Magyar Nemzet, 2002. január (65. évfolyam, 1-26. szám)

2002-01-02 / 1. szám

2002. január 2., szerda Belföld Magyar Szemzet­e Új műtéti módszerek a hangképzés megmentésére Határon túli magyar orvosokat segít a Honthy Hanna-díjas professzor A gyógyító munka mellett új utakat keresve kísérleteket is vé­gez, és évek óta továbbképző tanfolyamokat szervez a hazai és a határainkon túl élő kollégáinak Lichtenberger György profesz­­szor, a Szent Rókus Kórház és Intézményei fül-orr-gége és fej­­nyaksebészeti osztályának vezetője. A Honthy Hanna-díjas or­vos szerencsésnek tartja magát abból a szempontból, hogy új műtéti eljárásokkal és új orvosi műszerek kialakításával kap­csolatos tervei az elmúlt évtized során megvalósulhattak, sőt a módszerei nemzetközileg is elterjedtek. Az orvos-feltaláló jelen­leg a kollégái gyakorlati képzését segítő új oktatólaboratóriu­mot épít a kórházban.­ ­ Hanczár János___________________ L­ichtenberger György profesz­­szor Honthy Hanna-díját fel­ajánlotta az Erdélyi Partiumi Egyetem és a Szent Rókus Kórház és Intézményeiben kialakítandó oktatólaboratórium céljaira, amely a tervek szerint a hazaiak mellett elsősorban az erdélyi, illet­ve a Kárpát-medencei régióban dolgozó magyar orvoskollégáinak a továbbképzését segíti majd. A készülőfélben lévő labor falai már állnak és a berendezések je­lentős része is megvan. Az építési költségeket egyrészt a Honthy Hanna-díj mellett egy korábbi ta­lálmányának összegéből létreho­zott Erdély és a Szent Rókus Kór­ház betegeiért és orvosainak to­vábbképzéséért elnevezésű alapít­vány segíti közel egymillió forint­tal. A laboratórium felszerelésé­hez a Pest megyei önkormányzat­tól is támogatást kaptak. A leendő oktatólabor annyiban különbözik a néhány már létező hasonlótól, hogy ezt nemcsak egy ad-hoc alkalomra, hanem folya­matos alkalmazásra telepítik. Nemcsak külső műtétek gyakorlá­sára ad majd lehetőséget, hanem a mélyebb struktúrák tanulmányo­zására is. A mikroszkópos mód­szerek oktatására is lehetőség nyí­lik. A laborban műtéteknél már bevált kivetítő berendezés, illetve monitor-összeköttetés segíti az oktatást. Lichtenberger György fontos­nak tartja, hogy a határon túli ma­gyar kollégái több alkalommal is részt vegyenek a tanfolyamokon, mert akkor lehetőség nyílik arra, hogy Erdélyben és a Kárpátalján is elvégezhessék azokat a műtéteket, amelyek miatt jelenleg a betegek egy részének át kell jönni az anya­országba. Emellett úgy véli, hogy otthon egy bizonyos idő után olyan új módszereket vezethetnek be, amelyek már európai szintű orvosi tevékenységet tudnak biz­tosítani az orrmelléküreg, a pajzs­mirigy, a fül-orr-gége és a nyaki daganatos betegségek gyógyításá­ban. Itt évente többezres beteglét­számról van szó, hangsúlyozta az orvos-feltaláló. A képzési terv szerint az új mű­téti eljárásokat az elkészülő labo­ratóriumban tanulmányozzák majd a hallgatók, közben a to­vábbképzések során asszisztálnak a műtőben. Az eddigi gyakorlat szerint a hallgatók először tanul­mányozzák a veszélypontokat, majd több műtéti bemutatás kap­csán közvetlenül is­ megismerhe­tik az új eljárásokat - fogalmazott a professzor. A mikroszkópos módszerek oktatására is lehetőség nyílik. Ahol nincs megfelelő kivetítő be­rendezés, illetve monitor-össze­köttetés, ott az idősebb, tapasztal­tabb orvos nem tud igazán segíte­ni a fiatalnak. Megfelelő berende­zések mellett viszont egészen ad­dig tudja korrigálni a gyakornok­i tevékenységét, amíg az illető biz­tonsággal el nem sajátítja a külön­böző műtéti fázisokat - tette hoz­zá. A Kárpát-medencei régióban élő kollégák számára, akik eljön­nek a továbbképzésekre, az okta­táson kívül az alapítvány a szállás- és az étkezési költségeket is téríti. Nyugat-Európában e technika elkezdésekor sok szövődménye