Magyar Nyelvőr – 46. évfolyam – 1917.
Nyelvművelés - Váró Gedeon: Németességek Jókainál
hordó, savanyúvizes üveg, így rózsavizes palack Kovács : Farsangi kaland 28 (Olcsó ktár). Haynau vérboszos kiáltványa (Jókai: Életemből 20). Zöldleveles, fehér-virágos akácfa (Pet.). Szőlőszemes szőlőgerezd (NySz). Leggyakoribb kivételek azút szabálya alól a ruházatra, fölszerelésre, díszítésre vonatkozó kifejezések. Ilyenek a Gulácsy Sándor példái közül: piros vásznas, kakastollas, érdempénzes, vasrácsos, rézkilincses, kenderhámos. Ilyenek a Nyr. idézett helyén fölsoroltak közt: darutollas, medvebőrös aranyhímes, ezüstgombos, gyolcsinges, vaskesztyűs, bőgatyás, cifraszűrös, kékinges, sárgacsizmás, szépruhás, zöldhajtókás, verestollas, drágaköves stb. Vö. még : Kurta gubás, zsíros subás, makrapipás férfiközönség (Jók. Eppur si m. 1. kiad. 1:55). Ezüstveretes török pisztoly (Jók. Életemből 27). A nemzeti kaszinó márványkandallós lépcsőháza (Mikszáth: Galamb a kalitkában). — De pl. Arany L. népmeséiben borjuszájú ing, míg Petőfinél borjuszájas. Gulácsy példái közül az utolsók, kétaraszos, kétpullonyos, százforintos, külön szabály alá esnek. Az ilyen számneves mértékfélék mindig -s (vagy -nyi) képzővel járnak, így pl. még : kétkilós, ötakós, háromemeletes, kétüléses kocsi; egyéves, négyesztendős, öthetes. Kilenc icces a torkom (Népdal1). Ha ellenben nem mértékre vonatkoznak, rendszerint -n n-t vesznek föl : kétkezű, négylábú, kétfejű, háromágú, kétszínű, kéttollú buzogány. Mindezek a kivételek azonban nem döntik meg azt a megfigyelést, hogy az összetett kifejezéseknek óriási többsége az -új melléknévképzőt veszik föl és hogy ez a képző csakis összetett kifejezésekhez járul: ízes, borízű, szemes : jószemű, színes : tarkaszínű, szájas : nagyszájú stb. stb. Különösen olyankor használjuk állandóan az -új-t, ha éppen ilyen melléknév képzése végett alkotunk új összetételt vagy jelzős kifejezést, mint pl. vashomlokú Detre, rókalelkű bátya, vajszívű Rébék, lángtollú nyíl (ezek Aranynál), rézcsapójú ostor, csillagos-nyelű bicska (népnyelvi szövegekben ; az -új végűek többnyire ilyen alkalmi képzések, azért sokszor külön írjuk a két tagot). — Néha, igaz, szeszélyes a nyelvszokás, azt mondjuk pl. kétszínű, de kétkulacsos. A szerkesztőség: Németességek Jókainál. Már többször említették, hogy Jókai a társalgás természetes nyelvét utánozva néha németességeket is átvett a dunántúli városok nyelvéből. De használ itt-ott olyan németességeket is, melyek az élőbeszédben alig fordulnak elő, sőt némelyiket ismételve, mintegy kedvetelve alkalmazza. Ezek közül most csak kettőt idézek : Timárt vmi névtelen ijedség szállta meg (Arany ember 1. kiad. 5:55 ed. kimondhatatlan; a regények német fordításában: „T. twurde von namenloser Angst befallen"). Névtelen borzalom állja el tagjait (uo. 210. „Namenloses Entsetzen lahmt ihre Glieder"). — Kikezdett képeket metélni, húzta, vonta minden vonásait (Vadon virága* 1. kiad. 42). Gúnyarcokat metél a hozzá lemosolygó szentek szemei közé (uo. 19 ). Nyilván a német Gesichter schneiden, igaz, hogyképet, arcot, pofát várni egészen meghonosult kifejezésmód. VÁRÓ GEDEON. Kilenc-záros (Kriza Vadr. 51). Három-emberes bor (az ivó mellé három ember kell, aki kényszeríti, KisfK. Víg besz. 201, Olcsó ktár , németből ?). — Kitérő alak: „András, a 60 évű agg" (Bajza). A népnyelvben így is : hathetűs, hathetis, s a régi nyelvben : két esztendei, tizenketted évi stb.