nek ez a központi szála egyébként is csupán része a hihetetlenül sok emberi sorsból komponált regény­folyamnak. Tunström regényeinek erőssége, hogy nemcsak művészi erejüket tekintve kimagaslóak, ha­nem olvasmányosak is, ami nem mindig mondható el napjaink re­gényírásáról. Munkáival a balzaci típusú történetformálás tért vissza az irodalomba. A svéd író saját vallomása szerint „a létezések misztériu­mát” akarja megírni, ezért a misztika és a zene nagy szerepet játszik regényeiben. ,A Szóról, a Dallamról akartam képet adni, mely fölbukkan és eltűnik, ahogy a víz bukkan föl, majd tűnik el a kövek között, megmutatva mgát egy-két pillanatra.” Számára a szó és a zene két olyan eszköz, amely szerencsés esetben élet­ben tarthatja a pusztulása felé menetelő emberiséget, s mely a hátsó udvarok lakóinak is meg­adja a fölemelkedés reménysu­garát. „Nyelvek halnak ki, civili­zációk pusztulnak el”, mondja A tolvaj hőse. Majd így folytatja: „Félek, eljön az idő, amikor egy gyilkos vaskéz rátenyerel az em­beri nyelvre. Félek, eljön az idő, amikor elillan belőlünk vagy atomjaira hull szét az utolsó ne­vetés, amikor elporlad az emlé­kezet, és egyetlen éjszaka alatt kitörlődnek szótárunkból az olyan szavak, mint Menekülés, Megváltás, Kegyelem". Jadviga párnája Závada Pál első regényéről, dokumentumról és fikcióról ,­Zacsínam túto­knyizsecsku. Én Osztatni András 1915. Február 5-én kezdtem meg ezt a feljegyzési könyvecskét, nősülésem előtti napon” - e szavakkal indul a negyvenkét éves Závada Pál Jadviga párnája című re­génye, amely az idei könyvhét egyik legna­gyobb meglepetése. Olvasható ez a napló­formában írt regény a század különös kö­zép-európai krónikájaként, de még inkább tragikus szerelmi történetként, örök emberi drámaként. Závada Pált, a Holmi című fo­lyóirat szerkesztőjét a regény születéséről kérdeztük. - A nyolcvanas években szociográfus­­ként dolgoztam, visszaemlékezőkkel beszél­gettem, írásos leleteket mentettem, főként szülőfalumban, Tótkomlóson. Akkori anya­gomból született a Kulákprés című szo­ciográfiám, amelynek egyik rétegében csalá­dom történetét írtam meg, mindenekelőtt apám és nagyanyám levelezése alapján. Ha­sonlóan izgalmas dokumentum azóta se ke­rült a kezembe, talán ezért is hagytam fel a szociográfiával. Találtam viszont - főleg a falumbeli Lehoczky Pál, illetve Lehoczky András iratai között - különféle gazdálkodá­si és háztartási feljegyzéseket, családi ese­ményről, gazdálkodásról, s egyszer egy gaz­dasági naplót, amely így kezdődött: Zacsí­­nam túto­knyizsecsku. -Ahogyan a Jadviga párnája. Mekkora szerepet kapnak a regényben a dokumentu­mok? - Felhasználtam a gazdálkodó paraszti életformához kapcsolódó feljegyzéseket, így valóságos talajba gyökereztettem a tör­ténetet, de a Jadviga párnája fikció, re­gény. Nem jelöltem meg a pontos hely­színt, úgy jártam el, mint Mikszáth A Nosz­­ty fiúban, amelynek cselekménye a nem lé­tező, mégis valóságos Bontó vármegyében játszódik. - Az olvasó azért behatárolja valahol a délkeleti országrészben a szlovák-magyar falut, amelynek lakói a­ Monarchia széthullá­sa után például a hovatartozáson is töpren­genek. - A főszereplő, Osztatni András inkább csak belecsöppen a helyi szlovák autonó­miatörekvések eseményeibe - e célok egyébként hamar meghiúsultak a forradal­makat és Trianont követően. Az alföldi szlovákok Mária Terézia óta élnek itt, archaikus a nyelvük, ma már sokan magyar szavakkal keverik mondataikat, ahogy a könyvemben is. -A regény hősei időtlen szenvedélyek foglyai. Osztatni András egész életét arra te­szi fel, hogy meghódítsa és megtartsa felesé­gét. Jadviga menekül. András naplót vezet, Jadviga elolvasván a feljegyzéseket, időn­ként hozzáírja megjegyzéseit, mintegy a ma­ga szempontjából magyarázva az eseménye­ket. A naplót az életben maradt fiú, Jadviga és szeretőjének gyermeke, az örökös látja el jegyzetekkel.­­ A fiú töviről hegyire ismeri szülei nap­lóját, élete legfontosabb élménye és dolga ez a napló. Ismeri és átéli a történetet, garáz­dálkodik vele, összerakja, szétszedi, beleír, értelmezi a maga módján. Az egymással szembesített három napló adja a regény szer­kezetét. Nagyon sokat gondolkoztam a for­mán, sokszor elakadtam. - A formával való birkózást nem érzi az olvasó, mert figyelmét leköti a szereplők, az esendőségükben is nagyformátumú figurák sorsa, és természetesnek veszi azt, ami nem is olyan természetes. Miért vezetnek naplót ezek az emberek? - A hozzájuk hasonló szociológiai helyze­tű emberek nyilván nem írtak ilyen naplókat, legfeljebb rövid, lényegre törő feljegyzéseket. A napló maga fikció, vagyis meg kellett en­gednem hőseimnek, hogy így írjanak. Eleinte arra gondoltam, indokolni kell, miért ír egy­fajta szépírói igénnyel ez a főszereplő, hogy talán titokban írónak készülne, de kudarcot vall, aztán fölöslegesnek találtam a magyará­zatot. Az efféle szenvedélyeket, erre korabeli levelek halvány célzásaiból is következtetni lehet, a régiek is átélhették, legfeljebb az „ter­mészetellenes”, hogy ilyen formában vetik papírra. így fogadtattam el magammal azt, amit „megírattam” - hogy hiszen én regényt írok.­­A Jadviga párnájában nincsenek igaz és nem igaz emberek, jók és rosszak, a sze­replők nem alá- és fölérendeltek, esendősé­gükben egyenrangúak. - Ha a magam kritikusa lehetnék, a sze­relmi háromszög harmadik figurájának erő­teljesebb megjelenítését is számon kérném, ő csak a többiek feljegyzéseiben szerepel. - Tavaly jelent meg első prózakötete. Mi­lyen esélyei vannak ma az írónak, hogy a közfigyelem homlokterébe kerüljön? -Nem tudom. Talán, ha írnak róla. A Magvetőnek hálás vagyok, mert nagyon szép könyvet csinált. Pintér József tervezte a kö­tetet és a borítót, plakát is készült róla, hírét keltik a könyvnek - többet ma kiadó nem­igen tehet. Závada Pál: Három, egymással szembesí­tett napló adja a szerkezetet Vajda József felvétele

Next