volt az ilyen műtéteknek a precíz anatómiai ismeretek hiánya miatt - említette a professzor. A legdur­vább hibák akkor történtek, ami­kor például orrpolipok műtéte kapcsán átvágták a látóideget és a beteg vakon ébredt fel a műtőasz­talon. Ebből a szempontból a ma­gyar orvosok talán szerencsések voltak, mert amikorra a szükséges műszerek beszerzésére lehetőség nyílott, ezek a szövődmények már ismertté váltak és a hazai orvosok nagyobb veszélyérzettel nyúltak e területhez. Lichtenberger György reális esélyt lát arra, hogy ha vala­ki az általa tervezett laboratóri­umban megfelelő szorgalommal, megfelelő elméleti ismeretekkel kezdi gyakorolni ezeket a műtéte­ket, akkor a fenti szövődmények elkerülhetők lesznek és az apróbb problémák számát is minimálisra lehet csökkenteni. A fiatal orvosok számára lehe­tővé teszi azt, hogy az alapvető fej­­nyak- és mikrosebészeti ismerete­ket megszerezzék, a már tapasz­taltabb orvosok számára pedig, hogy finomítsák mikrosebészeti, anatómiai tájékozottságukat, és új műtéti eljárások kidolgozásában, illetve tanulmányozásában új le­hetőségeket kapjanak - mondta Lichtenberger György. Példaként megemlítette, hogy a strúmamű­­téteknél a fiatal sebésznek is pon­tosan ismernie kell, hogy a gége­idegek milyen mélységben futnak. Tudniuk kell a veszélyzónák elhe­lyezkedését is, amikor az orrmel­­léküreg-műtétek során az úgyne­vezett rostasejtekbe egészen mély­re, esetenként a koponyaalapig behatolnak az endoszkópos opti­kával és mikroműszerekkel. Az Erdély és a Szent Rókus Kór­ház betegeiért és orvosainak to­vábbképzéséért Alapítvány segít­ségével 1993-tól napjainkig több mint száz, a Kárpát-medencei régi­óból érkező orvos vett részt két-há­­rom hetes gyakorlati továbbképzé­sen. Több alkalommal szerveztek nemzetközi tanfolyamokat is elis­mert nyugat-európai professzorok bevonásával, amelyen hallgatóként részben a hazai, részben az erdélyi, kárpátaljai, vajdasági, szlovéniai, szlovákiai kollégáik vettek részt. Az elméleti előadások mellett video­­láncon vetítették ki a műtéteket a hallgatóknak, akik közben kérdé­seket tehettek fel az operációt vég­ző orvosoknak. Lichtenberger György és kollé­gái ezt a továbbképzési formát kí­vánják most fejleszteni, kibővíteni, hogy a fül-orr-gége-, fej-nyaksebé­­szeten belül ne csak bizonyos terü­letekkel, hanem a műtéti technika újabb fejezeteivel is megismertes­sék a szakorvosokat. Eddig döntő­en gége-mikrosebészeti tovább­képzéseket rendeztek, a jövőben többek között az alvási légzéski­­esés-szindróma diagnosztizálásá­nak és kezelésének a megismerte­tését célzó tanfolyamokat is szer­veznek. Az ilyen jellegű műtéteket ugyanis a Rókusban végezték ha­zánkban elsőként, több mint 10 évvel ezelőtt. Erről elmondta: né­hány évtizede ismert, hogy a hor­kolás esetenként nemcsak egy za­varó hangjelenség a hálótárs szá­mára, hanem jelzője a háttérben meghúzódó súlyos betegségnek. Ekkor az éjszakai alvás során olyan kórosan ellazulnak a képle­tek - a garat, a gége izmai és a gé­gefedő -, hogy a beteg légzése akár három-négy percre is kimaradhat. Ez rontja az agy oxigénellátottsá­gát, amely számos egyéb negatív folyamatot is elindíthat. Ismerni kell a betegség tüneteit ahhoz, hogy eldönthessék, mikor szüksé­ges éjszakai lélegeztetést alkalmaz­ni, vagy mikor kell műtéttel korri­gálni ezeket az elváltozásokat. Lichtenberger György az idén a németországi giesseni egyetemen szervezett továbbképző tanfolya­mon vendégtanárként ismertetet­te új eljárásait, és műtétet végzett saját módszerével, amelyet video­­láncon közvetítettek a nemzetközi hallgatóságnak. Mint mondta: évek óta rendszeres­ referense a kölni, innsbrucki, giesseni egye­tem továbbképző rendezvényei­nek, ahol több alkalommal saját műtéti módszereinek bemutatá­sára