Magyar Nyelv – 115. évfolyam – 2019.
2019 / 2. szám - SZEMLE - Balázs Géza: Domokos Mariann - Gulyás Judit szerk., Az Arany család mesegyűjteménye
nevezett genetikus jelekkel elkülönítve az egyes rétegeket - ekként érzékeltetve a kéziratoktól a nyomtatásig való fejlődést. Ezzel az eljárással a szövegváltozatokat az apparátusból beemeli a szövegbe, és az írói szöveget nemcsak mint végterméket, hanem mint fejlődő egészet kívánja bemutatni. Nagy hangsúlyt fektet a szövegdinamikára, az irodalmi mű szinkrón és diakrón jellegének egyidejű bemutatására” (Parádi 2005: 245). Az Arany család mesegyűjteménye mostani genetikus kritikai kiadásának módszerét Hermann Zoltán így mutatja be részletesen: „A genetikus kritikai kiadások az úgynevezett szöveggenetika - nyomdai megjelenítésére a szinoptikus oldalképet használják, amelyen a páros oldalon, számozással, zárójelekkel (kerek, szögletes, kapcsos stb.) és más tipográfiai jelekkel az időben elkülöníthető írásrétegek, szerzői javítások, törlések egyesített szövege olvasható, a páratlan könyvoldalon pedig a véglegesített szöveg (általában az editio princeps vagy az editio ultima normalizált, javított szövege). A genetikus/szinoptikus kiadásokban [egyszerűsítve: a szöveg születését, alakulását áttekintő szövegközlésben, B. G.] a páros oldalakon követhető, egymásra vetített írásrétegek a szöveg vertikális, a páratlan oldalon olvasható változat pedig a szöveg horizontális szerkesztettségét ,tengelyét jeleníti meg. Ha a páros oldalon nagyon sok írásrétegből halmozódik szöveganyag, akkor a páratlan oldalon gyakran bekezdésnyi vagy több oldalnyi hely is üresen maradhat, hogy a két futó szöveg szinkronban legyen olvasható; ha viszont egy adott szövegrészhez nincs előszöveg-variáns, akkor a bal oldalkép marad üresen.” (149). A genetikus/szinoptikus szövegkiadás a digitális korszak eredménye. Kialakításában szerepet játszott a képernyő ablaktechnikája, a kattintásra előugró hivatkozások (linkek), a hiperhivatkozások logikája. Megvalósulása könyv-médiumként is lehetséges (mint a mostani szövegkiadás), de hálózati kritikai kiadásként is. A genetikus kritikai kiadásnak két típusa alakult ki. Az egyik az adott szöveg variánsait közli, a másik a szöveghelyhez kommentárt, akár kísérőtanulmányt csatol, kultúr- és irodalomtörténeti szövegpárhuzamokat, bio- és bibliográfiai adatokat is értelmez. Nyelvészeti ismertetőben hozzá kell tennünk, hogy a nyelvtörténeti munkákban kialakított kódexkiadási gyakorlat nagyon hasonlít ehhez az eljáráshoz: bal oldalon a kézirat, jobb oldalon az átírás. Ez a gyakorlat több mint száz éve formálódik nyelvtudományunkban, első tudományosan megalapozott sorozata a Nyelvemléktár, majd a Codices Hungarici-sorozat, s az 1985-től megjelenő Régi magyar kódexek sorozat (Korompay et al. kiad. 1985). Ezekben valójában a folklorisztikai munkához hasonló szöveggenetikai/ szinoptikus módszer formálódott ki: a kézirat minden egyes értékelhető jelenségének a tüzetes leírása, vagy például a Jókai-kódex esetében a latin eredeti felkutatása és a betűhű átírás mellett a latin párhuzamok közlése (pl. A Balázs kiad. 1981). A genetikus szövegkiadás elvei alapján adta ki Stoll BÉLA (Stoll kiad. 1984) József Attila összes versét. A szerzői variánsokat a lap alján adta meg, és soronként közölte a változatokat. 2. Genetikus szövegkiadás és folklorisztika. De hogyan találkozott a filológia és folklorisztikai textológia? Az internet előtti világban a magyar folklorisztikában alapvető irányelvnek számított Voigt Vilmos és Balogh Lajos (1974) munkája. Az új, digitális korszakban erre az alapra építve lehet látványos, új, szövegközlési megoldásokat létrehozni. A szóbeliségből származó szövegek esetében nincs ultima manus (utolsó kéz). Viszont nagyon is lehetséges számos más szöveggondozói probléma, például az élőszóból az írás