is felkérték. Az említetteken kívül az Amerikai Egyesült Álla­mokban, Milwaukeeban tartott előadásokat, ahol az általa kialakí­tott eljárásokat átvették, sőt az amerikai szaklapok be is számol­tak elért eredményeiről. Idén a ka­irói fial-orr-gégész világkongresz­­szusra várják, ahol a gyermekkori gégeszűkületek kezelésével foglal­kozó szekció témavezetője lesz. Elmondta: műtéti eljárásait év­ről évre egyre több ország klinikáin veszik át és alkalmazzák, de a nem­zetközi konferenciákon szerzett új ismereteit ő is igyekszik a legrövi­debb időn belül a hazai gyógyítás gyakorlatában alkalmazni, és a ha­táron túli magyar orvosokat is se­gíteni ezek elsajátításában. Külföl­di tapasztalatai alapján vezették be - hazánkban elsőként a Szent Ró­kus Kórházban - többek között a gégészeti elektromyográfiás (izom, ideg elektromos aktivitására vo­natkozó) vizsgálatokat, az egyolda­li hangszalagbénulások kezelésé­nek számos módszerét és a nyelő­cső bemeneti részén kialakult kiboltosulások endoszkópos (belső mikrosebészeti) lézeres műtéteit. Ugyanígy került be a hazai gya­korlatba az alvási légzéskiesés­­szindrómában szenvedő betegek műtéti kezelése, vagy a pajzsmi­rigy idegmonitoros kontrollja (a gégeidegek megkímélése érdeké­ben használt technika) melletti műtétek is. A HONTHY HANNA-DÍJAT páros évben olyan orvos kaphatja a művész­nő végakarata szerint, akinek objektíven mérhető a munkája, aki találmányokkal, vagy bizonyítottan új megfigyelésekkel, új eljárásokkal gazdagította az orvostudományt. Lichtenberger György hat új műtéti eljárását tartja számon a szakirodalom, amelyek a heges gégeszűkületek, illetve a gégebénulások követ­keztében kialakult nehézlégzés, illetve fulladás kezelésére alkal­mazhatók. Ezen eljárások lényege, hogy az esetek döntő részé­ben, szemben a hagyományos technikákkal, úgy meg tudják ol­dani a gége árterének kialakítását, hogy nem kell légcsőmet­szést végezni. A statisztika szerint betegeik mintegy huszonöt százalékánál visszatért a hangszalagok teljes mozgása. A hang­­protézis-beültetésre is új technikát dolgozott ki, módosítva az addig alkalmazott módszereket. Itt olyan betegeknek adják vissza a folyamatos és jól érthető beszédet, akiknek a gégéjét rosszindulatú daganat miatt teljes egészében el kellett távolíta­ni. Az ilyen betegek korábban nyelőcsőbeszéddel, illetve a nya­­ki izmok vibrációján alapuló gép segítségével tudtak monoton hangon megszólalni. A Lichtenberger György által feltalált új eszközzel és módszerrel a beavatkozások komplikáció- és szö­vődménymentesen végezhetők. A betegek jelentős része ismét megtanul folyamatosan beszélni._ ________________________________ LICHTENBERGER GYÖRGY 1974-ben szerzett orvosi diplomát a Pécsi Orvostudományi Egyetemen, majd ugyanezen évben kezdte el orvosi tevékenységét a Szent Rókus Kórházban. 1987-ben si­kerrel védte meg disszertációját a Magyar Tudományos Akadé­mián, és elnyerte az orvostudomány kandidátusa címet. 1988- ban nevezték ki a Szent Rókus Kórház és Intézményei fül-orr­­gége és fej-nyaksebészeti osztályának vezetőjévé, és 1996 óta jogosult a professzori cím viselésére. Évek óta részt vesz elő­adóként az orvostovábbképzésben és oktatóként a szegedi fül­­orr-gége klinikán az orvostanhallgatók képzésében. Több mint 80 lektorált tudományos közleménye jelent meg, illetve áll köz­lés alatt magyar, amerikai, japán, német, osztrák szaklapokban. Számos szakmai kiadvány könyvfejezetének szerzője. Lichtenberger György: A betegek jelentős része ismét megtanul folyamatosan beszélni A videoláncon kivetített műtétek közben a hallgatók kérdéseket tehetnek fel az operációt végző orvosnak FOTÓK: TÓTH TIBOR -------------------------------------------------------------------------------------------------­

Next